A balközép erdélyi lapja, 1867 tavaszán indult, tulajdonosa K. Papp Miklós. Elsősorban az erdélyi ügyek foglalkoztatták. 1875-től a szabadelvű párt erdélyi szárnyának lapja. Négy oldalas formátumát a Kolozsvári Közlönnyel történt 1886-os fúziója után is megőrizte, a rovatbeosztást is megtartotta, Kolozsvár cím alatt jelent meg 1886 és 1898 között, majd visszatért eredeti nevéhez. Főmunkatársai: Brassai Sámuel, Sebesi Jób, Jakab Ödön, Gyulai Pál, Szász Károly, Thury Zoltán, Kőváry László, Szilágyi Sándor, és mások.
Induláskor nem volt könnyű dolga, hiszen Erdélyben még évekig az abszolutizmus kori sajtórendszabályok maradtak érvényben. Az elkészült lapot kihordás előtt be kellett mutatni, s a hatóságok utasítására több alkalommal újra kellett nyomni, még a perbefogást sem kerülhette el. Pedig politikai állásfoglalásaiban korántsem a Magyar Újsághoz, hanem inkább A Honhoz hasonlított. Tartalmát, rovatait tekintve vitathatatlanul az ország legjobb vidéki politikai lapja volt, sőt a fővárosi lapokkal is állta a versenyt, mivel nem azok utánzására törekedett. Programját sikerrel valósította meg. Pesten sokak idézték, s Erdélyben e lapnak volt a legtöbb előfizetője, sok olvasója volt Romániában, járatta Kossuth is. Táviratok, megyei és városi tudósítások, levelezés és közgazdaság alkotta a „helyi” részt, „Mi újság túl a Királyhágón?” rovatcím alá foglalták a magyarországi és európai híranyagot egyaránt. Állandó – és színvonalas – vezércikk és tárca gazdagította a lapot. Forrás.Forrás: Fleisz Zoltán: Az erdélyi magyar sajtó története 1890–1940. Pannónia, Pécs, 2005. 57. o.
