Szomorú levelet hozott a posta amiből megtudtuk, hogy kedves nagyzerindi barátunk eltávozott közülünk. A levelet egy másik kedves barátunk irta, amiért megköszöjük fáradozását. HZ.
2017. június 15.,
Kedves Feri Bácsi!
Kicsit nehéz e levelet megírnom, nem mintha ez lenne az első levelem Feri bához, hanem mert nem szeretek úgy levelet írni, hogy nem várhatok válaszra. Nem fogalmaz majd meg nekem kritikát, nem oktat ki, és nem mondja: „csak így tovább!”, nem biztosít többé minket a szeretetéről. Tudja, van egy kedvenc idézetem Szabó Magdától: „Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.”
Éppen ezért, most nem is vagyok teljesen szomorú, hiszen biztos vagyok benne, ha az idézet igaz, akkor Feri bá megmarad. A családjának, a szomszédoknak, az Ibolyásoknak, a falunak. Mindenkinek, aki csak egyszer is hazavitt egy mézeskalács szívet Szénásiéktól. Mert szétosztotta a szeretetét. Hosszasan írhatnék az értékeiről, a hagyománytiszteletéről, a tehetségéről, a kitartásáról, de nem teszem. Mindenki úgy gondoljon rá, ahogy ismerte, mert, aki kicsit is ismerte, annak millió emléke van róla.
Tudom, tudjuk Feri bá, a kultúra. Megpróbálunk vigyázni rá, de azért ne morogjon nagyon odafentről, ha valami nem úgy sikerül, ahogy maga előre kigondolta. Igyekszünk, most már egyre jobban, mert mindig ott lesz közöttünk.
Még csak annyit: mindenki nevében köszönöm.
A szeretett nagyzerindi földben legyen áldott pihenése!
Szeretettel, Kiss Csilla
