Valószínűleg nincs olyan felnőtt hazánkban, aki ne tudná, mi az Ikarus. A szovjet korszakban ezek a magyar buszok városi és helyközi útvonalakon közlekedtek a hatalmas ország szinte minden régiójában. Arról, hogy a Szovjetunió saját busziparával miért importálta az Ikarust, és milyen mennyiségben fogom elmondani ebben a cikkben.
Ikarus 30
1951-ben az Ikarus gyár megkezdte első buszának, az Ikarus 30-asnak a gyártását. Ez a kocsikarosszériás, monokokk alapú jármű 60 lóerős Csepel D-413 dízelmotorral lett felszerelve. Az Ikarus 30 nagyon sikeresnek bizonyult. Gazdaságos, kényelmes volt, hatékony fékrendszerrel és tágas utastérrel 40 utas számára. Ugyanezen év októberében az üzem gyártotta az első ezer buszt, 1957 -re pedig további 2175 autót.
A Szovjetunióban
Ikarus 60
Az Ikarus 30 -cal párhuzamosan egy nagyobb, 60 utas befogadására alkalmas buszt fejlesztettek ki. Az Ikarus 60 elnevezést kapta, és 1952 -ben kezdte meg a gyártást. Kisebb testvérével ellentétben klasszikus keretre épült. Ezenkívül az új busz egy erősebb 125 lóerős hathengeres Csepel D-613 dízelmotort kapott.
Az Ikarus 60 modellel kezdődtek az Ikarus szállítások a Szovjetunióba. A Szovjetunió külkereskedelme szerint 1955 -ben megérkezett hazánkba az első 20 busz, egy évvel később pedig még 150. Az autók főleg Moszkvában és más nagyvárosokban közlekedtek.
Ikarus 55 Lux
Az első szállítások közül a legjelentősebb azonban a helyközi 32 üléses Ikarus 55 Lux volt. Technikai szempontból jelentősen különbözött a városi "hatvan" -tól. A Lux progresszív hátsó motoros elrendezést kapott, erőteljes 145 lóerős Csepel D-614-et és monokokkos karosszériát. A busz teljes mértékben megfelelt a nevének, és sokkal kényelmesebb volt, mint a szovjet LAZ-697, annak ellenére, hogy hat évvel később jelent meg, mint a "magyar". 55 Lux 1955 -ben lépett be a Szovjetunióba, és a 80 -as évek elejéig rendszeresen szolgált. A járművezetők nagyra értékelték ezeket a buszokat nagy megbízhatóságuk, gazdaságosságuk és munkahelyi kényelmük miatt. A Szovjetunió összesen 3762 ilyen típusú buszt importált.
Ikarus 180
1965-ben a Budapesti Autóbuszgyár elsajátította az Ikarus-556-os busz gyártását, maximális kapacitása 105 utas. Városi és külvárosi útvonalakon akarták üzemeltetni. A buszt egy engedélyezett MAN D2156HM6U dízelmotorral szerelték fel, 192 lóerővel. Ez a 6 hengeres motor vízszintes, egysoros hengeres elrendezéssel rendelkezett, ezért magassága mindössze 607 mm volt. A motor az alapon belül a padló alatt volt elhelyezve. A motort ötfokozatú kézi sebességváltóval párosították, szinkronizátorokkal 2-5 fokozatban. Minden kerékfelfüggesztés pneumatikus rugós rugók, szervokormány volt.
Raba-MAN D2156HM6U motor
Az 556 alapján 1966 -ban üzembe helyezték az Ikarus 180 csuklós autóbuszt, amelynek hossza elérte a 16,5 métert, és az összes utaskapacitás hihetetlen 169 fő volt ekkor. Ez a városi busz jól jött a Szovjetunióban, ahol akkoriban akutan hiányos volt a megnövelt kapacitású tömegközlekedés. A 180-as volt az első sorozatgyártású csuklós busz a Szovjetunióban. A 80-as évek közepéig a nagyvárosokban dolgozott. A Szovjetunió összesen 5133 autóbuszt vásárolt.
Ikarus 200 sorozat
Ikarus 250
Hazánk legnagyobb tömegű importált buszai a 200 -as sorozat legendás Ikarusai. Ezek a buszok jelentették a magyar márka fejlődésének csúcsát. Az új család eredetileg moduláris elven épült fel, ennek köszönhetően különböző hosszúságú és ajtós elrendezésű buszokat lehetett összeszerelni.
A helyközi, 42 üléses Ikarus 250 1969-ben került először gyártásba. Ugyanazzal a vízszintes Raba-MAN dízelmotorral, ötfokozatú kézi sebességváltóval és légrugózással szerelték fel minden kerékre. Az új keret, a teherhordó karosszéria megnövelt üvegezési felületet, nagy csomagteret és tágas, magas (2040 mm) mennyezetű elefántot kapott.
A Szovjetunióban az Ikarus 250 jól jött. Az utasok nagyra értékelték a megnövelt kényelmet és gyors mozgást, a kezelők - a magas megbízhatóságot és hatékonyságot. Megalakulása óta az Ikarus-250 uralta a Szovjetunió szinte valamennyi helyközi buszjáratát.
Az Ikarus 260 megrémíti a helyi észt állatokat
1971 -ben megkezdődött a város Ikarus -260 gyártása - maximális kapacitása 102 fő. A különbség a 250. modellhez képest az volt, hogy a 260. motor az alapon belül, a hátsó tengely előtt helyezkedett el. A többi busz technikailag majdnem azonos volt. Az Ikarus-260 abszolút rekordtartó lett a szállításoknál a magyar márka buszai között. 1973 és 1991 között 49 256 ilyen típusú jármű érkezett a Szovjetunióba. Két évvel később, a 260. alapján az üzem megkezdte az Ikarus 280 csuklós busz gyártását, összesen 168 fő utastérrel.
Miért vásárolták az Ikarusokat?
Sokan kíváncsiak lesznek arra, hogy a Szovjetunió saját buszgyártó létesítményeivel miért vásárolt buszokat, bár barátságos, de idegen országban? A válasz elég egyszerű. A saját vállalkozások nem tudták maradéktalanul kielégíteni a magas belföldi keresletet. Még annak ellenére is, hogy a szovjet kormány feltétel nélküli prioritást adott a tömegközlekedés fejlesztésének az egyénnel szemben. 1970 és 1980 között a városi lakosság aránya 56% -ról 63% -ra nőtt. Arányosan növelnünk kellett a buszállományt, többek között importon keresztül.
A jelzett időszakban a Szovjetunió évente 6-8 ezer Ikarust vásárolt. Ráadásul ezek a gépek nagyon drágák voltak. A Szovjetunió naplemente alatt egy busz átlagos költsége elérheti a 75 ezer átruházható rubelt (a KGST -országok kollektív pénzneme), ami megközelítőleg 83 ezer dollárnak felelt meg. Nem szabad azonban feltételezni, hogy a járművek szállítása egyoldalú volt. A kereskedelmi forgalmat úgy számították ki, hogy körülbelül 20 zsiguli vagy más autó érkezett a Szovjetunióból Magyarországra egy Ikarusért.
Ennek ellenére lenyűgöző az Icarus -import nagysága. Összesen 1966 és 1990 között körülbelül 150 ezer ilyen márkájú autóbusz érkezett hazánkba, ami az Ikarust Európa egyik legnagyobb buszgyártójává tette. Sajnos a Szovjetunió és a KGST összeomlása után a buszgyártás volumene gyorsan csökkenni kezdett, és 2003 -ban bezárták a főüzemet.
