Napkitörés volt 2012.december 31-én

http://patacsipilvax.hu/2013/01/05/napkitores-2012-december-31-en/

2013. január 5., szombat 20:52

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal beszámolója szerint december 31-én keleti parti idő szerint 10 óra 20 perckor kezdődött és 14 óra 20 perckor ért véget egy hatalmas napkitörés.

A Nap felszínétől mintegy 160 ezer mérföld magasra kiemelkedő spirális plazmacsóváról a NASA napfigyelő műholdja, a Solar Dynamics Observatory készített felvételeket. Mivel a plazmacsóva energiája nem volt elegendő, azért az anyag visszahullott a napfelszínére.

Napjainkban a 24. ciklus maximuma felé tartunk, amely várhatóan 2013 májusában fog bekövetkezni. A jelenlegi ciklus 2008 decemberében kezdődött és 2013 májusában éri el csúcspontját.

A napkutatással foglalkozó csillagászok az 1800-as évek közepén ismerték fel a naptevékenységben bizonyos ciklikusság figyelhető meg. A megfigyelések szerint Napunk közelítőleg 11 évente kerül aktívabb állapotába. Az egyes ciklusok csúcsainak, illetve a közöttük levő minimumok előrejelzése azonban mindig is nehéz tudományos probléma volt. Nemcsak az egyes ciklusok erőssége változik, de időtartamuk is tág határok között, 9 és 14 év között változik. Amikor az egyik ciklus eléri tevékenysége minimumát, kezdődik a következő. A 23. ciklus 2008. decemberben érte el napfolt minimumát, 13 évvel a kezdetét követően. A 24. ciklus első napfoltjai már 2008 decemberében megjelentek Napunk felszínén. Ezt azonban egy nyugalmasabb időszak követte, ami a 24. ciklus lassú indulását jelezte. “Általában egy új ciklus indulása meglehetősen gyors szokott lenni. Ez viszont elég döcögős”, nyilatkozta 2009 májusában David Hathaway, a Marshall Űrrepülési Központ munkatársa. A naptevékenység legutóbb 1928-ban került hasonló nyugalmi állapotba. Ugyanis a Napunk egy ideig szokatlanul csendes volt.

2009 májusában hangzott el a következő előrejelzés is: “Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ebben a ciklusban nem látunk annyi napvihart” – nyilatkozta Douglas Biesecker, a NOAA kutatója. “Egy gyengébb ciklus azonban nem a viharok intenzitásának, hanem számuk csökkenését jelenti.”

A csillagászok a napfoltok „relatív számával, mint egy „speciális mértékegységgel” mérik a Nap aktivitását. A csillagászok 2009-ben történt előrejelzéseire alaposan rácáfolt az éltető csillagunk a Nap. Ebben a ciklusban is produkált már több heves kitörést a központi csillagunk a Nap.

A tudomány és technológia fejlődése miatt az emberiség sokkal jobban ki van téve a Napciklus hatásainak, mint eddigi történelme során. Gondoljunk csak az űrtávközlési holdakra, a navigációra, vagy az integrál villamoshálózatokra. Már volt rá példa, hogy napkitöréseket követően több millió ember maradt áramszolgáltatás nélkül, és csak a szerencsén múlott, hogy nem terjedt ki egy egész kontinensekre.

A NASA minden napkitörés mágneses polaritását ellenőrzi az ACE (Advanced Composition Explorer) nevű műholdjával. A SOHO és a STEREO iker-űrszondákkal a Napfolttevékenységet és a kitöréseket tanulmányozzák.

A geomágneses vihar akkor okoz problémákat Földünkön, amikor a becsapódó CME (korona kidobódás) részecskefelhőjében a mágneses mező ellentétes polaritású, mint amilyen a Földünk magnetoszférája. Ha a Napkitörés mágneses felhője azonos pólusú, mint a magnetoszféra, akkor a vihar enyhe lesz.

http://www.nasa.gov/mission_pages/sunearth/news/X-class-flares.html

Megjegyzés

A Napkitörés által keletkező Napszélben nagyon sok elemet fedeztek fel.

http://sohowww.nascom.nasa.gov/gallery/Particle/large/cel001_prev.jpg