Puzsér Róbert, Magyar Nemzet, 2015. július 16.
Ha Görögország kapcsán reformokról esik szó, vagy privatizációt és egyéb neoliberális gazemberségeket kell érteni alatta, vagy épp kapzsi ködevők követelnek Görögország részére külön státuszt, hogy míg fél Európa belerokkan az adósságterhekbe, ők kényelmesen szürcsölhessék az ouzót havi háromszázezres nyugdíjjal a zsebükben. A román vagy a bolgár nyugdíjasnak ott a csirkefarhát, azok már úgyis hozzászoktak, az indiaiak és a kongóiak meg zabálják ki egymás belét, ha van hozzá gusztusuk!
Görögország problémáját erkölcsi és gyakorlati alapon sem szabad elválasztani a periféria országainak problémáitól, továbbá legyen világos, hogy a jelenlegi helyzet bármilyen hosszabb távú rendezése elképzelhetetlen a pénzvilág megrendszabályozása és az Európai Unió újraértelmezése nélkül. Csakhogy erre jelenleg semmi esély. A kontinentális centrum merő jóléti sovinizmustól hajtva gettóban tartja a perifériát, miközben gátlástalanul rabolja le annak piacait és munkaerejét. Nincs valódi szolidaritás, csak fogcsikorgatva folyósított támogatások, továbbá fintorgás az olcsó, jól képzett, adófizető munkaerő láttán, amit nagy kegyesen felszippantanak.
Ha Európa el akarja kerülni Görögország sorsát, ahol a nagy pártok valamennyi választást hazug szociális ígéretekkel nyertek meg, és ahol a még olcsóbb rezsi meg a még korábbi nyugdíj nyomán minden korrupció meg lett bocsátva, akkor a jelenlegi demokratikus rendszer működésképtelenségével kell szembenéznie. A médiademokráciában mosópormárkák és életérzések versengenek, a pszichopata politikusok pedig rezzenéstelen arccal hazudnak bármit és mindent, amit az emberi tömeg csak hallani akar.
A Sziriza valaha talán egy jó szándékú kezdeményezés volt, vezetői azonban épp a napokban köpik szembe a párt teljes programját, identitását, fél évtized szociális bujtogatásait és tüntetéseit, nem is beszélve az alig egy hete lezajlott népszavazásról, ahol a görögök megmondták, hogy nem akarnak több megszorítást. Mindez azért működhet így, mert a politikusok valamennyi szemfényvesztését minden tőkéjével és befolyásával segíti a cégvilág meg a pénzelit, legyenek akár televíziói, akár bankjai, vagy bármekkora érdekeltsége a korrupció fenntartásában, valamint a fogyasztási hisztéria mindennapos felkorbácsolásában.
Az a demokrácia, amely négyévente kérdezi meg az embereket az ország sorsáról, továbbá hagyja, hogy még az a választás is hazug ígéretek és cégek által finanszírozott milliárdos kampányköltségek küzdelme legyen, nos, az a demokrácia nem csak kiüresedett, de láthatóan egyre kevésbé alkalmas államok működtetésére.
Abszurd, hogy míg egy autó vezetését jogosítványhoz kötjük, egy ország ügyeibe beleszólást engedünk alapvető gazdasági, társadalmi vagy politikai ismeretek megkövetelése nélkül. Abszurd, hogy az internet korában a kormányzatok nem vonják be a polgárokat olyan döntésekbe, amilyenekről a svájciak már száz éve szavaznak. Abszurd, hogy a korrupció számtalan legális formája lehet a mindennapok része, amilyen többek közt a lobbi vagy a választási kampányok céges finanszírozása. Abszurd, hogy az országot eladósító meg lerabló politikusok és bankárok minden esetben teljes felmentést nyernek valamennyi törvényi következmény alól. Ahogy Magyarországon Gyurcsány, úgy Görögországban is megússzák a felelősségre vonást a költségvetések meghamisítói és a választók unokáinak eladósítói.
Ha Magyarország képes tanulni a görögök kárán, akkor átfogó demokráciakorrekcióba fog. Először is: kivonja a szociális transzfereket a napi politikai csatározásból, például úgy, hogy a nyugdíjak értékét a mindenkori befizetésekhez köti. Másodszor: megkövetel a választóktól egy szellemi-kulturális minimumot. Harmadszor: széles körben alkalmazza a népszavazás intézményét. Negyedszer: kitilt minden magánforintot a politikai kampányokból. Ötödször: szigorúan tiltja a tévés reklámokat, a politikai kampányplakátokat és a tudatalatti minden egyéb hatalmi szándékú baszkurálását. Hatodszor: biztosítja a a költségvetés állapotának lehető legnagyobb nyilvánosságát és átláthatóságát. Hetedszer pedig, de nem utolsósorban: drákói szigorral csap oda a tolvaj, hazug, csaló vagy hamisító politikusoknak. Ha Magyarország nem teszi meg mindezt, jövője menthetetlenül a populizmus és a kapzsiság martaléka lesz.
