Szótlanul, megjegyzés nélkül nem lehet végigolvasni Elly Berkovits 1929-ben Szilágysomlyón született, 1966 óta az Egyesült Államokban élő izraelita hölgy (zsidó származású somlyói magyar), románul írt gyermekkori visszaemlékezéseit. A „Magura alatti gyermekkor” címmel 2005-ben megjelent meseszerűen megírt, tartalmas, nagyon szép kivitelezésű könyv, sokat veszít értékéből, különösen a II. Rész, akarattal vagy akaratlanul rosszul fordított, sértő jelzői miatt, illetve néhol figyelmen kívül hagyta a fordító (Tatiana Contras) a történelmi hitelességet is. E könyv 10 lejért megkapható a Szilágysomlyói Holocaust Múzeumban.
Felháborító, hogy még most is 2007-ben azt olvashahatjuk ebben a 7 éven felüli gyermekeknek ajánlott könyvben, hogy a magyarok betörtek 1940-ben (invadatorii maghiar) és mellékelik hozzá az 1940. szeptember 10-i térképet is.
Nagy baj, ha valaki nem ismeri, nem tudja a történelmet, de még nagyobb baj az, amikor tudatosan elferdíti azt. A terület átcsatolásokat a Trianoni békeszerződés (1920. június 4.) aláírása után nem a román vagy a magyar hatóságok határozták el, hanem a NAGYHATALMAK.
Még soha nem láttam románul leírva azt a történelmi igazságot, hogy a románok "betörtek" Erdélybe 1916-ban vagy, hogy a románok elfoglalták és sarcolták Budapestet 1944-ben. A békeszerződés a nemzeti kisebbségeknek a lakosság többségével való egyenjogúságát is biztosítani óhajtotta, sajnos ez a rendelkezés azonban csak papíron maradt.
Az akkori román tanárok, történészek pedig nem beszéltek invázióról, betörő románokról (”invadatori români”). A bécsi döntés határozata alapján, a trianoni békeszerződésben meghúzott határok részleges módosítását mondták ki.
A bécsi tárgyalásokon Magyarországot Teleki Pál miniszterelnök, Romániát Mihai Manoilescu külügyminiszter képviselte. Most is, mint előbb a NAGYHATALMAK döntöttek. 1940. Szeptember 5-13 között bevonult honvédsereg, csak birtokba vette a Magyarországnak ítélt területeket, azaz birtokba vette egy részét annak, amit elvettek tőlük, ami Trianon előtt az övék volt.
Érthetetlen, hogy most 65 év béke és rend után, megengedhető-e, és szabad-e újból feltépni a már behegedt sebeket. A jelenlegi hét éven felüli gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek „beadni” a beözönlő magyarok, a román földet jogtalanul elfoglaló magyarok meséjét.
Elly Berkovits gyermekkori emlékezéseihez tartozik, hogy Szilágysomlyón egy olyan utcában (Csorgó utca) született és élt, ahol nem lakott egy román anyanyelvű sem!
Az igazság mellett szól az is, hogy Ellynek nem kellett megtanulnia magyarul (a könyv fordítása szerint – igen) mivel gyermekkorában megtanulta azt anyanyelvi szinten, sőt a családban sem beszéltek héberül hanem magyarul, úgy ahogy tanúsítják a még élő magyar játszótársak!
Kár és szerintem, nem lenne szabad újra elhinteni a gyülölet magvait ártatlan, tisztalelkű gyermekgenerációk szívében, lelkében, egy nosztalgiázni akaró mesés visszaemlékezésben.
Papp Lajos
Szerk. megjegyzés
Mélyen együtt érzünk a barátunkkal!
Nagyon rossz, hogy a többségieket éppen az ilyen ellyk akarják "emlékeztetni" a ”să nu uiți Darie” alapján , de sajnos nem ez az illető az egyetlen, lásd a nemrég facebook-os bejegyzés szinten megjelent "Éva Czinczár" név alatt szereplő kommentelő, aki a kolozsvári gettóról és az elhurculás előtti időszakról elég rosszindulatúan írogat. Mindvégig a "hortista pribékek" és más magyarajkúak "tetteiről" szól, de elfelejti elmondani, hogy a háború után az életben maradt testvérei magas beosztásokban leledztek, Sőt az egyik a nomenklaturisták között is szerepel Lustig néven, aki a Centrocoop vezére volt sok éven át.
A cikkben szerepelő Elly Berkovits Gross-szal a tavalyi "cadish"-on (halottakra való emlékezés) és a gettó-ra való emlékező gyűlésen riportot készített az Agerpres és aki az Éva Czinczárhoz hasonlóan "a kéményből felszálló vörös füstre" emlékezik...
A cikkben megszólaltatott elfelejti megemliteni, hogy őt a többi 1200 nővel együtt átvitték egy másik táborba a Hamburg melletti Bergedorf-i Neuengamme táborba, ahol nem égettek hanem gázositottak és nem az Aschwitz-i "vörösfüstű" kéményeket látta, láthatta... Itt a munkások jó része a Volkswagen gyárnak dolgozott.
A Jurnal.ro beszámolójában még rátesz egy lapáttal és megpenget olyan húrokat is ami már a deonotológia határát is súrolja
Természetesen a háború borzalmait nem szabad elfelejteni!
Azt viszont amikor valakik elkezdenek ködösiteni el kellene utasítani,mert amint a cikkiró is mondta nem lenne szabad a gyűlölet magvaira épiteni egy egész társadalmat, lásd az ukrajnai eseményeket., ahol az orosz kisebbség ellen nem áltanak más népközösséghez tartozókat besorolni,majd ágyútölteléknek felhasználni... azaz kisebbségi "harcoljon" a kisebbségi ellen... (EP)
