2014. október 23.elelmiszer.hu
A Joint Venture Szövetség konferenciája: A magyar élelmiszergazdaság fejlődési lehetőségei és finanszírozása.
Világszerte felértékelődött az élelmiszeripar szerepe, jelentősége a globális népességnövekedéssel párhuzamosan egyre inkább nő. Magyarország adottságai és a világpiaci környezet együttesen komoly esélyt jelentenek az ágazat hazai szereplői előtt, különösen mivel fejlődési igényeik a kormányzati szándékokkal is egybecsengenek. Utóbbi szerepe felbecsülhetetlen, tekintve hogy jelentős hátrányt kell ledolgoznia a magyarországi feldolgozóiparnak ahhoz, hogy érdemben ki tudja használni a lehetőségeket – összegezhető a Joint Venture Szövetség (JVSZ) A magyar élelmiszergazdaság fejlődési lehetőségei és finanszírozása címmel, október 16-án megrendezett konferenciájának tanulsága.
A rendezvény házigazdájának képviseletében Balássy László, az MKB Bank Zrt. vezérigazgató helyettese köszöntötte az ágazat megjelent szereplőit. Nyitóbeszédében az élelmiszeripar jelentőségének az elmúlt 25 évben bekövetkező folyamatos hanyatlására hívta fel a figyelmet, mondván, míg a ’90-es években a GDP 20 százaléka származott innen, addig mára legfeljebb 5 százalékra tehető az aránya. Hangsúlyozta, ilyen agráradottságokkal rendelkező országban a minimális cél kizárólag a rendszerváltás körüli évekre való szint újbóli elérése lehet, de természetesen ennek módja csak a korszerű technológia alkalmazásával, a versenyképesség növelésével, nem pedig az össztermelés beszűkítésével lehetséges. Ígérete szerint az MKB Bank ennek megfelelően igyekszik a mindehhez szükséges finanszírozási igényeket kellő mértékben kiszolgálni.
Ezt követően Glattfelder Béla, Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős államtitkára vette át a szót, aki mindenekelőtt a megváltozott világpiaci viszonyokra, a világ ugrásszerűen növekedő népessége által kínált lehetőségekre hívta fel a figyelmet. Az egyik legalapvetőbb élelmiszer példáján szemléltetve elmondta, míg Magyarország éves szinten 3-5 millió tonna kukoricát értékesít, addig az Európai Unió mérlege ebből a szempontból erős deficitet mutat. Ugyanakkor véleménye szerint komoly probléma, hogy míg hazánk lényegesen többet termel, mint amennyi a hazai felhasználás szempontjából szükséges, komoly versenyhátrányt jelent, hogy alacsony feldolgozási szinten értékesítünk a világpiacon. Azaz mindenképpen a hozzáadott érték növelése, a hazai élelmiszer-feldolgozóipar erőteljes fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a kínálkozó lehetőségekkel élni tudjon Magyarország. Az ipar fejlesztésének igényével nem vagyunk egyedül, az EU 2020-ra az ipari termelés GDP arányát 20 százalék fölé akarja emelni, Magyarország célja azonban ennél lényegesen ambiciózusabb. Az újraiparosítási program révén a 30 százalék lenne a kívánatos eredmény, vagyis az, hogy az itthon megtermelt javak hatékonyabb felhasználása révén Európa éllovasaivá váljunk.
Ennek eszköze elsősorban a támogatási pénzek hatékonyabb szétosztása lesz, melyekről ugyan még folynak a tárgyalások az Unióval, azonban a kormányzat szándékai szerint mindenképp a következő alapelveket fogják követni: támogatható lesz valamennyi KKV által végzett, tényleges feldolgozást eredményező tevékenység, továbbá, ahol csak lehetséges, a vissza nem térítendő támogatásokat, vagy azok minél nagyobb arányát részesítik majd előnyben. Támogatható lesz minden olyan fejlesztés, ami kapacitásbővítést eredményez, vagy annak eléréshez elengedhetetlenül szükséges. Utóbbi esetben azonban komoly jelentőséggel bír majd a fenntarthatósági szempontok érvényesítése is, azaz ahol lehetséges, a megnövekedett energiaigényt megújuló forrásokból kell fedezni, vagy azok alkalmazására alkalmassá kell tenni a megvalósuló fejlesztést. Ugyancsak támogathatóvá válik a megújuló energiák alkalmazása, elsősorban a hőenergia, emellett pedig az új munkahelyek teremtését eredményező fejlesztések is előnyt élveznek majd.
A következő előadásban Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatója igyekezett némi történelmi áttekintést adni a hazai élelmiszeripar elmúlt 25 évéről. A korábban elhangzottakat megerősítve elmondta, az élelmiszeripar egyre kiemeltebb fontosságú stratégiai ágazattá vált szerte a világon, melyet az élelmiszerárak - különösen az utóbbi években megugró - szintje, illetve volatilitása is alátámaszt. Ennek tükrében a hazai mezőgazdasági kibocsátás növekedése nagyjából ugyan megfelel az EU átlagának, azonban a velünk együtt csatlakozók adatait elnézve már korántsem olyan rózsás a helyzet. A hazai 22,7 százalék különösen a lengyelországi 50 százalékos, illetve a balti államok 60 százalékos növekedése mellett jelzi látványosan, velük szemben nekünk nem sikerült a későn csatlakozók előnyét kihasználnunk.
Kapronczai István ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az ágazat Magyarországon az utóbbi 2-3 évtizedben nem volt még olyan kedvező gazdasági kondícióban, mint az elmúlt 2-3 évben. Vannak ugyan szerkezeti problémák, de összességében a pénzügyi helyzet kiváló, a támogatások mértéke, és ezen belül az uniós pénzek aránya egyre nő, a jövedelemtámogatások egy szintre kerültek a jövedelmekkel, azaz döntően már nem veszteséget finanszíroznak. Persze nem mindenhol van ez így, különösen a sertés- és baromfi ágazatok helyzete lesújtó.
Ezzel együtt azonban az élelmiszeriparon belül a termékpálya kritikus pontjaként határozta meg a feldolgozást, ami sajátos helyzetéből adódóan nagyon nehezen tud kitörni az erős érdekérvényesítő erővel rendelkező mezőgazdaság és a kereskedelem szorításából. Az ágazat fejlődési és jövedelmezőségi lehetőségeit erősen rontja a külföldi tőke folyamatos kiáramlása, melyet a hazai tőke nem tud kellő mértékben pótolni, de a támogatásokból is csak egy rettentő kis szeletet, alig 1 százalékot mondhat magáénak, ezért nem csoda, ha nem sikerül élni a kínálkozó lehetőségekkel. A főigazgató véleménye szerint dicséretes az a kormányzati szándék, ami 20 százalékra akarja levinni a jelenleg a piac harmadát lefedő külföldi termékek arányát, minden efölötti cél azonban már irreális. A kitörési pont mindenképpen a külpiacok felé történő mozdulás, pontosabban a félkész- késztermékek exportjának növekedése lehet csak, hiszen az alapanyaggal együtt lényegében munkalehetőségeket is kiviszünk az országból. „Nagyon fontos az élelmiszeripar prioritása, egy olyan átfogó stratégia elkészítése és megvalósítása, ami nemzetközi szinten is versenyképessé teszi az ágazatot. Ehhez jól, célirányosan kell elkölteni a 2015-2020 között rendelkezésünkre álló támogatási forrásokat.” – zárta előadását Kapronczai István.
Ezek után az élelmiszeripar különféle területeinek képviselői igyekeztek megosztani tapasztalataikat a jelenlévőkkel, reális alternatívákat mutatva a sikeres működésre, még alapvetően alacsony támogatottsági szint mellett is. Erdélyi István, a GALLICOOP Pulykafeldolgozó Zrt. elnök-vezérigazgatója a vállalat elmúlt 25 évének bemutatásán keresztül kiválóan szemléltette, hogyan lehet elsősorban a külső költségtényezőknek való kitettség fejlesztések útján történő visszaszorításával hosszútávon fenntartható, sőt folyamatosan fejlődni képes vállalkozást építeni. A mintegy 33 milliárd éves árbevételű, 46 országba értékesítő GALLICOOP ennek iskolapéldája.Mutsy Árpád, a Bio-Fungi Kft. ügyvezetője a gombatermesztés világába engedett némi bepillantást, elsősorban azt hangsúlyozva, hogyan lehet nyitott, átfogó stratégiai gondolkodással, körülményeink és lehetőségeink pontos felmérésével akár még egy ilyen komplex, összetett területen is sikerre vinni egy vállalatot.
Ezt követően Juhász Attila, a Juhászvin ügyvezető tulajdonosa foglalta össze a hazai bortermelés elmúlt negyedévszázadát. Elmondása szerint Magyarország páratlan adottságai, és az elmúlt évtizedekben megtett óriási út következtében kifejezetten szép jövő elé nézhet. A hazai borok karaktere, változatossága és kiváló minősége, továbbá a megfelelően rétegződött, kis- és nagytermelőket is magában foglaló piac mindezt viszonylag rövid idő alatt elérhetik, ehhez azonban célirányosan kell támogatni az egyes területeket. Véleménye szerint, míg a kistermelők előtt a borturizmus további fejlesztése kínálhat kitörési pontot, addig a nagyobb szereplők az ázsiai piacokon, különösen Kínában és Indiában találhatják meg a számításukat.
Ungvári Péter, a Pacific Óceán Kft. ügyvezető igazgatója saját példáján szemléltette, hogyan lehet egy kifejezetten hátrányból induló vállalatot sikerre vinni, még egy relatíve szűkös mozgásteret biztosító piacon is. A 2008-ban jelentős adósságokat és leromlott infrastruktúrát öröklő új tulajdonosi kör a minőségbiztosításban találta meg a kivezető utat. Ez jelentette ugyanis annak biztos módját, hogy a különböző kereskedelmi láncok saját márkás termékeinek megbízható, és egyre nagyobb részarányt magáénak mondható beszállítójává váljon a lekvárüzem. A láncok nemzetközi jelenlétére ráadásul korlátozott mértékben a külföldi terjeszkedés szempontjából is lehetett számítani. Mindez egy olyan szilárd alapot teremtett, amiről már bátrabban lehetett más irányokba is kezdeményezni, ezt pedig jelenleg úgy tűnik, a távol-keleti piacok, pontosabban Japán jelentheti, ahol már saját branddel, nagyobb árréssel kerülnek forgalomba a helyi igényekre szabott termékek.
Az előadások sorát Szabó Balázs, az MKB Bank Zrt. ügyvezető igazgatója zárta, prezentációjában konkrét formába öntötte a Balássy László köszöntőjében megfogalmazottakat, azaz részletesen is bemutatta azokat a finanszírozási konstrukciókat, melyek az ágazat szereplői számára is érdekesek lehetnek.
Az önálló előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, amelyet Császár László, az Élelmiszer Online főszerkesztője vezetett. A beszélgetés szereplői Bárány László, a Baromfi-Coop Kft. tulajdonosa, Takács Ferenc, az Aranynektár Kft. tulajdonosa, Mélykuti Tibor, az Alföldi Tej Kft. vezérigazgatója, és Dr. Miskucza Mária, a TÜV Rheinland InterCert Kft. élelmiszerbiztonsági területvezetője voltak.
