Az alábbi cikkek rámutatnak arra, hogy az EU-s vezetők hol tévedtek, amikor a szankciós hadjáratukat elindították az orosz gazdaság ellen, hiszen még az agráriumban is jól állnak pontosabban nagyon is jól állnak. Ebből is láható, hogy az orosz-ukrán testvérháború csak az amcsiknak kedvez miközben az EU tagállamai legyengülnek minden téren.
Eddig senki sem vette észre, hogy a pofonok, amiket az amcsik kiosztanak európaiaknak mostanában, azért van mert az EU nem adta meg a vámkedvezményeket az amerikai termékekre, miközben a kanadai termékeknek igen. Köszenet vg.hu-nak a cikkekért. Z.S.
Az eddig ismertetett adatok alapján megállapítható, hogy majd minden elsődleges növénykultúrában jelentős termelésnövekedést sikerült elérnie Oroszországnak. Olyan termények esetén, mint a búza, a napraforgó vagy az árpa, mára globálisan is meghatározó termelővé vált az ország, a termények a dinamikusan emelkedő mezőgazdasági export fő mozgatórugói lettek.
2022.09.29 | Szerző: Rozs Bálint, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai üzletágának elemzője
Cikksorozatunk előző részében röviden ismertettük az orosz mezőgazdaság szempontjából legmeghatározóbb éghajlati és földrajzi tényezőket, illetve a klímaváltozás hatásait. Ezenkívül mélyebben foglalkoztunk az orosz agrárium gazdasági teljesítményével és annak várható alakulásával. A feltárt információk alapján az orosz mezőgazdasági szektor óriási fejlődést mutatott fel az elmúlt években, amelyben fontos szerepet játszott a Krímet követő szankciós adok-kapok. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek egyre fontosabb szerepet töltenek be az ország külkereskedelmében. Miközben az ez irányú exportbevételei dinamikusan nőnek, az import fokozatosan csökken, így akár rövid időn belül importőrből exportőrré válhat a mezőgazdasági termékek esetén. Az így keletkező tetemes bevételek nemcsak egyre ellenállóbbá és diverzebbé teszik a gazdaságát, de a kibontakozó élelmezési válságban tovább erősíthetik az orosz geopolitikai pozíciókat is. A bemutatott folyamatokat pedig csak tovább gyorsítja az elszabaduló klímaváltozás, amelynek nagy nyertese lehet az ottani mezőgazdaság.
De mely tevékenységek és ágazatok állhatnak e példátlan teljesítmény mögött? Erre keressük a választ a következő cikkünkben, amelyben az orosz növénytermesztési ágazat teljesítményének alakulását vesszük górcső alá.
Néhol több mint a duplájára emelkedett a betakarított mennyiség egy évtized alatt.
Az orosz növénytermesztési ágazat teljesítményének értékeléséhez 17 meghatározó kultúrnövényt választottunk ki, amelyben főleg szántóföldi kultúrák találhatók, de a kertészeti ágazat néhány meghatározó tagját is megvizsgáltuk. A termelés változását százalékos formában a következő ábrán szemléltetjük. 
A legnagyobb mértékben a szántóföldi kultúrák esetén nőtt a megtermelt mennyiség, amely például a kukoricánál mintegy 349 százalékos bővülést mutatott. A repce, a szója, az árpa, a napraforgó és a búza esetén is jelentős bővülés figyelhető meg, sőt az almatermés is közel a duplájára emelkedett 2020-ra. A hagyományosnak tekintett orosz kertészeti kultúrák termelése viszont enyhén csökkent. A káposztafélék termelése 3,7, a salátaféléké 4,1, a burgonyáé pedig 7,2 százalékkal. Az adatok alapján az orosz mezőgazdaság szerkezetváltására lehet következtetni, amely során a hagyományos kertészeti kultúrák felől a világpiacon forgalomképesebb szántóföldi kultúrák és takarmánynövények felé pozicionálták át a termelést.
Oroszország jelenleg a világ harmadik legnagyobb búzatermelője, de az évtized végéig a világelső pozíciót is felveheti.
A búzatermelés dinamikusan növekedett a vizsgált időszakban, mint ahogyan azt az alábbi ábrán is láthatjuk. A 2021-es jelentések szerint az előző évtől némileg elmaradó, de impozáns, 75,9 millió tonnás termést sikerült elérni, és ezzel Oroszország továbbra is a világ harmadik legnagyobb termelője.
Amennyiben a termőterületek és a termésátlagok növekedése folytatódik, az évtized közepéig utoléri a világ második legnagyobb termelőjét, Indiát, majd a világelső Kínát, amely 130–140 millió tonnát takarít be. Erre jó esélyei nyílnának, ugyanis a termőterületek 25 százalékkal nőttek, a termésátlagokat pedig 35 százalékkal sikerült javítani az elmúlt években. A prognosztizált növekedést a termőterületek és a termésátlagok éves átlagos emelkedése alapján kalkuláltuk, amelyhez a vizsgált egy évtizedes periódus átlagát vettük alapul. Amennyiben csak a termőterületek nőnek a jövőben, úgyis messze megőrzi európai dominanciáját ezen a téren. 
Amíg a betakarított mennyiség a legtöbb európai országban csökken, vagy csak enyhe emelkedést mutat, addig az orosz termés mennyisége 2012 óta meredeken emelkedik. De nem csupán a búzát illetően mutathat fel jelentős eredményeket az ország, az árpatermelése is dinamikusan növekszik. A teljes előállítását közel 150, a termőterületeinek méretét 40, míg a termésátlagát 33 százalékkal növelte 2020-ra. Az így elért közel 21 millió tonnás terméssel pedig világelső. A termőterületek és a termésátlagok további emelkedésével, illetve a termőterületek további növelésével is nagy valószínűséggel megtartja ezt az előkelő helyezését.
A betakarított kukorica mennyisége 3 millió tonnáról közel 14 millióra növekedett tíz év alatt.
A kukorica szempontjából az ország adottságai a legtöbb esetben nem tekinthetők optimálisnak, mivel e kultúra eredendően a trópusokról származik, így melegkedvelő. Az éghajlatváltozás és az egyre korszerűbb hibridek hatására ugyanakkor ezen a téren is jelentős haladást lehet megfigyelni, ahogy azt a következő ábrán szemléltetjük.
Itt is dinamikusan bővült a betakarított mennyiség. Míg 2010-ben 3 millió tonnás termést produkált az ország, addig ez a szám 2020-ra elérte a 13,8 milliót, ami több mint 350 százalékos növekedés. A termőterületek majdnem háromszorosára nőttek, elérve ezzel a 2,7 millió hektárt, és közben a termésátlagok is több mint 40 százalékkal emelkedtek. Világviszonylatban ez a teljesítmény csak a 13. helyre volt elég, és meg sem közelíti az Egyesült Államok által produkált 340 millió, a Kína által termelt 160 millió vagy a Brazília által elért 102 millió tonnát. Amennyiben a termőterületek bővítését továbbra is fenntartják és a termésátlagok is emelkednek, úgy az évtized vége felé beérheti az Ukrajna által előállított 35 millió tonnát, így pedig a jelenlegi termelési adatok alapján a világ 5. vagy 6. legnagyobb termelőjévé léphet előre.
Fotó: Richard Hamilton Smith / Getty ImagesAz olajos magvú növények termelése esetén három számjegyű volt a növekedés.
Az olajos magvú növények esetén a napraforgó és a repce termesztése tekinthető a legmeghatározóbbnak, de a szója is fajsúlyossá válik. Az oroszországi repcetermesztés alakulását a következő ábrán szemléltetjük.
A betakarított repce mennyisége 283 százalékkal, közel háromszorosára emelkedett a vizsgált időszakban. Amíg 2010-ben a termelt mennyiség 0,6 millió tonna körül mozgott, addig 2020-ra megközelítette a 2,6 milliót. A vizsgált időszakban a repcetermő területek mintegy 58 százalékkal bővültek, elérve 1,45 millió hektárt. A hektáronkénti termésátlagok tekintetében mintegy 37 százalékos előrelépés figyelhető meg. Az legutóbbi jelentések alapján az orosz termelés a világranglista 9. helyére volt elég. Bár ez az érték messze elmarad a világelső, Kanada 8 millió, India 7 millió vagy Kína 6 millió tonnás termelésétől, a további növekedés esetén megközelítheti az Európai Unió 5-5,5 milliós éves szintjét. A kontinensen belül szoros verseny van kibontakozóban, amelyben Oroszország az évtized közepére beérheti a kontinens második Franciaországot vagy az első számú Németország repcetermelőit, ezzel megszerezve a vezető pozíciót e kultúra esetén is. A kontinens öt meghatározó mezőgazdasági országának repcetermelését a következő ábrán szemléltetjük.
A napraforgómag-termesztésben már átvette a globális első helyet.
A másik meghatározó olajnövény a napraforgó. Ezen kultúra esetén is igen jelentős, közel 150 százalékos a növekedés a bázisszintnek tekintett 2010-es évhez viszonyítva. 
Oroszország a 2020-as évi 13,3 millió tonnás termelésével világelső. A vizsgált időszakban az előállított mennyisége közel háromszorosára emelkedett, a termőterületek pedig kétmilliós növekedéssel 8,3 millió hektárra bővültek. A termésátlagok esetén mintegy 39 százalékos növekedésre került sor. Bár e kultúra esetén az első helyet foglalja el globálisan, szoros a verseny Ukrajnával ezért a pozícióért.
A szójatermesztés terén az ország célja az önellátás erősítése.
A szója az állattenyésztés számára nélkülözhetetlen fehérjeforrás. A kukoricához hasonlóan e növény számára sem kedvezők a klimatikus adottságok, dacára annak, hogy nem esik olyan messze az eredeti származási helye (Mandzsúria). A betakarított szójatermésnél 252 százalékos növekedést figyelhetünk meg, amivel az ország elérte a 2,4 millió tonnát, elfoglalva ezzel a globális ranglista 8. helyét. A termőterületek és a termésátlagok további dinamikus bővülése esetén az évtized közepéig beérheti Kanadát, majd az évtized végére Indiát is, ezzel elérve az 5. helyet. Ugyanakkor a további bővülés esetén sem célszerű az export növekedésére számítani az orosz állattenyésztési ágazat növekvő igényei miatt. 
Az eddig ismertetett adatok alapján megállapítható, hogy majd minden elsődleges növénykultúrában jelentős termelésnövekedést sikerült elérnie Oroszországnak. Olyan terményeknél, mint a búza, a napraforgó vagy az árpa, mára globálisan is meghatározó termelővé vált az ország, a termények a dinamikusan emelkedő mezőgazdasági export fő mozgatórugói lettek. A kukorica és a szója tekintetében pedig az előállított mennyiség emelkedése csökkentheti az orosz importszükségleteket, illetve növelheti az állattenyésztési ágazat versenyképességét. A tendenciák alapján az orosz mezőgazdasági export további dinamikus bővülésére lehet számítani.
Az energiaszankciók árnyékában: új agrár-szuperhatalom születik?
Vajon milyen hatásai lettek ennek a már közel nyolc éve bevezetett orosz szankciónak? Egy impulzív reakcióról vagy egy hosszú távú stratégiai elképzelésről beszélhetünk az orosz fél intézkedéseivel kapcsolatban? Hogyan alakult az orosz mezőgazdaság teljesítménye, és mik lehetnek az orosz fél távlati céljai?
2022.09.22 | Szerző: Rozs Bálint, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai üzletágának elemzője
Az elmúlt hónapok során szinte nem telt el úgy nap, hogy ne találtuk volna szembe magunkat a háborúról vagy az annak következtében bevezetett egyre fájdalmasabb szankciókról, embargókról szóló hírekkel. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az orosz–ukrán konfliktus miatt kialakult gazdasági adok-kapok nem mostanában kezdődött, és nem is tekinthető kizárólagosan a nyugati világ monopóliumának. Érdemes visszaemlékezni, hogy nem sokkal a Krím félsziget 2014-es orosz annexióját követően lépett életbe az Európai Unió első Oroszországgal szembeni gazdasági szankciós csomagja. Az intézkedés kezdetben leginkább az ágazati együttműködéseket és a kereskedelmet érintette, tiltva bizonyos termékek és technológiák Oroszországba irányuló exportját, de korlátozta az orosz állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmények uniós tőkepiaci forrásokhoz való hozzáférését is. Az intézkedés elfogadása után nem kellett sokat várni az orosz fél válaszlépésére sem, amelynek során korlátozták az élelmiszer- és agráripari termékek és alapanyagok nagy részének importját az Európai Unió, az Egyesült Államok és számos más nyugati ország területéről.
De vajon milyen hatásai lettek ennek a már közel nyolc éve bevezetett orosz szankciónak? Egy impulzív reakcióról vagy egy hosszú távú stratégiai elképzelésről beszélhetünk az orosz fél intézkedéseivel kapcsolatban? Hogyan alakult az orosz mezőgazdaság teljesítménye, és mik lehetnek az orosz fél távlati céljai? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következő cikksorozatunkban.
Az orosz mezőgazdaság lehet a klímaváltozás nyertese
Oroszország a mintegy 17,1 millió négyzekilométeres területével a világ legnagyobb térségű országa. Az éghajlati adottságai ezen óriási kiterjedéséből adódóan igen változatosak, a hideg éghajlati övtől egészen a szubtrópusokig összesen hét meghatározó éghajlati övezettel rendelkezik. A változatos éghajlathoz változatos összetételű mezőgazdasági termelés társul, így a konvencionális szántóföldi növénytermesztés mellett jelentősnek tekinthető a gyümölcs- és zöldségtermesztés is. Az ország legnagyobb éghajlati övezete azonban a tajga, amelyre a rövid nyarak és a hosszú, zord telek a jellemzők, ennél fogva kedvezőtlenek a növénytermesztés feltételei. Ám a klímaváltozás hatására ez egyre inkább módosulni látszik. A következő ábrán az orosz meteorológiai évek átlagos melegedését láthatjuk. 
Látható, hogy a melegedés mértéke egyre inkább gyorsul, amíg 1992–1997 között átlagosan 1 Celsius-fok alatt volt az éves változás, addig a 2017–2021 közötti periódusban már meghaladja a 2 Celsius-fokot is. A felmelegedés következtében egyre több földterület szabadul fel a jég fogságából, miközben a nyarak is egyre hosszabbá és melegebbé válnak, ami kedvező a tenyészidőszak hosszának szempontjából. Ahogy egyre kedvezőbbek az adottságok, úgy bővül a művelésbe vont földterületek nagysága. A búza-termőterületek például mintegy 7 millió hektárral bővültek a 2010–2020 közötti időszakban, ami nagyjából Horvátország területével egyenlő. Ám a felmelegedés következtében nemcsak a termőterületek bővülnek gyorsuló ütemben, hanem a hektáronkénti termésátlagok is. Ugyancsak a búzánál maradva, amíg 2010-ben 1,9 tonna volt a hektáronkénti termésátlag, addig a 2020-as évekre mintegy 35 százalékkal, 2,9 tonnára bővült ez az érték. Látható, hogy az orosz mezőgazdaság nagymértékben profitálhat a klímaváltozás következményeiből.
Az orosz agrárium gazdasági teljesítménye jócskán megnövekedett
Az orosz mezőgazdasági szektor bruttó termelési indexe dinamikusan emelkedett. A 2020-as évben a bruttó termelési index értéke majdnem 13 százalékkal haladta meg a 2014–2016-os évek bázisértéknek tekintett átlagát. Érdemes még megjegyezni, hogy a 2010-es évektől a bázisértékig még erőteljesebb, mintegy 26,13 százalékos bővülés figyelhető meg. Az amerikai és az uniós adatokkal együtt vizsgálva pedig megállapítható, hogy a növekedés üteme kimagasló. Míg az orosz érték 2010–2020 között mintegy 38 százalékkal emelkedett, addig az Európai Unió mindössze 5,8 százalékos bővülést tudott felmutatni, amelynek még az amerikai mezőgazdaság is közel a dupláját produkálta 11,8 százalékos értékével. 
Az orosz mezőgazdasági szektor bruttó hozzáadott értéke is jókora bővülést mutatott a vizsgált időszakban. Az összteljesítménye mintegy 31,7 százalékos bővüléssel elérte a 88 milliárd dollárt. Bár a 2010-es értékhez mérten impozáns volt a növekedés, érdemes megjegyezni, hogy az orosz mezőgazdaság – alacsonyabb bázisszintje miatt – még ilyen mértékű bővülés mellett is messze elmarad az Egyesült Államok (300 milliárd dollár) vagy az Európai Unió (328 milliárd dollár) összteljesítményétől. 
Oroszország importőrből exportőrré válhat, akár már a következő években
Az orosz mezőgazdasági termékek külkereskedelmi forgalmát elemezve számos érdekességet is megállapíthatunk. Az ország ez irányú exportteljesítménye egészen elképesztő bővülést mutatott fel a 2010–2020 között vizsgált időszakban. A növekedés mértéke meghaladta a 75,31 százalékot, ami megközelítőleg 17,59 milliárd dollár bevételemelkedést eredményezett. Az importadatok elemzése során pedig jól láthatók a krími annexiót követő korlátozások hatásai. A mezőgazdasági termékek importja 2014 és 2015 között, rövid idő alatt, mintegy 12 milliárd dollár értékben csökkent, ezzel párhuzamosan pedig az export is 2 milliárd dollárral apadt, aminek feltételezett oka a belső piac piaci igények kielégítése lehetett a kieső importkapacitások miatt. 
A későbbiekben az import lassú növekedése figyelhető meg, amelyet az exportteljesítmény dinamikus javulása ellensúlyozott. A külkereskedelmi egyenleg 2010 óta folyamatosan javult, és bár a vonatkozó legfrissebb adatok még nem érhetők el, de a tendenciák alapján 2021-re már külkereskedelmi többletet lehetett prognosztizálni. Ha a háborúra való tekintettel az import átlagos évi csökkenésének és az export várható évi növekedésének ütemét 50 százalékponttal csökkentjük, akkor is 2022-ben, azaz idén kellene pozitívra fordulnia az egyenlegnek. Általánosságban megállapítható, hogy az orosz mezőgazdasági termékek szankcionálása működött, legalábbis az oroszok szempontjából. Az európai noszogatás hatására jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, aminek hatására rövidesen importőrből exportőrré válnak – ha ez még nem történt meg.
Mindamellett az exportteljesítmény a legideálisabb körülmények között is csak valamikor az évtized vége felé éri el például Németország 2020-as exportszintjét. Érdemes figyelembe venni, hogy amíg Németország külkereskedelmi mérlege abban az évben 30 milliárd dolláros hiányt mutatott a mezőgazdasági terménykereskedelem vonatkozásában, addig Oroszország akár a 40 milliárd dolláros többletet is elérheti ugyanezen exportszint produkálása esetén. Az adatok alapján láthatóvá válik, hogy az orosz gazdaság már nem csak és kizárólag az energiahordozókra épül, ugyanis a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékei is egyre kelendőbbek a világpiacon. Ahogy az orosz gazdaság lassan, de biztosan egyre diverzebbé válik, úgy lesz egyre nehezebb a hatékony szankciós eszközök megalkotása és alkalmazása is. Továbbá az exportpiacokat tekintve egy súlyos morális dilemma is felmerül az orosz mezőgazdasági termékek kereskedelmi korlátozása esetében, amelynek fő okát a következő ábra szemlélteti.
Ahogy az a fentebbi, 2020-as évi exportadatokon is látható, az orosz mezőgazdasági, élelmiszeripari export tetemes része a legszegényebb ázsiai és afrikai régiókba irányul. Kilenc kulcstermék (napraforgóolaj, napraforgómag, búza, búzafinomliszt, repce, repceolaj, árpa, rozs, kukorica) esetében vizsgáltuk meg a fő exportpiacok elhelyezkedését, ennek alapján megállapítható, hogy a megnevezett termékek 62 százaléka, mintegy 8 milliárd dollár értékben Ázsiába, míg 29 százaléka, mintegy 3,8 milliárd dollár értékben Afrikába irányult 2020-ban. Európa, a maga 8 százalékos, mintegy 1,14 milliárd dollár értékű részesedésével, közel sem olyan meghatározó exportpiac, mint az afrikai vagy az ázsiai térség. Ráadásul ezen régiók esetében az export évről évre újabb rekordokat döntöget, aminek alapján a kereskedelmi volumen dinamikus bővülésével érdemes számolni a jövőben is. Az Ázsiába irányuló export értéke ötszörösére, míg az Afrikába irányulóé több mint háromszorosára változott a 2010 és 2020 közötti időszakban. Bár az ukrán búzaszállítmányok kiesése érzékenyen érinti a térséget, azon megállapítások, amelyek szerint Oroszország tehet a térségben kibontakozó élelmiszerválságról, alapvetően tévesek. A 2020-as exportadatok szerint Oroszország több mint 16 millió tonna búzát exportált Afrikába, ami két és félszerese az ugyanazon évi ukrán exportnak – ez megközelítőleg 6,3 millió tonnát tett ki. Érdemes figyelembe venni, hogy a 2020-as év során az egész Európai Unió mindössze 20 millió tonna gabonát exportált az afrikai régióba, ami nem sokkal marad el az orosz mennyiségtől, dacára annak, hogy az az évi termelés 126 millió tonnát tett ki. Belátható, hogy ha valóban az elmúlt két év során kiesett ukrán exportmennyiség lenne az afrikai kontinens élelmezésbiztonságának kulcsa, azt igen gyorsan pótolhatnák a nyugati államok együttesen, akár például Kanada bevonásával.
Ezen adatok alapján megállapítható az is, hogy ha az orosz export korlátozottá válna, az a világ legszegényebb régióit érintené a legérzékenyebben. Sőt, lehet, hogy nagyobb károkat okozna ezekben a régiókban, mint magában az orosz gazdaságban, hiszen ami Európának az olcsó orosz energia, az ezen országok számára az olcsó orosz búza és egyéb agrártermékek. Ugyanakkor az oroszok sem jótékonyságból segítenek ezeknek a tartományoknak, fontos geopolitikai terveik vannak a kiemelt célrégiókban, amelyeknek kiemelt eszközük lehet a mezőgazdasági termékek exportja.
