Alan Watt: Az emberi psziché manipulálása

 Elkészült az Alan Watt interjú szöveges változata. Ebben a fontos anyagban igen érthetően mutatják be, hogy milyen megdöbbentően aljas technikákat alkalmaz a háttérhatalom az emberi gondolkodás befolyásolása és a kultúra lerombolása érdekében. Alan Watt egy ismert író, rádiós műsorvezető és az „Új Világrend” hosszú távú stratégiáinak kutatója.

KULTÚRAROMBOLÁS ÉS A TUDATOS ÉLET FELSZÁMOLÁSA

A nevem Alan Watt, és az életem nagy részében figyelemmel kísértem a politikát és a geo-politikát. Nem úgy indultam neki az egésznek, hogy akkor most szeretnék mindennek a végére járni. Sőt, igazából, hogy őszinte legyek, még nem is volt róla elképzelésem, hogy milyen komoly, milyen mély tervek, politikai tervek dolgoznak egy globális társadalom létrehozására. A háborúknak ebben több fontos szerepe is van, és a profitálás csupán egyike ezeknek. Ott a kulturális átalakítás és a birodalomépítés, a legyőzött nemzetek uniókba tömörítésével. Azt láttam az életem során, hogy minden ország gyakorlatilag ugyanazokat a törvényeket fogadja el, gyakorlatilag egyszerre, és ezek hatással vannak a társadalmi struktúrájukra. Törvények születtek, rendeletek születtek, anélkül, hogy az embereket ezekben az országokban tájékoztatták volna ezekről. A környező országokban vagy a föld túlsó felén pedig ugyanezeket a rendeleteket hozták meg ezzel egy időben. Észre kellett vennem, hogy nyilvánvalóan van valamilyen irányító, kormányzó hatalom, amelyik mindezt összehangolja, és a szálak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez vezettek. Minden ma működő kormányzati részleghez, legyen az lokális, megyei vagy országos szintű, az ENSZ-nek is volt egy megfelelő részlege, ami ugyanazokkal az ügyekkel foglalkozott. Gyakorlatilag teljesen úgy lett kialakítva, mint egy globális szintű kormányzat. H. G. Wells (1) ki is mondta, hogy a Népszövetség – amelyik az ENSZ embrionális formája volt – szóval azt mondta rá, hogy ez lesz a magja a Világkormánynak. És hogy eljön az idő, amikor minden törvény innen jön majd, elfogadásra és beiktatásra úgy kerül, mint nemzetközi egyezmény az országok között. És a végén már nem is lesz szükség erre a műsorra – mert ez tulajdonképpen az – ami szavazgatást jelent jelöltekre vagy pártokra. Ugyanis a XX. század második fele alatt és most a XXI. század során folyamatosan idomítanak minket arra, méghozzá elég nyíltan, hogy egyszerűen fogadjuk el, hogy a szakértők irányítanak, a tudósok irányítanak, a profik irányítanak. Mert ezt értik akkor, amikor kormányzatról, amikor „kormányzásról” beszélnek.

Hogyan tudod a békésen legelésző csordádat átterelni az egyik mezőről, az egyik rendszerről, amin már jó 20–50 év óta folyamatosan legel, a jelenlegi rendszerről, erre a másik mezőre itt, erre az új legelőre? Mert ugye olyan a természetünk, hogy nem szeretjük a változásokat. Szeretjük a megszokott dolgokat, a rutint. Nos, különböző technikák vannak erre. Egyik ilyen a forradalom. A legtöbb forradalom vér nélküli. Vannak kulturális forradalmak, szexuális forradalmak. Ezekkel együtt járnak a zenei forradalmak, és így tovább. Ezek teljesen úgy vannak megkonstruálva, hogy átalakítsák, átformálják a kultúrát, tudva persze, hogy milyen kultúra fog a dolog végére kialakulni. Pontosan tudják, hogy milyen kultúrát akarnak az egésznek a végén látni.

A másik módszer a kríziskreálás. Egyik krízis zúdul a másik után az emberek nyakába mióta szeptember 11. megtörtént. És fontos megérteni, hogy a technikákat, amiket a külpolitikában használnak, háborús eszközként, azokat a hazai földön is bevetik. Sokat lehet hallani a „sokkolásos művelet” kifejezést. A „sokkolásos művelet” a fizikai, hadi értelemben bombákat, különböző akusztikus fegyvereket jelent, melyek semlegesítik az ellenséget, halálra rémisztik koponyába sugárzott hangokkal, meg hasonlókkal. Be is vetették ezeket a első Öböl háborúban, tele van vele az angol nyelvű média. De sokkolásos műveletet lehet alkalmazni a hazai lakosságon is, hasonlóképpen. A lényeg, hogy egyik krízist a másik után kreálsz, egészen addig, míg a lakosság már annyira retteg. Mert ugye az átlagember sikeresen felépít magában egy bizonyos szintű önbizalmat, azt mondja: „nagyjából tudom kezelni az életemben a dolgokat”. „Jöjjön bármilyen szokásos probléma, ha azzal mások meg tudnak, akkor bizonyára én is meg tudok birkózni.” De amikor mindenki a környezetedben veled egy időben roppan össze a félelemtől, mert egyszerre veszítik el munkájukat, különféle járványok fenyegetik őket, mindenhol a terrorizmustól kell rettegniük, hogy már a metróra se mernek felszállni. Szóval, ha az emberek a környezetedben egyszerre mind hasonló helyzetbe kerülnek, akkor könnyebben adod be a derekadat és fogadsz szót azoknak, akik ekkor igen határozottan, az aktuális hatalom nevében kiállnak, és átveszik tőled az irányítást. Hát ezért adnak neked olyan figurát, mint Obama, aki a beszédtechnikában jártas. A beszédtechnikában járatos, nem az igazságban. A meggyőzés technikájában. A „sokkolásos művelet” ebben a formában egy olyan technika, mely egyéneket, sőt egész populációkat képes megrészegíteni hangzatos szavakkal.

Fontos megérteni, hogy az átlagember, komoly krízisből, egyet még tud kezelni a magánéletében, talán még kettőt is egyszerre. De a pszichológiában jól ismert, rengeteg tanulmány készült róla, hogy ha egyszerre 3 vagy 4 krízis érkezik a magánéletedbe egy időben, akkor egy nagyon komoly depresszióba esel, olyan állapotba, melyben cselekvésképtelenné válsz. Ez jól ismert. Nos, akkor alkalmazzuk ezt a technikát az egész populációra! A helyzet az, hogy ezek között a krízisek között, amikkel szembesítenek téged, egyetlen olyan sincsen, amivel kapcsolatban tehetnél bármit is. Mit tehetsz te a terrorizmus ellen, ha mondjuk tényleg létezik és veszélyeztet? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni a járványokkal kapcsolatban? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni az ellen, hogy valaki atombombát robbantson New York kikötőjében vagy akárhol? Semmit.

Az üzenet, amit küldenek számodra: hogy teljesen tehetetlen vagy.

Nem vagy képes megvédeni magad és gondoskodni a saját biztonságodról. Ez a „sokkolásos művelet” lényege. És nem csak itt az USA-ban és Kanadában használják, hanem szerte a világon, összehangoltan. Ugyanis már a globális társadalomban élünk, a globalista rendszer irányítása alatt.

Masszív pszichológiai hadviselést alkalmaznak szerte az egész bolygón.

A félelem állapotába roskasztanak, elhalmozva olyan krízisekkel, amikkel kapcsolatban, mint mondtam, semmit sem tudsz tenni a te szinteden. Így aztán a neked szánt vezetőket felmutatják a tévéképernyőn, ezek mind egyenruhában vannak, előkelő öltönyökben, nyakkendőkben, ők a politikusok, akik mindig magabiztosan beszélnek, (persze minden előre meg van írva nekik) és láthatóan ők mindent teljesen kézben tartanak. Ezzel tulajdonképpen te lettél az állandóan félelemben élő rabszolga, aki a nagyhatalmú gazdájától várja a védelmet és gondoskodást. Nos, ez volna a technika lényege.

Beszéltem a Rockefeller Alapítványról. Említettem, hogy az Egyesült Államokban is van egy Rockefeller Alapítvány, mely működteti a Carnegie Alapítványt, de talán még a Ford alapítványt is, egy kasszából. Ezeknél a családoknál vannak az „öröklődő jogok”, hogy úgy mondjam, a jogosultságok a világ vezetésére, és egybeolvasztására egy világkormány alatt. Mr. Rockefeller komoly szerepet vállal a világ népességcsökkentési stratégiáiban is. Világszerte finanszíroz abortusz klinikákat. Ezen kívül több száz másik „front alapítványt” is finanszíroz, amikről azt gondolnád, hogy nincsenek kapcsolatban az övével. Miközben ezek mind „front alapítványok” melyeket ő pénzel, a saját forrásaiból. Hozzá vezethetők vissza az úgynevezett családtervező klinikák is, melyek fellelhetők a világon mindenhol, de főképp a fejlődő országokban. Úgy tűnik, hogy Mr. Rockefeller nagyon aggódik a föld túlnépesedése miatt. Főleg olyan országoktól, ahol nincs fejlett ipar stb. És úgy érzi, hogy minden joga meg van hozzá, hogy megtizedelje azok népességét. Tavaly télen kaptam egy meghívást, hogy vegyek részt ezen a dolgon, amit Világpolgári Tanácsnak neveznek, az éves találkozójukon. Eléggé meglepődtem, mivel a Világpolgári Tanács vezetője nem más, mint Mr. Rockefeller, és erre itt vagyok én, aki épp róluk és épp ellenük beszél. De az ilyen dolgok nem csak úgy, véletlenül történnek,

ilyenkor megpróbálnak rávenni, hogy te is inkább nekik dolgozz.

Ami talán még meglepőbb volt, általában a tagok kapnak 15–20 percet, hogy felszólaljanak, viszont én is lehetőséget kaptam, hogy megszólaljak, ezen a színpadon, ezen a világméretű találkozón. Ez a „világpolgárság” ötlet tulajdonképpen egy régi ötlet, ami Cecil Rhodes-tól származik. Lord Milner-en keresztül, a Royal Institute of International Affairs-en át, a Külkapcsolatok Tanácsáig. Mr. Rockefeller – megkereshető a google-on – bizonyos konferenciáin kiad különféle „világpolgári érdemrendeket” mindenféle híres embernek. Úgyhogy már megkerülték, jó ideje megkerülték a szuverén nemzetek hatásköreit. Hogy milyen előnyökkel jár egy világpolgárság, azt nem tudom. De azt mondta, hogy lehetőségem lesz beszélni ezen a konferencián. Azt nem mondta, miről beszéljek, vagy hogy miről ne beszéljek. De azt is mondta – mármint ez az elnök, aki írt nekem – hogy rész vehetek az azt követő kerekasztal megbeszéléseken is. A kerekasztal társaságok nagyon-nagyon fontosak, mert ezek hosszú múltra tekintenek vissza. A Milner társaság és a Rhodes Alapítvány jöttek elő elsőként kerekasztal társaságokkal. Ezeken az történik, hogy veszik a témákat, amikről az előadások alatt szó volt, és felosztják a társaságot asztalokra, melyeknél bizonyos aspektusaira koncentrálnak a beszédeknek, és megvitatják, hogyan lehetne ezeket implementálni, megvalósítani, média promóciók segítségével, különféle propaganda módszerekkel, és így tovább. Végül aztán nem mentem el, bár nagyon fontolgattam, hogy elmenjek. Mert kíváncsi lettem volna, hogy vajon megszabják-e, mikről nem beszélhetek. De a tél kellős közepén lett volna, és elég nehézkes lett volna odautaznom erre az egyetemre és elég sok dolgom is volt.

De az embert előbb-utóbb megkeresik. Nekem sem az első alkalom volt, hogy megkerestek ilyesmivel. Megfigyelhető, hogy vannak, akiket sikerül átállítaniuk. Érdemes megemlíteni Lord Bertrand Russelt (2) ezzel a témával kapcsolatban, mert ő volt az, aki azt mondta az egyik könyvében, abban a könyvében, melyben azokról a gyermekekről beszél, akik valahogyan kibújnak az agymosás alól. Akiknek van intelligenciája és képessége, hogy kommunikálni tudjanak másokkal. Azt mondta, ezeket mindenképpen a rendszer oldalára kell állítani, a rendszer alkalmazásába kell venni, meg kell vesztegetni, ha ez lehetséges, ami egyébként a legtöbb embernél működik is. Mert azt mondta, hogy ellenkező esetben „kénytelenek leszünk likvidálni őket”. Ugyanis  nem akarnak olyan embereket a közösségben, akik átlátnak olyan terveket, amiket a többiek nem, olyan embereket, akik képesek kommunikálni az információt, a dokumentált információt, olyan formában, hogy azt mások is megértsék, a közösségben, ahol ezáltal terjeszthetik azt. Ide kapcsolódik, amit Mao Ce-tung mondott. Hogy ő nem az ellenséges seregektől félt, az ő nagy félelme az volt, hogy jön egy ember egy jó ötlettel, valami nagy, egyedi ötlettel, és képességgel, hogy ezt mások felé is kommunikálni tudja. Hát, így kezelik ők azokat, akiknek megvan ez a képessége. Először jön a meghívás, a csatlakozásra, sokan ezt meg is teszik, de mint mondtam, Bertrand Russel azzal adott neki nyomatékot, hogy megmondta, ha nem lehet őket a saját oldalunkra állítani, akkor likvidálni kell őket a nyilvános színről.

Hát ennyire komolyan veszik ott legfelül a dolgukat. Ezek nem játszadoznak. Hogy akkor miért nem jönnek, és ölnek meg egész egyszerűen? Egyrészt, mert nem szükséges ilyen feltűnő munkát végezniük, nagyon sokféleképpen meg lehet ölni valakit, főleg napjainkban. De hogy őszinte legyek, szerintem pillanatnyilag annyira el vannak telve magukkal, hogy egyáltalán nem aggódnak a tömegek véleményével kapcsolatban, mert őket már annyira agymosták és folyamatos agymosás alatt tartják, napi szinten, például a televízió segítségével.

Úgy 100 évvel ezelőtt ez a hatalmas vállalat, a sok kapcsolódó szervezetével úgy döntött, hogy uralni fogja a világot, Nagy-Britanniát használva fel bázisaként, hozzákapcsolva később az Egyesült Államokat is az angolszász birodalom zászlaja alatt. Írtak a szükséges kulturális változásokról, amiket meg fognak tervezni az azt követő 100 év során. Mindannyiunkban megvannak a törzsi ösztönök, ezért is megyünk el szavazni egy törzsfőnökre. Ezzel is teljesen tisztában voltak, ezért is adják nekünk a törzsfőnököket. De mivel az átlagember egyre jobban eltávolodott saját sorsának az alakításától, ahogyan ez a szakértői réteg egyre inkább formát öltött, ezért úgy döntöttek, hogy a hímeknek valahol ki kell engedniük a gőzt, cserébe, amiért tehetetlenek lettek az életben. És a sport lett a megoldás!

Lesznek törzsi csapatok, amikkel azonosulni lehet, akiknek a győzelméért majd szurkolni tudnak, miközben a saját életükben nem jutnak sehova, hiszen teljesen elszigetelődtek, miután a szakértők elvettek tőlük mindennemű döntési lehetőséget az élet valamennyi területén. Tehát a terv, a pszichológia már régen ki volt dolgozva, már azelőtt, hogy behozták volna a sportokat. Azután amikor megjelent a rádió, persze maximálisan ki is használták. A férfiaknak sportközvetítések, a nőknek pedig rádiós szappanopera. Majd amikor bejött a televízió, ezzel az indukált alfa állapottal, e hipnotikus állapottal, akkor nagyon megindult a dolog, hihetetlen gyorsan berobbant. És a férfiak odaragadtak a képernyőkre a sportközvetítések idejére.

Agytrösztöket használtak, mert mindig agytrösztökkel terveztetik meg a jövőt és a társadalmi változásokat, de még a köztes kultúrákat is mondjuk egy 100 éves időszakra előre, tehát azt, hogy a jelenlegi állapottól a célállapotig a következő 100 év során milyen köztes állapotok kellenek, hogyan kell ezeket implementálni, persze mindig a fiatalság kultúráján keresztül, amit nagyon egyszerű szabályozni ott, ahol az oktatás központosított. Ott mindig el lehet érni, hogy ugyanazt a rendszert, ugyanazt a kultúrát tanulják. De a 60-as évek idején, amikor a televízió igazán szárnyakat kapott, sportközvetítés még csak szombatonként volt a televízióban. De egy tíz éves periódus során fokozatosan elérték, hogy a hét minden estéjén a képernyőkre kerüljön, és mára ott tartunk, hogy vannak kimondottan sport csatornák, sport, sport, sport. És kialakult a férfiaknak egy rétege, akik otthon ülnek. Gyakorlatilag semmi hatalmuk sincs a munkahelyükön, a főnökük miatt. Semmi hatalmuk sincs az utakon, a rendőrök, közterület felügyelők egyfolytában figyelik őket.

Semmi lehetőségük nincs arra, hogy erősnek érezhessék magukat. Így aztán a sportközvetítéseket nézik, és azzal helyettesítik ezt az érzést.

Beleképzelik magukat egy játékba, amiben igazából nem is vesznek részt. De ha az ő csapatuk nyer, azzal végre érezhetnek valami kis pozitívat az életükben, egy kis sikert. És ez kiválóan helyettesít számukra – mármint az „elit” szempontjából – rengeteg dolgot az életben.

Na mármost, a nagy agytrösztök, melyek rengeteg magasan képzett embert alkalmaztak, tudták, hogy kell valamit adni a férfiaknak, de azt is, hogy a nőknek is kell valami helyettesítő. Ugyanis nagy feszültséget kelt az, amikor a társadalmi normák oly drasztikus mértékben változnak meg, hogy már maga a házasság intézménye is elveszti minden vonzerejét.

A nőknek ezért kitalálták a divatot.

Az elérhető árú divatot. Sokan nem tudják, de a miniszoknyát az 1920-as években hozták be, még a szesztilalom idején. Akkor hozták be a kokaint is, a szesz mellett, hogy a fiatalokat rászoktassák. Az alapötlet az volt, hogy a fiatalok úgyis imádnak rosszalkodni, megszegni a szabályokat. Összejön a társaság, és mindenki együtt rosszalkodik. A szex meg a szesz, hozzá egy kis kokainnal, amit akkor kezdtek el becsempészni, meg is hozták a várt eredményt. De nem pontosan úgy, ahogy eltervezték maguknak az új kultúrát ezek a Bernays-félék. És Bernays, (3) persze maga is komoly szerepet játszott az egészben. Ezért aztán kijöttek a „szex és rock’n’roll” elődjével, a „szex és egyfajta jazz”-el. Bejött a Charleston tánc és a miniszoknya, és ekkor terjedt először a szex a fiatalok között.

A régi konzervatív tabukat egyetlen nemzedék alatt sikerült lerombolni.

De volt hátulütője is ennek a masszív kulturális változásnak. A hátulütője az volt, hogy ekkoriban még nem rendelkeztek a különböző antibiotikumokkal, amik a különféle szexuálisan terjedő betegségek kezeléséhez kellettek volna. Másodsorban pedig nem rendelkeztek azokkal a legális abortusz klinikákkal sem, amik szükségesek voltak, hogy „gondoskodjanak” a nem kívánt terhességekről, amiket a sok szex produkált. Hatalmas árvaházakat nyitottak, hogy megpróbálják kezelni a helyzetet, fiúneveldéket, leányneveldéket. De olyan nagy visszhangot váltott ki, főleg az USA-ban és főleg a tradicionális keresztény közösségek irányából, hogy nagyon vissza kellett, hogy vegyenek, mondhatni, bebukott a dolog. A nemi betegségek borzasztóan elterjedtek, az abortuszok száma is megsokszorozódott. Úgyhogy szépen visszaültek a tervezőasztalhoz. Mert félreértés ne essék, mielőtt az egész folyamat elkezdődött, az akkori nagy játékosok, az új „főpapság”, nevezhetjük így az idő urai, akik a jövőt megtervezik, agytrösztökben, a nagy intézményeknek, szóval nekik nagyon pontos utasításaik voltak, a kérdés csupán az volt, hogyan lehet ezeket megvalósítani egy meghatározott idő alatt. Úgyhogy szépen visszaültek a tervezőasztalokhoz. Például köztudott volt, hogy háborús időkben több gyermek születik, mert azok a férfiak, akik lehet, hogy holnap meghalnak, aktívabb szexuális életet élnek. És ez érezhető volt a II. világháború után elég erőteljesen. Ezért aztán az adófizetők pénze ekkor egy igen speciális kutatási területre áramlott. Nem csak atomfegyverekbe, hanem abba, hogy találjanak egy hatásos fogamzásgátló szert. Amikor végre megvolt, és megjelentek vele a színen, szinte egyszerre ezzel az úgynevezett pop zenével, és együtt az újfajta drogokkal, mint az LSD és hasonlók.

Tehát amikor megvolt a fogamzásgátló, akkor adták meg a végső zöld lámpát. Egészen legfelülről, olyan helyekről, mint a BBC, ami ne felejtsük, a brit kormány tulajdona. A brit kormány egyik szerve. Tehát annak a hangos kisebbségnek a nevében beszél, akik uralják Nagy-Britanniát. Úgyhogy a BBC is elkezdte reklámozni a dolgot. Sorba jöttek a DJ-k, megjelentek a TV-ben. Meginterjúvolták az akkori híres popsztárokat. Akik mind teljesen be voltak tépve, volt, amelyik kiesett a székéből interjú közben. A riporter pedig ilyeneket mondott, hogy: „Ejnye-bejnye gyerekek, rosszalkodtok?” Megcélozva az egésszel a fiatal generációt, hogy azok kövessék. Mert egyszerűen így működünk. Egyik majom utánozza a másikat. Még egyszer hangsúlyozom, az egésznek az elsődleges célja a régi kultúra lebontása volt. Azé, amelyikben a fiú megismerkedik a lánnyal, egy darabig randizgatnak, aztán eljegyzik egymást, összeházasodnak, és végül gyermekeik lesznek.

Már a Népszövetség, az ENSZ elődje kimondta, hogy fel kell számolni a család egységét.

H. G. Wells szinte teljes munkássága ennek a fajta átalakításnak a promóciója. Ő maga találta ki a kifejezést az 1800-as évek végén, mert a dolog odáig nyúlik vissza. Tehát ő használta először a kifejezést, hogy „szabad szerelem.” És az egyik könyvében, amit még 1890 előtt írt, azt mondta: „Létfontosságú, hogy elterjesszük a szabad szerelmet ahhoz, hogy lebonthassuk és eltüntethessük a család elavult intézményét.” Amint ezt elértük, mondta, a család többé nem lesz útban, amikor a kormány jön valakiért. Minden egyes személy külön-külön lesz a kormány felé elkötelezve, és nem lesz család, amelyik egy törzs módjára feláll körülötte és megvédi.  Ez idő alatt az alapítványok az USA-ban, Nagy-Britanniában és világszerte szélsőbaloldali jellegű csoportokat pénzeltek, gyakorlatilag kommunista csoportokat. A Reece (4) bizottság vizsgálatot is kezdeményezett, hogy belenézzen a dologba az 50-es években, hogy kiderítsék, hogyan lehet, hogy a legnagyobb kapitalisták, akik nemzetközi cégek tulajdonosai és nemzetközi bankok tulajdonosai, alapítványokat hoznak létre azért, hogy szélsőbaloldali csoportokat támogassanak. Ma már tudjuk, hogy a cél az akkori kultúra megsemmisítése volt azért, hogy behozhassák az új kultúrát, az új társadalmi rendet. Így aztán megnőtt a szexuális aktivitás. A mellékhatás továbbra is a nagyszámú nem kívánt terhesség volt, de akkor már jóval kisebb mértékben a fogamzásgátlóknak köszönhetően. És ekkor jelentek meg a feminista mozgalmak, megint csak a Rockefeller Alapítvány támogatásával, hogy zászlójukra vegyék, és tüntetéseken hangosan követeljék a nő jogát az abortuszra. Ugyanis, ha el tudják érni, hogy az emberek ne tartsák értéknek az emberi életet, és ez így ki is van mondva Julian Huxley (5) írásaiban:

„Ha el tudjuk érni, hogy a társadalom ne értékelje az emberi életet, és az ember lekerüljön a piedesztálról, mint a bolygó kitüntetett élőlénye, akkor könnyen be tudjuk vezetni a totális kontroll társadalmát, a szigorúan szabályozott népességszámmal.”

A kultúra területén minden a nagy terv megvalósítása irányában történik. Platón már jó régen megmondta, több mint 2300 évvel ezelőtt: hogy a kultúrának és a kulturális változásoknak mindig legfelülről kell jönni! Ha netán valami lentről jönne, az emberek szintjéről, akkor az kívül esne az „elit” hatáskörén, és akár láncreakciót indíthatna el, ami bárhova eljuthat. Nem lehetne többé kontrollálni, nem tudnák utána kordában tartani. Ezért lényeges a kulturális változásokat, melyeket Platón szerint a felfokozott dráma és a színészek utánzása kell, hogy kiváltson, beleértve ide a divatot, amit épp viselnek, és a zenét, amit épp hallgatnak, azokat mind szigorúan irányítani kell, és „legfelülről” kell jóváhagyni. Ezzel az egész tudománnyal, mert ez mindig is tudomány volt, amit nagyon jól tudtak azok, akik ebben az ágazatban dolgoztak, olyan drasztikus mértékben kívánták átformálni a kultúrát a 60-as 70-es évek folyamán, hogy ne is lehessen visszatérni az azt megelőző életvitelhez.

Ide kapcsolódik egy másik nagy játékos: Lord Bertrand Russel, aki kísérleti iskolákat működtetett, a királyi ház engedélyével. Ő olyan dolgokat is megtehetett, amiért bárki mást lecsuktak volna. Ő azt mondta a saját iskoláival kapcsolatban, és ezek koedukált iskolák voltak, azt mondta,  ha elősegítjük a pubertás előtti szexualitást a gyermekek között, és a partnercseréket még a pubertás előtt, akkor azt mondta, hogy annak az esélye, – a tanulmányok és a megfigyelések alapján – hogy később képesek lesznek valakivel tartós kapcsolatot kiépíteni az életük során, gyakorlatilag nulla lesz. Elhanyagolható, szinte kizárt, hogy megtörténjen. Így aztán ezt a technikát kezdték el alkalmazni, a 60-as évek alatt, úgy hívták: szabad szerelem. A drogok is besegítettek persze. És ekkor kezdődött a kora a rövid távú kapcsolatoknak. A válások egyre gyakoribbá váltak. Érdekes módon a válások nem is attól ugrottak meg igazán, hogy a társadalom szükségesnek érezte, vagy megemelkedett volna rájuk az igény.

A válások attól ugrottak meg, hogy a hollywoodi sztárok is elkezdtek válni.

Mert ugye már említettem a dráma iparral és a szórakoztató iparral kapcsolatban, hogy az emberek követik a sztárokat. Ők a vezércsillagok, ebben az okkult világban. Ugyanis hajlamosak vagyunk istenként tisztelni a vagyont és a híres embereket. Mi is olyanok akarunk lenni, azonosulni akarunk velük. És az egész válás dolog Hollywood-ból jött, a legnagyobb sztárok vezérlete alatt. A nők elkezdtek pletykálni róla, hogy ki kitől vált el éppen, satöbbi. És lassan elültetődött bennük a gondolat, hogy ha a sztárok mind elválnak, talán nekem is el kellene.

Ebben az időben a Bernays féle technikákat már alkalmazták a magazinokban. Ebben az időben a magazinok 97%-a a nőket célozta meg. A reklámszakemberek ugyanis tudták, és ezt még ma is tanítják a marketing szakokon, hogy a nők esetében sokkal könnyebb elérni, hogy valami új dologra kapjanak rá, mint a férfiaknál.

Szóval ezekben a magazinokban olvastak a híres színésznőkről, a hősnőkről, a gazdag nőkről. Az átlagos nő olvasta ezeket a történeteket, és közben azonosult a szereplőkkel. Azt sugallták neki, mindent megkaphat egyszerre. Lehet karriered, családod, szép házad. Gyakorlatilag telehazudták a fejüket, és közben elkezdték használni a szupernő kifejezést. Európa szerte, az Államokban és Kanadában, teljesen egy időben, megint csak teljesen összehangoltan, a média és a szórakoztató ipar elkezdte nyomni a történeteket ezekről a szupernőkről. Előszedtek egy nőt, persze nem lehet tudni, hogy valós vagy kitalált személyt, aki állítólag egy cégnek az igazgatója, de közben otthon gyerekei vannak, kiváló férje van, mindent össze tud egyeztetni, mos, főz, kitűnő szakács stb. Az egész persze csak egy fikció volt. És ez borzasztó nagy nyomást jelentett a nőkre, hogy megpróbáljanak megfelelni ennek a fikciónak.

Mint ahogy a legtöbb reklám ezt teszi velünk, és a legtöbb dolog, amit kapunk, az reklám, de ha nem az, akkor is minimum egy alapszintű pszichológiai manipuláció. Megint csak a Bernays féle technikák. Ne feledjük, hogy ő maga beszélt a „fogyasztói társadalom kialakításáról.” Hogy a jól idomított emberek, amíg van elég pénz a rendszerben, szívesen maradnak az anyagias világban, és felhagynak akár a gyermeknemzéssel is. Ez nem más, mint amiről Charles Galton Darwin (6) is beszélt. Hogy ha el tudjuk érni, hogy a nő és a férfi az anyagi javakat hajszolja, akkor sokkal kisebb lesz az esélye, hogy gyermekeket vállaljanak, hisz az gazdaságilag csak egy teher.

TELEVÍZIÓ MINT ELSŐSZÁMÚ TUDATBEFOLYÁSOLÓ ESZKÖZ

Az emberek nagyon rövid idő alatt televízió függővé váltak.

A legtöbb ember a mai napig azt hiszi, hogy a sokféle szórakoztató program, a filmek, a dráma, azok csakis azért vannak, nem többek, mint egyszerű szórakoztatás. De ez soha, de soha nem így volt!

A legfontosabb szociális üzeneteket a mozifilmeken át vezetik be, drámával, felfokozott drámával, érzelmi állapotok szekvenciájával. Nem logikus, tényszerű szekvenciákkal, hanem bizonyos érzelmi állapotok kiváltásával, amiket az agy regisztrál, és ezáltal bevésődik az üzenet. Tehát az érzelmi tartalom rendkívül fontos, ahelyett, hogy egy érvelést adnának, racionális gondolatmenettel, tényekkel, itt nincsenek viták. És amikor egy történeten keresztül töltenek fel rád új gondolatokat, akkor nem vagy rá felkészülve. Az agyad védekező mechanizmusa nem működik úgy, mint ahogy egy vita, vagy egy előadás alatt működne. Gyakorlatilag egyfajta alfa állapotban vagy, amikor szabadon tölthetnek fel rád új gondolatokat. Akár csak egy számítógép esetében. Így aztán ez a kultúra ipar, amit magán a szakmán belül is így hívnak, hogy „kultúra ipar.” A Szovjetunióban is volt egy ilyen részleg, hogy kultúra ipar. A színészekre, rendezőkre úgy hivatkoztak, mint a kulturális vezetőkre.

Csak annyi kell, hogy az emberek időről időre megkapják az új feltöltéseiket, és átformálható egy egész ország, egy egész nemzet, vagy régió.

Mind ugyanazokat a feltöltéseket kapják, ugyanazokat a frissítéseket, egy időben, meghatározott irányvonal mentén, ma ezt hívjuk politikailag korrektnek. A legtöbb ember nem akar kilógni a sorból, ugyanúgy akar vélekedni a dolgokról, mint a közvetlen környezete. Még a saját épelméjűségüket is azzal tesztelik le, hogy felvetik a gondolataikat a szomszédoknak, barátoknak és figyelik, azok hogyan reagálnak. Azok válaszolnak, és persze hasonlóan vélekednek ugyanazokról a kérdésekről.

Teljesen mindegy, hogy ezek a vélemények tények, vagy éppenséggel bődületes nagy marhaságok, amíg mindenki egyszerre gondolja ugyanazt, addig mindenki megnyugszik, hogy ő is épelméjű.

Az ismerősök pedig mind egyetértenek, hiszen őket is mind ugyanazzal az információval töltötték fel. Nem csak hogy ugyanazt az információt kapjuk, de ugyanazokon a lépcsőkön is visznek el odáig. A dokumentumfilmek mindig meghatározott vonal mentén haladnak, és jutnak el a végkövetkeztetésig. A legtöbben ennek sincsenek tudatában, azt hiszik, épp most kapták meg a tényeket a témával kapcsolatban, és azokból ez az egyértelmű következtetés vonható le, amit persze mindig a legvégén ad meg a szakértő. Gondolkodásnak nincs helye a folyamatban.

Itt érdemes megemlíteni Brzezinskit (7) és a „Két korszak között” című könyvét. Ne feledjük, hogy ez az ember nagyon magas rangú alak volt a nemzetbiztonsági hivatalnál. A geopolitika nagymestere, és mint ahogy azt magáról be is ismeri, ő olyan 20-50 éves időintervallumokban gondolkodik előre a különböző országok geopolitikájával kapcsolatban. Nos, ő azt mondta, hogy az emberek lassan nem lesznek képesek önállóan gondolkodni. Ez alatt azt értette, ahogy az információ amilyen formában tálalásra került feléjük, azok a formulák, azok a típusú hírek amiket kaptak akkoriban az 1970-es években. És azt mondta, nemsokára el is fogják várni a médiától, hogy az gondolkodjon és értékeljen helyettük. Nos, ez az, ami mára megtörtént. Ezért nem képesek már a mai emberek kilépni a televíziós programozás korlátai alól. Ez jól mutatta, milyen fontos volt számukra, hogy legyen az emberek otthonában televízió.

A legtöbb ország Európában például egészen az 50-es, 60-as évekig, – és itt most Nagy-Britanniát hoznám fel példaként – a dolgozó osztály tagjainak nem adott hitelkártyát. Nem kaphattál hitelkártyát. A bankok nem adtak kölcsönt letét nélkül, valamit le kellett tenned zálogba a hitelért. Úgyhogy mindenkinek volt egy nagyjából fix jövedelme, jutott lakbérre, ételre és így tovább, ruhára a gyereknek, létszükségletekre. De nem maradt ezen felül semmi luxuscikkekre, és hitel sem volt, hogy valami extrához jussanak. Mégis a brit kormányzat, csakúgy, mint a kínai kormányzat két évvel ezelőtt, kitűzte céljául, hogy minden háztartásban legyen TV készülék! És ennek érdekében hoztak egy kivételt, a sok ezer dolog közül, amire egy embernek szüksége lehet, erre az egyre kivételt tettek. Megengedték, hogy hitelkártya cégek jöjjenek létre, és azok körbemehettek minden héten begyűjteni fél koronát, vagy 5 shillinget, vagy amennyi akkor volt, hogy így törlesszenek egy tévét, egy használt tévékészüléket. A brit kormány megállapodott az Egyesült Államokkal, hogy megvásárolja a használt tévékészülékeket, amiket ezután felújítottak, és eladtak a dolgozó családoknak Britannia-szerte, mert mint mondtam, minden háztartásba akartak tévét. Na mármost, mióta érdekli a kormányt, hogy jól érezd magad otthon?

Érzed, hogy itt másról van szó. Így aztán a dolgozók meg is kapták a „DER” készülékeket, így hívták a céget, amelyik importálta. És jöttek a fickók minden héten beszedni a fél korona, 5 shillinget. És akkor egyszer csak – én tisztán emlékszem, amikor ez történt, ez volt az utolsó nagy tévé beszerző hullám egy vérbeli dolgozó osztálybeli környéken – emlékszem, hogy ilyen kicsi voltam, és a szüleim a helyi parkba vittek minden hétvégén. És út közben egymás után haladtunk el a sok pár mellett, akik szintén hozták ki a kölköket. Amikor kiértünk a parkba, ami egy völgy volt, ott mindig volt 1000-1500 pár a füvön, a völgyben. És ott került minden megvitatásra a helyi politikától, a nemzeti politikán át, a szakszervezetekig stb. És mindenki vegyült mindenkivel, régi iskolatársakkal stb. Ez a rendszer, ebben a formában, akkor már évszázadok óta működött. Évszázadok óta. Az emberek kommunikáltak, igazi gondolatokat, érzéseket, amiket fontosnak tartottak a maguk szempontjából vagy a közösség szempontjábó, egymás szempontjából, szóval beszélgettek. Akkor, amikor a TV megjelent – és akkor én még mindig csak ekkorka voltam – nagyjából egy hónap telt el, és utána lemehettem a parkba bármelyik hétvégén, és senki, de tényleg senki nem volt ott a völgyben.

A televízió szó szerint, egyik napról a másikra számolta fel azt a fajta szocializációt, azt a fajta interakciót az emberek között, és a tradíciót, amiről beszéltünk,

azt, hogy kicserélték nézőpontjaikat, elújságolták egymásnak a friss híreket, segítettek egymásnak, annak, aki beteg volt, vagy más baja volt, mindenki segített a másikon. És attól kezdve, ha elmentél a hosszú-hosszú házsorok mellett, – és úgy is hívták őket, hogy sorházak, mert összeértek és hosszú sort alkottak – akkor este csak azt láttad, amint az a kékes színű fény villódzik az ablakokban. És ez volt a vége. A vége az igazi közösségeknek.

Az egész nagyjából egy hónap alatt lezajlott.

A képernyő frissítési frekvenciája a televízió esetében rendkívül fontos. Be lett állítva, hogy pontosan ennyi képfrissítés legyen másodpercenként. És pontosan egybeesik az agy alfa állapotának a frekvenciájával. Ahogy a szemeinken át a kép bejut az agyunkba, mi is felvesszük ezt a frekvenciát az agyban. És egy mély alfa állapotba kerülünk. Nézz meg egy gyereket, és figyeld a száját! Tátva marad a szájuk. Azt sem hallják, ha a szülő beszél hozzájuk. Gyakorlatilag hipnózisban vannak. Miért választanák pont ezt a képernyő frissítési frekvenciát? Amikor annyi különböző frekvencia közül választhatnának. Nem kellett volna pont ezt választaniuk. Az egésznek persze meg volt a célja, ez szándékosan lett hipnotikus. Egyfajta

propaganda eszköznek készült, agymosási céllal, még akkor is, ha mindezt szórakoztatásnak álcázzák.

Ugyanakkor arra is kiválóan alkalmas, hogy behozza az új kultúrát, hisz kiválóan vezette a szexuális forradalmat, a drámákkal, a kis dokumentumfilmekkel, az ismeretterjesztő és szórakoztató programokkal, kéz a kézben. Itt megint csak Platónt lehetne megemlíteni: A közönség megnézi, amit meg kell nézni. De nem is gondolnád, mennyire ki van dolgozva, hogy minden korosztály meg van vele célozva, minden korosztálynak van benne valami. Minden korosztály megkapja benne a maga frissítéseit, még az öregek is, hogy másképp lássanak dolgokat, vagy másképp gondolkodjanak. De az első számú célközönség mindig is a fiatalság volt.

Vegyük például a propaganda egyik legnagyobb szakértőjét, aki Jacques Ellul. (8) Rengeteget írt arról, hogy az emberi agy hogyan működik. És hogy az összes szórakoztató program, amiben valamilyen kormányszerv van, mondjuk rendőrség, a detektív történetek, és a nyomozós TV sorozatok, amik mind tartalmaznak egy kis emberi drámát, ami megfogja a nézőt és segít neki azonosulni, amivel elérik, hogy végignézd az egész történetet: Egy gyereket elrabolnak, egy detektív rááll az ügyre, megjárja a pokol minden bugyrát, hogy kiszabadítsa azt a gyermeket. Te azonosulsz a főhőssel, ha férfi vagy, a hősnővel, ha nő vagy. És ez a csali, amitől végignézed, de ő megmondta, hogy minden dráma, amiben rendőr van, vagy mondjuk katonák a filmben, az mind tisztán propaganda. Teljesen tiszta propaganda. Az izgalmas történet csupán a csali, hogy végignézesse veled, hogy azonosuljál vele. Mert még egyszer hangsúlyozom, mindig van valami üzenet valahol elrejtve a filmben.

Lehet, hogy éppen egy olyan üzenet, ami ellentmond a jelenlegi morális normádnak. Lehet, hogy mondjuk a zsaru lefekszik ezzel a gyönyörű nővel, miközben otthon várja a felesége, és ez mind része a történetnek. Még azt is bemutatják, miért tette, hogy lelki problémái voltak aznap, stb. És te máris változtattál némileg az álláspontodon, hogy te magad abban a szituációban hogyan viselkednél. Hogy talán bizonyos körülmények között mindez elfogadható. Hát így töltenek fel rád új gondolatokat a szórakoztató programokon keresztül. Az egész azért van, hogy a megfelelő irányba változtasson rajtad, egy lépéssel közelebb vigyen ahhoz a kultúrához, amely bizonyos embereket a leginkább szolgál.

Beszéljünk akkor egy kicsit az alfa állapottal kapcsolatos tényekről. Nemrég olvastam idevágó írásokat, különböző tudományos kutatásokban. Kimutatták, hogy még azután is, hogy kikapcsolod a televíziót, benne maradsz ebben az alfa állapotban jó háromnegyed óráig-óráig,

néha még tovább is, attól függően, mennyi ideig nézted előtte a készüléket. És az új HD felbontás… Ismét megkérdezem, miért tűzi ki egy ország elnöke azt a céljául, hogy minden TV-nek át kell állnia HD-re? Azért, mert annyira számít neki, hogy jól érezd magad? Annyira fontos neki, hogy jó minőségű képet nézzél? Valószínűleg valami más oka van! Biztos vagyok benne, hogy a régi felfrissülési ráta előnyeit, amit okozott, azt mind átvették HD-be, de adtak még hozzá újabb, hasznos dolgokat, hogy minél teljesebb hipnózist idézhessenek elő.

Hogyan tudsz felébreszteni valakit, aki teljesen TV függő? Sehogy! Ilyen egyszerű. Azt, aki megkapja a napi agymosás adagját. Mert ez szó szerint megkerül minden tudatos funkciót az illetőben.

Lehetetlen ezt napi szinten befogadni, és közben megpróbálni felébredni és gondolkodni. Ismerek olyanokat, akik teljesen abbahagyták a televíziózást, és totális depresszióba estek. Mert felborult az egész napi rutinjuk. Egyúttal egy csomó üres időhöz jutottak, ami megint csak fontos eleme a kontrollnak: Ha el tudod venni egy embertől azt az időt, amit arra tudna használni, hogy gondolkodjon, és esetleg azt mondhatná, megyek, elolvasok egy könyvet, vagy tanulok valami érdekeset. Ha ezt az időt el tudod venni tőlük, és eléred, hogy ehelyett félkómában nézzenek egy TV készüléket, akkor sötétségben, butaságban és engedelmességben tarthatod őket, nem fognak ellenállni a rendszernek. Azt szoktam tanácsolni az embereknek, ha ismerek valakit, aki sokat nézi a TV-t, viszonylag könnyen letesztelhetik, hogy hol tart az illető mentális és pszichológiai leépülése. Feltehetsz nekik néhány egyszerű kérdést, és ha a szokásos, sablon tévé válaszokat kapod, akkor felejtsd el az egészet, ilyen egyszerű, felejtsd el! Ha netán észlelsz valami kis szikrát, hogy van saját véleményük, akkor talán van még némi esély, hogy tudsz velük kezdeni valamit. De egyébként nem tudsz. Mert a televízió, ha megnézed, a drogok kategóriájába sorolható.

Minden, amiről nem tudsz lejönni, az drog, a televízió egy drog, az emberek napi 4-5 órát bámulják.

A legnagyobb pszichológusok is, de még az ENSZ-ben is beszéltek erről, hogyan lehet a televízió segítségével kialakítani az új kultúrát a gyermekek számára. Hányan tudják, hogy minden kormányzati szerv gyakorlatilag minden ország kormánya a világon rendelkezik egy kulturális osztállyal, amely alkalmaz rajzfilmeseket, és megfizeti őket? Azért, hogy készítsenek rajzfilmeket az aktuális „politikailag korrekt” témákról: a környezetről, a szennyezésről, a rossz felnőttekről, akik tönkreteszik a bolygót a mérhetetlen fogyasztásukkal, stb. Hányan tudják, hogy amikor leültetik a gyermeküket egy ilyen műsor elé, akkor a gyermek igazából agymosást kap, egy tudományosan kidolgozott agymosást. Ezeket a kis rajzfilmeket szakemberek készítik, akik biztosítják, hogy az üzenet beépüljön a fiatal agyukba, ahol egy életre berögzül, és napi szinten aktív marad. Vagy ott vannak a novellák, amiket felolvasnak a gyereknek, ezeket szintén a gyermekek számára tervezik. Mindegyik írót, mindegyik szerzőt kormányprojekt finanszírozza. Szó szerint a saját kezedbe kell venned ezt a dolgot, mert ezek a létező legveszélyesebb eszközök. Annyira veszélyes fegyverek! Mit gondolsz, miért vannak a TV-csatornák kormányengedélyhez kötve? Ha te mondjuk egy független TV-csatornát szeretnél üzemeltetni, és ilyen jellegű információkkal kijönni, nem kapnál rá engedélyt. Az engedélyhez politikailag korrektnek kell lenned. Kapsz róla egy listát, hogy mit szabad, és mit nem, mielőtt megkapnád az engedélyt, és utána rendszeresen ellenőriznek, hogy betartod-e az irányelveket.

Ha szeretnél segíteni másokon a televíziózással kapcsolatban, akkor ezt például kipróbálhatod, és ezzel magadat is edzheted, hogy hogy érdemes tévét nézni. Ha nem engeded magad beszippantani. Ha nézed és követed a történetet, de nem hagyod magad belevonni. Mindig van egy szál, amit követni kellene, egy eseményszövevény, egy vonal, egy fiú, aki megszerzi a gyönyörű nőt, és mindenféle megpróbáltatásokon megy át, hogy kiszabadítson egy gyermeket, vagy megmentse a világot, vagy ilyesmi. Ha meg bírod állni, hogy ne vesszél el az érzelmi vonalban, és képes vagy elemző szemmel nézni a filmet, akkor megtanulod felismerni a technikákat, amiket elültettek magába a filmbe. Ez egy kiváló módja a tanulásnak. És amikor már te magad képes vagy rá, akkor meg tudod mutatni másoknak is, hogyan kell ezt csinálni, hogyan lehet belőle megtanulni, hogy mit miért mutatnak neked. És idővel odáig jutsz, hogy már a dokumentumfilmek esetében is észreveszed, hogy vannak felépítve, hogy azt a véleményt adják neked, ami sokszor egy nagyon határozott vélemény, anélkül, hogy megkapnád a konkrét tényeket, vagy akár a ferdített tényeket, stb.

Tanuld meg, hogyan kell kritikusan elemezni, és gondolkodni miközben nézed a filmet.

És ha esetleg másoknak is meg tudod mutatni ezt a technikát. Például leülhetsz valakivel, aki szereti a jó filmeket. Megnézhettek egy olyat, amit már korábban láttatok. És közben mutass rá a politikailag korrekt, kis elültetett szavakra, szlogenekre, kifejezésekre, amiket odatettek, és mutasd meg neki, mutasd meg, hogyan csinálják. Így, ebben a formában még élvezetes is lehet a televízió tanulmányozása. És írd össze azokat a dolgokat, amiket nem vesz észre, de a tudatalattijába beépülnek. Mert ezekből a tudatalattijukba beépülő gondolatokból lesz később a véleményük. És még csak nem is fogják tudni, hogyan jutottak erre a véleményre. Nem fognak rá emlékezni, hogy ez ebből a filmből, vagy éppen abból a dokumentumfilmből jött. Úgyhogy ez így, ebben a formában még szórakoztató is lehet, miközben van pozitív oldala. Bárkit meg lehet tanítani, hogy erre képes legyen.

AZ INTERNET GAZSÁGAI

Az internettel kapcsolatban. Az első ember aki megemlítette, tudomásom szerint, az megint csak ez a „nagymester”, ez a Brzezinski volt, a „Két korszak között” című könyvében. A 70-es évek elején azt mondta, hogy: Nemsokára kapnak az emberek egy új tömegkommunikációs eszközt, ami forradalmat fog hozni. Ami forradalmian fogja megváltoztatni a társadalmat. De azt is megemlítette, és utalt rá, hogy lesznek mögötte szigorú szabályozások. Azt is mondta, hogy azok, akik bevezetik ezt, soha nem fogják elveszíteni a kontrollt felette, mert, mint tudjuk, a tudás az hatalom, a tudás mindig is hatalom volt, ezért van az, hogy a történelem során, a kormányok valódi machinációit sohasem tárják a nyilvánosság elé. Az igazi erő a tudásból, és a megértésből ered, abból, ha rendelkezésre állnak a tények egy adott témában.

Szóval az internetet odaadták az embereknek, de teljesen más céllal. Először a cél az volt, hogy mindenki kezdje el használni. De mit akart ezzel az „elit” elérni? Mi volt a jó nekik ebben?

Azt akarták, hogy az emberek annyira rászokjanak, hogy ne tudjanak élni nélküle.

És persze, ha manapság körülnézünk, a cégek már nem tudnak meglenni nélküle. Manapság elképzelhetetlen lenne visszatérni a papírhoz és ceruzához. A leltárvezetéshez és hasonlókhoz. A fiatalok szempontjából pedig – akik ugye mindig az elsődlegesen megcélzott generáció – biztosították, és ez volt az egyetlen dolog, amit én akkoriban az internetről hallottam a médiából. Egyáltalán nem értettem hozzá, mint ahogy a számítógépekhez sem. Az egyetlen dolog, amit viszont tudtam róla, hogy tele van pornográfiával. Minden újság erről cikkezett. Ami ugye megint csak jól bevált technika, amit a 60-as, 70-es években is használtak. „Ejnye-bejnye gyerekek, rosszalkodunk?” Mint a rocksztárok a tv-ben. Közben pontosan tudva, hogy minden fiatal rajta lesz, amikor a hormontermelése beindul. Hisz tudjuk, hogy egyfolytában ezen jár az agyuk.

De az is tervben volt, hogy miután az emberek függővé válnak, a dolgot fokozatosan átformálják.

Az emberek függőségének megtartása mellett fokozatosan egy másfajta rendszerré alakítják át. Ahol a főáramú média, a hivatalosan jóváhagyott média, a „kultúra gyáros” média, idővel megszerzi a fontos területeket, a kulcspozíciókat, a főbb sávszélességeket, amiket idővel, azt mondják, korlátozni fognak.

Ugyanakkor az emberiség számára ezelőtt még sosem volt lehetőség, hogy használhasson egy médiumot, melyen keresztül megoszthat egymással alternatív híreket, ellenőrizhető tényeket, mint azt jelen pillanatban megtehetjük. De ez előbb-utóbb minden bizonnyal szigorú cenzúra alá kerül. Voltak már nemzetközi tanácskozások, az elsőt Kanadában tartották, az ENSZ zászlaja alatt, ahol arról volt szó, hogyan regulázzák meg, hogyan cenzúrázzák az internetet. Most már évente rendeznek egy ilyen találkozót, ahogy mindig újabb törvényekkel egészítik ki.

Ismert, hogy a felhő rendszert fogják idővel bevezetni, ezzel már tele van az angol média. Ahol nem tudsz majd adatokat tárolni a saját gépeden, sőt, nem is lesz szükséged adattárolóra, mert valamennyi adatodat távoli szerverek fogják tárolni a számodra. Ettől kezdve, ez egyfajta büntetésként lesz használható, amikor nem vagy politikailag korrekt valamilyen téren, elvehetik a hozzáférésedet a szerverről, amin az adataid vannak, egészen addig, amíg vissza nem állsz szépen a sorba és nem viselkedsz megint rendesen.

A szociális kontroll eszközei lehetnek pénzügyiek, pénzbeli büntetések, vagy egyéb büntetések, mint például az adataid megvonása. Egyértelmű, hogy ezt is szociális kontrollra fogják használni, hacsak nem vált ez ki túl nagy felháborodást az emberekben. De persze számítanak bizonyos szintű felháborodásra, azok részéről, akik túlságosan megszokták, hogy bármilyen weboldalt megnézhetnek, vagy hogy bármilyen témáról kommunikálhatnak egymással, amiről csak kedvük tartja.

Na mármost, az internet megjelenésével egy időben, ne feledkezzünk meg róla, hogy a kormányszervek maguk is hoztak létre és népszerűsítettek chat szobákat és hasonlókat. És bizony szép számmal vannak ügynökök is ebben a fura világban, amit internetnek hívnak, akiknek az a feladata, hogy beépüljenek azokba a csoportokba, amik megpróbálnak összeállni, és megpróbálnak bizonyos témákat megvitatni, mondjuk politikai változásokról, hogy bomlasszák ezeket a csoportokat.

Úgyhogy ez már ma is egy éles harcmező, és a „cyber-háború” szót már régóta használják, már azelőtt használták, hogy odaadták volna az internetet az embereknek. „Az információs háború kora ez”, mondták az újságok, „így hát a kormányok és a hírszerzési szervek ennek megfelelően kell kiterjesszék a hatáskörüket, hogy ők is jelen lehessenek ebben a virtuális világban, és beépülve manipulálhassák a különböző csoportokat”.

No meg persze rengeteg zagyvaságot is lehet találni az interneten. Amik könnyen elviszik az embert az „összeesküvések” irányába. Én gyűlölöm az „összeesküvés” szót, mert a kormány pont azt szeretné, ha ezt használnánk. Mintha ez valami szabadidős tevékenység lenne, és mintha zakkant lenne az, aki ezzel foglalkozik. Én sohasem használom ezt a kifejezést. Mégis ezek lettek a legnépszerűbb weboldalak, az „összeesküvés oldalak”. Rengeteg van belőlük, és persze rengeteg hivatásos ügynök is van közöttük, bizonyosakat a kormány finanszíroz, és vannak, amiket maga a kormány hozott létre, sokról köztudott, főleg Európában, hogy ezáltal kézben tartsák az összeesküvés oldalakat. Azután bedobhatják az UFO-kat, meg az űrlényeket, és máris elérték a céljukat – na ez a hírelhárítás.

Akkor beszéljünk egy kicsit a hírelhárításról, és hogy milyen formában alkalmazzák. Először is mi a hírszerzés: a hírszerzés szimplán ügynökök kiküldése, akik nyitva tartják a fülüket. Egyszerűen hallgatóznak a piacokon, bárokban, kávézókban, hogy az emberek miről beszélgetnek. Arábiai Lawrence (9) a saját könyvében a Bölcsesség hét pillérében leírja, hogy ügynöki kiképzést kapott, arab nyelveken képezték. Sok pénzt fizettek neki és 11 másik embernek, akiket mind Cambridge-ben képeztek ki, majd átküldték őket az arab országokba, hogy alapítsanak arab folyóiratokat. Amint megjelentettek egy sztorit az újságukban, felvettek rengeteg embert, hogy hallgatózzanak, hogy figyeljék, hogy az információ, amit megjelentettek az újságban, azt hogyan fogadja a közönség, az olvasók. Ezek a hírszerzés alapjai.

Na mármost, mi a hírelhárítás: a hírelhárítás a kormány szempontjából nem más, mint fogni azokat az információkat és adatokat, amik gondot okozhatnak az aktuális hatalomnak, és megtalálni a módját, hogy semlegesítsd, elhárítsd ezeket az információkat.

Az alap technika, ha nem tudod lejáratni, eltenni láb alól az embert, aki az igaz híreket hozza, hogy előállsz a saját „igazmondóiddal”, akiket gondosan felkészítesz, gondosan ellátsz pénzzel, és ráállítod őket ugyanarra a területre, hogy ugyanazokat a dolgokat mondják, mint a többiek, akik az igaz híreket hozzák.

Tényekkel álljanak elő. De amint megvan a követő bázisuk, bedobhatják az űrlényeket meg az UFO-kat, meg az egész „New Age” vallást. „Spiritualizmus” a nagy szó, amit ma nagyon divatos lett emlegetni. Amíg végül elérik, hogy egy kezdő a témában, egy szkeptikus azt hallja, hogy a fizetett ügynök, aki egyébként nagyon tehetséges, az ugyanazokat a tényeket mondja, mint a másik, aki nem foglalkozik UFO-kkal, meg ilyesmikkel. De az illetőt, aki nem foglalkozik UFO-kkal, űrlényekkel, gyíklényekkel meg ilyenekkel, egyszer csak egy kalap alá veszik a másik fickóval. Egy kategóriába sorolnak vele a kapcsolódó pontjaid miatt. A témáid hasonlóak. És hiába vigyáztál, hogy messze elkerüld a mesét és a dezinformációt, mégis egy kalap alá vettek vele, és ezzel el is lett hárítva az információd. Innen kezdve hiába mondasz tényeket, az emberek akkor is kinevetnek, hogy te is biztos azt hiszed, hogy a világot mindenféle űrlények irányítják. És ezzel vége is. Na, ez a hírelhárítás. (10) És ilyennel is tele van az internet. És ezeket megint csak a kormány finanszírozza.

ÉBERSÉGTECHNIKÁK

Vannak kis csoportok, akik nagyon ügyesek, ahol a résztvevők összeülnek személyesen, és választanak egy könyvet, amit elolvasnak, és a tényekkel foglalkoznak, a nyilvánosan hozzáférhető, ellenőrizhető adatokkal. És végigmennek a könyvön, és kielemzik. Kielemzik a kifejezéseket, a tartalmat. Mindenki részt vesz, mert lehet, hogy valaki épp élt akkor, és emlékszik valamire belőle, amikor ez az esemény történt, és hozzá tud fűzni valamit a dologhoz, és így tovább. Ez az igazi részvétel, az igazi kommunikáció, és a többiek újabb és újabb információkat tudnak hozzáadni az egészhez. És ezzel egyre teljesebb lesz a kép.

Úgyhogy ez például egy nagyon jó ötlet, elindítani egy ilyen csoportot a környékeden. Még akkor is, ha csak ketten kezditek el az egészet. Ne nevess a dolgon! Először biztos nevetségesnek tűnik, hogy most leülünk, és kielemzünk egy könyvet, ha nem csináltál még ehhez hasonlót az életedben. De üljetek csak le egy kávé vagy egy sör mellett, kinek-kinek ízlése szerint, és váltsátok egymást az olvasásban, és kérdezd meg a barátodat: Van hozzáfűzni valód ahhoz, amit olvastunk? Van véleményed a dologgal kapcsolatban? Ez stimulálni fog, hogy ténylegesen részt vegyél a dologban és gondolkodj. Mert mindenki, aki ebben a mai korban él, teljesen arra lett idomítva, hogy ne gondolkodjon.

Mert, ahogy Brzezinski megmondta: Az emberek nemsokára nem lesznek képesek maguktól gondolkodni, és a médiától fogják elvárni, hogy gondolkodjon helyettük. Úgyhogy ezzel kéne szembemenni, és elkezdeni újra önállóan gondolkodni, összegyűjteni az elérhető információkat, aktiválni magunkat, újra használni az agyunkat. És meg fogsz lepődni, mint egy izom, amit jó ideje nem használtál, hogy milyen gyorsan újra elkezd működni, pillanatok alatt milyen éles lesz az elméd. És ha esetleg nagyobb csoportokat is sikerül összehozni, ahol ezt csináljátok, akkor a csoportok össze is kapcsolódhatnak, egymással is kommunikálhatnak. Akkor a másik csoport is tud ajánlani könyveket, amikről ti még nem hallottatok. Előfordulhat, hogy épp szükséged van egy régi könyvre, ami bizonyít valamit. Nekem például rengeteg van otthon. Mindenkinek van valami kis információja valahol egy eldugott helyen. És amikor elkezditek összerakni ezeket az információ darabkákat beszélgetések, olvasó körök keretein belül, akkor mindenki tud adni valami kis tudást, minél több tudás jön össze, több tényszerű adat kerül elő, annál nagyobb lesz a tudástáratok, és annál könnyebbé válik mások meggyőzése, hogy nézd, ez milyen tényszerű, ellenőrizhető dolog. Itt vannak az adatok, itt van maga a könyv, olvasd el te is ezt a részt a könyvben, aztán beszélgessünk róla, hogy neked mi a véleményed. Mit gondolsz, mit értettek ez alatt? Mit gondolsz, sikerült véghezvinniük ezt itt? És általában arra fogtok jutni, hogy igen, sikerült nekik. És íme, itt van, hogyan csinálták.

A bizonyítékok mind megvannak, de a tudás szét van szóródva. Ezért jelentek meg a televízió készülékek a 70-es évektől kezdve azokon a helyeken, ahol az emberek azelőtt beszélgetni szoktak egymással a bárokban, éttermekben, az európai kocsmákban. Előtte mindenki beszélgetett mindenféle témáról. A TV készülékeket jó okkal tették oda.

Most mindenki bámulja a dobozt, amiből sport jön, vagy hangos zene, úgyhogy már nem lehet beszélgetni.

Az egészet a kormány szponzorálta, mert csak kormányzati engedéllyel üzemelhettek a nagy bár- és étterem láncok Európában. Úgyhogy Ez történt, szándékosan. Mert ne feledd, semmi sem történik ok nélkül. Mi lehetett az ok? A vendégek biztos, hogy nem panaszkodtak, hogy unatkoznak a bárokban, és nem szeretnek beszélgetni. Az emberek ide-oda mozogtak a kocsmában, bele-bele hallgatva a beszélgetésekbe, és ha érdekesnek találtak egy témát, akkor bekapcsolódtak. Miért volt olyan fontos, hogy megakadályozzák a kommunikációt? Ez a fő propaganda eszközük, amivel blokkolni képesek a kommunikációt az emberek között, még a szobákban is.

Észrevetted, hogy már meg sem beszélik egymással a híreket, miután a tévébemondó felolvassa nekik?

Mindenkire ugyanazokat a véleményeket töltik fel, szinte felesleges megkérdezni a másik véleményét, hisz úgyis ugyanaz lesz, mint amit rád is feltöltöttek.

Úgyhogy vissza kell térnünk a kommunikációhoz. Kommunikálni egymással. Megkeresni a bizonyítékokat, mert a tudás szét van szórva. A tudás hatalom, úgyhogy szerteszét van szórva. Több ezer könyvbe. De amint elkezditek ezeket az olvasó köröket, és a körök egymással is elkezdenek kommunikálni, akár az interneten keresztül, akkor elkezdenek összeállni a tények és az adatok, és egy prezentálható formát öltenek, ezáltal egyre több és több tag fog csatlakozni.

Csak a tudás, és a vágy a tudás megszerzésére az, ami meg tudja hiúsítani a terveket, amiket elég nyíltan lefektettek számunkra, és már egyre nyíltabban kiviteleznek az „elitek” ott „legfelül”.

A közösségek kialakításának kérdése sajnos egy kétélű kard. Mert például a „kommunásítás” szót az idősebb Bush előszeretettel használta, amikor a kollektivista rendszer bevezetéséről beszélt. Az ENSZ is azt szeretné, hogy közösségeket hozzunk létre, a TV-n keresztül is ezt nyomják. „Ez a te közösséged! A helyi közösséged! Vegyél részt a közösségi életben!” Ilyenkor persze mindig a saját, politikailag korrekt közösség formájukat értik. Ez itt a probléma. A kormány teljesen behatolt, és átformálta a társadalmat a közösségeken keresztül. És itt nem csak a TV-re gondolok, ami ugye lerombolta a közösségi szellemet.

A kormány teljesen ugyanazt teszi, amit a másokon piócáskodók is tesznek. A piócáskodók ugyanezeket az eszközöket használják, mert ők is hatalmat akarnak az áldozatuk felett. A piócáskodó először úgy jelenik meg a színen, hogy segít valamilyen problémát megoldani az áldozatnak. Gyakran a probléma olyan, amit maga a piócáskodó okozott előzőleg az áldozatnak. A kormányok például régebben szinte egyszerre álltak elő világszerte a segélyezési rendszerekkel. Volt idő, amikor a családok segítették egymást. Nem volt szükség segélyezésre. Ha valaki elveszítette a munkáját, mindenki besegített egy kis pénzzel. Nem néztek rossz szemmel a családtagra, amiért az elveszítette a munkáját vagy lebetegedett. A család segítette egymást. A család, ne feledjük, hogy még mindig a legkisebb törzsi egység. Aztán jött a kormány és bevezette a szociális segélyeket, amit persze a te zsebedből vett ki, mert ne feledd, hogy semmi nincs ingyen. És így eljött az idő, hogy amikor az emberek elveszítették az állásukat, vagy lebetegedtek és munkaképtelenek lettek, akkor én magam is hallottam olyat, hogy valaki a saját családtagjának azt mondta, hogy menj el szépen munkanélküli segélyre, ne hozzám gyere, vannak e célra szociális szervek. És ma abba a szomorú helyzetbe kerültünk, hogy még a közeli hozzátartozók sem segítenek egymáson, a kormánytól várják a segítséget. Magától a piócától.

Mert a kormány a pióca! A kormánytól várják, hogy gondoskodjon a szerencsétlenül járt áldozatokról, és már nem segítenek egymáson. Vissza kell követelnünk a jogunkat, és ezt te is megteheted a környezetedben, hogy segíthessünk egymáson, és elvegyük a kormány kizárólagos jogát. Mert a kormány célja ezzel: a hatalom az áldozat felett, nem pedig a segítségnyújtás.

Azok, akik annyira lesüllyedtek, hogy beleesnek a segélyen élők körébe, azoknak az életét már teljesen a kormányszervek irányítják, és a szociális intézmények.

Ez az, amiről Huxley beszélt, hogy már nem lesz szükségük a túlélési képességeikre, és Russel is ugyanezt mondta, mert jön a kormány és gondoskodik róluk, és meghoz helyettük minden döntést. Hiszen csak akkor segít, ha megszerezhet magának, és eléri, hogy vakon engedelmeskedj a rendszernek. Hát ezzel állunk szemben, egy jól kidolgozott háborús stratégiával, ahol a cél, hogy az emberek a kormánytól függjenek, és ne a családtól, ne a testvérektől, ne a szülőktől, hanem csakis az államtól. És ezzel kell szembe mennünk, mint mondtam, aktiválni kell magunkat a környezetünkben lévők megsegítésére. És meg kell találjuk a saját kis közösségeinket. Nem számít, ha csak öten vagytok benne az egész városból vagy faluból, akkor is, az a ti saját kis közösségetek, ahol van bennetek valami, ami összeköt. A lényeg tehát visszaszerezni a tudást, ami a magunk és környezetünk túlélését biztosíthatja.

A szöveget a valosag.net-ről vettük át. Néhány tartalmat nem érintő javítás mellett az „elit” szót minden esetben idézőjelbe tettük. Erre azért volt szükség, mert létezik az elit pozitív értelmezése is, melynek képviselői az emberek rosszindulatú megtévesztését visszautasítják. Sajnos manapság a tradicionális civilizációk vezetőit megkülönböztetés nélkül egy kalap alá veszik korunk sötét terveket szövögető uraival, holott szándékaik száznyolcvan fokban ellentétesek egymással. Míg az eredeti, legitim hatalommal bíró elit tudatosságra és az emberfeletti renddel való összhangra ösztönöz, az álelit kihasznál és megnyomorít. Érdemes megfontolni, hogy manipuláció áll a mögött az elterjedt vélekedés mögött is, amely képtelen elképzelni, hogy létezhet illetve van létjogosultsága egy olyan elitnek, amelyik nem elnyomni akarja az embereket, hanem a birtokában lévő szakrális ismeretek révén felemelni.

JEGYZETEK

(1) H.G. Wells: Angol sci-fi író. A Fabian Society (Fábiánus Társaság) tagja volt. (Ennek a főleg nagy tudású embereket tömörítő csoportnak célja többek közt az volt, hogy lehetőleg észrevétlenül segítse elő a társadalom átformálását az új világrend céljainak érdekében.)

(2) Bertrand Russel: Angol matematikus, filozófus, szociológus. A Fábiánus társaság tagja.

(3) Edward Louis Bernays: A propaganda és a PR kutatója, Freud unokaöccseként nem tett mást, mint a pszichoanalízis eredményeit alkalmazta a propagandában. Nagyvállalatoknak éppúgy adott tanácsokat, mint amerikai elnököknek.

(4) A Reece bizottság két elnöke Edward E. Cox és B. Carrol Reece volt, innen a neve. A bizottság vizsgálta, hogy bizonyos non-profit szervezetek, alapítványok a forrásaikat felhasználják-e a kommunizmus támogatására.

(5) Julian Sorell Huxley: Evolúcióbiológus, zoológus, az eugenika híve. Aldous Huxley író bátyja.

(6) Charles Galton Darwin: Charles Darwin unokája. Ő írta „A Következő Egymillió Év” című könyvet, melyben részletesen kifejti az illuminátus terveket.

(7) Zbigniew Brzezinski: Lengyel származású amerikai politológus, geostratéga. Nemzetbiztonsági főtanácsadó 1977–1981-ig.

(8) Jacques Ellul: francia filozófus, szociológus, a propagandakutatás nagy alakja, jelentős műve az 1962-es „Propagandes.”

(9) Thomas Edward Lawrence: A brit hadsereg tisztje, régész, író, összekötőként jelentős szerepet játszott az arab felkelésben.

(10) Ez valóban ravasz technika, de hatásos fegyver ellene az, amit William Cooper tett, hogy könyörtelenül leleplezte ezeket a szélhámosokat.