ÍGY, nem lesz változás Európában.

Hollai Hehs Ottó

Múlt havi cikkemben,  egy  új  európai jobboldal születéséről írtam. Igen, erre szükség volna, elsősorban, hogy   az  évtizedek óta stabil   neoliberalista   politika sikersorozatát megtörje, másodszor, hogy megoldásokat keressen Európa mai  válságára, és biztosítsa a nyugati  civilizáció, kulturális és gazdasági fejlődésének folytatólagosságát.

Sajnos  a  remények, hogy  Európa valamennyire is felszabaduljon egy balliberális világszemlélet, és politika szorítása alól, igen sekélyek. Mert az igazság az, hogy az ötvenes évektől kezdve, tehát most már  idestova  a hetedik  évtizede, az „ amerikanizmus”, mint egy új „ életstílus”, lépésről, lépésre meghódította Európát, ám, szerencsére kelet, és nyugat Európa között, azért jelentős különbségek tapasztalhatók. ( Ezt azért  sietem,  itt,  zárójelben  kihangsúlyozni,  mert az Unión belül , elsősorban a volt szocialista országokban lehet  - talán - radikális politikai változásokra számítani. )

Az amerikanizmus egy igen táv fogalom, de nem kell hozzá nagy fantázia, hogy ezt a „modern”, és kezdetben az amerikaiak által is csodálkozva fogadott életvitelt, innen tőlünk, az európai baloldal egy speciális környezetéből exportálták a tengeren túlra. Ezen azért nincs mit csodálkozni, mert már a kezdetektől,  mondjuk a híres Amerikai Alkotmány megfogalmazása idején is, a régi európai  szellem irányította a „ honalapító atyák” gondolatvilágát. Egy mondatot idézek egy fiatal magyar filozófus tanulmányából:  Talán nem túlzás azt állítanunk, hogy Amerikában Európa, az európai   kultúrkör mintegy újrafogalmazta magát, újra elkezdte saját történetét, vagy talán folytatta egy jobb világ reményében…..Amerikában egy új világot létrehozni, azokkal  a fennkölt eszmékkel és eszményekkel, amelyeket Európában nem lehetett megvalósítani. Amerikában a siker érdekében szinte mindent kipróbáltak, ami nálunk nem valósult meg,  de  Európa, sok sikertelensége ellenére, azért mindig igyekezett a Rosszat lerázni magáról.  Amerikában  állandóan  termelődött valami új, de mindig marad a régiből is.  Még ma is hemzsegnek a szélsőjobbos, ún, neonáci elképzelések, de  nincs  hiány  marxista  csoportosulásokban sem. Amerika még mindig nem alakult át véglegesen, de nem is várhatjuk ezt el, hiszen itthon az öreg Kontinensen, egy bizonyos stabilitás mentén is,  állandó átalakulást tapasztalunk. A kezdeti, új-angliai purítán gondolkodástól, melyben még az „isteni kegyelemnek az emberi szemléletben való megjelenését„  hirdették, a mai napig, az amerikai gondolkodásmód egy óriási utat tett meg. Az, ami a mai amerikanizmust talán legjobban jellemzi, az sokak szerint, a már többször emlegetett Frankfurti Iskola hatása.

„Jogosan beszélhetünk kulturális forradalomról, minthogy a tiltakozás az egész kulturális felépítmény ellen irányul… Csak egy dolgot állíthatunk teljes bizonyossággal: a forradalom hagyományos eszméje és hagyományos stratégiája már a múlté. Ezek az eszmék idejüket múlták… Amire vállalkoznunk kell, a rendszer egyfajta általános és kiterjedt dezintegrációja.” – így fogalmaz Herbert Marcuse, még a múlt század közepe táján,  és ebben a mondatban benne van az a lényeg, amit ma Európában, sajnos, látunk és tapasztalunk, a régi európai értékek lerombolásának szándéka.

Itt most ugrok egy óriásit, és a fenti Marcuse idézet után Fricz Tamás történészünk mai írásába kukkantok, aki Ferenc pápáról  és a  szabadkőművesek  „esetleges kapcsolatáról” ír a Magyar Időkben.

Idézek egy mondatot: „2015  szeptember 7-én,  huszonnyolc európai szabadkőműves – páholy  adott ki közös nyilatkozatot, amelyben felszólítják az európai kormányokat, hogy fogadják be az összes , Európába tartó bevándorlót. Nemleges válasz esetére azzal fenyegetnek, hogy újabb konfliktusokat szítanak   Európában. -  

Nos, erről a szabadkőműves kijelentésről Ferenc pápa  valószínűleg, hogy nem is tudott, de hogy, mint a keresztények első embere, a humanista magatartásra hivatkozik, a logikával ellentétesen, azon nem csodálkozom. Mikor beszéltek a pápák a világi logika alapján ?

Az amerikai mintára tervezett Európai Egyesült Államok megvalósítása tehát nem vicc, a terv egy része annak a Világ –Államnak, melynek elve már olyan régen megszületett, de –egyelőre- a népek akarata megakadályozta. De meddig húzódhat ez a harc.

A „metapolitika”, mellyel az emberek gondolkodásmódját, és világnézetét, a liberális baloldal évtizedeken keresztül olyan sikeresen alkalmazta, még mindig jól működik,  és  ez ellen csak egy más irányú, más előjelű  „metapolitika” alkalmazásával lehetne harcolni. De az európai nemzetállamokban látszólag sikeres jobboldali pártok, mozgalmak ezt nem teszik. A populizmus jelzője, amit a jobboldalra „ ráhúztak”   végeredményben  találó is lehet, hiszen akár a francia Le Pen, vagy a holland Geert Wilders, sok olyat mondanak, ami a népnek tetszik, csak ez nem elég, sőt nem is mindig hasznos.

Az  ultranacionalista  Le Pen papa retorikájától az „okos leányzó” igyekezett ugyan eltávolodni, de a  Nemzeti Front még mindig olyan hangvételt  használt, ami a francia  konzervatív szavazóknak idegen. Csak néhány példa. A franciák legnagyobb része, még ha sok minden nem is tetszik nekik, jól érzik magukat az Unióban. Ijesztgetni őket, hogy majd mi megmutatjuk, és népszavazást indítunk, hogy kiléphessünk az Unióból, teljesen hibás volt. A szélső  bal   erősebben unióellenes, mint a konzervatív oldal, de ezt taktikából nem hangoztatják olyan hangosan,  a  konzervatívok  értékelik az Unió pozitív hatásait, tehát nem szavaznak  feltétlenű  egy kilépés lehetőségére.  Az euró-zónában maradás, vagy egy esetleges átszervezés, kimondottan pénzügyi kérdés, nagyon bonyolult, és senki nem tudja mi lenne a jó, hiszen a francia frank, a belépés előtt nem volt olyan szenzációsan sikeres, mint pl, a német márka.  Ezt a kérdést tehát értelmetlen volt emlegetni. Nem utolsó sorban a bevándorlás kérdése, amiben  a   le-peni  taktika  szintén téves volt. Franciaországban ma már a lakosság közel 8% muszlim vallású, és ez az ötmilliós  tömeg   már szerves része a francia társadalom vérkeringésének. Őket  kihagyni  a  számításból  óriási hiba. A jó politika egyik alaptörvénye, hogy soha ne mondj, ne ígérj többet a kelleténél. A muszlimok fenyegetése, estleges kitoloncolások lehetősége stb. mind elhibázott lépés, szócséplés, és inkább szavazatvesztéshez, mint sikerhez vezetett. Nem szabad elfelejteni, hogy a francia polgárok nagy része, akarva, nem akarva, kötődik az ott élő idegenekhez, legtöbb esetben üzleti kapcsolatok révén, tehát nem támogatnak kimondottan kizáró,  szélsőséges  intézkedéseket  a muszlimokkal kapcsolatban.  Emlékezzünk csak a régebbi francia politikára, amikor a belügyminiszter Sárközy, 2003-ban, a  jobbközép!  Rafarrin kormányban hozzájárult , és támogatta, a Muzulmán Vallás Francia Tanácsának létrehozását. Sárközy indoka logikus volt; - jobb egy olyan iszlám szervezet, amit láthatunk, ellenőrizhetünk, mint egy olyan, amelyik a „sötétben”, a háttérben működik és terjeszkedik.-

Összegezve, sem a francia, de a holland, vagy más európai állam, nemzeti ún. konzervatív, jobboldali mozgalmai, ma még nem számítanak elég sikeresnek. ( A magyar Jobbikról már nincs is mit beszélni ) Az ok elsősorban a túlzott radikalizmusban keresendő. Európa népei félnek akár a bal, akár a jobboldali radikalizmustól. Az előbbi a kommunizmust hozta a világra, a második a náci diktatúrával egész Európát felforgatta, és egy szörnyű Világháborúhoz vezetett.

A középúton nem könnyű maradni, pedig csak ez a megoldás. A magyar Fidesz lehetne modell erre a középutas, de mégis határozott konzervatív, a nemzeti érdekeket  előtérbe  helyező  európai  politikának. A kérdés persze az,  kik  azonosulnak egy kelet-európai kis nemzet politikájával, amelynek vezetőjét a brüsszeli „ nagyok” különben is egy veszélyes , mindig ellentmondó figuraként kezelnek.

Nagyon fontos, hogy világosan, és határozottan  fogalmazzuk meg álláspontunkat, és ehhez  minden esetben kérjük a   köz  véleményét  is.

Világunk irányítása, - ez már közhely- ma kimondottan a pénzhatalom kezében van. Ezt a tényt sokféleképpen lehet értelmezni, lehet róla vitatkozni, sőt tagadni is, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ahol elegendő pénz áll a politikai elképzelés, vagy akarat  mögött,  ott ez a szándék mindig érvényesül Erre a  legaktuálisabb példa a Soros jelenség, aki  súlyos milliókat áldoz elképzelései érvényesítésének az érdekében, és mondhatjuk sikeresen, hiszen Brüsszel legjobban párnázott ajtói is megnyílnak előtte.

Ha ezt tudjuk, akkor persze azt is mondhatjuk, hogy  „ kár minden gőzért”, mert a pénz ellen nem lehet harcolni, ha nekünk nincs,  hiába van esetleg igazunk, nem tudjuk igazunkat sem bizonyítani, sem érvényesíteni. Tehát bele kell nyugodni sorsunkba ! ? Sajnos sokan így gondolkoznak, sőt, tovább is lépnek, és belépnek azok soraiba, akik a pénzhatalom igényei szerint mozognak és teszik azt, amit tőlük, ott fent elvárnak.

Ha ezt a felfogást magunkénak tekintjük, ha behódolunk, és a  Pénz hatalmának nem tudunk nemet mondani, akkor tényleg semmi nem fog megváltozni. Ha mégis változást akarunk, akkor nem szabad a jelenlegi helyzetbe belenyugodni.

A történelemben van egy-két olyan példa, amikor tényleg „bátrak voltak, akik mertek”. Mahatma Gandhi polgári engedetlenségi mozgalmának a lényege abban állt, hogy a hindukkal elhitette, hogy

az igazság ereje győz, így passzív ellenállással elérhetjük a kitűzött célt. Azért hoztam fel éppen a Gandhi példát, mert a fogyasztói társadalom, ami a tőkés hatalom alapja, végeredményben a fogyasztók szándéka,  és akarata szerint működik. Ha a fogyasztó!  egyszer  másképpen gondolkozna és azt mondaná, hogy holnaptól kevesebbet fogyaszt,  akkor  a  pénzhatalom azonnal gyengülni kezdene. Sajnos, mai világunkban, ezt az ellenállási módszert nehezen lehet elképzelni. A mai világ fogyasztóit már szinte lehetetlen leszokatni a fogyasztásról, ez csak egyféleképpen lehetséges; ha megszünteted, vagy legalább csökkented a termelést. Valószínű, hogy ez is bekövetkezik, mert ha nem, megfulladunk a hulladékban.

Lépjünk tovább, és tegyük azt, amit ellenfeleink tettek, hogy saját céljaikat elérjék, egy sikeres   metapolitikát alkalmazni, szóval felvilágosítani az embereket, és bebizonyítani igazunkat.

Ahány kultúra, civilizáció annyiféle magyarázat, elképzelés, teória  kering az emberek fejében, mondhatni, világnézetek sokassága vesz minket körül. Voltak, és vannak azonban vezető, irányító világnézetek, melyeket együttesen sok ember, milliós tömegek  vallanak  magukénak. Számunkra, akik itt Európában élünk, de ide tartozik az egész amerikai kontinens is, az ún. keresztény világnézet lett életünk alapja. Mindenről lehet vitatkozni, pro és kontra érveket sorolni, de most nem ez a cél, nem ez a lényeg. Nem akarunk a keresztény hitről sem jót, sem rosszat állítani, egyelőre ebben élünk, kultúránknak ez az  alapja, és egyik napról a másikra nehéz tőle  megválni. Modern világunk, szinte naponta sok újdonságot hoz, a technika, a tudomány már régen felfordította életünk menetét, sok jóval, de sok szokatlannal is. Nem tudjuk mit hoz a holnap, mert az ember túl merészen, nagy vehemenciával igyekszik az egész Földet, sőt az Univerzumot is, szóval mindent meghódítani, és egy olyan irányba száguld, aminek a végét nem látni, és nem tudni, hogy az igazi boldoguláshoz, vagy inkább katasztrófához vezet.

De nézzük a dolgok praktikus, politikai oldalát.

Mindig voltak erők, melyek totális hatalomra vágyakoztak. Most is léteznek csoportok, melyek egy központból irányított világot szeretnének, egy új Világrendet, melyet gyakorlatilag egy Világkormány vezetne. Hogy ez mennyire összeesküvés- elmélet, vagy mennyire félrebeszélés, vagy kitalált mese, arról most nem vitatkozom. A tények beszélnek. Az új Világrend-elképzelés nem titok, számos amerikai, és európai politikus célkitűzései között szerepel. De szerepel az elképzelés hivatalos dokumentumokban is,  még  ha  esetleg a szöveg nem is túl világos.

A sokat emlegetett Lisszaboni Szerződés V. címének I. fejezetében,   Az Unió külsó tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések,   21. cikkében ez áll:

Az Unió közös politikákat és tevékenységeket határoz meg és hajt végre, és a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdekében, hogy... –

aztán a  h bekezdésben – előmozdítsa egy erősebb többoldalú együttműködésen  és a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét.

Itt, csak az utolsó részt emelném ki:  és a világ felelős kormányzásán alapuló nemzetközi rendszer létrejöttét.

Hát  kérem, miért csodálkozunk akkor, ha az Unió brüsszeli vezetői, akik közül –feltételezhetően-számosan a beavatottak közé tartoznak, olyan tevékenységeket, és olyan akciókat támogatnak, melyek szorosan összefüggnek, és részük egy Világkormány létrehozásában.

Ami ma a Világon gazdaságilag, politikailag folyik, az mind része egy Új Világrend megteremtésének.

A stratégiához szorosan kapcsolódnak;  1. különböző háborúk kirobbantása, 2. a jelenlegi társadalmi rendszerek instabillá tétele, 3. a migrációs folyamtok felgyorsítása, 4. a nemzetállamok meggyengítése és megszüntetése, 5. az ellenszegülő politikai rendszerek lejáratása és végül megszüntetése.

A továbbiakban a globalizációt még erősebben, az egész világra, ki kell terjeszteni és ezzel a nemzetközi nagyvállatok hatalmát megnövelni.

Az új Világrend új urainak legnagyobb akadálya a világ  lakosságának  hihetetlenül  gyors szaporodása.  Már  régebben születtek „ tervek”, hogy a Föld lakosságát egy „ ideális” két milliárdra csökkentsék, akiket könnyű lenne kormányozni, és az életszínvonal is jelentősen megnőhetne. A nagy háborúk már nem jelentenek megoldást, mióta a fegyverkezés, lényegében, ma már az nukleáris fegyverekre összpontosul. Hogy mit kezdenének majd pár évtized múltával a Világ új urai, tíz milliárd emberrel , akiknek egy nagy része nyomorban él majd, az egy nagyon nehéz megválaszolni, és  jobb ha nem is találgatunk.

Nyílt titok, hogy az Új Világrend kitervezői, Európát, mint a gazdaságilag, kulturálisan és tudományosan legfejlettebb földrészt, politikailag a legsürgősebben kézbe kell vegyék. Természetesen az ún, nyílt társadalom álma, melyet a popperi elmélet alapján Soros annyira pártól, ehhez a tervhez szorosan kapcsolódik, de nem végső cél, legfeljebb egy átmeneti állapot, tudni  illik  egy  igazi nyílt társadalmat nem is olyan könnyű központilag kormányozni.

Mivel a PÉNZ, a hatalomra törekvők kezében van, hatalmuk szinte korlátlan. Legalábbis látszólag.

Európa mai politikai feltérképezése alapján látható, hogy az eszmei gondolkodás, már törékeny mankójával, még mindig a bal, illetve a jobboldal unalmas sémájára támaszkodik.

Végre meg kell érteni, hogy választani kell a fennmaradás, vagy a teljes beolvadás, és végül a megszűnés között. Itt,  nem  másról van szó, mint  a  máig még  működő, létező és aktív,  kétezer éves  zsidó-görög- keresztény kultúráról, és egy erős, sokat átélt, csodálatos emberi, és szellemi értékeket létrehozó, és megőrző civilizációról .

Fel kell tenni a kérdést; mit akarunk ? !…megtartjuk ezt az civilizációt, és ha valami nem tetszik majd átalakítjuk, vagy feladjuk, és oda dobjuk prédának valakiknek, akiket nem is ismerünk.

Ez nem  jobboldal, vagy baloldal kérdése, nem is liberális, vagy konzervatív ellentét,  hanem egyszerűm a mi életünk megtartása, vagy egy teljesen új ismeretlen út  elfogadása közötti választás .

Az új európai jobboldal, ha ilyesmi egyáltalán létezik, legfontosabb feladata, hogy felvilágosító munkát végezzen, Mindenki meg  kell  ismerje az igazságot, azt, hogy számunkra ismeretlen, de mégis létező, és sajnos nagyon erős hatalom, háborút folytat kultúránk, civilizációnk ellen, és erre az aknamunkára- sajnos- itt közöttünk, a saját portákon is csatlósokat szervezett be.

Sokan felteszik a kérdést, miért éppen az európai baloldal, amelyik feltétel,  és  vita  nélkül csatlakozott valamihez, amiből hosszú távon semmi haszna sincs, és , - ami a legfurcsább, - valamihez, ami teljesen távol esik a baloldal eredeti eszmevilágától. Az  igazi   szociáldemokraták alapeszméje a kapitalizmus elleni harc volt, ma viszont szekértolói a legdurvább vadkapitaliznusnak, ami a globalizáció révén ma a világot terrorizálja. Lehetne  még sorolni az érveket,  hogy mi miért logikátlan, de ennek semmi értelme, mert a pénzhatalom taktikájában,   stratégiájában nincsenek eszmei,  még kevésbé erkölcsi logikák, egyszerűen erejére támaszkodik, hiszen már a római  Ciceró mondotta volt:  - Nincs olyan erő, amit a pénz ne vehetne el . -   Azóta  semmi nem változott,  tudjuk, hogy politikusaink legnagyobb százalékát  -  tisztelet a kevés kivételnek-  mindig meg lehetett, és ma is meg lehet vásárolni.

A mai Európa helyzete roppant bonyolult,   és  a válság,  ami rá nehezedik nagyon nehezen kezelhető. Eltekintve a különböző háttérerők működésétől, melyeknek szálai szinte mindig az Egyesült Államokba vezetnek,  az  Unió  kulcskérdéseinek megoldása  a francia-német kapcsolatok alakulásától is függhetnek. Azért írom feltételes módban, mert ha eddig ez a helyzet változatlan volt, a jövőben ki kell lépni ebből a harapófogóból. És ki is lehet lépni.

Sem  az  amerikai  befolyást, mondhatni parancsuralmat nem lehet a végletekig eltűrni, de a két nagy nemzetállam európai hegemóniára törekvése se lehet Európa jövőjének a kulcskérdése.

Ha a konzervatív jobboldal valami megoldást keres Európa jelenlegi válságainak a megoldására, akkor a fent említett két problémát is  feladatának tekinti, mert felszabadulva felsőbb erők nyomása alól,  Európa közepes, vagy kisebb nemzetállamainak a közös erőfeszítésével  még menthetik ami menthető.

Nagyon fontos, hogy Európa nagy keleti nemzetével, Oroszországgal, helyreállítsuk a normális kapcsolatot. Az amerikai geopolitika fő feladata, hogy a német technológia ne szövetkezzen az aránylag olcsó orosz munkaerővel, és főleg ne a fantasztikus mennyiségű orosz ásványi kincsek, és energia hordozók kiaknázásával. A német és orosz együttműködés egyszer és mindenkorra megrendítené az amerikai szuperhatalom nimbuszát. Európa nemzeteinek igenis érdeke, hogy a kommunizmustól felszabadult ortodox-keresztény Oroszország, mint segítőkész nagyhatalom, partner legyen az iszlám invázió ellen.

A sokat emlegetett  Eurábia  nem más , mint az Arab Világ és az  Európai Unió integrációja. Az erre vonatkozó tervek, elképzelések már elég régen megszülettek, és nem máshol, mint francia területen. Ennek előzményei egyes történészek szerint, még a  napoleoni  időkben kereshetők, de ne bonyolódjunk történelmi fejtegetésekbe, maradjunk a tényeknél.  Eurábia gondolatát magas politikai régiókban támogatják, és az Unió politikusai között sok a támogatója. Franciaország helyzete ebben a kérdésben azért jelentős, mert kapcsolatuk az arab világgal, már a XIX. század elejétől jelentős. Algéria 1830- tól francia terület lett, aztán következett Tunézia, Marokkó, majd az első Világháború után Sziria, és Libanon. 1945 után a franciák lassan visszahúzódtak az arab országokból, ugyanakkor  az arabok, az egykor megszállt területekről, nagy  számban Franciaországban telepedtek le. Ez a tény, mármint az franciák Arab Világgal való kapcsolata, lényegesen megváltoztatta a francia külpolitikát. Nem szabad elfelejteni az ún. „exeption francaise”, a  „különleges francia tudat”, máig is érvényes hangulatát, ami sok francia szívéből, és lelki világából, talán soha nem fog eltűnni. Ennek alapja, hogy a francia forradalom értékei univerzálisak, ily módon a nyugati világ értékei tulajdonképpen francia értékek.

Nos, egyelőre nem tudni, hogy a neoliberális,  bankárból  elnökké  előrelépő  Emmanuel Macron, milyen lehetőségeket kap a francia elképzelések és  politikai befolyás növeléséhez. Elképzeléseit az eurócsoport közös költségvetéséről a német szociáldemokraták ugyan támogatják, de, egyelőre, vezető a konzervatív erők ellenzik. Európának, bármilyen furcsán is hangzik, a sokat bírált Merkel kancellár asszony újraválasztása jelenthetné most a kisebbik rosszat..

A franciák és németek vetélkedési harca viszont nem szabad befolyásolja az  Unió válság politikáját

Visszatérve  az európai konzervatív jobboldal szerepéhez, az előretörés, amit a francia, és holland példa bizonyít, megtorpant. A lehetőségek viszont Kelet-Európában még korlátlanok. A fent megfogalmazott   taktika  alkalmazásával, a volt szocialista államok, elsősorban a Visegrádi Négyek, kézbe vehetik sorsuk irányítását. Közös álláspontra kell jutni a következő alapkérdésben:

-Nem vagyunk hajlandók előfutárai lenni az Egyesült Európai Államoknak.- Az Unió szabad, független, és politikailag szuverén nemzetállamok szövetsége kell maradjon. - Elfogadjuk Brüsszel vezető szerepét, de csak olyan közös problémákban, melyek nem sértik a tagok nemzeti érdekeit.-  Meg akarjuk tartani kereszténygyökerű kultúránkat.- Az iszlám keresztény keveredést nem tudjuk elképzelni, ennek rengeteg oka van, amit már szakértők többszörösen felvázoltak.- A migráns tömegek beözönlését  az Unió vezetősége hivatalos rendelkezéssel  le kell állítsa, ha ezt nem teszi meg, az egyes államoknak joga van határaik megvédésére.- Az Egyesült Államok beavatkozása az Unió belpolitikájába  jogilag megengedhetetlen, és csak a katonai erőfölényre támaszkodik.- Az Oroszország ellen folytatott elszigetelési  taktika  nem  lehet az európai nemzetek érdeke, ellenkezőleg, az ortodox-keresztény Oroszországot  az Unió partnereként kell kezelni.-

És végezetül, a NATO szerepét,  Európa mai válságkezelésében, tisztázni kell. Ha a szövetség nem képes a délről induló,  Európát fenyegető, szervezett migrációt, terrorista elemeivel egyetemben leállítani, akkor elveszti létjogosultságát.

Nem kell vitatkozni,  nem  kell  fenyegetőzni, hanem a „metapolitika” elve alapján meg kell győzni Európa polgárait, hogy a fenti  kérdésekben a konzervatív oldalnak igaza van, és a nemzeti politikát ennek alapján kell alakítani.

Ha a Visegrádi Négyek politikájához, az osztrákok, horvátok, szerbek, macedonok és esetleg a románok is csatlakoznak, akkor Európa fellélegzik. Aztán jöhetnek az olaszok, spanyolok, skandinávok, hiszen ők is katolikusok, és  protestánsok szeretnének maradni, ahogy ez már több, mint ezer éve így volt.

Így,  ahogy a  baloldallal  szembenálló ún.európai jobboldal eddig politizált, nem lesz jelentő változás Európában, és lassan menetelünk egy szomorú jövő elébe. Ha szerény gondolataimban   találni valami igazságot, akkor kezdjünk el gondolkozni, és gyűjtsünk anyagot a témáról, hiszen rengeteg anyag áll a rendelkezésünkre, melyekben fény derül az igazságra. A tömeget, az átlag polgárt , fel kell világosítani és egyszerű, de érthető módon meg kell magyarázni, mi is történik a világpolitikában.

 Minket egyetlen gondolat kell vezéreljen, és  tudom, hogy ezzel a többség, mindenütt ezen a kontinensen   egyet ért: 

 Mi, minden modernizáció, kapitalista termelőmódszer, szabadgondolkodás,és politikai különbségek jelenléte mellett , a régi,  megszokott  EURÓPÁBAN akarunk élni, és ezt az Európát ne bántsa senki.

                                                     ++++++++++++++++

A cikk a Kapu folyóirat májusi számában jelent meg