https://www.nyugatijelen.com/allaspont/hollai_hehs_otto/uj_vilagrend_vagy_rend_es_harmonia.php
A január lassan a hátunk mögött, de az új év eddig semmi jót nem hozott, a napi hírek mind ijesztőbbek. Talán visszasírjuk a hidegháborús éveket, amikor sok packázás, vitatkozás volt, de létezett egy úgynevezett forródrót a két nagyhatalom között, tisztázhatták a nagyon éles helyzeteket, és volt valami felelősségérzés. A Kennedy, vagy Hruscsov félék sem voltak „csodaemberek”, de tudták meddig lehet elmenni a provokációkkal.
Ma más a helyzet, politikai vezetőinkre legjobban egy idegen kifejezés illik: inkompetencia, magyarul: hozzá nem értés. Túlzás nélkül mondhatjuk, amerre nézünk, vészhelyzet van, a politikai döntéseknél mégis inkább ostobaságot, képtelenségeket látunk.
Nézzük előbb a világ helyzetét: 1991 után, a szovjet összeomlással a hidegháború is megszűnt, és ezzel a kétpólusű nemzetközi rendszer is átalakult. A világ fellélegzett. F. Fukijama, amerikai politológus, a liberális demokrácia végleges győzelmét hírdette, de az elmélet hamar érvényét veszítette. A szintén amerikai S. P. Huntington a kilencvenes évek végén már a nagy ciivlizációk összecsapásáról és a jelenlegi világrend átalakulásáról ír. Kezdetben nem vették komolyan, aztán elindult egy óriási népvándorlás, az iszlám jelenléte Európában mind nagyobb lett, 2015-től pedig már komoly migrációs válságról beszélhetünk.
Az Egyesült Államok csak rövid ideig maradhatott egyedüli szuperhatalom, mert a Távol-Keleten egy új világhatalom emlkedett fel, és politikai elemzők szerint valószínű, hogy Kína átveszi a világelső szerepet az Egyesült Államoktól. Ez az előrejelzés, és a Kína felőli bizonyítékok, bizonyos pánikhangulatot és zavaros, kapkodó külpolitikát eredményztek Washingtonban. A többit ismerjük, Afganisztán, a tragikus szept. 11. (a terror hosszú árnyéka azóta is felettünk), a sikertelen „arab tavasz”, Szíria, Líbia, proxy háborúk sorozata, szóval igazi béke nem volt, és ma sincs a világon.
Eltekintve a balkáni háborútól, Európa valmennyire békés volt, és az Európai Unióban egy optimista jövőről beszéltek, de 2014 óta a geopolitikai igyekezet, hogy Ukrajnát leszakítsák Oroszországtól végzetesen felkavarta jelenünket, jövőnk pedig teljesen bizonytalan.
Közben a Szovjetunió megszünése után a legyengült oroszok is magukhoz tértek, és bár kezdetben remélhető volt egy közeledés a Nyugat, és a Putyin vezette Oroszország között (erről bizonyítékok maradtak fent) a mai helyzet inkább tragikus, mint bíztató. A már több mint százéves amerikai geopolitikai rögeszeme, hogy megakadályozzák, hogy a németek Oroszországgal egy sikeres gazdasági együttműködést hozzanak létre ismét megzavarta a fejeket, és ez a téves stratégia háborúhoz vezetett. Az orosz–ukrán háború valószínű, hogy véglegesen elszakítja a világ legnagyobb államát a Nyugattól, és a Kelet karjaiba löki. Úgy látszik, az amerikaiak nem olvasnak történelmet, nem veszik tudomásul, hogy Oroszország már elég régen európai nagyhatalomnak számít, és ezt a státust a szovjetek sajnos világhatalommá fejlesztették. Ezek tények.
A Kelet új szövetsége, a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) nyíltan nem, de valójában egy Amerika-ellenes szövetség, és ha céljaikat elérik, az Egyesült Államok szuperhatalmi szerepe a múlté. Az új jelentkezők között van Algéria, Egyiptom, Irán, Bahrein, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, tehát szinte az egész Arab világ, és legújabban Törökország, melynek csatlakozása arculcsapásként érné a nyugati szövetségeseket.
Ha már világunk, akkor Davos, ahol idén is Világgazdasági Fórumra gyülekezett a pénzelit. A svájci üdülőhely Thomas Mann híres, A varázshegy című regénye után vált ismerté, aztán Davos a milliárdosok találkozóhelye lett. Az itt gyülekező bankárkaszt az emberiség azon 1%-át képviseli, amely a földi javak 90%-át birtokolja, a többiek osztozhatnak a maradékon, és a föld GDP-jének a felét, kb.32 billió dollárt zárt offshore számlákon tartják. Eközben ma közel 1 milliárd ember él kimondott nyomorban, a világon növekszik a nélkülözés, nem tudunk megoldani ezer problémát, ami viszont elegendő pénz segítségével megoldható lenne. Ennek a társaságnak alapítója és feje már évtizedek óta ismételgeti, hogy e kis csoport feladata az emberiséget egy új világrendre előkészíteni és elvezetni.
Davost nem szeretjük, sajnos létezik, de nem hogy segítene, inkább rontja a közhangulatot, mert emberek milliói látják a luxust, az elégedetten mosolygó pénzzsákokat, és ilyenkor természetszerűen növekszik a gyűlölet a gazdagok ellen. A fórum ez évi jelszava az együttműködés a megosztott világban volt. A világ mai „megrontója” a gonosz Oroszország, Ők viszont nem voltak jelen, nem hívták meg, pedig velük kellett volna tárgyalni. Nem elpusztítani kell Oroszországot, ez úgy sem sikerül senkinek, hanem szóba állni velük, jobb belátásra bírni őket, szóval valahogy megegyezni, mert minden nap fiatalok százai pusztulnak el feleslegesen.
Itt megállok és felhívnám a figyelmet két nagyon idős amerikaira, akik hasonlóan nyilatkoznak: Oroszországot nem lehet és nem is szabad elpusztítani, ha ezt mégis megpróbáljuk, elveszhet a világ. Ezt állítja ma, a századik évéhez közeledő Henry Kissinger és a 95.-be lépő Noam Chomsky.
Összegezve:
Az oroszokat provokálták, mert Ukrajnát az amerikai érdekszférába csalogatták. Sajnos az orosz reakció végzetesen rossz volt: lerohanta a szomszédos testvérnépet. Amerika viszont elérte célját, az oroszokat eltávolította Európától, főleg a németektől, hiszen már az Északi Áramlat–2 sem létezik, sőt, nemsokára német páncélosok dübörögnek az orosz határ felé. Bizonyos erőknek már harmadszor is sikerül Európát az oroszok ellen felheccelni! A múltbeli következményeket ismerjük, ami most következhet, az valószínűleg egy bumeráng-hatás lesz, erre jobb nem kíváncsinak lenni.
A fő nyertesek azok az iparmágnások, akik sok tízezer vagy százezer ember halálán meggazdagodva, fütyülnek mindenre, ami ezen a világon szent. Ezek az embertelen, sátáni szülemények a fegyveripar vezetői, tulajdonosai és az őket kiszolgáló korrupt politikusok. Amíg ők vezetik a világot, amíg ők gyülekeznek Davosban, nem lesz itt soha rend és harmónia. Pedig erre lenne most szükségünk, nem a davosiak új világrendjére.
Európa még létezik, de lassan már csak mint földrajzi kontinens és mint könyvekben leírt, néha dicsőséges, sokszor véres múlt. Jelenünk szörnyű és bizonytalan, végtelenül bárgyú, és ismétlem, korrupt vagy gyáva politikusok kezében vergődik.
Január27-én az egész világon a holokausztra emlékeztünk, 78 évvel ezelőtt a szovjet csapatok ezen a napon szabadították fel Auschwitzot, a haláltábort, a világ talán legszomorúbb helyét. Aztán a szovjet páncélosok tovadübörögtek, és május másodikán már Berlinben voltak. A német fővárosban még ma is állnak orosz tankok a „felszabadítás“ emlékére. Néhány nappal ezelőtt a német parlament megszavazta: Leopard–2 harckocsikat küldenek Ukrajnának. Sokan tapsolnak, sokan szomorúak, vannak, akik úgy vélik, hogy a történelem ismétlődhet, hiszen 1941-ben is német tankok indultak Moszkva felé, aztán pár év után Berlinben tűntek fel, ahol még mindig ott állnak, ha csak emlékként, szimbólumként is, de figyelmeztetőn.
Jogos-e a mind gyakoribb félelem, hogy az emberiség soha nem látott atomháború felé közeledik?
Egyetlen megoldás létezik; meg kell szabadulni, de nagyon gyorsan, az amerikai gyámkodástól, a ránk erőltetett téves narratíváktól, az új ideológiától, az „amerikanológiától”. Az oroszokkal békét kell kötni, még akkor is, ha a nagy „nyugati barát” ezért megharagudna. Erről már írtam, és visszatérünk rá.
Hollai Ottó
