2013 január 06., Év vége mindig alkalmas pillanat a mérlegkészítésre és tervezésre egyaránt. Ennek ellenére, ha a Magyar Polgári Párt elnöke ma mérleget kell készítsen elég nehéz feladata van, hiszen a hivatalban eltöltött néhány hónap erre minden bizonnyal kevés, ráadásul a belpolitikai történések, a választási kampány igen zaklatott időszaka nem feltétlenül alkalmas a közép és hosszútávú tervezésre, nyugodt, megfontolt stratégiakészítésre.
A Magyar Polgári Párt legfontosabb célkitűzése, hogy egy vesztes választás után megmaradjon, identitását megőrizze és innen induljon el a felemelkedés útján. Ezt a feladatot tűzte ki az Országos Tanács rendkívüli, tisztújító kongresszusán, ennek kellett alárendelni a rövidtávú cselekvési ütemtervet is.
Azt világosan látni kell, hogy az október 13.-án körvonalazódó politikai helyzetben a Magyar Polgári Párt számára a mozgástér igen-igen beszűkült. Ugyanakkor azt is látni, hogy ekkor már a két másik magyar versenypárt is kényszerpályán mozog. Az RMDSZ komoly presztízsveszteség nélkül nem adhatja fel a kizárólagosságot hirdető politikáját. A júniusi hazai hármas verseny sereghajtójaként záró Néppárt pedig, visszafordíthatatlanul sétált be abba a csapdába, amibe sokkal inkább hajtotta anyagi támogatóival szembeni bizonyítási kényszere, mintsem a jobboldali alternatíva megteremtésének reális és őszinte gondolata.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ilyen körülmények között a Magyar Polgári Párt által már júliustól szorgalmazott, Magyarok Szövetségének létrehozására nem volt sok esély, bár mára versenytársaink is beismerik, hogy ez lehet a jövő. Tárgyalóasztalhoz ültünk hát a Néppárttal még, akkor is, ha korábbi tapasztalataink egyértelműen előrevetítették számunkra, hogy őszinte közeledés helyett sokkal inkább számíthatunk megalázó és elfogadhatatlan ajánlatra. Tárgyalni kellett az RMDSZ-szel is, hiszen egy 85 százalékos párt megkerülhetetlen, mert a népet nem lehet leváltani!
A választás szabadságát kínálva jöttünk létre az RMDSZ ellenében, miután nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ-en belül nincs lehetősége az alternatívának. Az alternatíva viszont nem azt jelenti, hogy öngyilkos kalandorpolitikát folytatva a magyar érdek ellen cselekszünk. Azon lehet vitatkozni, hogy mi a magyar érdek, hogy az eddigi képviselők kellő hatékonysággal, elszántsággal képviselték-e mindazt, ami magyar érdeket szolgálna. Arról is megosztódhatnak a vélemények, hogy az eredmények csak féleredmények, vagy még féleredmények sem, de azt nem mondhatja senki, legalábbis az, aki magyarként gondolkodik és felelősen viselkedik, hogy a minél rosszabb annál jobb elvét kellene követnünk, pusztán csak azért, mert önös érdekeink ezt kínálják. Ha a közösségért akarunk cselekedni, nem ildomos a közösséggel szembefordulni. Ha magyarként akarunk cselekedni nem árulhatjuk el a magyar érdeket. Felelősen cselekvő politikusként nem csaphatjuk be saját közösségünket. Nem fordulhatunk a nép ellen miközben tudjuk, (mert tudtuk és tudták!), hogy a kampányban hirdetett szlogennek nincs valóságalapja. Fedezet nélküli csekket aláírni nem csak felelőtlenség, hanem bűn is! Tudatosan becsapni a választót ugyanúgy bűn! „Hazudtunk éjjel nappal” – hangzott el a félrevezető politikára utaló öszödi őszinteségi nyilatkozat. Aztán nem is olyan régen azt hallom, hogy szintén az őszinteség nevében kimondják: „Tudtuk, hogy nincs realitása a 6-3-nak”. Egyesek azt mondják: ne importáljuk a megosztottságot. Én ezek után azt tudom mondani, hogy ne importáljuk a gyurcsányi erkölcsi mélységet! Próbáljuk megteremteni helyette azt az egészséges versenyt, amire esküszünk mi, Magyar Polgári Párt. Legyen világos: a Magyar Polgári Párt a jobboldali alternatíva kínálatával jelent meg a politikai palettán. Akik ma is úgy gondolják, hogy szükség van egy versenypártra, amely tükröt tart a 23 éve regnáló hatalom számára, annak itt a helye. Akik úgy gondolják, hogy szükség van egy versenypártra, amely biztosítja a választás szabadságát, hogy ezáltal megteremtse azt az erkölcsi korrekciót, amivel a hatalomban elkényelmesedett vezetőket leváltjuk, azoknak itt a helye. Itt a helyük a Magyar Polgári Pártban! Mi nem vándorolunk egyik pártból a másikba. Mi nem politikai kalandorok vagy karrieristák gyülekezeteként, egyéni érdekek mentén tömörültünk, mint azok, akik az RMDSZ-ből avagy egyenesen még az RKP-ból indulva jutottak a legújabb pártig. Ne feledjük ezek az emberek előbb belülről próbálták szétverni az MPP-t, aztán megpróbálták ugyanezt kívülről, a sikertelen kísérletek sorozata után ismét belül kívánkoznának, próbálkoznának. Aki nincs velünk, az ellenünk – hirdette egykoron az „osztályharc”. Ez nem a mi világunk, de azt azért mindenkinek be kell látnia, hogy aki ellenünk az egyidőben nem lehet velünk is. A Magyar Polgári Párt nyitott az együttműködésre, nyitott a jobboldali alternatíva megteremtésére, de azt nem várhatja senki tőlünk, tőlem, hogy feltartott kézzel és mindent feladva betagolódjunk. Azt világosan (egyhangúlag) megfogalmazta már kongresszusunk is, hogy a párt önállóságát megőrizzük. Minden politikai cselekvésünket ennek a tételnek kell alárendelnünk, így bármilyen koalíció, vagy együttműködés is csak ennek az axiómának a betartásával képzelhető el. Olyan együttműködést szorgalmaztunk a parlamenti választások esetében is, aminek keretei közt eme alaptételt érvényesíteni tudjuk. Sajnos nem rajtunk múlott, hogy ezt nem sikerült tető alá hozni. Egyezség hiányában viszont, felelőtlenség a megosztást fokozni. Nem hazardírozhatunk, mert az önfelszámolásunkat eredményezheti. Abban minden bizonnyal egyet értünk kedves barátaim, hogy addig van magyar jövő Erdélyben, ameddig az erdélyi választópolgár elsősorban etnikai alapon szavaz. Bármilyen magyar-magyar versenynek csak úgy van értelme, ha az a közösség egészséges „szelekcióját” szolgálja. Egy egészséges közösségben ennek a szelekciónak érvényesülnie kell, de ahhoz, hogy egyáltalán fennmaradjon egy közösség közösségként, egészséges önvédelmi reflexeinek is működnie kell. Ezt tartottuk szem előtt, amikor meghoztuk döntésünket a parlamenti választásokon való távolmaradás tekintetében, és ezt tartottuk szem előtt akkor is, amikor őszintén kimondtuk: „a parlamenti választás esetében a versenyhelyzet nem vezet eredményre”. Olyan igazság ez, amit nehéz elfogadni, de ettől még valóság. Mi kimondtuk előre, mások beismerték utólag. Toró T. Tibor minden esetre kiértékelő sajtótájékoztatóján egyértelműsítette: „az ernyőszervezetek ideje lejárt, új egységet kell teremteniük az erdélyi magyar politikai erőknek (…) vannak olyan stratégiai elképzelések, amelyeket egymás ellenében nem tudunk megvalósítani”. Kelemen Hunor szövetségi elnök pedig már a kampány idején, Kolozsváron tartott előadásában a választások utáni helyzetről szólva kijelentette: „keressük a minél erősebb, egységesebb szövetség létrehozásának lehetőségét, és úgy hiszem, meg lehet majd találni ennek a formáját”. Mindkét nyilatkozat azt igazolja, hogy az MPP átal már a nyáron felvetett „Magyar Szövetség” avagy a Nemzeti válogatott gondolata az egyedüli életképes, szerveződés, aminek keretében megteremthető az új egység. Látnunk kell azt is, hogy a magyar érdek érvényesítése és a magyar közösség fennmaradása érdekében etnikai pártokra van szükség a Kárpát-medencében. Addig, ameddig a választópolgár etnikai alapon szavaz, fennmarad a magyarság, amikor az önfeladás első lépéseként Híd-Most típusú pártok, vagy Hajdú Győző-féle Együtt-Impreuna mozgalmakba tömörül, az asszimiláció vészes lejtőjén indul el a közösség. A vészharangot a Partiumban már megkongatták. Belső-Erdély, de még az egykori Székelyvásárhely is jó úton halad a szórványosodás felé és a tömbmagyar Székelyföld egyre csak zsugorodik. Húsz év mérlege: 500 ezer magyar hiánya. Szinte a közösség 1/3-a! Csak bírálni, kritizálni nem elég, mint ahogy nem elég csupán elmélkedni sem. Tenni kell! Bírálat helyett építő kritika, elmélkedés helyett elméletek. Ezt szolgálja a gyimesközéploki találkozó is. Közösen megtaláljuk a megoldást és akkor a fásultság helyett más lendületről beszélhetünk 2013-ban.
Tudatos nemzetpolitikát kell folytatni, és ezt csakis az anyaország hathatós támogatásával valósíthatjuk meg. Ezért bizakodással tölt el az a tény, hogy a jelenlegi magyar kormányzat a 89 utáni időszakban eddig a leginkább bizonyítja, hogy nemzetpolitikában komolyan szem előtt tartja azt a tételt, mely szerint az ország és a nemzet határai nem esnek egybe. Bizonyítja ezt az állampolgársági törvény, de számos, akár szimbolikusnak tekinthető lépések összessége is. Egyébként világos üzenetet fogalmazott meg Budapest, akár az etnikai alapon szerveződő pártok támogatására gondolunk, de ide sorolható a Nemzetstratégiai Intézet létrehozása is. Számunkra pedig különös elégtétel, hogy ennek az intézetnek a vezetését a Magyar Polgári Párt alapító elnökére bízzák.
Gyimesközéplok, 2013. január 4.
Biró Zsolt,
a Magyar Polgári Párt elnöke
