http://vs.hu/magazin/osszes/ha-nincs-penzed-jo-hazat-epiteni-epitsd-fel-a-jo-haz-felet-0117#!s8
Fotó: Cristobal Palma PUSKÁR KRISZTIÁN - 2016. JANUÁR 17.
Van, aki szerint egy ennyire jelentős ötlet akár gazdasági Nobel-díjat is érhetne. Alejandro Aravena szociális építkezési projektje nem csupán egyszeri segítséget nyújt az arra rászorulóknak azáltal, hogy lakáshoz juttatja őket, hanem valódi alternatívát is jelenthet a szegénységből való kitörésre. Aravena a legjelentősebb építészeti díjat, a Pritzkert nyerte el a héten, a 2016 Velencei Építészeti Biennálé kurátoraként pedig szintén társadalmi és emberközeli, nem építészeti kérdésekre keresne elsősorban válaszokat. Például a migránsválságra.
„Nincs annál rosszabb, mint a rossz kérdést jól megválaszolni” – mondja a Dezeen építészeti magazinnak Alejandro Aravena chilei építész, az idei Pritzker-díj nyertese. Szerinte a lehető legrosszabb dolog, ami az építészettel történhet, hogy elveszíti a kapcsolatot a valósággal, és nem valódi kérdésekre ad válaszokat, azaz nem tényleges problémákat old meg. A 48 éves Aravena számára sokéves tapasztalat volt, hogy az építész szakma elsősorban a többi építésszel kommunikál, és nekik készíti az épületeit is.
Alejandro Aravena Fotó: Getty Images / John Parra
Éppen ezért is van annak szimbolikus jelentősége a Guardian szerint, hogy idén Aravena kapta a világ legjelentősebb építészeti díját, amelyet a zsűri hajlamos „grandiózus kulturális építményeket készítő idős építészeknek” ítélni karrierjük végén. Tavaly Frei Otto kapta a díjat az 1972-es müncheni olimpiai stadionért, nem sokkal a díj átvétele után meghalt. Bár tegyük hozzá, hogy egy évvel korábban Sigeru Ban kapta, aki reciklált kartoncsövekből épített házakat a katasztrófa sújtotta területek otthontalanná lett áldozatainak.
Aravena 1967-ben született Santiagóban, a kétezres évek elején a Harvardon tanított, a fenti következtetések is ott érlelődtek meg benne olyannyira, hogy megalapítsa az Elemental nevű kollektívát, amelynek több, hozzá hasonlóan gondolkodó építész is a tagja, és amely alapvetően társadalmi problémákra keresi a választ a gyakorlatban, az ún. kommunikatív-kollaboratív tervezéssel, azaz „participatory design”-nal.
2004-ben került először a figyelem relatív középpontjába egy projektjük, amely újraértelmezte a szociálislakás-építkezést.
Fotó: Cristobal Palma
Chile északi részének Iquique nevű kikötővárosában kellett megoldani száz „házfoglaló” család lakhatását, akik illegálisan éltek egy félhektáros területen a 200 ezres város központi részén. Az állam nagyjából kétmillió forintnak megfelelő támogatást adott családonként, hogy rendezzék a helyzetüket, azaz megvásárolják a földdarabot, és építkezzenek rajta. Mivel ez a pénz ennek töredékére sem elég, az általános gyakorlat az lett volna, hogy a családokat kiköltöztetik a külvárosba, ezáltal újból elvágva őket a munkahelyüktől és a családjaiktól (azaz a várostól), tulajdonképpen tovább rontva társadalmi helyzetükön, és be is betonozva őket abba.
Aravenáék ötlete az volt, hogy csak a házak felét építik fel.
Pontosabban: a lakások betonvázát, konyhával, fürdőszobával és tetővel, a fennmaradó részt pedig a családokra hagyják, illetve bízzák. Ezzel egyrészt arra ösztönzik őket, hogy saját igényük szerint alakítsák ki lakhelyüket, illetve a szociális támogatással vegyék saját kezükbe az irányítást, és segítsenek magukon, másrészt esztétikai szempontból is színesebb és emberközelibb képet kölcsönöztek a lakóblokknak. Fotó: Tadeuz Jalocha
Aravena szerint az építészeknek nem a megfelelő dolgokat tanítják az iskolákban. Sokuknak már előre megvannak a kérdéseik, és „szelektív a hallásuk”. Csak azt hallják meg, amit akarnak, és a nyelv, amit használnak, csak az építészek számára érthető. Az Elemental egyik alapelve, hogy konzultáción alapszik, azaz az érintettekkel együtt keresi a megfelelő kérdéseket – azaz a tényleges problémát –, nem pedig előre kitalált válaszokat kínál. „A munkának olyan távol kell kezdődnie az építészettől, amennyire csak lehet” – mondja.
Az Elemental 2004-es munkája 2008-ban Ezüst Oroszlán díjat kapott a Velencei Építészeti Biennálén, ám ami ennél sokkal fontosabb: a formulát azóta is alkalmazzák, és a mai napig 2500 ehhez hasonló egységet adtak át különböző városokban Chilében és Mexikóban. 2010-ben pedig, amikor cunami és földrengés pusztította Chilét, Aravenáékat hívták, hogy vegyenek részt Constitución város újjáépítésében. Most már a chilei tévében reklámozzák az Elemental által (félig) épített lakóházakat.
Forrás: Elemental Project
Ami viszont a fentieken túl ténylegesen társadalmi szintű választ adhat Aravena modelljében, az éppen az, hogy ez a fajta szociális építkezés organikus részét képezi a városi és gazdasági struktúrának: a 2004-ben felépített első lakások nem csupán a város központjában, munkájuk közelében tartották az általános gyakorlat következményeként perifériára szoruló és ott ragadó embereket, hanem a lakások értéke – épp azért, mert a központban vannak – is megötszöröződött azóta.
Ezzel Aravena (némileg leegyszerűsítve a dolgot) organikus, önsegítő és önmagát generáló megoldást kínál a szegénység leküzdésére: kevés pénzből építkezik drága földeken, amivel a szegényebb rétegek számára teszi lehetővé például azt, hogy jobb iskolákba járjanak, illetve azt, hogy a közlekedés megkönnyítésével részévé váljanak a városi infrastruktúrának. Fotó: Roland Halbe
A Santiagói Katolikus Egyetem orvosi kara – szintén az Elemental munkája
Alejandro Aravena az idei Velencei Építészeti Biennálén – melynek kurátora – is ezt a gondolatot és gyakorlatot mutatja majd be. Fél éven át tartó párbeszédet akar teremteni egy építészeti szakmai rendezvényen,elsősorban nem építészeti problémák megvitatásával, hanem olyan gyakorlati helyzetek bemutatásával és tárgyalásával, amelyekben az építészet és az emberi létállapot elválaszthatatlanok egymástól, egymásból következő és egymást feltételező dolgok. A kiállítás címeReporting from the Front, azaz „Jelentés a harcvonalról”.
Aravena az építészetben is érvényt szerezne a régi igazságnak: a szükség és a hiány a kreativitás és célszerűség kulcsa. „A hiány megakadályoz abban, hogy olyan dolgokat csinálj, amikre nincs feltétlenül szükség – ezzel szemben a bőségből az a hozzáállás következhet, hogy csak azért teszel meg dolgokat feleslegesen, mert megteheted azokat” – mondja. A társadalmilag tudatos építészet nyelvére átfordítva: a „design valóban hozzáadott érték legyen, ne csupán extra költség és dísz, az építészet pedig a társadalmi igazságosság és egyenlőség felé vezető utat rövidítse le” – áll a Biennálé számára írt programban és hitvallásban.
Fotó: Ramiro Ramirez
És egyre több lesz az olyan kihívás, amelyre a hagyományos építészet nem ad majd választ.
Avarena a migránsválságra hívja fel például a figyelmet: rengeteg embernek lesz szüksége olcsó, egyszerűen előállítható és időtálló lakóhelyekre. „A következő tizenöt évben hetente egymillió embernek kell lakhatóvá tennünk városokat az egész világon, családonként 10 ezer euróból” – mondja. Szerinte az építészetnek a szegénység, a szegregáció, a környezetszennyezés és a túlnépesedés problémáira kell megoldást találnia. És szerinte nem elég tudatában lenni a problémáknak, ő eszközöket akar adni az emberek kezébe.
