Hollai Hehs Ottó 2021. május 30.,
Május 27-én volt 98 éve, hogy korunk egyik legismertebb, legkiemelkedőbb, de ugyanakkor nagyon vitatott politikusa egy észak-bajor városkában, a Nürnberg melletti Fürth-ben megszületett. Henry Alfred Kissinger nevét mindenki ismeri, aki egy parányit is érdeklődött az utóbbi évtizedek zavaros, izgalmas és nem éppen megnyugtató politikai eseményei iránt.
Kissinger apja gimnáziumi tanár volt, édesanyja jómódú zsidó kereskedő családból származott. A család,
1938-ban, az akkor már növekvő náci veszély elől az Egyesült Államokba emigrált. Henry 20 évesen, 1943-ban katona lett, és megkapta az amerikai állampolgárságot. A háború alatt a hadsereg belső elhárításához került (CIC) mint német tolmács. A háború után a Harvard egyetem hallgatója, melyet 1950-ben summa cum laude-val fejez be, majd
1954-ben PhD fokozatot szerez.
A fiatal Kissinger kivételesen intelligens volt, sokat tanult, rengeteget olvasott, tudását okosan kamatoztatta későbbi, politikai és diplomáciai munkájában. Életfilozófiáját és elképzelését a világról talán a legjobban az a gondolat jellemzi, amit visszaemlékezéseiben írt le: „Akkor tanultam meg értékelni a rendet, amikor 1938-ban a családommal Amerikába költöztünk. Az utcán egyszer csak rádöbbentem arra, hogy már nem kell azt néznem, mikor jön szembe egy nem zsidó fiú, aki csak arra vár, hogy jól elverjen”.
Kissinger fényes karrierjének kezdetét 1955-re tenném, amikor egy tulajdonképpen jelentéktelen konferencián megismerkedett a házigazda Nelson Rockefellerrel, akivel barátok lettek. Annyit érdemes tudni, hogy aki az Államokban mint kezdő politikus vagy üzletember a Rockefeller család „kegyeibe” került, rövid idő alatt karriert csinált. A család már a XIX. században hatalmas vagyonával és európai, főleg angliai kapcsolataival, óriási hatalommal és befolyással rendelkezett Amerikában, és ez azóta sem változott. Kissinger kapcsolata a Rockefeller-klánnal meghatározta egész pályafutását.
A XX. század egyik legismertebb politikusa elért egy fantasztikus kort, és még élhet valamennyit. Életét, de főleg politikai tevékenységét kiértékelni még nem lehet, mert rengeteg egymásnak ellentmondó vélemény született vele kapcsolatban, sokan hatalmas zseninek tartják, aki rengeteget tett új hazájáért, Amerikáért, a másik oldalon kihangsúlyozzák, hogy Kissinger kimondottan és elsősorban éppen a Rockefelerrek révén mindig az ún. háttérhatalom érdekeinek a kiszolgálója volt.
A brit születésű, 2011-ben elhunyt Amerikában dolgozó író, publicista, Christopher Hitchens, aki az utóbbi évtizedek talán legismertebb ateista gondolkozója, Henry Kissingert egyszerűen háborús bűnösnek tartotta, és ezt az állítását „Henry Kissinger büntető tárgyalása” című könyvében részletesen kifejti, és pontos adattokkal alátámasztja.
Befejezésül talán még annyit, hogy Kissingert már 1972-ben a „sarokba szorította” korunk egyik legharciasabb olasz riporternője, Oriana Fallaci, aki egy rövid egyórás interjúban rengeteg kényes kérdést tett fel az akkori amerikai külügyminiszternek, többek között a vietnami háborúról. Az interjúról megjelent cikkek óriási botrányt kavartak, Kissinger védekezésre szorult, és évekkel később kijelentette, hogy az interjú a legnagyobb zsurnalisztikai katasztrófa volt.
Egy ilyen idős, nagyon sokat dolgozott, tevékeny embernek, eltekintve mindentől, további jó egészséget és még egy néhány boldog, nyugodt évet kívánhatunk
