Észak-Szibéria befagyott, de katasztrófa készülődik a jég alatt. Egy norvég, amerikai és orosz kutatókból álló új nemzetközi expedíció hatalmas metánkupolát fedezett fel a kelet-szibériai talapzat alja alatt.
Szó szerint alulról nyomja, próbál kitörni. A tudósok szerint a buborék akár 50 milliárd tonna metánt is tartalmazhat, amely a bolygó egyik legerősebb üvegházhatású gáza. Összehasonlításképpen, ez hússzor több, mint amennyit a teljes világ energiaipara egy év alatt a légkörbe bocsát.
A metán nem akármilyen gáz. Rövid távon 86-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Hirtelen felszabadulása a Föld éghajlatát a „visszafordíthatatlan ponton” túlra taszíthatja, ami láncreakciót indíthat el, amely nukleáris olvadásokból, aszályokból és időjárási káoszból áll szerte a világon.
Pontosan ez a fenyegetés leselkedik most az Arktiszra.
Mit találtak a tudósok?
Az Új-szibériai-szigetekre indított legutóbbi expedíció során oceanográfusokból és geofizikusokból álló csoport szokatlan gázbuborék-kibocsátást fedezett fel egy olyan víz alatti magaslat területén, amelyet korábban nem tekintettek veszélyesnek. A gázt a fedélzeten elemezték, és megerősítették, hogy tiszta metán.
A szeizmikus tomográfia ezután egy hatalmas, gázzal telített felszín alatti képződményt tárt fel, amely egy kapszulához hasonló, olvadó permafroszt rétegeibe szorult kapszula volt.
„Ez olyan, mint egy ketyegő időzített bomba” – mondja Dr. Arne Fischer geokémikus. „A nyomás növekszik. És ha áttöri, a következmények a bolygó teljes éghajlatát befolyásolják.”
Miért veszélyes ez?
Az arktiszi permafroszt most egyre gyorsabb ütemben olvad. Egyes helyeken a talaj hőmérséklete nyáron akár 5 méter mélységben is nulla fölé emelkedik. Ez utat nyit a gáznak, amely évezredek óta rejtőzik a földalatti csapdákban. Amint a „zsebekben” a nyomás meghaladja a kőzetek ellenállását, robbanás történik.
Voltak már hasonló esetek: a Jamalo-Nyenyec Autonóm Körzetben 2016-ban egy metánfelszabadulás után hatalmas kráter alakult ki. A gáz olyan erővel robbant fel, hogy több tíz méteres földdarabokat repült a levegőbe. Most képzeljük el ugyanezt a robbanást a víz alatt, csak ezerszer erősebben.
A tudósok ezt a forgatókönyvet „metánviharnak” nevezik: ha a Kelet-szibériai-tengerben lévő buborék kipukkadna, az évtizedek összes ipari kibocsátásának megfelelő mennyiségű metánt juttatna a légkörbe. Ez azonnal felgyorsítaná a globális felmelegedést, fokozná a jégolvadást, megzavarná az óceáni áramlatokat, és megváltoztatná a monszunok és hurrikánok jellegét.
Mi történhet ezután?
Egyes modellek azt mutatják, hogy ilyen mennyiségű metán felszabadulása után a bolygó átlaghőmérséklete mindössze 3-5 év alatt 1,5-2 °C-kal emelkedhet. Ez a következőkhöz vezetne:katasztrofális tengerszint-emelkedés;
a mezőgazdasági termények jelentős részének pusztulása;
tömeges kitelepítés az elárasztott és leégett területekről;
az éghajlati katasztrófák számának növekedése, a szuperviharoktól a mega-tüzekig.
De a legnagyobb fenyegetést egy láncreakció beindulása jelenti. Ha egyetlen metánbuborék kipukkad, a nyomás az arktiszi talapzat más területein is csökkenhet. Ez egy olyan kibocsátáslavinát indíthat el, amelyet senki sem tud megállítani.
Miért történik ez most?
Az Arktisz gyorsabban melegszik, mint a világ többi része – átlagosan 3-4-szer. A 2024-es nyár volt a legmelegebb az Északi-sarkkör feletti megfigyelések történetében. Olvadnak a gleccserek, felenged a permafroszt, a víz alatti lejtők elveszítik a stabilitásukat. Mindez növeli a hirtelen gázfelszabadulás kockázatát.
„Nem tudjuk megjósolni a pontos dátumot, de azt biztosan állíthatjuk, hogy a fenyegetés valós és egyre növekszik” – figyelmeztet Mary Clarke professzor, az Oslói Egyetem munkatársa. „Ez nem sci-fi, ez geofizika.”
Mit tegyek?
Egyes kutatócsoportok a kőzetpolc aktív hűtését vagy metán befecskendezését javasolják a kőzet mély rétegeibe, de ezek a módszerek dollármilliárdok befektetését igénylik, és nem kínálnak garanciákat. Mások a CO₂-kibocsátás azonnali csökkentéséhez ragaszkodnak, hogy legalább lassítsák az általános felmelegedési trendet.
De egyelőre csak figyelhetjük, modellezhetjük és reménykedhetünk, hogy a természetes metánkapszula legalább még néhány évtizedig zárva marad. Mert ha kinyílik, a világ tényleg nem lesz ugyanaz.
