2014.10.03.
– Ha valamit az ember elkezd, az a jó, ha folytatja – mondta Bogdán Tibor, a Magyarfalusi Napok szervezője. Tizenkét évvel ezelőtt Iancu Laura baráti összejövetelt szervezett hagyományteremtő szándékkal szülőfalujában, Magyarfaluban. Évek múltával egyre nagyobb lett az érdeklődés, lassan faluünneppé vált a rendezvény. A szintén Magyarországon élő Bogdán Tibor is bekapcsolódott a szervezésbe, aki lassan átvette a terhet az időközben édesanyai teendőkkel elfoglalt Laurától.(...)
A 2014. évi rendezvénysorozat fővédnöke, Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke nyitotta meg a vasárnapi „gálát”, arra biztatva a szülőket, használják ki bátran a magyar oktatás adta lehetőségeket, hogy értékes kultúrájukat megőrizzék. A rendezvény támogatói között ott volt Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere, a csángómagyarok régi barátja is. Magyarországról is érkeztek vendégek: a Magyar Népfőiskolai Collegiumot fiatal fotósok csapata képviselte, itt voltak a Forrófalván, illetőleg Klézsén táborozó magyarországi gyerekek, és az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola diákjai is elkísérték csángómagyar társaikat az ünnepségre.
Közösségépítő szándékkal számos játékban, sportmérkőzésen, kézműves foglalkozáson, versmondó és énekversenyen lemérhették tehetségüket a fiatalok. A résztvevők megemlékeztek Szent István királyról a róla készült szobornál, és virágot helyeztek el Budó Lina néhai tanító szobránál. A hagyományőrzés terén nagy érdemeket szerzett oktató halála után Bogdán Klára vette át, vette vissza a feladatot, ő tanítja az asszonyokat és gyerekeket népdalra, táncra.
Az idei Magyarfalusi Napok programjának fénypontja a Magyarfaluért Díj átadása volt. A szervezők elérkezettnek látták az időt arra, hogy megalapítsák a díjat, elismerjék ezzel is a felbecsülhetetlen értékű hagyományőrző munkát. „Gondolni kell azokra is, akik sokat tesznek a faluért, mert vettük észre, hogy előbb-utóbb valaki megöregszik, megbetegszik vagy meghal, és utólag sajnáljuk, hogy nem ismertük el a munkáját” – indokolta a díjalapítást Bogdán Tibor. Az első kiválasztott éppen az édesanyja, Bogdán Gatu Klára, akinek munkássága túlmutat Magyarfalu határain, az egész magyarságra nézve fontos.
Borbáth Erzsébet csíkszeredai tanár méltatta a díjazottat: „Semmi másra nincsen szükség, csak arra, hogy szeressük azt, ami a miénk. Ha a szeretet lesz a tartósítószere a kultúránknak, nincsen ok a félelemre” – idézte a falu szülöttének, Iancu Laura József Attila-díjas költőnek a sorait, hiszen „Klára néni élete és munkája azt példázza, hogyan lehet a szeretet a tartósítószere a népi kultúrának”. A laudáció számba vette Bogdán Klára életútját és rendkívüli munkáját: 1949. szeptember 13-án született Magyarfaluban.
Egy rövid, alig egyéves egyházaskozári kitérő után (1962–1963), ahol megtanult magyarul írni-olvasni, Magyarfaluban él és dolgozik. Volt adatközlője Kóka Rozália bukovinai székely mesemondónak, de Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató is őt kérte fel, hogy 1984-ben Pécsett moldvai csángómagyar táncokat tanítson. Erdélyi kutatók is szívesen felkeresték, és az ő portáján indul el már 1990-ben a Teleki Pál Baráti Kör tagjainak oktatói munkája, amellyel magyar betűvetésre oktatták a magyarfalusi fiatalokat. 2004 óta gyermek és felnőtt tánccsoportot szervez, megalapította a „Kerek alama, falapi asszonykórus”-t. Példát mutat abban is, hogy hogyan kell fogadni a faluba látogató vendégeket, elindítva egyfajta faluturizmust Magyarfaluban.
Borbáth Erzsébet méltatásának a jelenlevők is tanúi lehettek. A Bogdán Klára vezette asszony- és gyerekcsoport hosszú sorban vonult fel a falu óvodájának udvarán, hogy rendre bemutassák, milyen kincseket őriznek. Klára néni mindenkit egyszerű mozdulattal irányít, kedvet kerekít a felnőtteknek, biztatást ad a gyerekeknek, és oly módon ért szót velük, amit magas pedagógiai tanulmányokból sem lehet elsajátítani.
Simogató szavai (ha kell románul is megismételve), biztos kézmozdulatai, ahogyan terelgeti a legkisebbeket, hogy ki-ki megtalálja a párját, csodálatra méltó. „Átadtam a fiataloknak, de Budó Lina halála után vissza kellett venni a kis nyájat. Az emberemvel az ősztől nekifogtunk, ő muzsikált, én táncolok velik, ott bent nálam a házban tanolják hétvégeken a táncokat” – összegez egyszerűen. „Mindcsakes azt látom, hogy a gyermekek még itt jól tudnak magyarul, ez a magyar iskola jól helyben tartsa, nem románosíssa el” – magyarázza.
Magyarfalu ünnepét megtisztelte fellépésével a forrófalvi Főnix hagyományőrző csoport Antal Vajda János vezetésével, eljöttek a külsőrekecsinyi Naputánjáró Néptánccsoport tagjai Gyurka Valentin irányításával, és nagy sikere volt annak a kis színházi produkciónak, amit mindennapi életükből vitt a „zöld színpadra” Gyurka Lucian és Iancu Maria. Az esti szentmise után Hodorog Andrásék húzták a talpalávalót a magyarfalusiak örömére.
Forrás: Csángómagyar levelezési lista
Fotók: Kelemen Gábor, (Cs) Bogdán Tibor
