- 2013. január 19.
Úgy tűnik, legalábbis arra utal az ipari termelés novemberi száma – amely a legfrissebb KSH-jelentés az ágazat állapotáról –, hogy akár elhúzódó krízissel is szembenézhet a magyar gazdaság. Még akkor is, ha „statisztikailag” idén összejön a 0,9 százalékos éves gazdasági bővülés. Tavaly recesszióban voltunk, s az ebből fakadó bázishatás – papíron – felettébb jól jön a GDP-nek. Ha jelentős fordulat nem is lesz, azért a közgazdászszakma abban egyetért: a 2012-es évhez képest valamivel jobb lesz az idei, a Magyar Nemzeti Bank szakértői csapata is növekedést jelez 2013-ra.
Tehát még akkor is összejöhet – statisztikailag – a növekedés, ha jelentősek a lefelé mutató vagy éppenséggel lefelé húzó kockázatok. Itt jegyzem meg halkan: arra, amire a kormány épít – az Audi, a Mercedes és az Opel beruházásai, azok termelési hatásai, továbbá az agrárium idei „feléledése” –, közgazdaságilag fontos és lényeges. Nagy kár, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások továbbra sem dominálnak a bruttó hazai termék (GDP) előállításában, sőt soha nem függtünk még ennyire a transznacionális vállalatok leányaitól, a külföldi tőkével működő és külföldi tulajdonú cégek exportképességétől, az exportra történő termeléstől – gyakorlatilag ez az Magyarországon, ami a GDP-termelés nagy részét jelenti. Úgyhogy le a multiellenes hangulattal!
De vissza az iparhoz! A KSH kimutatása szerint az ipari termelés volumene tavaly novemberben három éve nem látott mértékben, 6,9 százalékkal csökkent. A szám az elemzők körében negatív meglepetést keltett. Tudniillik hosszú ideje az ipari export az egyetlen, amely legalább mérsékelni tudja a hazai recesszív környezetet. A lakossági fogyasztás eddig azért nem tudott lendületet venni, mert a költségvetési elvonások „presszionálják” a helyzetet, s a kis- és közepes vállalkozások máig nem tértek magukhoz, a reálbérek pedig csökkentek. Eközben a vállalatok beruházási hajlandósága mélyponton van, s miután a kereskedelmi bankok pont a céges hiteleket építik le, továbbra sem várható pozitív fordulat.
És egy rövid gondolatmenet az agráriumról: a mezőgazdaság, a hozzá kapcsolódó, jelentősen beszűkülő élelmiszeripar kibocsátási produktuma lényegesen elmarad a lehetőségeihez képest. Egyébként teljességgel érthetetlen, hogy miért került ennyire mostoha funkcióba az agrárium – megfelelő vízgazdálkodási technológiákkal, ráépülő feldolgozóiparral húzóágazat is lehetne a mezőgazdaság, függetlenül attól, hogy nagyon komolyan függ az időjárástól.
Bár fentebb csak két fontos ágazat jött szóba, láthatóan jelenősen visszaesett a magyar gazdaság növekedésének kibocsátási képessége az elmúlt években – éppen ezért kitörési pontokra van szükség Magyarországon.
Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy elsősorban az iparban lehetne komoly sikereket elérni – miként azt jelzik a hatalmas autóipari fejlesztések (Audi, Mercedes, Opel) –, ha a magas hozzáadott értékű termelést – akár kifejezetten célzottan is – támogatná az állam, erősen dotálná a központi költségvetés. Az ipar, a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar – szemben például az agráriummal – nagy foglalkoztató, magas termelékenységgel bíró, és intenzíven – túlnyomórészt, legalábbis a többi nemzetgazdasági ágazathoz képest kvalifikált munkaerőt alkalmazó – fejlődő ágazat.
Tehát az említett 2012-es novemberi ipari adat azért is elszomorító, mert valószínűsíthető, hogy a legnagyobb exportpiacaink is behúzták a féket. Bár még nem látszik, hogy az új megrendelések miként alakultak, ám az előző hónapok folyamataiból és az euróövezeti adósságválság alakulásából túl sok jóra nem számíthatunk. S a közeli jövőt tekintve sem lehetünk optimisták, mert a magyar beszerzésimenedzser-index is süllyedésnek indult, amely a feldolgozóipar zsugorodására utaló jel.
A rolót persze nem szabad lehúzni: az Audi, a Mercedes és az Opel tevékenysége – amely statisztikailag ide- tartozik – jelentősen tudja segíteni az ipari export, vele együtt a nemzetgazdasági növekedést. Éppen ezért helyes, hogy a kormány épít rájuk: szponzorálja a vidéki gyártóbázisok felépülését, működését. Ezen a téren jó hír az is, hogy kiemelt járműipari központ lett a Nyugat-Pannon Járműipari és Mechatronikai Központ is, az erről szóló kormányhatározat a napokban jelent meg. Eközben – helyesen – a kormány stratégiai megállapodásokat kötött, illetve köt nemzetközi központú világcégek leányvállalataival. Valószínűleg a nagy exportőrök, amelyek egyben nagy foglalkoztatók is, egyedül is boldogulnának, ám a gazdasági érdekek kijárása, a lobbizás könnyebben megy ilyen állami háttérrel. Mindenesetre a kabinet összesen negyven céggel köt „különalkut” – így a tulajdonosok végre nem a magyarországi, multiellenes hecckampányról értesülnek a Financial Times hasábjain.
A kitörési pontok tehát leginkább a járműipar környékén látszanak rövid távon kirajzolódni. Ugyanakkor a gazdaság beindításához szükséges hitelezésre lenne kimagaslóan szükség – elengedhetetlen tehát egy átfogó megállapodás a bankszektor képviselőivel, ha úgy tetszik: a szegmens konszolidálása. Aztán az adórendszert kell megváltoztatni, hogy igazságosabb legyen a terhek elosztása. A jelentős nehézségek megoldásában jelentős uniós pénzesőre is számíthatunk.
Ugyanakkor a fő kitörési pont a kiszámítható gazdaságpolitika: transzparencia, egységes, minden cégre azonos adó- és jogi szabályozó rendszer, a fejlesztésekhez kapcsolódó támogatások elérése. S nem ártana fejben tartani azt is: az üzleti világ döntően pragmatikusan üzemel, nem pedig az aktuálpolitika kénye-kedve szerint.
