2019. AUGUSZTUS 22. Ötvös Zoltán
AZ INAKTÍVNAK TŰNŐ VULKÁNOKAT IS FOLYAMATOSAN FIGYELNI KELL
Meglepően sok olvadék lehet a székelyföldi Csomád-vulkán alatti magmatározóban. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy kis időn belül biztosan működésbe lép.
A Földön évente átlagosan hatvan vulkán tör ki, amelyek többsége korábban is működött. Az elmúlt évszázadokban azonban előfordultak olyan kitörések, amelyek esetében a tűzhányó feléledése váratlan volt. Azokat a vulkánokat, amelyek az elmúlt tízezer évben működtek, a vulkanológusok potenciálisan aktív tűzhányókként tartják számon, utalva arra, hogy ezek a jövőben is kitörhetnek. Azokat, amelyek több tízezer éve szunnyadnak, inaktívnak vélik. A székelyföldi Csomád-vulkán harmincezer éve tört ki utoljára, de nem lehetünk abban biztosak, hogy az a kitörés volt az utolsó. Nemzetközi szinten is újdonságnak számító eredményt közöltek ugyanis magyar, román, francia és svájci kutatók a Csomád-vulkánról, amely az Earth and Planetary Science Letters tudományos lapban jelent meg. Az eredményről beszámolt a National Geographic és a Smithsonian Magazine is.
– Amíg magma van alattuk, ezek is kitörhetnek – állítja Harangi Szabolcs, a tanulmány egyik szerzője. Az ELTE professzora, a Kőzettan-Geokémiai tanszék és az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője a munkatársaival 15 éve vizsgálja a Csomádot, a Kárpát–Pannon-térség utoljára működött tűzhányóját. A kutatómunka Szakács Sándor kolozsvári geológusnak egy szakmai konferencián tartott előadása alapján indult el. Szakács felvetette a vulkáni veszély lehetőségét térségünkben, ennek alátámasztására azonban megfigyelések, adatok kellettek. Harangi és munkatársai meghatározták a vulkánkitörések időpontját, valamint a kitörések közötti időtartamot, tehát a szunnyadás idejét. Ezek alapján arra következtettek, hogy a Csomád egy hosszan szunnyadó vulkán, a működések között akár több mint százezer év is eltelt. A vulkáni kőzetekben lévő cirkonkristályok vizsgálatával megállapították, hogy a vulkán alatt folyamatosan volt magmatározó, azaz az elmúlt egymillió évben mindig volt magma a földkéregben. Szunnyadási időszakban egyfajta magmakása található ott, ami azt jelenti, hogy több mint 70 százalék kristály alkotja a magmát. A vulkanológus szerint ez önmagában nem tud kitörni, azonban egy friss, új magma okozta hőhatás vagy keveredés esetén gyorsan reaktiválódhat, azaz olvadékban gazdagabb és kitörésre már képes magma jöhet létre. Amíg tehát van magmakása a vulkán alatt, addig fennállhat a vulkáni működés lehetősége.
Harmincezer évvel ezelőtt tört ki utoljára a székelyföldi tűzhányó Fotó: Fodor István
A kutatócsoport soproni geofizikusokkal együttműködve vizsgálta, vajon van-e magma jelenleg a Csomád alatt. 2015-ben arra a következtetésre jutottak, hogy a 8–20 kilométer mélységben észlelt „geofizikai anomália” olvadékot tartalmazó magmát jelezhet. A mostani tanulmányban több egymástól független módszerrel elemezték, hogy mennyi lehet a magmában lévő olvadék mennyisége. Eredményük azt mutatta, hogy meglehetősen sok, 20–56 köbkilométer mennyiségű. Ez jóval több, mint ami az eddigi kitörések során a felszínre jött! Ez az olvadéktartalom akár húszezer Kheopsz-piramisnak megfelelő mennyiséget jelenthet a mélyben.
A kutatási eredmény egyik fő újdonsága, hogy ilyen sokrétűen még nem vizsgáltak meg egy inaktívnak tűnő vulkánt, hogy van-e alatta még magma. – Az egymástól független vizsgálatok eredményeit értékelve nem vonhattunk le más következtetést, mint hogy a Csomád alatti magmatározóban helyenként akár az 50 százalékot is meghaladja az olvadéktartalom. Ez azért fontos, mert magma csak akkor törhet a felszínre, ha olvadéktartartalma nagyobb 45-50 százaléknál – olvasható az ELTE portálján Michael Laumonier-nek, a tanulmány vezető szerzőjének gondolata.
Az eredmény ismeretében mondhatjuk-e azt, hogy a Csomád bármikor kitörhet? – Határozottan azt kell mondanom, hogy nem! – hangsúlyozza Harangi Szabolcs. – Egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy a Csomád kitörés előtt állna. Azonban ennek jövőbeli lehetőségét a tudományos eredmények alapján nem zárhatjuk ki, és ezért fontosak a további kutatások, fontos megérteni, hogy miképpen működnek ezek a tűzhányók. Mindaddig ugyanis, amíg van olvadék a magmatározóban, megtörténhet a reaktiválódás, azaz a kitörésre képes magma kialakulása. Ha már teljesen szilárd lenne az egykori magmatározó, akkor erre nem lenne esély. Az új kutatási eredmény egyik fő üzenete, hogy a látszólag inaktív vulkánok is úgy viselkednek, mint az aktív és potenciálisan aktív tűzhányók, azaz létezhet alattuk olvadéktartalmú magmatározó.
Ezekre a több mint tízezer éve nem működő tűzhányókra a kutatócsoport a PAMS vulkán elnevezést javasolta, ami annyit jelent, hogy tudományos megfigyelések, adatok utalnak arra, hogy alattuk van még magmás test, azaz ezek potenciálisan aktív magmatározóval rendelkező vulkánok. A kutatók azt hangsúlyozzák, hogy e vulkánokra is figyelni kell, hiszen az emberek nem sejtik, hogy működésbe léphetnek, így akár komoly veszélyt jelenthetnek. A kutatócsoport jelenleg azt vizsgálja, hogy mennyi idő alatt képes feléledni egy ilyen hosszan szunnyadó vulkán, azaz vált át a teljesen inaktívnak tűnő állapotból aktív állapotra. Erről az eredményről, ami meglepően gyors időt jelez, az e héten zajló barcelonai Goldschmidt konferencián számol be Harangi Szabolcs és kutatótársa, Lukács Réka.
