A maszol.ro-ban megjelent - talán találóan éppen a Pengő Zoltán tollából került ki- a "Gazdaságilag életképes vagy bukásra ítélt az autonóm Székelyföld?" cikk, amelyben elhangzanak rövid megfogalmazások a székelylakta régió gazdasági helyzetével kapcsolatosan, ez alkalommal újra kérdeztük Horváth Zoltán urat, hol tart a jelenlegi helyzet?
- Az autonómia elnyerése utáni lehetőségekről jelenleg csak akkor lehetne érdemben beszélni, ha a politikum, a civilek és a szakemberek leülnek egy asztalhoz, és közös terveket és több féle stratégiát dolgoznak ki, de eddig nem lehet ennek a nyomát látni... Mindenki dolgozik a maga malmában és a saját elgondolását sem akarja a másikra erőltetni.
- Amint leírásra is került több olyan gondolat is ami azt mutatja, hogy széles skálán gondolkozik a szakma, s talán a Bakk úrnak a poziciója valós, vagy tévednék?
- Igen fontos, hogy állam háztartásban is lesznek vagy sem változások, Ő is csak a mpstani helyzetből indul ki. Kolunbán úr is a mai helyzetet konstatálja, de ezzel nekünk nem szabad megelégednünk. Lázár úrnak igaza van a humán anyag nagyon fontos, de hiába "termeljük" őket ha nincs meg a munkahelyeik biztonsága. Az is valós, hogy egy olyan területnek, amit a két székelylakta megye alkot, nem igen lehet vonzó még akkor sem ha nincs reptere vagy ha nem egy fejlesztési régióban gondolkodunk, amelynek rugalmas közép és hosszútávú fejlesztési elgondolása, terve van.
- Érdekes, hogy Ön továbbra is a NUTS2-es régióban látná a székelyföldiek jövőjét, miben reménykedik?
- Itt nem reményről kell beszélni, hanem pontosan kidolgozott és alaposan átgondolt gazdasági lehetőségekről és azok végrehajtási módjáról van szó!
- Igen, de a régiós elgondolást eddig szinte mindenki elutasította
- Ez nem igy van! Tessék csak újraolvasni a Mikó Tervet, ahol nem is olyan rég bekerült a régiós gondolat, az egy másik kérdés, hogy nem oda tették, ahol a helye lenne... Ugyanakkor az általunk is kidolgozott tervben komoly szinte létkérdéssé vállt a NUTS2-es Régió, amelynek lehet a neve akár Székelyföld is, éppen azért mert a tagországok számára kötelező NUTS Normák ezt megengedik!
- Mondana egy pár példát?
- Erre nem kell újabb példákkal szolgálnunk, de úgy a bolzanói mint más provincia néven futó autonom régió is a NUTS Normák szerint elfogadott. De visszatérnék a kérdésére és egy történelmi gazdasági példával hozakodnék elő. Pontosítva a történelmi HANGYA az, amit felhoznék. Köztudott, hogy itt Erdélyben a második világháború előtt 155.000 Hangyataggal tartották számon ezt az alakulatot, amely szétterülő üzlethálozattal és feldolgozó egységekkel rendelkezett! Na és hol ?Éppen a székelyföldi gazdák körében! Ott marketing és minden modern dolog jelen volt komoly ingatlan és eszköztárat is meg lehetett találni HANGYA gazdáknál! De a többit is sorolhatnám.
Kérdem én: vajon abban az időben, a mi apáink buták lettek volna, vagy csak tudtak gondolkozni?
Többször is hallottam, hogy senki sem akar szövetkezni, de újra kérdem: mit csináltak mindazok, akik lenézik azt, aki eddig teljesitett? Ki tudta régi gazdákat meggyőzni, akkor arról, hogy az osztrák birodalmi nyomást és a pénzuzsorások uralmát hogyan kellett megtörni és nem pedig csak elviselni kellene?
Sok olyan szakmabeli van, akiket sem a politikum sem pedig az eddigi kormányok nem vettek észre!
Akik viszont ebben érintettek lettek volna - főleg a politikum - csak eszmefuttatások, fórumokat stb rendeztek a kiöregedett gazdatársadalom nevében, miközben a fiataljanikat rendre elveszítjük mert a külföld vonzása nagy. Ezzel csak azt szeretném ecsetelni, hogy nem a megöregedett gazdatársadalmat kell szövetkezésre birni, hanem, azokat, akik számára egy ilyen megélhetési forma életszerű! Az is köztudott, hogy sok "földtulajdonosnak" nincs a nevére írva a telekkönyben a tulajdona, mégis úgy viselkedik mintha csak neki lenne joga arról hagyatkozni... Az is igaz, hogy sok helyen nincs a parcella kimérve mert nincs a zónában topográfus és sokba kerül a polgármesteri hivataloknak, igy a gazdákra hagyatkoznak vagy csak "használják", kiadják - rosszabb esetben eladják azt, ami nem is az övék.
Nem arra kell törekedni, hogy csak parallelszervezeteket hozzunk létre, hanem az egységesen kidolgozott és olajozottan működő gazdaérdekvédelmet biztosító szervezetekre van szükség.
Nincs olyan alternatíva, amire egy falun élő fiatal család alapozhatna, holott úgy a VÁTI, mint más egyetemi kutatócsoport rámutatott arra, hogy a középtávú tervek nélkül semmi előrehaladás sem lesz!
Milyen előnyöket tudnánk biztositani annak, azoknak, akik vállalnák az itteni megpróbáltatást és helybenmaradást? A piac ma már nem mérvadó ha nincs meg mindaz, amit be kellene oda vinni - a termékekre gondolok. Árukivitelről beszélni pedig helytelen, akkor ha csak az iparra vagy a nehéziparra támaszkodnánk.
- Azért már vannak olyan - fiatal gazdákat tömöritő - egyesületek is, akik már az OMÉK-on is bemutatkoztak,vagy tévedek?
- Igen én is találkoztam egy párral, de nagyon kevés és sokszor csak mutogatásra vagy pályázatok elszámolására jó... Persze nem baj ha vannak, de sokkal többre kellene értékeljék a saját munkájukat. Az, aki a faluról el volt "térítve" és valamelyik iskolaközpontban végezte volt tanéveit, sajnos meg sem tudja különböztetni a bikát a tehéntől vagy az olyan, aki városban nevelkedett és azt hiszi, hogy a tehenek mindenhol kékszínűek... Az oktatással kell kezdeni, ahol az alapokat minden gyerek elsajátitja és ha már iskolaközpontba erőltetik őket legalább ott végezzen mezőgazdasági munkát, konyhakertészet, kisállattartás, sőt nagyobb korban termékfeldolgozásban is legyen járatos
- Egy kissé eltájolódunk
- Nem. dehogy! Régen a HANGYA keretében szinte minden típusú problémára megvolt a megoldás. Sőt az iskoláskorú gyermek az iskolaszövetkezetben sajátította el a szövetkezés alapismereteit. Az így nevelt ifjú nem fog vonakodni a szövekezetbe való belépéstől! Az a sok kis egyesület amelyeket megalakítottak közös programokat kellene készitsenek egymás közt elkéne osszák úgy területi mint tevékenységi szinten az erdélyi gazdák problémáit. Pozitív példákkal, megoldásokkal kéne gazdagítsák a gazdák látókörét...
- A régi időkben az emberek jobban hallgattak arra, aki "kovászember" volt
- Igaz, de most a napnak a 23-ik órájában vagyunk ezért az anyaországiakkal össze kell állnunk és amit ott nem tudnak megterelni azt termeljük meg mi. Régiónként találhatunk olyan területet ahol a termény feldogozása is adott lehet. A burgonya illetve a kukorica nem tudja fedezni az itteni igényeket. Az itteni monokulturás stilust fel kell olyan termékkel válltani, amit jobb áron lehet majd eladni. A még termelő gazdáknak pedig nem megmondani kell, hogy mit csináljon, hanem a gazdaságosság felé kell őket terelni. Ott ahol a vidék kiöregedik szociális szövetkezetek megalakítását kell elvégezni (akár anyaországi alapokból). Fiatalabbjaink számára pedig meg kell teremteni a HANGYA típusú hitelszövetketi egységeket, mezőbankokat stb, stb. Szóval lenne és van mit tenni!
- Ezek szerint, Ön a fejlesztési régiókban rejlő lehetőségekre építene ?
- Igen, de ezenkívül a helyitermékre illetve az ezzel kapcsolatos EU-s lehetőségekre. Elhangzott a Pengő úr cikkében, hogy a vidéki turizmusban csak kevés lehetőség van, pedig ha újraértékeljük a dolgokat észrevehető, hogy mit kell még hozzátenni ahhoz, hogy a jövedelmezővé alakulhasson. Fontos újra elmondani, hogy a székelylakta megyék az EU-s átlag 75 %-a alatt vannak, igy 2020-ig sok olyan lehetőségre lehet számítani, amivel a régiót fel lehetne sorakoztani, mint pld a Duna-menti Alapok, vagy a transnacionális és a európai területfejlesztési társulások. Kolozs megye testvérkapcsolatot létesített a Hajdu-Bihar megyével, de eddig semmi olyanról sem hallani, hogy esetleg konkrétum is történt, pedig az idő múllik. Úgy tudom, hogy Hargita és Kovászna megyéknek vannak hasonló kezdeményezései és ez amit a helyi lakosok számára munkahelyteremtésként lehet számba venni. A kereskedelmi és agrárkamarák mellett még számos olyan magászférai kamara típusú kezdeményezést lehet észlelni, amelyeknek az adottságait még nem tudtuk kellően értékelni, kihasználni és sok esetben ezek tevékenysége nem a klaszeteresedést, hanem a EU-ban tiltott kiegyezéses kereskedést eredményezte, hiszen új tagok nem igen tudnak oda belépni...
De kérdezhetnék mást is: azok az alakulatok, akik a vidéken élő népközösségünkért akarnak tenni vajon hány oktató-bemutató farmot állitottak fel? Nem hobbyfarmra kell gondolni, hanem igazi nagyüzemi technológiával működtetettre. Ezek lehetnek helyi-, vagy régiószintűek is. Hányszor vittek ki gazdákat legalább az anyaországba ? Hány fiatalt küldtek ki tanulmányi útra? Hány fiatal családnak biztositottak munkahelyeket?
Sajnos azzal ne oldódnak meg a felmerülő problémák ha csak észrevesszük és kimondjuk: baj van!
Igaza van a dr. Szili Katalinnak őssze kell állitani egy "szakértői rendszert", amelynek elsődleges dolga éppen az erdélyi vidéken élők problémáira megoldást alternatívát bocsássanak közre.
- Egy fajta VÁTI-féle megoldásra gondol?
- A hasonlat jó, de erdélyi szakemberek bevonásával, amely egy féle agytrösztként működtetnek a politkai és civil szervezetek. Erre azért is lenne szükség mert hiszem, hogy a közeljövőben megkapja az régiószintű önállóságát és akkor nem lenne kérdés hogy megélhet a székely nép vagy éppen a Szórványba lakók. Egy időben volt Székelyföd és a Szórvány közt egyfajta kulturális kapcsolat, de az csak egy része a megaradásunknak!
- Érdekes, hogy Ön továbbra is a NUTS2-es régióban látná a székelyföldiek jövőjét, miben reménykedik?
- Itt nem reményről kell beszélni, hanem pontosan kidolgozott és alaposan átgondolt gazdasági lehetőségekről és azok végrehajtási módjáról van szó!
- Igen, de a régiós elgondolást eddig szinte mindenki elutasította
- Ez nem igy van! Tessék csak újraolvasni a Mikó Tervet, ahol nem is olyan rég bekerült a régiós gondolat, az egy másik kérdés, hogy nem oda tették, ahol a helye lenne... Ugyanakkor az általunk is kidolgozott tervben komoly szinte létkérdéssé vállt a NUTS2-es Régió, amelynek lehet a neve akár Székelyföld is, éppen azért mert a tagországok számára kötelező NUTS Normák ezt megengedik!
- Mondana egy pár példát?
- Erre nem kell újabb példákkal szolgálnunk, de úgy a bolzanói mint más provincia néven futó autonom régió is a NUTS Normák szerint elfogadott. De visszatérnék a kérdésére és egy történelmi gazdasági példával hozakodnék elő. Pontosítva a történelmi HANGYA az, amit felhoznék. Köztudott, hogy itt Erdélyben a második világháború előtt 155.000 Hangyataggal tartották számon ezt az alakulatot, amely szétterülő üzlethálozattal és feldolgozó egységekkel rendelkezett! Na és hol ?Éppen a székelyföldi gazdák körében! Ott marketing és minden modern dolog jelen volt komoly ingatlan és eszköztárat is meg lehetett találni HANGYA gazdáknál! De a többit is sorolhatnám.
Kérdem én: vajon abban az időben, a mi apáink buták lettek volna, vagy csak tudtak gondolkozni?
Többször is hallottam, hogy senki sem akar szövetkezni, de újra kérdem: mit csináltak mindazok, akik lenézik azt, aki eddig teljesitett? Ki tudta régi gazdákat meggyőzni, akkor arról, hogy az osztrák birodalmi nyomást és a pénzuzsorások uralmát hogyan kellett megtörni és nem pedig csak elviselni kellene?
Sok olyan szakmabeli van, akiket sem a politikum sem pedig az eddigi kormányok nem vettek észre!
Akik viszont ebben érintettek lettek volna - főleg a politikum - csak eszmefuttatások, fórumokat stb rendeztek a kiöregedett gazdatársadalom nevében, miközben a fiataljanikat rendre elveszítjük mert a külföld vonzása nagy. Ezzel csak azt szeretném ecsetelni, hogy nem a megöregedett gazdatársadalmat kell szövetkezésre birni, hanem, azokat, akik számára egy ilyen megélhetési forma életszerű! Az is köztudott, hogy sok "földtulajdonosnak" nincs a nevére írva a telekkönyben a tulajdona, mégis úgy viselkedik mintha csak neki lenne joga arról hagyatkozni... Az is igaz, hogy sok helyen nincs a parcella kimérve mert nincs a zónában topográfus és sokba kerül a polgármesteri hivataloknak, igy a gazdákra hagyatkoznak vagy csak "használják", kiadják - rosszabb esetben eladják azt, ami nem is az övék.
Nem arra kell törekedni, hogy csak parallelszervezeteket hozzunk létre, hanem az egységesen kidolgozott és olajozottan működő gazdaérdekvédelmet biztosító szervezetekre van szükség.
Nincs olyan alternatíva, amire egy falun élő fiatal család alapozhatna, holott úgy a VÁTI, mint más egyetemi kutatócsoport rámutatott arra, hogy a középtávú tervek nélkül semmi előrehaladás sem lesz!
Milyen előnyöket tudnánk biztositani annak, azoknak, akik vállalnák az itteni megpróbáltatást és helybenmaradást? A piac ma már nem mérvadó ha nincs meg mindaz, amit be kellene oda vinni - a termékekre gondolok. Árukivitelről beszélni pedig helytelen, akkor ha csak az iparra vagy a nehéziparra támaszkodnánk.
- Azért már vannak olyan - fiatal gazdákat tömöritő - egyesületek is, akik már az OMÉK-on is bemutatkoztak,vagy tévedek?
- Igen én is találkoztam egy párral, de nagyon kevés és sokszor csak mutogatásra vagy pályázatok elszámolására jó... Persze nem baj ha vannak, de sokkal többre kellene értékeljék a saját munkájukat. Az, aki a faluról el volt "térítve" és valamelyik iskolaközpontban végezte volt tanéveit, sajnos meg sem tudja különböztetni a bikát a tehéntől vagy az olyan, aki városban nevelkedett és azt hiszi, hogy a tehenek mindenhol kékszínűek... Az oktatással kell kezdeni, ahol az alapokat minden gyerek elsajátitja és ha már iskolaközpontba erőltetik őket legalább ott végezzen mezőgazdasági munkát, konyhakertészet, kisállattartás, sőt nagyobb korban termékfeldolgozásban is legyen járatos
- Egy kissé eltájolódunk
- Nem. dehogy! Régen a HANGYA keretében szinte minden típusú problémára megvolt a megoldás. Sőt az iskoláskorú gyermek az iskolaszövetkezetben sajátította el a szövetkezés alapismereteit. Az így nevelt ifjú nem fog vonakodni a szövekezetbe való belépéstől! Az a sok kis egyesület amelyeket megalakítottak közös programokat kellene készitsenek egymás közt elkéne osszák úgy területi mint tevékenységi szinten az erdélyi gazdák problémáit. Pozitív példákkal, megoldásokkal kéne gazdagítsák a gazdák látókörét...
- A régi időkben az emberek jobban hallgattak arra, aki "kovászember" volt
- Igaz, de most a napnak a 23-ik órájában vagyunk ezért az anyaországiakkal össze kell állnunk és amit ott nem tudnak megterelni azt termeljük meg mi. Régiónként találhatunk olyan területet ahol a termény feldogozása is adott lehet. A burgonya illetve a kukorica nem tudja fedezni az itteni igényeket. Az itteni monokulturás stilust fel kell olyan termékkel válltani, amit jobb áron lehet majd eladni. A még termelő gazdáknak pedig nem megmondani kell, hogy mit csináljon, hanem a gazdaságosság felé kell őket terelni. Ott ahol a vidék kiöregedik szociális szövetkezetek megalakítását kell elvégezni (akár anyaországi alapokból). Fiatalabbjaink számára pedig meg kell teremteni a HANGYA típusú hitelszövetketi egységeket, mezőbankokat stb, stb. Szóval lenne és van mit tenni!
- Ezek szerint, Ön a fejlesztési régiókban rejlő lehetőségekre építene ?
- Igen, de ezenkívül a helyitermékre illetve az ezzel kapcsolatos EU-s lehetőségekre. Elhangzott a Pengő úr cikkében, hogy a vidéki turizmusban csak kevés lehetőség van, pedig ha újraértékeljük a dolgokat észrevehető, hogy mit kell még hozzátenni ahhoz, hogy a jövedelmezővé alakulhasson. Fontos újra elmondani, hogy a székelylakta megyék az EU-s átlag 75 %-a alatt vannak, igy 2020-ig sok olyan lehetőségre lehet számítani, amivel a régiót fel lehetne sorakoztani, mint pld a Duna-menti Alapok, vagy a transnacionális és a európai területfejlesztési társulások. Kolozs megye testvérkapcsolatot létesített a Hajdu-Bihar megyével, de eddig semmi olyanról sem hallani, hogy esetleg konkrétum is történt, pedig az idő múllik. Úgy tudom, hogy Hargita és Kovászna megyéknek vannak hasonló kezdeményezései és ez amit a helyi lakosok számára munkahelyteremtésként lehet számba venni. A kereskedelmi és agrárkamarák mellett még számos olyan magászférai kamara típusú kezdeményezést lehet észlelni, amelyeknek az adottságait még nem tudtuk kellően értékelni, kihasználni és sok esetben ezek tevékenysége nem a klaszeteresedést, hanem a EU-ban tiltott kiegyezéses kereskedést eredményezte, hiszen új tagok nem igen tudnak oda belépni...
De kérdezhetnék mást is: azok az alakulatok, akik a vidéken élő népközösségünkért akarnak tenni vajon hány oktató-bemutató farmot állitottak fel? Nem hobbyfarmra kell gondolni, hanem igazi nagyüzemi technológiával működtetettre. Ezek lehetnek helyi-, vagy régiószintűek is. Hányszor vittek ki gazdákat legalább az anyaországba ? Hány fiatalt küldtek ki tanulmányi útra? Hány fiatal családnak biztositottak munkahelyeket?
Sajnos azzal ne oldódnak meg a felmerülő problémák ha csak észrevesszük és kimondjuk: baj van!
Igaza van a dr. Szili Katalinnak őssze kell állitani egy "szakértői rendszert", amelynek elsődleges dolga éppen az erdélyi vidéken élők problémáira megoldást alternatívát bocsássanak közre.
- Egy fajta VÁTI-féle megoldásra gondol?
- A hasonlat jó, de erdélyi szakemberek bevonásával, amely egy féle agytrösztként működtetnek a politkai és civil szervezetek. Erre azért is lenne szükség mert hiszem, hogy a közeljövőben megkapja az régiószintű önállóságát és akkor nem lenne kérdés hogy megélhet a székely nép vagy éppen a Szórványba lakók. Egy időben volt Székelyföd és a Szórvány közt egyfajta kulturális kapcsolat, de az csak egy része a megaradásunknak!
- Köszönöm a beszélgetést
- Én köszönöm a lehetőséget
lejegyzete: Zöld Sára, EP
- Én köszönöm a lehetőséget
lejegyzete: Zöld Sára, EP
