Valószínűsíthető, hogy az alábbi cikk írója nem ismeri azokat a tevékenységeket, amelyeket a polgári alakulat tagjainak lehet tulajdonítani. Nincs tudomása még a mi lapunkról sem mivel valószínű, hogy soha sem olvasta vagy nem vett és vesz tudomást róla, mert ha igen nem igen merte volna annyira részrehajlóan sőt elmarasztalóan írogatni az alábbi cikke mellett más cikkében is - már több alkalommal is.
Cikkeit rátartian, negatív módon, elmarasztaló felhangokkal és mondhatni ismerethiányban irogatta eddig is és az alábbit is ily módon irta...
A polgári vezetőt "spága" jelzővel illeti és elmarasztalja, amiért nem irta alá az autonómia tervezetet. Cikkében feltételez mindenféle dolgot, belemagyaráz olyasmiket is, ami semmiképpen sem látszik, de az is meglehet, hogy csak azért lát ilyesmit, mert valakik lediktálták neki... Valószínű fájhat neki, hogy a polgári alakulat parlamenti pártként fungál, hiszen két tagja a Szövetség listáján ugyan de bejutott a parlamenti képviselők közzé. Viszont ezt nem igen lehetne a "szövetségiek farvizének" betudni!
Sajnálatos, hogy - neves köziróként - megengedi magának a deontológiai normák be nem tartását, hogy ha van egy híre megadja a hírforrását, és csak leellenőrzés után közli azt...
Olvass valamit egy újságban, majd kapja a ceruzát és leír mindenféle ellenőrizetlen (kacsa)hír elleni véleményt (amit lényegében egyáltalán nem annak szánt) de közben azt is leírja, hogy "úgy érzékeli", miközben kritikusan és félreérthetően fogalmaz és elmarasztalja a polgári vezetőket, amiért az alakulatukra "ráerőltetnének" olyasmit, amivel még a tiszteletbeli elnök sem értene egyet...
Fura, hogy az elhangzott ünnepi beszédekből olyasmit lát-hall ki, ami el sem hangzott...
A cikkével a polgári alakulatnak a tízéves ünnepébe piszkit bele, annak ellenére, hogy az utolsó mondattal azt próbálja velünk elhitetni velünk, hogy hitt volna a "polgári projektben", pedig ezt csak azért irta volt, hogy ne lehessen beperelni hitelrontás miatt...
Ajánljuk olvassa a régebbi cikkeinket, hogy meggyőződhessen arról, hogy a "polgári projekt" a Szövetség oldalán nem csak életképes, hanem megvalósitható, ami a legjobban abból látható, hogy a választók pozitivan értékelték az egységes fellépést és jóval több tanácsosi tisztséget eredményezett, mindamellett, hogy a polgári alakulat parlamenti párttá vállhatott és ez elsősorban a, cikkírónk által kritizált, polgári párt elnökének az érdeme! Ezzel is bizonyítva, hogy nem csak érdemes, hanem célravezető a szövetségi vezetőkkel tárgyalni és közös programokat kialakitani. A polgári alakulat gazdasági szakembereit igazolja, hogy éppen ott, a Maros megyében sikerült a Pro Economica Alapítványnak olyan gazdasági támogatásokat lebonyolítani, amelyek által közel 500 gazdának sikerült pályázatot nyerni...
Végezetül leírjuk, a cikkíró megnyugtatására, hogy a polgári alakulatot semmiképpen sem lehet "elvetült kisérletnek" tartani, de lelke rajta!
Azzal, hogy a cikkíró megemlíti a 2012-es dátumot lényegében elárulta magát, hogy lényegében kiket látna "megfelelőnek" a politikában... HZ
Szentgyörgyi László március 29, 2018
VÉLEMÉNYEM SZERINT
Olvasom az újságban, hogy az elmúlt hét szombatján ünnepelte megalakulásának tízéves évfordulóját a Magyar Polgári Párt. Mely alkalomból mindjárt vállon is veregette önmagát, s hogy szó ne érje a ház elejét, legfőbb alapítója mellett, még néhány ismertebb politikust. A marosvásárhelyi ünnepi rendezvényen a párt Wass-akarat díjjal tüntette ki Hoffmann Rózsa volt államtitkárt, Kalmár Ferenc miniszteri biztost, Csáky Pál felvidéki EP-képviselőt, valamint a párt első elnökét, Szász Jenőt. Ennyi a hír, amelyek szerint mégiscsak létezik az MPP.
Pedig egy jó ideje, különösképpen a 2016-os parlamenti választások óta alig hallani róla, az emberfia azt hinné, már nincsen is, azaz: nyom nélkül eltűnt a reálpolitika lila ködében. Hát az biztos, amióta Biró „Spága” Zsolt az RMDSZ farvizére kormányozta a polgáriak hajóját, azóta gyökeresen megváltoztak az irányulási pontok, s feltehetően – ha egyáltalán még van ilyen – a cél is. Bárhonnan is nézzük, az egykor szépreményű párt önálló politikai akarat megfogalmazására, netán cselekvésre mára már teljességgel képtelen. Legfennebb egy szűk belső kör elsősorban egzisztenciális problémáira jelenthet megoldást, semmint a korábban hirdetett politikai célok szolgálatára.
A jubileum alkalmával az alakulatot üdvözölte Kövér László is, a magyar országgyűlés elnöke, a párt tiszteletbeli elnöke. Az erdélyi magyar politikában – a választás szabadságának jegyében – úgy teremtettétek újra a politikai verseny és együttműködés kultúráját, hogy az nemcsak a magyar érdekek érvényesítését, hanem a magyarok közötti békességet is megerősítette – írta üzenetében. A karakán véleménynyilvánításairól ismert Kövér ezúttal igen diplomatikusan fogalmazott. Üzenetéből – legalábbis én úgy érzékeltem – kiérződött, hogy nem akarja bántani a pártot, amelynek mégiscsak tiszteletbelije, bár feltehetően nem ért egyet a ráerőltetett irányvonallal…
Hogy mivel nem érthet egyet sem a tiszteletbeli elnök, sem a párt mellett még kitartó kevesek némelyike, arról híven árulkodnak az autonómiastatutúm-tervezet parlamenti benyújtásának körülményei. Emlékeztetőül: a párt elnöke, Biró Zsolt – akinek a jelek szerint sikerült szinte teljesen maga alá gyűrnie a pártot – megtagadta, hogy maga is aláírja a dokumentumot, így a háromszéki képviselőnek, Kulcsár-Terza Józsefnek egyéni kezdeményezésként kellett benyújtania azt. Emellett a román politikum figyelmének a Gyulafehérvári Nyilatkozat ígéreteire való ráterelése volt a párt legjelentősebb tette, amióta az RMDSZ-hez kötötték magukat.
Ezek után lehet találgatni, milyen, honnan is jövő elvárásoknak igyekszik megfelelni Biró…
A választók felől érkezőknek biztosan nem. A párt sorsának jövőbeni alakulása szempontjából tekintve nem kedvező előjel, hogy feladták önmagukat, elveszítették saját arculatukat, önálló cselekvőképességüket, az RMDSZ valamely, a döntéshozás szempontjából jelentéktelen platformjának szintjére degradálták magukat. Magyarán beolvadtak. Mindezt miért? A válasz egyértelmű: vezetőik szűk egzisztenciális érdekeiért.
Innen pedig, ebből a zsákutcából, úgy tűnik, nincsen kiút…
A választás szabadságának az MPP által elképzelt módon történő biztosítása nem több, mint elvetélt kísérlet. Véleményem szerint.
Ui. Annál is fájdalmasabb leírnom mindezt, mert korábban, mondjuk el egészen 2012-ig, magam is hittem az MPP által megjelenített politikai „projektben”
