2010. december 4., szombat

Víz alatt Kelet-Magyarország

http://erdely.ma/magyarorszag.php?id=78979&cim=viz_alatt_kelet_magyarorszag
[ 2010. december 04., 18:27 ]
Nehéz és hosszú belvíz elleni védekezésre számítanak a vízügyi szakemberek Kelet-Magyarországon. Az elmúlt napok csapadékos időjárása miatt a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (TIKÖVIZIG) 12 védelmi szakasza közül, 11-ben már elrendelték a belvízvédelmi készültséget. Az igazgatóság területén jelenleg 27 ezer hektár van víz alatt – tudta meg a Független Hírügynökség.
Debrecen külső részén már a lakóházak alapját mossa a belvíz. A Cinege utcában napok óta csak gumicsizmában lehet közlekedni. Az autók tengelyig járnak a vízben. Az udvarokon már haszonállatokat sem lehet tartani, mert az ólakat is elöntötte a belvíz. A TIKÖVIZIG területén jelenleg 27 ezer hektár van víz alatt – mondta el a Független Hírügynökségnek szombaton Bara Sándor. A vízügyi igazgató tájékoztatása szerint a térségben évente átlagosan 550 mm csapadék esik, idén viszont már eddig 900, sőt néhol több, mint 1000 mm csapadék hullott. Ezért 130 centivel magasabb a talajvízszint, és emiatt már a legkisebb eső is komoly belvizet okozhat a térségben – mondta az igazgató. A Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság területén 11 belvízvédelmi szakaszon rendeltek el készültséget. A legmagasabb harmadfokú készültséget a Berettyó alsó védelmi szakaszára rendelték el.
A szakemberek a jövő héten újabb jelentősebb csapadékra számítanak, ezért hosszan tartó belvízvédelmi készültségre számítanak. A térségben jelenleg 27 ezer hektár van víz alatt. A védekezésben 92 vízügyi szakember vesz részt. (lm)
http://www.hirado.hu/Hirek/2010/12/04/19/Lassan_az_egesz_keleti_orszagresz_belvizben_all.aspx

Lassan az egész keleti országrész belvízben áll

2010. december 04. 19:18

Több településen már családokat kellett kiköltöztetni, a helyzet javulására egyelőre csekély az esély

Kritikus a belvízhelyzet az ország keleti megyéiben. Több településen is vízben állnak a lakóházak, családokat kellett kiköltöztetni. Csongrád, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében három nap alatt háromszorosára nőtt az elöntött terület. Néhány faluban harmadfokú, vagyis a legmagasabb védelmi készültséget rendelték el. Hajdú-Bihar megyében öt településen már a kitelepítésekre is felkészültek. A vályogházak teljesen feláztak, 20 épület van közvetlen veszélyben Magyarhomorogon. A helyzetet rontja, hogy a folyók is áradnak, így nem tudják elvezetni a földekről a vizet. Ráadásul a jövő hétre újabb esőt jósolnak a meteorológusok.

Nőtt a belvízzel elöntött területek nagysága az ország északi, keleti és déli részén több tízezer hektár szántó- és vetésterület van víz alatt. Áradnak a Körösök és a Berettyó.

Az Alsó-Tisza vidékén szerdán csak 25 ezer hektárt borított belvíz, a vízzel borított terület nagysága péntekre megközelítette az 50 ezer hektárt, szombatra pedig elérte a 71 ezer hektárt - közölte az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Atikövizig) központi védelemvezetője.

A Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Körkövizig) arról számolt be, hogy a tíz belvízvédelmi szakaszból immár ötben a legmagasabb, további ötben pedig másodfok mellett védekeznek. A megye 75 településéből már 27-ben rendeltek el az önkormányzatok belvízvédelmi készültséget. A legmagasabb szinten Murony, Telekgerendás, Mezőberény, Kétsoprony, Gyomaendrőd, Kamut, Szarvas és Körösladány önkormányzata küzd az elöntések ellen.

Árad a Berettyó és áradnak a Körösök is.

A Berettyó áradása miatt elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el a folyó teljes hosszában az országhatár és Szeghalom között szombaton a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Tikövizig). A Hortobágy-Berettyón másodfokúra növelték a készültséget Bucsa és Nádudvar között, a folyó a bal partján.

Szombat reggel Pocsajnál 455, Berettyóújfalu térségében 344, Szeghalomnál 328, Borznál pedig 313 centiméteres vízállást mértek. A Körösök hegyvidéki vízgyűjtőterületein ismét jelentős mennyiségű csapadék hullott, ezért tovább áradnak a folyók; a Fekete-Körösön szombat hajnalban másodfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el.

A tájékoztatás szerint a Fekete-Körös vízállása szombaton hajnalban Antnál elérte a 603 centimétert, ezért elrendelték a másodfokú készültséget. Azóta a folyó óránként öt centimétert áradt, s tetőzésére szombaton, a déli órákban lehet számítani.

Árad a Fehér-Körös is, elsősorban a Fekete-Körös visszaduzzasztó hatása miatt, vízszintje azonban csaknem egy méterrel alacsonyabb 350 centiméternél, ezért a folyó vízszintje nem biztos, hogy eléri az elsőfokú árvízvédelmi készültség elrendeléséhez szükséges magasságot.

A mellékfolyói áradása miatt emelkedik a Hármas-Körös vízszintje is. Gyománál hétfőn, Szarvasnál pedig kedden érheti el a vízoszlop magassága az elsőfokú készültségi szintet.

Az árhullám levonulása zavartalan, védekezési beavatkozásra ott eddig nem volt szükség.

Több száz millió polgár küzd egy célért a magyar elnökség alatt

http://www.mno.hu/portal/751855 2010. december 3. 21:08 MNO - PL
Az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó Európai Néppárt (EPP) érdekelt a januárban kezdődő magyar EU-elnökség sikerében és számos eszközzel támogatja azt – közölte a Külügyminisztérium a magyar kormány és a párt pénteki találkozója után az MTI-vel. Az EPP tájékoztatása szerint Joseph Daul, a néppárti frakció elnöke támogatásáról biztosította Orbán Viktor miniszterelnök európai politikáját. Az Európai Néppárt frakciójának küldöttsége találkozott Schmitt Pál köztársasági elnökkel is.
Az ülésről beszámolva Győri Enikő, EU-ügyekért felelős külügyminisztériumi államtitkár elmondta: az EPP segítséget ígért a magyar kormány és az Európai Parlament közti egyeztetésekhez, illetve a tanács leendő magyar elnökségének a többi uniós intézménnyel való tárgyalásaihoz is. A pénteki találkozón áttekintették az Európai Unió napirendjén lévő legfontosabb kérdéseket. Így megbeszéléseket folytattak a többi között a gazdasági kormányzás, az egységes belső piac, a leendő közös energiapolitika ügyeiről, a versenyképesség javításának lehetőségeiről. A magyar kormány kiemelte, hogy a közösségi módszer szerepe fontos az uniós döntéshozatal során - tájékoztatott a külügyi tárca. Mint írták, a találkozón leszögezték, hogy „nagyon fontos a bővítés hitelességének fenntartása, és ezt veszélyezteti, ha olyan országokat, amelyek egyébként teljesítik a feltételeket, más, politikai okok miatt utasítanak el”. Ez egyaránt vonatkozik az EU-bővítésre, vagyis új tagok felvételére, illetve a schengeni övezet kiterjesztésére, Romániára és Bulgáriára – zárul a közlemény. Az EPP által az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint Joseph Daul a találkozót követően arról beszélt, hogy „a magyar soros elnökség prioritásait az európai történések diktálják: az euróválság és költségvetési kihívások”. Orbán Viktorral egyetértésben azt szeretnék, ha az Európai Unió felelősséggel - ezáltal a társadalom megreformálásához szükséges bátorsággal - és egységesen nézne szembe a jelenlegi nehézségekkel – írták. Joseph Daul szerint „az európai integráció lényege van veszélyben, és az Európai Néppárt, Európa atyjainak örököse és Európa vezető politikai ereje, minden energiájával azon kell dolgozzon, hogy a 27 tagállam sikeresen kilábaljon történelmének ennek a nehéz szakaszából”. A magyar soros elnökség célkitűzéseinek egyes technikai aspektusain túl – kormányzás és a szerződés felülvizsgálata; munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés beindítása; a víz és az energia kérdése – a magyar elnökség az európai integráció emberi és személyes dimenzióját is hangsúlyosan meg kívánja jeleníteni – áll a közleményben. Joseph Dahl úgy fogalmazott: „én csak támogatni tudom ezt a célt, mert nem kizárólag a vezetők, hanem az egész lakosság, az 500 millió európai polgár fogja biztosítani országuk válságból történő sikeres kilábalását. Ezt nem lehet eleget hangsúlyozni!” – zárul a dokumentum. Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője arról tájékoztatta az MTI-t: Orbán Viktor és az Európai Néppárt frakciója vezetőinek tárgyalásán elhangzott, hogy a gazdasági kihívásoknak való megfelelés érdekében fontos a növekedés beindítása, a munkahelyteremtés és a pénzügyi fegyelem. Közlése szerint Orbán Viktor Európa számára jó hírnek nevezte, hogy 2011-ben „két lendületes, optimista ország” soros elnöksége következik egymás után. A Köztársasági Elnöki Hivatal azt közölte: Schmitt Pál, aki 2004 és 2010 májusa között maga is az EPP-frakció tagjaként tevékenykedett az Európai Parlamentben, a megbeszélésen hangsúlyozta, sokat köszönhet mind a Brüsszelben szerzett tapasztalatoknak, mind a néppárti kollégáktól kapott támogatásnak. A közlés szerint a köztársasági elnök tájékoztatást adott a Tripoliban megrendezett EU-Afrika csúcson, és az Asztanában megtartott EBESZ-értekezleten szerzett tapasztalatairól. A küldöttség nevében Joseph Daul, a néppárti frakció elnöke megerősítette, hogy a képviselőcsoport fel kívánja kérni Schmitt Pált egy európai parlamenti felszólalásra a magyar EU-elnökség idején. Fontosnak nevezte, hogy Magyarország ambiciózus tervekkel készüljön a közelgő magyar EU-elnökségre, és nagy hangsúlyt kell fektetni Európa és az euró stabilitásának megőrzésére. A Külügyminisztérium emlékeztetett: mára gyakorlattá vált az Európai Unióban, hogy a következő elnökséget adó ország kormánya az elnökség politikai előkészítése érdekében vendégül látja az Európai Parlament frakcióit, hiszen az Európai Parlament szerepe kiemelkedő a törvényalkotásban. (mti)

Helyi történelmünk ismert és feltáratlan eseményeit egyaránt őrzi a levéltár

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/50821
„A népszerűsítést azért tartom igen fontosnak, mert egy levéltárról sokkal kevesebbet tudnak az emberek, mint mondjuk a könyvtárakról”
„A népszerűsítést azért tartom igen fontosnak, mert egy levéltárról sokkal kevesebbet tudnak az emberek, mint mondjuk a könyvtárakról”
Az állami levéltár idén ősszel új székhelyhez jutott: a volt Herbák János (Clujana) cipőgyár volt igazgatósági épületében. Az avató ünnepségen ismerkedtem meg Flóra Ágnes történésszel, levéltárossal, az intézet magyar munkatársával, aki a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem-filozófia karán szerzett történész–művészettörténész diplomát 2002-ben, majd ezt követően a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) Medievisztika szakán folytatott magiszteri tanulmányokat. Ebben az intézményben készíti jelenleg doktori disszertációját is. Flóra Ágnes 2008-ban került a levéltár kolozsvári fiókjához, ahol az utolsó magyar szakembert, Kiss Andrást 1983-ban nyugdíjazták.
– Milyen képességek, illetve adottságok szükségesek ahhoz, hogy egy történészhallgatóból jó levéltáros váljon?

– Amikor 2008 májusában alkalmaztak a Román Országos Levéltárban, a levéltárosi szakmáról csak annyi ismeretem volt, amennyit kutatóként a kutatóteremben láttam és tapasztaltam. Ez azonban hasznomra szolgált, mert az a levéltáros, aki rendszeresen kutat, jobban tudja értékelni az irat forrásértékét, és ez a tény sokat segít a rendezési folyamatban. Fontos, hogy legyen benne hajlandóság és némi vonzódás ahhoz, hogy régi iratokkal foglalkozzon. Ezenkívül szükséges némi paleográfiai ismeret és nyelvtudás, hiszen a történeti levéltárak rendezéséhez ismerni kell azokat az írásmódokat, nyelveket, amelyeken az iratok íródtak. A magyar levéltári és levéltáros múltnak, azon belül az erdélyinek is, szerencsére nagyon gazdag hagyománya van, amire lehet építkezni. Kelemen Lajos, Jakó Zsigmond vagy Kiss András már kijelölték azokat a támpontokat, melyeket követni kell az erdélyi történeti levéltárak rendezésekor, csak haladni kell tovább a „kifeszített zsinór mentén”. Ugyanakkor szerintem a jó levéltárosnak arra kell törekednie, hogy elsősorban a kutatót és kutatást segítse. És természetesen ez a szakma kevésbé ajánlott a por- és penészallergiásoknak.

– Mi a legfontosabb ebben a szakmában?

– Jelentős különbségek vannak a magyarországi és a romániai levéltáros rendszer között. Bár tisztában voltam a helyi viszonyokkal, amikor felvételt nyertem a kolozsvári levéltárba, abban reménykedtem, hogy az intézmény vezetésében bekövetkezett kedvező változások – a Magyar Országos Levéltárhoz hasonlóan – kissé „tudományosítják” a levéltáros munkáját. Ami – jelen állapotában – valójában csak részben szól irat- és levéltárrendezésről. Megkockáztatnám, hogy a rendezés csak a töredékét képezi a levéltárban végzett munkának. Nagy hangsúlyt kap a hazai levéltári rendszerben a terepmunka, az úgymond időnkénti szervellenőrzés. Ez gyakorlatilag intézmények, nagyobb vállalatok és cégek, vagy akár kisebb iratképzők irattárainak a rendszeres ellenőrzésén alapul. Ez a művelet önmagában fontos a mai, még használatban lévő és gyarapodó levéltáraknak az utókor számára való megőrzésben. A jogi hézagok miatt viszont a levéltáros olykor tehetetlen az irattár-pusztulásokkal szemben. A terepmunkán kívül igen időigényes az állampolgári kérések teljesítése. Ezek elsősorban olyan kérések, amelyekben különböző jogszabályokban rögzített jogok érvényesítéséhez szükséges iratok másolatait vagy kivonatait kérik. De igen sok a családi vonatkozású kérés is. Ezenkívül időnként kutatótermi szolgálatot is teljesítek. Meglátásom szerint az egyszerre több feladatot ellátó levéltáros nem lehet hatékony. Kutatómunkára – bár úgymond kéznél van az anyag – nem jut idő, s a levéltár az ilyen irányú ambíciókat nem is támogatja. Ebben is lényegesen különbözik az itthoni felfogás a magyarországi levéltári hagyományoktól, ahol a levéltárosnak heti kutatónapja vagy napjai vannak.

– Hogyan keltené fel az érdeklődését egy átlagembernek a levéltár iránt?

– Manapság azt hiszem az a leghatásosabb, ha a médiához fordul, legyen az írott vagy elektronikus. Ez jut el leghamarabb az emberekhez, ezeken a csatornákon keresztül lehet „megmozgatni”, megnyerni a közvéleményt. A szaklapok általában a szakmabeliekhez jutnak el, az átlagértelmiség többsége, sajnos, nincs olyan anyagi helyzetben, hogy a szakkiadványokat rendszeresen vásárolja. A média mellett az internetet is meg kell említenem, mert ez már hozzátartozik a mindennapjainkhoz, és a fiatalabb korosztály szinte csak a hírportálokon vagy más internetes oldalakon tájékozódik a napi eseményekről. Az év elején megpróbáltam létrehozni egy ingyenes tárhelyen egy erdélyi magyar levéltáros oldalt. Sajnos, hamar kiderült számomra, hogy az ilyen ingyenes felületek blogolásra vagy személyi honlapnak megfelelőek. Jelen pillanatban Nagy Mihállyal, a Román Országos Levéltár aligazgatójával keressük a megoldást egy nagyobb tárhely biztosítására. Ezen a portálon, terveink szerint a kutatók, de az egyszerű állampolgárok eligazodását szolgáló gyakorlati és közhasznú információk mellett egy népszerűsítő rovatot is indítanánk. A Magyar Országos Levéltárnak (M.O.L) honlapján olvasható „A hét dokumentuma” című sorozat, melynek keretén belül egy iratot és a hozzá kapcsolódó történeti adatokat mutatják be az olvasóknak, internetezőknek. Valami hasonlót gondoltunk mi is, de nem kizárólag a M.O.L. oldalán látott példa miatt, hanem mert ennek volt hagyománya ’89 előtt. Kiss András levéltáros például rendszeresen közölt a napi vagy heti sajtóban egy-egy levéltári irathoz kapcsolódó, vagy abból kiinduló rövid történeti áttekintőt. A népszerűsítést azért tartom igen fontosnak, mert egy levéltárról sokkal kevesebbet tudnak az emberek, mint mondjuk a könyvtárakról. Az érdeklődés is nagyobb a könyvtárak iránt, mert az közelebb áll az emberekhez. Könyv minden házban található, de régi irat igen ritkán bukkan elő a családi iratok közt.

– Mi az, amit a kolozsvári levéltárban feltétlenül meg kell tekinteni az odalátogatónak?

– A levéltár is olyan, mint egy múzeum vagy könyvtár. Az egyéntől függ, hogy mit tart érdekesebbnek, mire szán időt. Amikor egyetemi hallgatók csoportos látogatását vezetem, próbálok szakirányuknak megfelelően válogatni a számos érdekes irat közül. Irodalmároknak igyekszem irodalmunk jeles képviselőinek kézírását megmutatni: Arany János levelét, Kölcsey Ferenc vagy ifj. Heltai Gáspár bejegyzéseit, ami valahogy kézzelfoghatóvá teszi a tankönyvekből, olvasmányokból ismert „nagyokat”. Vagy megmutatom az ótordai anyakönyvben Petőfi Sándor nevét egy házasságkötés tanúi közt, példázva azt, hogy a levéltári kutatás során váratlan helyeken is előbukkanhatnak érdekes adatok. Művészettörténészeknek igyekszem címeresleveleket, díszesebb iratokat, tervrajzokat mutatni. De minden esetben hangsúlyozom: a levéltári kutatás messze nem ilyen látványos. Sokszor több folyóméternyi anyagot kell átfésülni ahhoz, hogy néhány érdekes adatot találjunk.

Sok minden lehet vonzó az átlagember számára is. Például, hogy az anyakönyvekből összeállíthatja a családfáját, vagy régi fotókat nézegethet, a kíváncsiabbak betekinthetnek mások levelezésébe. Az én kedvencem Kolozsvár város levéltárának első leltára, amelyet 1592-ben Diósy Gergely, a város akkori jegyzője állított össze.

– Melyik a legrégebbi, illetve legérdekesebb dokumentuma a kolozsvári levéltárnak?

– A volt Dermata igazgatósági vagy tisztviselő-palota ( manapság Clujana palota) néven ismert levéltári épületben eredetileg a 20. századi illetve a gazdasági fondok kerültek volna. Ez a terv csak részben valósult meg, sok kijelölt levéltári fond csupán töredékét szállították át. Arra nem vállalkoznék, hogy a legérdekesebb ott található iratot megnevezzem, mert ez egyrészt nagyon szubjektív dolog, másrészt pedig nem ismerem teljesen azokat az anyagokat. De meggyőződésem, hogy mindegyik tartalmaz érdekességeket. A Román Kommunista Párt anyagát külön megemlíteném, mert számos új adatot tárhat még fel a korszak kutatói számára. Jelenleg a legrégebbi eredeti irat az ideiglenesen, néhány évre ott elhelyezett Szatmár Vármegye levéltárában található, ha nem csal az emlékezetem, egy 1402-ben keltezett vagyonelosztási levél, vagy ahogy a szaknyelvben hívják, osztálylevél.

– Kikből áll ma össze a leveltár „közönsége”, akik igénybe veszik a levéltári dokumentumokat?

– A kutatóterem napi átlagforgalma 6-7 fő. Többségében történészek, történészhallgatók, kutatók, tanárok, egyetemi oktatók keresik fel. De egyre gyakoribbak a családfakutatók és az újságírók is. Ők azok, akik a kutatótermi szolgáltatásokat veszik igénybe. Ezenkívül van ügyfélszolgálat, ahova az állampolgárok a különböző ügyintézéseikhez szükséges kéréseiket teszik le. Itt a legkülönbözőbb végzettségű emberek fordulnak meg.

– Találkozasunkkor említette, hogy azon öt személy között volt, akiket országos viszonylatban alkalmaztak a levéltárban. Hol van a másik négy magyar alkalmazott? Tartják-e egymással a kapcsolatot?

– Mint említettem: összesen 5 magyar levéltáros dolgozik a Román Országos Levéltár megyei levéltáraiban. Szatmáron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron van magyar levéltáros, illetve az idei év elejétől Nagy Mihály a Román Országos Levéltár aligazgatója. Kapcsolatban vagyunk egymással, ha nem is napi szinten, de követjük egymás tevékenységét. Sőt a 2009-ben Budapesten megjelent Levéltári Kézikönyv románra fordításán is együtt dolgozunk.

– Vannak-e titkosított iratok a kolozsvári levéltárban?

– Gondolom elsősorban arra irányul a kérdés, hogy vannak-e olyan fondok, amelyek nem hozzáférhetőek. Sajnos, sok fond nem kutatható, de nem elsősorban titkosítás miatt, hanem mert nincsenek rendezve, leltározva, így azok nem kerülhetnek be a kutatóterembe. Ezenkívül pedig vannak azok az irattípusok, amelyek később kutathatók, a személyi adatok védelme vagy más jogszabályi megkötések miatt, csak meghatározott idő után kerülhetnek nyilvánosságra. Ebbe a kategóriába tartoznak az anyakönyvek is, amelyek a keletkezéstől számított 100 év után kutathatók, tehát jelenleg 1910-ig. De ugyanez a szabály vonatkozik az orvosi papírokra is, amelyek személyes adatokat és diagnózist tartalmaznak, de szintén 100 év a nemzetbiztonsági iratok titkosítása is. 90 év a közjegyzői, bírósági és bűnügyi iratok kutathatósági korlátja. 50 év vonatkozik egyes külügyminisztériumi iratokra, magántőkével működő vállalatok bizonyos irataira. A magánéleti adatok pedig 40 évvel az egyén halála után kerülhetnek nyilvánosság elé, ha az iratokat letétbe helyező személy másképp nem rendelkezett.

A 2007-ben bekövetkezett főigazgatói váltás ezen a téren is szemléletváltást hozott. Ma, azt hiszem, központi szinten szándékos kutatáskorlátozásról nem beszélhetünk, még akkor sem, ha helyi szinten egyes vezetők olykor másképp értelmeznek dolgokat. A jelenlegi vezetés nagyon korrektül viszonyul a kutatáshoz. Azok az anyagok, amelyek a közelmúltban nem voltak kutathatók, vagy csak külön engedéllyel, ma bárki számára elérhetők. Szerencsére túl vagyunk azon a sötét, 90-es évek elején kezdődött levéltári korszakon, amikor a kutatást többszörösen gáncsolták. A kolozsvári levéltárból 1992-ben például, több száz folyóméternyi anyagot szállítottak előbb a Vâlcea-i levéltárba majd Gyulafehérvárra, melyek részben csak idén kerültek vissza. Az elszállított iratoknak csupán a töredékéről készült mikrofilm, így azok szinte 20 évre kikerültek a kutatásból. Sőt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vagy részben az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) iratanyagának esetében a rendezésnek a lehetőségét is elvették. Sajnos, Kolozsvár város levéltárának 1700-ig terjedő része is csak nemrég került vissza Gyulafehérvárról, és enyhén fogalmazva a költöztetés nem a javát szolgálta. Próbálunk támogatást szerezni a részleges állagmegóvásra, szervezetek segítségével, egyesületeken keresztül, és reménykedem abban, hogy valamilyen formában sikerül majd a kolozsvári magyarságot is beavatni. Hiszen a levéltár őrzi helyi történelmünk ismert vagy még feltáratlan eseményeit egyaránt, amiért felelősséget kell éreznünk.

2010. december 3., péntek

Ezt olvastuk most :

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/50663
Ki, mit érdemel?
Az információim szerint a hétvégi Kolozs megyei RMDSZ Küldöttgyűlésen a lemondásomat kérték. Nem ez az első alkalom, amikor az RMDSZ valamelyik megyei szervezete megsértődik, amiért vele kapcsolatban bírálóan nyilatkozom.
Az egész cirkusz egy félreértésből indult. Eckstein-Kovács Péter, amikor bejelentette, hogy megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét, elmondta: „Kolozsvár megérdemel egy RMDSZ elnököt”. Az én (téves) információim szerint Péter a Kolozs megyei RMDSZ-ről és nem Kolozsvárról beszélt. Ezt követően nyilatkoztam, hogy a Kolozs megyei RMDSZ szervezet nem érdemli meg, hogy ő adja a szövetségi elnököt.

Miért gondolom ezt így? Természetesen, elméletileg bármelyik RMDSZ tag lehet szövetségi elnök. A jelöltséghez elégséges egy megyei szervezet és egy platform támogatása, vagy 1000 egyéni RMDSZ tag aláírása, ezt követően pedig meg kell szerezni a kongresszusi küldöttek egyszerű többségének szavazatát. De, ha már felvetődött a „megérdemlés” kérdése, akkor nem árt szétnézni a szövetség megyei szervezetei között. Számos változó szerint lehet tevékenységüket mérni, elemezni, összehasonlítani. Bárhogyan nézzük, sajnos Kolozs megye a sereghajtók közé tartozik. Lássuk pontszerűen:

1. Kolozs megyében él 122 000 magyar. A 2004-es parlamenti választásokon az RMDSZ megyei listája 55 000 szavazatot kapott, míg 2008-ban 35 000-et. Kell még kommentálni ezt a drasztikus csökkenést? Miért fordult el négy év alatt 20 000 Kolozs megyei magyar ember a szervezetétől? Miért nem tudott a Kolozs megyei RMDSZ válaszolni a magyar közösség gondjaira, elvárásaira, miért nem tudott számukra egy élhető jövőképet kialakítani?

2. A 2004-es önkormányzati választásokat követően a megyei tanácsnál az RMDSZ frakciója 8 tagú, a kolozsvári pedig 6 tagú volt. 2008-ban ezek a számok mindkét esetben 5-re csökkentek. Csupán egy szerencsés politikai alku mentette meg az alpolgármesteri és a megyei tanács alelnöki tisztségeket, amelyek által hatékonyan lehet képviselni a magyarok érdekeit.

3. RMDSZ szempontból a három legerősebb megyében (területen), Biharban, Csíkban és Szilágyban az MPP és az EMNM gyakorlatilag nem létezik. Vagy ha létezik, akkor csak egynéhány ember nagyokat nyilatkozó csoportjáról van szó. Miért pont Kolozsváron a legerősebb az EMNM, miért pont itt van terük dolgozni, fejlődni? A Kolozs megyei RMDSZ nem tud megfelelő választ adni a politikai, illetve a közösségi jellegű elvárásokra, amelyek a helyi magyar közösségek irányából érkeznek. Az említett három jól működő megyében nincs közösségi igény más szervezetekre, a politikai alternatívára, hiszen az RMDSZ ellátja azokat a feladatokat, amelyeket a magyar emberek elvárnak tőle. Ezekben a megyékben a magyar polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok, civil szervezetek, egyházak érzik, hogy létezik egy erős megyei RMDSZ szervezet, amire lehet támaszkodni. Vajon ez Kolozs megyében miért nem lehet ugyanígy?

4. Kolozsváron van bejegyezve az országos magyar civil szervezetek többsége, illetve itt él és dolgozik a magyar egyetemi oktatók legnagyobb része. Miért nem tudja bevonni a megyei RMDSZ ezeket az egyéneket, szervezeteket a tevékenységébe? Miért nem nyújt számukra egy olyan keretet, amelyben meg tudnak nyilvánulni, tudnak dolgozni, fejlődni, kutatni, tanulni? Miért az EMNM és nem a megyei RMDSZ volt az, akinek eszébe jutott a kolozsvári Magyar Napok által összefogni mindenkit, aki a városban „számít”? Az országos Ügyvezető Elnökség mind anyagi, mind humánerőforrás szempontjából támogatta ezt a kezdeményezést, mert nem büntethettük a magyar közösséget azért, mert a megyei RMDSZ szervezet 20 év alatt nem állt elő ezzel az ötlettel.

5. 2009. őszén a Kolozs megyei RMDSZ elnöke volt az egyedüli megyei elnök, aki annak ellenére, hogy a Szövetségnek volt saját államelnök-jelöltje (és közvetetten, Klaus Johannis személyében miniszterelnök-jelöltje), nyilvánosan egy másik párt jelöltje mellett kampányolt.

Íme, egy csokorra való azokból az érvekből, amelyeket figyelembe véve azt állítottam, hogy ne a Kolozs megyei RMDSZ adja a szövetségi elnököt! A Kolozs megyei RMDSZ szervezet 2011-ben nem érdemli ezt meg!

A megyei Küldöttek gyűlésén az is elhangzott, hogy jövök én ahhoz, hogy beleszóljak a dolgukba? Az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa azért választott meg engem területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöknek, hogy igenis szóljak bele ezekbe a dolgokba! Az alapszabályzat szerint a feladatom, hatásköröm nem csak abban merül ki, hogy eljárok a megyei szervezet működési feltételeinek biztosítása érdekében, legyen az anyagi, vagy más jellegű segítség. Véleményem szerint, akkor követnék el bűnt, ha hallgatnék. Ha nem beszélnék arról, hogy milyen körülmények uralkodnak a megyei szervezeten belül. Ha nem sorolnám fel a szervezet elmúlt években elért választási eredményeit, ha nem térnék ki alacsony közösségépítő képességére. A kolozsvári és Kolozs megyei magyarság képes lehet arra, hogy természetes legyen: ő adja a Szövetség első emberét. De, ha szép csendben mindenki hallgat, senki nem dolgozik, csak ideges lesz a bírálat hallatán, akkor tovább tart a mélyrepülés.

Jövő év tavaszán tisztújítás lesz a Kolozs megyei RMDSZ szervezetben...

Hozzászólások
krox - 30/11/2010 06:35
2004-ben az RMDSZ elnökjelöltje, Markó Béla 533.446 szavazatot kapott. 2008-ban Kelemen Hunor 372.764 által. Mi lett 160.682 szavazattal?
Kell még kommentálni ezt a drasztikus csökkenést? Miért fordult el négy év alatt 20 000 Kolozs megyei magyar ember a szervezetétől? Miért nem tudott a Markó-Kelemen-Kovács vezette RMDSZ válaszolni a magyar közösség gondjaira, elvárásaira?
Miért nem tudott számukra egy élhető jövőképet kialakítani? Csíkban nincs MPP? Ugye ez csak emlékezetkihagyás?
Hánnyal csökkent a tulipánra nyomott pecsétek száma Biharban, Csíkban, Szilágyban 1990-2009 között?
Ha szép csendben mindenki hallgat, senki nem dolgozik, csak ideges lesz a bírálat hallatán, akkor tovább tart a mélyrepülés és az RMDSZ kikerül a parlamentből. Ezért kell EMNM, és nagyon jó, hogy Kolozsváron erős, bár ott székel az RMDSZ ügyvezetése is.
Bitay Levente - 30/11/2010 07:35
Végre valaki szóvá tette azt amit RMDSZ-körökben mindeki tud. Talán az a tény érintett kellemetlenűl egyeseket, hogy a kritika kivülről jött, de hát ha a kolozs megyeiek hallgatnak akkor ezt más kell megtegye.Szerintem nem megsértődni kellene hanem tenni valamit azért, hogy a leépülés ne folytatódjon. Azt is meg lehetne emliteni, hogy a legtöbb szavazat Kolozs megyében 72,000-et is elérte. Valamikor....
Miklos Gyuri - 30/11/2010 14:50
Miért pont kolozsváron veszit az rmdsz a népszerüségéből?...egyszerü...és a cikkben is benne van...mert a legtöbb értelmes ember itt él...és EZT az rmdszt értelmes ember NEM, vagy csupán valamilyen érdekből támogatja...
Kira Miklos - 30/11/2010 23:04
Az emberek gondjaira-bajaira való oda nem figyelés eredményeit mindenki maga kell lemérje és értékelje. Az elefántcsont toronyba való bezárkózás útja szerintem, sajnos zsákutcába vezet. A szemléletváltás és a méltányos megoldások megkeresése nem maradhat el, legalábbis nem büntetlenül. Kolozsvár magyarsága pedig igenis megérdemel egy elnökjelöltet, sőt, akár Elnököt is. A szabad-verseny elvei alapján, ámbár győzzön a legjobb.
G. - 01/12/2010 01:31
Sajnalattal ugyan, de teljesen igazat kell adjak KPnek. A Kolozs Megyei RMDSZ szintje a nulla fele mozog... Senki, es semmit nem tesz, nem dolgozik. Es nagyon kivancsi vagyok a tavaszi tisztujitasra.
Orvendek a cikknek KP Komolyan...
ks - 02/12/2010 13:03
„ … nem beszéltünk arról a számról azokról a gyerekekről akik román oktatásban részesülnek vagy azért mert vegyes oktatásban vegyes házasságból származó gyerekek , tehát 370 gyerekből mindössze 229 került a magyar oktatási intézményben 2010-be…”
Mi lesz avval a 141 magyar gyerekkel román első osztályban , megtanulhatják kiskorukban a magyar AÁBC-t , vagy csak felnőtt korukban szervezünk magyar nyelvórákat nekik ,feltéve , hogy rendőrnek állnak majd .(http://www.youtube.com/watch?v=EZ09yz77VGg)
Miért fordult el négy év alatt 20.000 Kolozs megyei magyar ember a szervezetétől? Talán ennek a 141 gyereknek a szülei is az elfordulók között vannak . László Attila biztosan be tudna számolni arról, hogy a Kolozs megyei RMDSZ vezetőjeként mit tett ebben az irányban. Megkérdezte őt Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke ? Fontosabbnak érzem a 141 gyerek jövőjét , mint az RMDSZ szavazatvesztését .
Donogán Péter - 02/12/2010 13:29
Amit KP nehezményez joggal, arról már többször jelentek meg olvasói vélemények a Szabadság online kiadásában is. Az kétségtelen tény, hogy László Attila elnöksége alatt egyéni illetve egy szűk csoport főkép anyagi érdekeinek kamatoztatását tette vezetési elvé. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a leépülési folyamat már régebbi keletű és az előző vezetőségek is hozzátették a maguk öncélú vezetési stílusából adódó lemorzsolódási folyamatot. De még a központi vezetéssel szembeni elégedetlenség sem elhanyagolható, amibe Kovács Péter is beletartozik. A helyzetet csak egy minden szintű radikális tisztújítás oldhatja meg.
ks - 02/12/2010 15:30
1. Nevelőinknek megszavaztak +50%-ot , lett belőle -25%.Meg tudja ezt indokolni az egyik kormánypárt ügyvezető alelnöke ?
2.Csupán egy szerencsés politikai alku mentette meg az RMDSZ kormányban való részvételét néhány éve . Megvalósult-e az alku tárgya , a Petőfi-Schiller egyetem ?
3.”Nyugodtan számon lehet kérni az RMDSZ-en a tanfelügyelőségek tevékenységét, hiszen az RMDSZ azért van, hogy ha valami nem megy, akkor szidjuk, csak azt az egy dolgot ne felejtsük el, hogy nekünk meggyőződésünk (és ezt számtalanszor el is mondtuk), hogy a tanfelügyelőségeket meg kell szüntetni. Nincs szükség arra, hogy ha az emberek által megválasztott helyi hatóságok el tudnak látni egy feladatot, akkor ezt egy teljes mértékben Bukaresttől függő intézmény végezze. ”
Mi szükség van ügyvezető alelnökre , ha amúgyis a megyei szervezetek felelősek mindenért ?
ks - 02/12/2010 15:32
4.Miért az EMNM és nem a megyei RMDSZ volt az akinek eszébe jutott a kolozsvári Magyar Napok által összefogni mindenkit, aki a városban „számít”?
Talán attól tartottak , hogy a tanfelügyelőségekhez hasonlóan a megyei szervezetet is meg kell szüntetni.
“Az országos Ügyvezető Elnökség mind anyagi, mind humánerőforrás szempontjából támogatta ezt a kezdeményezést, mert nem büntethettük a magyar közösséget azért, mert a megyei RMDSZ szervezet 20 év alatt nem állt elő ezzel az ötlettel.” Más ötletéhez társulni nem bűn , a megyei szervezet nem támogatta ezt a kezdeményezést mind anyagi,mind humánerőforrás szempontjából ?
5. A Szövetség 2009. őszi saját államelnök-jelöltjére , Mircea Geoanăra egész Erdélyben kevés magyar szavazott .Biztos , hogy a megyei szervezet tévedett ?
ks - 02/12/2010 20:51
“Valóban szükség van egy négyzetkilométeren 5 magyar iskolában indítani első osztályokat, és ezáltal kiüríteni, diák nelkül hagyni a lakótelepi magyar osztályokat? ”
“Az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa azért választott meg engem területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöknek, hogy igenis szóljak bele ezekbe a dolgokba! Az alapszabályzat szerint a feladatom, hatásköröm nem csak abban merül ki, hogy eljárok a megyei szervezet működési feltételeinek biztosítása érdekében, legyen az anyagi, vagy más jellegű segítség. Véleményem szerint, akkor követnék el bűnt, ha hallgatnék.”
Miért hallgat az ügyvezető alelnök a kolozsvári iskolákkal kapcsolatban ? Mi kit érdemelünk ? http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPMainArticleScreen.vm/id/2690
Toró T. Tibor: „Olyan párt szükséges, amely valóban képviseli az autonómiát”
Az esetleges új erdélyi magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánítása is napirenden szerepel az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom (EMNM) szombati, székelyudvarhelyi évi küldöttgyűlésén. Toró T. Tibor a Szabadság kérdésére elmondta: a szervezet éves tevékenységének kiértékelése és a Demokrácia Központok létrehozása mellett tisztújításra is sor kerül. A pártalapítási szándékról az EMNM ügyvezető elnöke kifejtette: olyan politikai alakulat létrehozása szükséges, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia „címkéjét”, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket; ezeknek az elvárásoknak az elmúlt időszakban sem az RMDSZ, sem az MPP nem tett eleget, ezért van szükség egy autonomista párta. Nem a harmadik erdélyi magyar párt akarnak lenni, hanem az első helyen szereplő politikai alakulat, a stratégiai célkitűzések tekintetében pedig nemzeti minimumot szeretnének kialakítani a többi politikai erővel.

– Székelyudvarhelyen tartja szombaton az EMNM évi küldöttgyűlését, amelyen várhatóan döntés születik az új magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánításáról is.

– Már néhány hónapja uralja a közbeszédet, hogy harmadik magyar párt van születőben. Ez sajnálatos módon vagy úgy ment be a köztudatba, hogy Tőkés László pártot alapít, vagy pedig az EMNM párttá alakul. Ezek közül egyik sem igaz. Az EMNM nem akar párttá alakulni, legalábbis sehol nem hangzott el ilyen javaslat, s az elnökség és a választmány elé sem került ilyen indítvány. Konszenzus van abban, hogy az EMNM-nek civil mozgalomként kell folytatnia a tevékenységét, és ezt meg fogja erősíteni a szombati évi küldöttgyűlés. A választmányban valóban felvetődött egy új párt létrehozásának a szükségessége, amely az autonómia kérdését pártpolitikai eszközökkel is képviseli. Érvényes még mindig az a megállapításunk, hogy a létező pártok ezt nem teszik meg úgy, ahogyan mi azt szeretnénk. Sem az RMDSZ, sem az MPP nem felelnek meg ennek az elvárásnak. Ezért olyan politikai alakulat létrehozására van szükség, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia címkéjét, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket. Egyelőre még nem kristályosodott ki, milyen formában szülessen meg az új párt, illetve az EMNM milyen szervezethez adja erkölcsi és logisztikai támogatását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a pártalapítás nagy feladat, Romániában a párttörvény nagyon szigorú, leginkább ezt az MPP tagjai tudják, akik már végigmentek ezen. Ugyanakkor nyilván azzal is szembesülnünk kell, hogy Erdély-szerte a politika ázsiója nagyon alacsony. Az emberek igazából azt várják a politikától, hogy oldja meg a problémáikat. Mivel már elég régóta azt látják, hogy a bukaresti politizálás nem megold, hanem teremt problémákat, egyre szkeptikusabbá válnak. Ennek mi tudatában vagyunk, illetve azt is érezzük, hogy nagyon sokan tartanak az erők szétforgácsolásától. Mindezeket a szempontokat nyilván figyelembe kell vennünk, amikor bármilyen döntést hozunk. Az is kétségtelen viszont, ha nincs olyan politikai közszereplő, amely képes pártpolitikai eszközökkel az autonómiáért harcolni, akkor azt létre kell hozni. Nyilván nem hanyagolható el a másik két pártnak a helyzete és álláspontja sem. Az RMDSZ kongresszus előtt áll, beindult egy forrongás, mozgások zajlanak a szervezeten belül. Nem feltétlenül jó irányba, de valami történik. Másrészt az MPP-ben régóta eléggé jelentős az elégedetlenség a vezetőséggel szemben. Amennyiben sikerülne valamilyen érdemi párbeszédet elindítani ezekkel a politikai szereplőkkel, és látnánk, hogy valami megmozdul, akkor gondolkodhatnánk más megoldásokban is, de igazából erre most garanciát nem látunk. Azért fogalmazok óvatosan, mert nem akarom befolyásolni a sajtón keresztül a szombati küldöttgyűlés szuverén döntését. Az elnökség többször is foglalkozott az elmúlt hetekben ezzel a kérdéssel, minden alternatívát a testület elé tárunk, és várhatóan kialakul majd egy végleges álláspont.

– Megalakult-e már az a kezdeményező bizottság, amely a küldöttgyűlés elé terjeszti a pártalapításra vonatkozó szándékot?

– Ami biztos, hogy az EMNM választmánya nemrég megfogalmazott egy álláspontot. Ezt fogja az elnökség kiegészíteni az alternatívákkal, s a szombati küldöttgyűlés elé tárni. Amennyiben a döntés pozitív lesz, megalakul az a kezdeményező bizottság, amely a nevét is adja az egészhez. Nyilván mi tudjuk, hogy kik ezek az emberek, de nem akarjuk a küldöttgyűlés előtt ezt megelőlegezni.

Az emberek igazából azt várják a politikától, hogy oldja meg a problémáikat.”

– Kikből állna az új párt tagsága, kiknek a támogatására számítanak? Milyen bázisra épülne fel az új politikai alakulat?

– Nyilván az autonomistákra számítunk. Mindazokra, akik az autonómiát fontosnak tartják. Naivitás azt gondolni, hogy az erdélyi magyar politikai elit egyöntetűen csak az autonómiában látja a megoldást. Az RMDSZ-ben többségben van az az álláspont, hogy nem autonómiára, hanem egyféle bukaresti politikára van szükség. Az EMNM hathatós tevékenységének köszönhetően közösségünk tagjainak nagy része azonban az autonómiában látja a megoldást. Igazából itt nem a nyilatkozatok számítanak, hanem a politikai cselekvések, a döntések. Ha hozzáértő ember megvizsgálja ezeket, akkor arra a következtetésre jut, hogy igazából nem az autonómiáért harcolnak Bukarestben, hanem a jelenlegi rendszer fenntartásáért. Az autonómia kérdése kicsit olyan, mint a kollektív munkaszerződés, amely rögzíti a munkavállalók jogait a mindenkori munkaadókkal szemben. A magyarságnak is szüksége van egy ilyen kollektív munkaszerződésre, amely nem más, mint az autonómia közjogi rendszere. Ebben rögzítve lennének az alapvető jogok függetlenül attól, hogy éppen ki a „főnök” Bukarestben, azaz ki van kormányon, vagy milyen többség uralkodik a parlamentben. Az RMDSZ nem törekszik egy kollektív munkaszerződés megkötésére, hanem a mindenkori „főnökkel” próbál meg jóban lenni, ott lenni mellette, és amikor valami döntés születik, akkor megpróbál valamilyen morzsákat magának lecsípni, amiket aztán hazavisz, s eredményként mutat fel. Amennyiben létezne kollektív munkaszerződés, akkor erre nem lenne szükség, hanem arra kellene ügyelnie a mindenkori politikai képviseletnek, hogyan tartsa be azt, és az ebben rögzített jogokat miként érvényesítse. Amíg ezen a téren nem alakul ki konszenzus, vagy legalábbis nem szerez többséget ez a szemléletmód, addig nem lesz áttörés az autonómia kérdésében. Egyébként a Markó Béla vezette csapat mindig tökélyre vitte azt, hogy a „főnökkel” mindig jóban van, és akkor részesedik valamelyest, minimálisan, ebből a státusból kifolyólag. Mi ezen változtatni szeretnénk, ehhez azonban meg kell szerezni a társadalom támogatását. Jelenleg ezen dolgozunk, a pártalapítás gondolata is ennek a szellemiségnek van alárendelve. Szövetségeseket szeretnénk találni, akár a többi párt – RMDSZ és MPP –keretében egyaránt, de az egyházak és a civil társadalom körében is. Közöttük keressük a leendő autonomista párt bázisát, függetlenül attól, hogy az RMDSZ-ből vagy az MPP-ből kerülnek majd ki ezek a személyek, illetve nincsenek sehol, a kettő között, a senki földjén tengődnek.

– Egy újabb magyar párt létrehozása nem veszélyezteti-e a közösség egységét, nem vezethet-e annak további megosztásához?

– Tudatában vagyunk annak, hogy a magyar közösség azt szeretné, ha vezetői megegyeznének, s konszenzus alakulna ki közöttük. Mi is ezt a konszenzust keressük. Nem azért hozunk létre esetleg egy újabb magyar pártot, hogy feltétlenül civakodjunk, és a többiekkel versenyezzünk. Azt szeretnénk, hogy a stratégiai célkitűzésekben nemzeti minimum alakuljon ki. Amikor pártalapításról beszélünk, a többiek felé egy ajánlattal jövünk, hogy gyertek, jöjjetek ide. Nem egy harmadik párt akarunk lenni, hanem az első párt, amely végre a kollektív munkaszerződésért harcol. Ehhez szeretnénk megnyerni szövetségesnek a többieket is, illetve a többi pártnak azt a részét, akik ebben hisznek. Azt hiszem, ha ezt sikerül összerakni, konszenzust tudunk teremteni, és képesek leszünk a közösségnek az autonómián keresztül mondani valamit – akkor nem merül fel a kérdés, hogy lesz-e ennek a pártnak támogatottsága? Tudatában vagyunk annak, hogy minden ilyen dolog megosztásként csapódhat le. Azoknak, akik jelenleg úgymond birtokon belül vannak az RMDSZ-ben vagy MPP-ben, érdekük lehet, hogy ezt az érzést tovább gerjesszék. Azt hiszem azonban, ha hitelesen mondjuk a magunkét, akkor a választópolgár meg tudja majd különböztetni a propagandát a hiteles szövegtől, és ennek alapján dönteni tud.

– Hogyan képzelik el az RMDSZ-szel és az MPP-vel való együttműködést választások esetén?

– Az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él Erdélyben. Ahány település, annyiféle élethelyzet van, s annyiféle megoldást kell találni. Soha nem voltunk hívei az egységes, sablonos megoldásnak. Az EMNM is három régió – Partium, Közép-Erdély és Székelyföld – szerint szerveződik, és ehhez próbáljuk igazítani a politikai döntéseket. Azt is el tudom képzelni, hogy Székelyföldön vagy az Érmelléki tömbkörnyezetben a közösség természetesnek vesz majd egy versenyt a helyhatósági választásokon. Valószínű lesznek olyan régiók, ahol a különböző politikai szereplők eleve együttműködve jelennek meg a választópolgárok előtt. Azt is el tudom fogadni, hogy országos szinten olyan típusú keretegyezményt kötünk a többi politikai szereplővel, amely megengedni ezeket az alternatívákat, és a helyi szereplőkre bízza, melyiket választják ezek közül. Azt hiszem, teljes mértékben rugalmasnak kell lennünk. Ha valaki csak a saját kicsi szemétdombjáról és alacsony perspektívából közelíti meg a helyzetet, s megpróbál ráerőltetni a többiekre megoldásokat, egészen biztosan vesztes lesz. Értem ezt az RMDSZ és az MPP egyes vezetői esetében, akik mindig saját kicsi környezetükből indulnak ki, s megpróbálják álláspontjukat rákényszeríteni a többiekre. Az EMNM soha nem volt ilyen, ezért van nekünk három régióelnökünk, és jöttek létre a regionális struktúrák.

– Konkrétan meddig kellene megalakulnia az új politikai alakulatnak, ha szombaton meglesz az elvi döntés?

– Azt szeretnénk, hogy a következő fél évben mindképpen pontot tegyünk erre a kérdésre. Valamikor a 2011-es esztendő nyaráig tiszta képet kell alkotni, hiszen 2012-ben önkormányzati választások lesznek. Úgy érzem, Tusványosnak kell lennie annak az időpontnak, amikor ezzel a kérdéssel el kell számolnunk, hiszen általában ez az alkalom, amikor mérleget vonunk.

– Milyen reményekkel néz a jövő februári RMDSZ-kongresszus elé?

– Egy fecske nem csinál tavaszt, vagyis egy személy nem elegendő a változásokhoz. Bárki lehet az RMDSZ elnöke, ha a szemléletmód nem változik meg, akkor kudarcra van ítélve. Még akkor is, ha az illető jó szándékú. Különben több olyan személy van az RMDSZ-ben, akik az autonómiában hisznek, de ezek markáns kisebbségben vannak. Információim nem annyira mélyek, mint amikor parlamenti képviselőként belülről láthattam a történéseket. De azt hiszem, hogy az RMDSZ-nek jelenleg nincs esélye megújulni. Még akkor sem, ha Markó Béla visszavonul. Nem látom azt a szándékot, hogy radikálisan megváltozzon a jelenlegi szemléletmód. Nem Bukarestben kell intézni feltétlenül a dolgokat, és nem az egyedi esetekre kell helyezni a hangsúlyt, hanem azon a bizonyos kollektív munkaszerződésen kell dolgozni. Nem látom, hogy ezt ki tudná felvállalni. Székelyföldön vannak olyan politikusok, akik erre képesek lennének, de a jelenlegi rendszerben nem látom, hogyan tudnának többséget szerezni. Annyira be van csontosodva az RMDSZ retorikájába a szemlélet, miszerint azért megyünk Bukarestbe, hogy ott kijárjunk dolgokat. Aki egyszerűen más látásmóddal jelenik meg, eleve kisebbségi sorsra van ítélve. Ezért nem is merem venni a bátorságot, hogy bármilyen nevet kiejtsek a számon az esetleges RMDSZ-elnök személyét illetően. Kérdezett Papp Annamária

Megjegyzés

A két cikk nagyon hasonló kicsengésű. Egy másik civil szerveződés belügyébe beavatkozva próbálják a maguk igazát elmondani, de ha a dolgok, cselekvések mögé néznénk, tapasztalható, hogy a polgáriakat ellenfélnek akarják leminősíteni és nem tartják ellenzékinek . (Erdélyi Polgár)

Emlékezzünk csak ! 2006-ban olvastuk !

http://archivum.szabadsag.ro/main3.php?ev=2006&ho=1

Elégedetlenkedik a kolozsvári RMDSZ-tagság. Kitámadták a Kolozs megyei elnökséget a Fekete Emőke-ügy miatt

(1. oldal)

A megválasztásakor még mosolygó László Attila egyre nehezebb gondokkal szembesül, Rohonyi D. Iván felvétele

Nagyfokú elégedetlenséget váltott ki az RMDSZ kolozsvári szervezetében, hogy a szövetségnek nem sikerült megszereznie a Kolozs megyei alprefektusi tisztséget. A konzultatív szereppel bíró kolozsvári Kerületi Elnökök Tanácsának (KET) legutóbbi ülésén főleg a kerületi szervezetek elnökei hevesen támadták László Attilát, a Kolozs megyei RMDSZ elnökét és a szervezet elnökségét amiatt, hogy nem ellenőrizték, az alprefektusi tisztségre jelentkező Fekete Emőke teljesítette-e vagy sem a versenyvizsga feltételeit.

Máté András parlamenti képviselő, az ülés egyik résztvevője a Szabadságnak megerősítette a kerületi elnökök zúgolódását. Ők azt kifogásolták, azáltal, hogy az RMDSZ jelöltje nem teljesítette a versenyvizsga követelményeit, az egész szervezetet lejáratta a koalíciós partnerek, de elsősorban a tagság előtt. Mint ismeretes, az RMDSZ jelöltjét az alprefektusi versenyvizsgán nem is engedték szóhoz jutni. Noha Fekete Emőke megkapta a vizsgán való részvételi jogot, a testület elnöke úgy vélte, hogy nem felel meg a követelményeknek, mivel nincs megfelelő számú munkaéve. Az RMDSZ vezetősége szerint koalíciós egyezséget szegett meg a Demokrata Párt azzal, hogy Cynthia Curtot állította versenybe, hiszen az eredeti megállapodás szerint csak az RMDSZ-nek kellett volna jelöltet állítania.

A kerületi elnökök szerint az RMDSZ-nek jobban utána kellett volna néznie, kit jelöltet a tízéves mandátumot biztosító funkcióra.

A lapunknak nyilatkozó László Attila szerint azért alakult így a helyzet, mert a szövetségben évek óta elhanyagolják humánerőforrás-politikát. Az alprefektusi tisztség esetében is csak két hét állt rendelkezésükre a megfelelő személy megtalálásához, de van, amikor két nap alatt kell megtalálni a megfelelő jelöltet. Ez természetes állapot, éppen ezért az RMDSZ-nek is rendelkeznie kell egy olyan listával, amely a lehetséges szakemberjelölteket számon tartja. László szerint az egész RMDSZ-ben hiányzik a humánerőforrás-politikára vonatkozó elképzelés, példaként a szövetség Ügyvezető Elnökségét és a területi szervezeteket említette, ahol a kormányzati szerepvállalás után Bukarestbe távozó értékes embereket nem sikerült megfelelő módon pótolni.

László Attila úgy véli, tudatosan kellene foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert olyan komoly akadályokkal is szembe kell néznie a szervezetnek jelöltkereséskor, mint például azzal, hogy a romániai magyar szakemberek jelentős része nem mer a román többségű állami intézményekben elhelyezkedni. Emellett az is sokat nyom a latban, hogy a magasabb funkciókat csak minimum hétéves, a megpályázott intézményben szerzett tapasztalattal lehet betölteni. Az idősebb jelentkezők azonban sokszor már nem hajlandók átalakítani életüket.

Az RMDSZ másfél éve nem tud jelöltet állítani az Országos Lakásügynökség Kolozs megyei kirendeltségének élére, mivel nem találnak a tisztség követelményeinek megfelelő, és a funkciót betöltésére hajlandó magyar építészmérnököt. Az RMDSZ ezenkívül jogász, közgazdász, bányamérnök, geológus végzettségű személyeket keres.

Borbély Tamás

Az RMDSZ akut szakemberhiánya ellenére Csoma Botond tölti be mától az Állami Birtokok Ügynöksége Kolozs megyei kirendeltségének igazgatói tisztségét. A versenyvizsga alapján elnyert funkció azért fontos, mert az ügynökség elnöke tagja a megyei földosztó bizottságnak is.

http://archivum.szabadsag.ro/main.php?datum=20060128

Leszámolással vádolják a Kolozs megyei RMDSZ vezetőségét. Fellángolt a vita a szervezet jelenlegi és egykori elnöke között

(1., 5. oldal)

László Attila és Kónya-Hamar Sándor: Vége a mosolydiplomáciának (Rohonyi D. Iván archív felvétele)

Politikai leszámolással vádolta az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökségét Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselő, aki tavaly áprilisig töltötte be a szervezet elnöki tisztségét. A most Európai Parlamenti képviselőként dolgozó honatya a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) tegnapi ülésén azzal vádolta László Attilát, aki városi tanácsosi pozícióját a kolozsvári üzletembereket tömörítő Euréka egyesület képviselőjeként foglalta el, hogy „átjátszotta" a Kolozs megyei RMDSZ-t az egyesületnek. László Attila szerint a volt elnök sértődöttsége abból fakad, hogy véget akarnak vetni a rokoni alapon történő kinevezéseknek.

Az MKT tegnap délutáni ülésének egyik legérdekesebb beszédét Kónya-Hamar Sándor tartotta, amelyben a Kolozs megyei RMDSZ volt elnöke súlyos vádakkal illette az érdekvédelmi szervezet jelenlegi vezetőségét. Kónya-Hamar szerint Lakatos Artúrt azért cserélte le az elnökség a kolozsvári Univers T igazgató tanácsi (it) tisztségéből, mert Lakatos az ő embere. A történész végzettségű egykori it-tag jelenleg Kónya-Hamar képviselői irodájának vezetője. A feltételezésekben Kónya-Hamar tovább ment, szerinte Sztranyiczki Szilárdot is azért nem nevezték ki ismét a Kolozs megyei kataszteri hivatal élére, mert róla is azt terjesztik, hogy az ő embere lenne. Mint ismeretes, Sztranyiczkit immár hatszor váltották le a hivatal éléről. A parlamenti képviselő azt kifogásolja, hogy a bírósági határozat nyomán, Leontina Kovacs igazgatói tisztségbe való visszahelyezését követően, az RMDSZ vezetői elmulasztották Sztranyiczki ismételt kinevezését. Kónya-Hamar emlékeztetett, hogy a Szociáldemokrata Párt kormányzása alatt ez háromszor sikerült neki.

A törvényhozó a többi igazgatói tisztségbe való kinevezést is sérelmezi. Tavaly április 9-e után László Attila csak néhány egykori it-tagot nem mozdított el pozíciójából, a többségüket azonban lecserélte. A parlamenti képviselő szerint ezekbe a funkciókba az Euréka emberei kerültek, akik nem mérettették meg magukat az RMDSZ-ben.

Az ülésen némileg csitítani próbálva az indulatokat, Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, hogy az érdektelenség a szervezeten belül valóban nagy, éppen ezért nem vádaskodásra, hanem a tagoknak egymás megsegítésére kellene összpontosítaniuk. A szenátor rámutatott: a Kolozs megyei koalíciós egyezség azért nem működik megfelelően, mert a kisebbségi törvénytervezet bukaresti vitája miatt az RMDSZ a koalíció szélére sodródott, és ez begyűrűzik Kolozs megyébe is. A szenátor szerint az RMDSZ helyi vezetőinek a tárgyalásokon nagyon nehéz „legyűrniük" Emil Bocot, mert országos pártelnökként rendkívül erős a pozíciója, és a kisebbségi törvénytervezet kapcsán is főleg a Boc által vezetett Demokrata Párttal kell harcot vívni.

Az MKT-tagok elégedetlenségét az is fokozta, hogy László Attila, személyes okokból, nem tudott részt venni az ülésen. A vádak kapcsán lapunk kérdésére válaszolva kifejtette: Lakatos Artúrt azért váltották le, mert a volt ifjúsági ház igazgatói tisztsége az RMDSZ-nek jár, Kónya-Hamar irodavezetője pedig történészi diplomával ezt a nem foglalhatja el. Lőrinczi Zoltán viszont turisztikai menedzsment végzettségével éppen alkalmas a funkció betöltésére. László Attila szerint Kónya-Hamar sértődöttségében az is szerepet játszik, hogy az it-tagságról leváltott Lakatos a volt megyei elnök rokona. A Kolozs megyei RMDSZ elnöke kifejtette: legalább húsz olyan fiatalt ismernek, akik a Lőrincziéhez hasonló végzettséggel rendelkeznek, de kétéves gyakornoki tevékenységük híján senki sem akarja őket alkalmazni, e nélkül pedig nem szerezhetik meg egyetemi diplomájukat. László elengedhetetlenül fontosnak tartja az RMDSZ szakembergárdájának kialakítása szempontjából, hogy Lőrinczit kinevezték, aki majd segíthet a szakmában dolgozó társainak, hogy munkahelyhez jussanak és megszerezhessék oklevelüket.

Az MKT-ülés fő napirendi pontja a 2005-ös költségvetés és a 2006-os büdzsétervezet elfogadása. A vita során ismét élesen a felszínre tört, hogy sem a szövetség tisztségviselőinek jelentős része, sem a vidéki és városi szervezetek nem fizetik ki a megyei RMDSZ-nek az alapszabályzatban megállapított tagsági díjat. Ezért is tavaly az RMDSZ 150 millió lejes hiánnyal zárta tavalyi pénzügyi mérlegét. A vita során az általános érdektelenségre utaló számok is elhangzottak. Kiderült, hogy a papíron létező 93 szervezet közül 14 nyújtotta be tavalyi tevékenységéről szóló beszámolót, ezért sokan azt feltételezik, hogy a többi 79 szervezetnek semmilyen tevékenysége nem volt. Az egyszerű tagoktól származó összeget sem tudják behajtani. Vannak olyan települések, ahol a több ezres papíron létező tagságból alig ötvenen fizettek az RMDSZ kasszájába.

Borbély Tamás

http://archivum.szabadsag.ro/main.php?datum=20060127

Az ERMÁÉRT létrehozását kezdeményezték. Az új intézmény februárban alakulna meg

(1., 4. oldal)

Tőkés László (balra) régi álma valósulna meg az ERMÁÉRT megalakulásával (Gyurka Előd felvétele)

Az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) létrehozásáról szóló szándéknyilatkozatot fogadtak el csütörtökön Kolozsváron azon az Egyeztető Autonómia-Kerekasztalon, amelyet a Tőkés László református püspök által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezett. A tanácskozáson az erdélyi magyar történelmi egyházak zöme és jelentős civil szervezetek mellett jelen volt az RMDSZ képviselője is.

A szándéknyilatkozat szerint február második felében ismét hasonló felállásban szerveznek egy tanácskozást, amely egyben az ERMÁÉRT megalakulását jelentené.

Tőkés László a megbeszélést követő sajtótájékoztatón gesztusértékűnek értékelte, hogy Markó Béla, az RMDSZ elnöke elküldte a szövetség képviselőjét a tanácskozásra. Székely István, az RMDSZ szakértője a Szabadság kérdésére elmondta: az RMDSZ részvétele a kolozsvári megbeszélésen elsősorban a kerekasztal témáját képező autonómiának szól. Megállapította, ha valóban létrejön az erdélyi magyar politikai és civil szervezeteket, illetve egyházakat tömörítő ERMÁÉRT, akkor némi átfedés keletkezik az RMDSZ döntéshozó szerveként működő Szövetségi Egyeztető Tanács és az újonnan létrejött intézmény között. Az RMDSZ képviselője nem írta alá a tanácskozás végén a résztvevők által elfogadott szándéknyilatkozatot, mert – mint mondta – ő csak egy olyan megbeszélésre érkezett, amelynek témája az autonómia.

Az EMNT elnöke kifejtette: azért van szükség egy ilyen testületre, mert jelenleg nem létezik az erdélyi magyarságon belül intézményes formája a párbeszédnek. Tőkés emlékeztetett, hogy ez csak egy szándéknyilatkozat, de reményét fejezte ki, hogy a meghívottak majd pozitívan reagálnak a meghívásra. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke, aki egyben RMDSZ-es parlamenti képviselő, kifejtette: nem tudja, hogy milyen formában és milyen szinten jön létre ez a kerekasztal, de optimista abban, hogy ez valahogyan mégis megtörténik, mert szerinte mindenki látja, hogy ez szükséges.

B. T.

Medvegyev rámordult Amerikára

http://atv.hu/kulfold/20101203_medvegyev_ramordult_amerikara
2010.12.03. 16:15
Az orosz államfő szerint az iratok feltárják az amerikai külpolitika cinizmusát.
Elítélően nyilatkozott pénteken az orosz államfő az amerikai külpolitikáról a WikiLeaks által kiszivárogtatott titkos amerikai diplomáciai iratok kapcsán. Dmitrij Medvegyev szerint az iratok feltárják az amerikai külpolitika cinizmusát.
"Nincs üldözési mániánk. Semmiféle kiszivárogtatástól nem tesszük függővé az orosz-amerikai kapcsolatokat. De ezeknek az iratoknak jelzésértékük van" - közölte az orosz elnök az orosz állami tévé által közvetített sajtókonferencián, amelyet a Moszkvában tartózkodó olasz kormányfővel, Silvio Berlusconival tartott.
Az orosz elnökről azt írta a moszkvai amerikai követség egyik jelentése, hogy bár államfőként Vlagyimir Putyin fölött áll, mégis csak Robin szerepe jutott neki a kormányfő által alakított Batman mellett. "Az iratokban lévő étékelések, ítéletek mindenre kiterjedő cinizmusról árulkodnak, méghozzá az előző amerikai kormányok külpolitikája esetében is" - mondta Medvegyev.
Berlusconi azt mondta a moszkvai sajtókonferencián: "nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani az iratoknak, habár kétségtelenül irritálóak".
A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott iratok egyikében egy vezető amerikai diplomata az olasz miniszterelnököt "gondatlan, hiú és nem hatékony európai vezetőként" jellemzi. Egy másik irat "fizikailag és politikailag is gyengének" nevezi, és úgy fogalmaz, hogy az éjszakába nyúló partik miatt nem tudja megfelelően kipihenni magát.
FH

Bombahír: Állítólag „C típusú átvilágítást” rendelt a magyar vezetőkről Amerika

http://atv.hu/belfold/20101203_allitolag_c_tipusu_atvilagitast_rendelt_a_magyar_vezetokrol_amerika 2010.12.03. 10:10
A Wikileaksen már Magyarország is szivárog, a Guardian szerint amerikai diplomatákkal gyűjtetett adatokat az Egyesült Államok.
Összegezzék a jelenlegi (és a lehetséges jövőbeni) vezetők és tanácsadók pénzügyi helyzetét, egészségi állapotát, gyenge pontjait és biometrikus jegyeit (ilyen lehet az ujjlenyomat, a hajszálból kinyerhető információk stb.) – ezt kérte 2009 júniusában egy Clinton nevű aláíró egyes amerikai diplomatáktól. Az erről szóló, egyébként a WikiLeaksen szivárgó anyagot egyébként a Guardian publikálta, a Külügyminisztériumot pedig vélhetően nem lepte meg különösebben, ugyanis Amerika jelezte, hogy hamarosan kibukik a levelezés.
Erőkörök felrajzolása Egyébként ez a legkeményebb és leginkább kézzelfogható kérés a „nemzeti vezetés” című pontban, amelyben többek között arra szólítják fel az amerikai diplomatákat, hogy térképezzék fel az ország vezérkarának filozófiáját, motivációit, döntéshozatali mechanizmusát, a kormányzati tényezők és a biztonsági szolgálatok viszonyát, az igazságszolgáltatás szereplőinek helyzetét, a meghatározó tanácsadókat és így tovább. Az új direktíva A dokumentum tanúsága szerint egyébként Amerika nem viccel, a leirat az új „nemzeti humán-hírszerzési direktívára” hivatkozik, felszólítva a követségi munkatársakat, hogy annak szellemében segítség a magyarországi biografikus adatgyűjtést. (A biografikus adatgyűjtés ez esetben nem a pőre életrajzi információkat jelenti, hanem az összes beszerezhető, életpálya-, életviteli adatot.) A leirat arra is kitér, hogy a kívánt információkat nemcsak állami szereplőktől lehet beszerezni. Magyar Gárda kiemelve És persze Amerika nem csak konkrét személyekre volt kíváncsi, hanem általánosságokra, így arra bíztatta itt szolgáló tisztviselőit, hogy koncentráljanak arra is, érvényesül-e a vallásszabadság, miként áll a helyzet a magántulajdon szentségével, hogy haladnak a gazdasági, társadalmi és oktatási reformok, illetve terveit elképzeléseit miképp tálalná a kormány – beleértve a média befolyásolását is. Nyilvánvalóan nem csak a hatalom, hanem az ellenzék is fontos: a leirat az ellenzék és a szélsőséges csoportok elemzését (többek között külföldi kapcsolataik és forrásaik beazonosítását) kéri, külön nevesítve a Magyar Gárdát. Oroszok a célkeresztben Aztán a dokumentumban a másik mumus, Moszkva is visszaköszön: Amerika azt szeretné, ha magyar rezidensei felmérnék az orosz kapcsolatokat, különös tekintettel az energiaipari, biztonsági, kereskedelmi és szállítási kötődéseket. Ezzel együtt pedig, kéri a leirat, fel kellene rajzolni a magyar elit illetve az orosz hivatalosságok és üzletemberek közötti kapcsolati hálót, és persze be kellene azonosítani azokat a gyenge pontokat, ahol az oroszok sikerrel befolyásolhatják a minisztériumi szinteket, az ellenzéket, a hírszerzést – vagy éppen a pártokat, némi pénzzel. Ami pedig az általánosságokat illeti: a dokumentum arra is kíváncsi, hogy milyen Oroszország kormányzati és közmegítélése. A konkrétumok nullák Egyébként konkrétumokat tartalmazó dokumentum eddig kettő bukott ki - pont Oroszország, pontosabban a grúz háború kapcsán. „A Magyarországgal kapcsolatban eddig kiszivárogtatott két dokumentumhírértéke nulla, és – ellentétben több más országgal kapcsolatosjelentéssel – nincs bennük semmi botrányos”, mondta az atv.hu-nakNógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő kiemelte: éppen hogy afeladatát teljesíti az a külügyminisztériumi főosztályvezető, aki ismerteti a hivatalos magyar álláspontot egy amerikai diplomatával – jelen esetben a grúz háborúval kapcsolatban. Kicsit elébe ment Mint az megírtuk, Hamikus Vilmos, a külügyminisztérium volt főosztályvezetője azt mondta, hogy az EU állásfoglalásban Magyarország nem fogja ellenezni a keményebb nyelvezetet sem. A magyar diplomata azonban tart attól, hogy a szokásos irányból - Németország és Olaszország - részéről tiltakozni fognak az agresszív állásfoglalás ellen. Hamikus azonban hálás azért, hogy francia elnökség van az EU élén, amely bátrabb, mint más tagállamok. A távirat szerint Hamikus állásfoglalása megelőzte az érintett felekkel, Oroszországgal és Grúziával való kapcsolatfelvételt az ügyben. Nem kérdőjelezhető meg A másikban Banai Károly nagykövet, a miniszterelnök kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója szerint a magyar álláspont nagyon határozott és egyértelmű volt, nevezetesen „Grúzia szuverenitása és területi integritása nem kérdőjelezhető meg.” A diplomata hozzátette, hogy a grúz cselekmények ellenére az „orosz reakció teljesen aránytalan volt, mint amit a helyzet igényelt volna.” Banai arra a fontos tényre is rávilágított, hogy a NATO és az EU egyaránt a grúz demokrácia védelmében lépett fel. A diplomáciai távirat összefoglalja az ügyben a Fidesz álláspontját is. Beavatkozás és undor Ami meglehetősen sarkos volt, Orbán Viktor ugyanis a grúz háborúról azt mondta: „az elmúlt 20 évben nem volt példa olyan nyers erőpolitikára, mint amit Oroszország az elmúlt napokban vállalt". A Fidesz elnöke később az 1956-os magyarországi beavatkozáshoz hasonlította a Grúzia elleni orosz támadást. Igaz, Igor Szavolszkij, a budapesti orosz nagykövet sem csiszolta túl viszontválaszát, és azt találta mondani, hogy Orbán Viktor valótlanságot állít, és egyrészt nyugodtan, másrészt enyhe undorral fogadja szavait. Búcsú a bizalomtól A kiszivárogtatások azonban várhatóan nem borítják a diplomácia világát. "Nem lesz drámai következménye a nemzetközi kapcsolatokban a WikiLeaks féle kiszivárogtatásnak", mondta a NATO volt főtitkára Budapesten. Javier Solana szerint ugyanis a kiszivárogtatás nem jelent közvetlen biztonsági fenyegetést. Azt viszont elismerte, hogy a most megingott bizalmat nem nem lehet helyreállítani, a titkos iratok nyilvánosságra hozása nyomán meg fog változni a diplomaták viselkedése, nehezebbé válik a bizalomépítés és a megegyezés. Pedig, emlékezett Solana, "sok sikert azért tudtam elérni, mert lehetőség volt a bizalom kialakítására, ez pedig sokszor fontosabb az átláthatóságnál".
2010.12.02. 11:18

A miniszterelnök szerint "ők is hazudnak, mi is hazudunk"

Egyre gyűrűzik a WikiLeaks titkos-adat szivárogtatása körüli nemzetközi botrány
„A történelem legnagyobb diplomáciai botránya”, „Soha nem szenvedett ekkora titkos adatvesztést egy nagyhatalom” – ilyen vélemények jelentek meg, miután kiderült, hogy a WikiLeaks sorra publikálja az Egyesült Államok több százezer diplomáciai és külügyminisztériumi jelentését. A dokumentumok tanúsága szerint gyakran előnyösebb helyzetben vannak azok az országok, amelyek az Egyesült Államok „ellenségei”, mint azok a nemzetek, akik hivatalosan „szövetségesei”. A fél világ érintett a botrányban, amelyben a most nyilvánosságra került titkos dokumentumok sok esetben felülírták az eddigi nyilvánosan propagált álláspontokat, a sorból Magyarország sem maradt ki. Eddig mintegy félszáz országból, köztük Magyarországról is tartalmaztak diplomáciai jelentéseket azok a fájlok, amelyeket vasárnap kezdett el felölteni az internetre a WikiLeaks. A portál ezt megelőzően néhány vezető lapnak is továbbította a dokumentumokat, amelyek a hét során már a nyilvánosság elé tártak bizonyos részleteket a hatalmas adathalmazból. A diplomáciai táviratok egy része a világhálón is elérhető már, tartalmuk és jelentőségük változó. A dokumentumok között különböző titkosítású jelentéseket találunk, amelyekben azonban a közös az, hogy eddig ezekbe csak a vezető politikusok, illetve a diplomáciai testület (CD vagyis corps diplomatique) csupán szűk rétege kaphatott bepillantást. A kiszivárgott jelentések azonban nemcsak az amerikai CD hírnevére és a fogadó országgal kiépített bizalomra – amely részben a közös interakciók során kölcsönösen megosztott információk titoktartó kezelésén alapul – mérnek csapást, de szerecsenmosdatásra kényszerítik a kormányzatot, sőt, Washington és bizonyos esetekben a fogadó ország diplomatái által a dokumentumokban idézett vezető politikusok is magyarázkodásra kényszerültek. Titkos játszmák, fóbiák A WikiLeaks honlapján eddig publikált jelentések között (az oldal azt ígéri, hogy folyamatosan fogja közzétenni a birtokába került aktákat) találtunk olyat, amely a 2009-es német választási kampányról szóló beszámolójában Angela Merkel kancellárt nemes egyszerűséggel a „Teflon” becenévvel illeti. Egy másik sürgöny Vlagyimir Putyint „alfa-hímnek” nevezi. A nyilvánosságra került iratok között azonban korántsem ezek vagy a líbiai vezető, Moammer Kadhafi fóbiáiról szóló beszámolók okozták a nagy felzúdulást – aki, mint kiderült, nem szeret emeleten tartózkodni, a legritkább esetben repül víz felett, és mindenhová elkíséri szőke, Galina nevű ukrán ápolónője.
Nagyobb méretért kattintson a képre
A vezető politikusokat és a diplomáciai elitet leginkább az eddig a plénum elől elrejtett, geopolitikai játszmák és stratégiai kérdések ügyében történő állásfoglalások, tervek és elemzések kiszivárogtatása aggasztja, amely soha nem látott méretű nyilvánosság elé tárja a CD és kormányzati színfalak mögötti kézfogásokat és vélekedéseket. Atomalkatrészek „Made in China” A kiszivárogtatott dokumentumok szerint az Egyesült Államok már korábban olyan információk birtokába jutott, amelyek szerint egy kínai vállalat a rakétákban alkalmazott giroszkópokat szándékozik egy transzfervállalaton keresztül Iránba küldeni. Ezzel egyértelműen megszegné az ENSZ BT 1737. és 1803. számú határozatát, amelyek előírják, hogy a kormányzatoknak meg kell akadályozniuk minden olyan szállítmányt, amely elősegítené Irán atomhordozó fegyverrendszerének (rakétaprogramjának) a kiépítését. Washington viszont már évek óta tudott a kínai fegyverszállítmányokról, amelyeknek a végső felhasználói iraki terroristák és afganisztáni tálib lázadók. 2007-es sajtó- és titkosszolgálati kiszivárogtatások szerint Kína a gyáraiból repülőgépeken közvetlenül szállított kézi- és rakétafegyvereket, lőszert és út menti pokolgépek előállításához szükséges alapanyagokat Afganisztánba. Kína bizonyított fegyverszállításai egyértelmű cáfolatai annak az amerikai vélekedésnek, hogy az ázsiai ország érdekelt és tevékenyen részt is vesz a terrorizmus elleni erőfeszítésekben. Ezt a védelmi minisztériumból kiszivárgó álláspontot támasztják alá külügyminisztériumi vélemények is. John Tkacik korábbi külügyes szerint a kínai fegyverek komolyan hozzájárulnak a közel-keleti és dél-ázsiai gócpontok instabilitásához, Washington demokrata és republikánus kormányzatai pedig szemet hunytak e fölött. Szerinte Peking fegyverei a transzferországnak számító Iránon és Szírián keresztül már Libanonba és Gázába is eljuthattak – Kína pártfogói azonban cáfolják ezeket a határozott állításokat. Teflon, pehelysúly és Batman Szövetségeseivel azonban nem bánt ilyen kesztyűs kézzel az amerikai CD, amennyiben Angela Merkel kancellárt a Teflon, belügyminiszterét pedig a „kiszámíthatatlan” jelzővel illette. A Der Spiegel szerint az Egyesült Államok a német kormányzat minden szintjén rendelkezik informátorokkal. A lap internetes oldala vasárnap arról is beszámolt, hogy Magyarországról 734 jelentést küldtek, többnyire a 2006 óta eltelt időben, amelyekből 34 a titkos minősítést kapta. A budapesti székhelyű amerikai CD-jelentések tartalmát azonban lapzártánkig nem hozta nyilvánosságra a WikiLeaks, amely eddig 471 dokumentumot publikált a 250 ezerből. A brit vezetők sem maradtak ki a szuperhatalom diplomatáinak jellemzései közül. Obama elnök még 2008-ban „pehelysúlyúnak” jellemezte David Cameron brit miniszterelnököt, Gordon Brown pedig az amerikai CD-jelentések szerint „ingatag, bizonytalan”. Az is kiderül továbbá, hogy az Obama-rezsim inkább az ázsiai kapcsolatok bővítésében érdekelt, mint a hagyományos, európai szövetség erősítésében. Kémkedéssel vádolják az amerikai diplomatákat Az amerikai bizalmatlanság további jele lehet, hogy a legfőbb szövetséges fővárosában, Londonban működő nagykövetség is megkapta azt a 2009-es külügyminiszteri megbízást, amelyben Hillary Clinton az amerikai CD-tagjait kémkedésre sürgeti az ENSZ-képviselők és a főtitkár, Ban Ki Mun, valamint további mintegy 30 fogadó ország politikusai, vezetői után. A miniszteri tájékoztató szerint szükségesek a hitelkártyaadatok, telefon- és e-mail-kapcsolatok, jelszavak és további jelentékeny információk – a hírszerzési megbízást pedig többek között olyan amerikai képviseletekre továbbították, mint Berlin, Párizs, London, Tel Aviv, Bécs, Brüsszel, Tokió. Moszkvával szemben is éles kritikát fogalmaztak meg amerikai diplomaták – legalábbis ez derült ki több CD-jelentésből. Robert Gates védelmi miniszter 2010 februárjában francia kollégájának azt mondta, hogy szerinte a demokrácia eltűnt, és a rendőrséget kezükben tartó oligarchák irányítanak. A miniszter szerint Dmitrij Medvegyev elnök ugyan egy fokkal pragmatikusabb politikát folytat, mint elődje, de kevés valódi változás történt – idézi Gates szavait a jelentés. Más beszámolók szerint Medvegyev jelenlegi és Vlagyimir Putyin korábbi elnök között a kapcsolatot leginkább Robin és Batman versengésével lehet jellemezni – de volt olyan amerikai jelentésre is példa, ahol Putyin az „alfa-hím” jelzőt kapta. Az orosz megvesztegethetőségről is készültek jelentések a The Guardian szerint. A lap értesülései alapján az amerikai CD szerint az orosz politikai rendszeren belül mintegy 300 milliárd dollár kenőpénz cserél gazdát évente. A kis országok számára megalázó szerepet jelez az a távirat, amelyből kiderül, hogy a szlovén államfőnek Washington megüzente: ha találkozni akar Obama elnökkel, akkor országa fogadjon be legalább egy guantanamói foglyot. Szaúd-Arábia: „Le kell csapni a kígyó fejét!” Egy 2008-as beszámoló tanúsága szerint Rijád washingtoni nagykövete, Adel al-Dzsubeir szerint az uralkodó, Abdullah bin Abd al-Aziz és a vezető hercegek Iránra utalva egyaránt azt követelték az Egyesült Államoktól, hogy katonai akcióval „csapja le a kígyó fejét” és tegyen pontot az Iszlám Köztársaság atomprogramja végére, amelynek iraki politikai térnyerésének a megfékezése szintén prioritás Szaúd-Arábia számára. A diplomáciai iratok nyilvánosságra kerülését követően Szaúd-Arábia azonban azt nyilatkozta, hogy mivel a királyság nem tudja ellenőrizni a dokumentumok hitelességét, nem kommentálja a nyilvánosságra hozott tartalmat sem. Az AP hírügynökség szerint Szaúd-Arábia a legritkább esetben beszél a nyilvánosság előtt az iráni atomprogrammal kapcsolatos fenntartásairól, de az látható, hogy az arab királyságot egyre jobban aggasztja Irán föld alá rejtett nukleáris fegyverkezési és rakétaprogramja. Implicit figyelmeztetés lehet, hogy szűk két hete az amerikai kongresszus zöld utat adott az évezred fegyvereladásának: Szaúd-Arábia több száz katonai légi járművet, több ezer rakétát és földalatti létesítmények, bunkerek megsemmisítésére tervezett bombát vásárolt az Egyesült Államoktól. A szaúdi vezetők arrogáns stílusára George W. Bush nemrég megjelent önéletrajzában is olvashatunk példát. Amikor Abdullah király az elnök texasi birtokán járt, első kérdése az volt, hogy „Mikor hagyja el a disznó Ramallahot?” A kevéssé diplomáciai megfogalmazás Ariel Saron akkori izraeli miniszterelnökre vonatkozott. Amúgy Bush többször is utal könyvében arra, hogy a külföldi vezetőkkel történt találkozói előtt bizalmas dossziét készítettek számára, így meglepő kérdéseket is fel tudott tenni partnereinek. „Ők is hazudnak, mi is hazudunk” A kiszivárogtatott dokumentumok egyértelműen új fényt vetnek a nemzetközi közösség tagjainak asszisztálásával az iráni nukleáris fenyegetés körül zajló zéróösszegű játékra, amelyben a perzsa érintett tagad, az Egyesült Államok „feltételez”, az ENSZ szankciókkal büntet, Izrael a nyomásgyakorlást, a térség arab vezetői pedig a fegyveres beavatkozást sürgetik. A matematikában (is) alkalmazott játékelmélet szerint zéróösszegű az a játszma, amelyben a játékosok (Irán, Izrael) csak egymás kárára (támad, nem támad) növelhetik nyereségüket. A zsidó állam hamarosan akár kettős vesztes helyzetben találhatja magát. Izrael vezetői következetesen hangoztatják, hogy nem ülhetnek ölbe tett kézzel az iszlamista és iráni nukleáris fenyegetésekkel szemben, ahogy tette azt az Egyesült Államok 2001. szeptember 11-én. A kettős vesztes helyzet lényege, hogy az önálló izraeli katonai beavatkozás egy komoly regionális háborút, míg a fegyveres szankció elvetése az iráni atomfegyverek létrehozását kockáztatja. Ebben a leosztásban is egyértelműen döntő helyzetben van az Egyesült Államok. A korábbi – ENSZ-határozatokat tiszteletben tartó – republikánus Közel-Kelet-politikával szemben a kiszivárogtatott dokumentumokból az derül ki, hogy az aktuális demokrata adminisztráció, Barack Obama elnökkel az élen, hosszú ideje zsarolja a zsidó államot, az eddigi washingtoni, sőt nemzetközi elképzeléseket is gyökeresen felülíró békeultimátum elfogadása érdekében. A taktika része lehet Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel szembeni komoly kritika, aki legutóbbi amerikai útja során (amikor Obama éppen ázsiai muszlim országokkal sürgette az együttműködést) azt mondta, hogy „katonai nyomást kell gyakorolni Iránra”, hogy az iszlám diktatúra leállítsa az atomfegyver előállítására irányuló atomprogramját. Washington erős nyomást helyez Izraelre annak ellenére, hogy Iránnal szemben nemcsak Szaúd-Arábia, hanem a régió más államai is határozottan kritikusak. Példa erre Hamad bin Jasszim al-Táni katari miniszterelnök, aki szintén nem rendelkezik túlzottan hízelgő véleménnyel országa és Irán kapcsolatáról: „ők hazudnak nekünk, mi hazudunk nekik” – mondta a politikus az amerikai nagykövet egy 2009 decemberi találkozóján, akinek megerősítette, hogy országa folyamatosan sürgeti Teheránt a Nyugattal való együttműködésre, különben „katonai akció lesz. Ha nem az Egyesült Államok, akkor Izrael részéről.” Al-Táni ezenkívül részvétét fejezte ki az Egyesült Államokban pusztító Katrina hurrikán áldozatai felé, de figyelmeztetett: Katarnak is „megvan a saját Katrinája” – ami a jelentések szerint egyértelmű utalás volt a politikus részéről az Irán által képviselt biztonsági kockázati tényezőre. A kiszivárgott dokumentumokból az is kiderült, hogy az Egyesült Államok több európai országban is tárol harcászati atomfegyvereket. Annak ellenére, hogy korábban is sejteni lehetett, hogy Németországban, Hollandiában, Törökországban és különösen Belgiumban tárolnak nukleáris fegyvereket, ezt az értesülést eddig se az érintett országok, sem pedig a NATO nem erősítette meg. Qui prodest? Kinek használ vagy kinek áll az érdekében a WikiLeaks tevékenysége, amelyben egyre-másra hozza nyilvánosságra titkos dokumentumok százezreit – nagyrészt az Egyesült Államok tevékenységével kapcsolatban – amelyeknek ezt követően az interpretációja egy beékelt közeg, a médiumok és egyéb szervezetek feladata lesz? Az Iraki Háborús Napló közelmúltban történt nyilvánosságra hozatalát követően egyértelművé vált, hogy az adatokat nehezen fogják objektív szempontok alapján elemezni és publikálni. Ennek lehet a bizonyítéka az, hogy ahány sajtóorgánum, annyiféle szám és magyarázat született a 400 ezer oldalas napló kiszivárogtatását követően. A diplomáciai levelezés publikálása szintén ambivalens eredményeket hozhat. Egyrészről további feszültséget válthat ki az eddig sem barátságos országok külkapcsolataiban, másrészről pedig az ellenkezője is bekövetkezhet, és a nemzetközi diplomácia ismét lehúzhatja a függönyt, amit az eddigi, szolidáris európai vagy a kínosan érintett és az egészet egy huszárvágással – mondván, hogy nem bizonyított a kiszivárgott anyagok hitelessége – bagatellizálni szándékozó szaúd-arábiai reakciókból is le lehet szűrni. A WikiLeaks alapítója és irányítója, Julian Assange mindenesetre meg van győződve idealista szándékainak jövőbeni sikereit illetően. A WikiLeaks tevékenysége hamar népszerűvé vált, és már megjelentek kínai és egyéb verziói az internetes oknyomozó portálnak, amelyeknek tevékenységét maga Assange is veszélyesnek tartja. Közellenség Időközben az Interpol 188 tagországa számára iktatta a WikiLeaks vezetőjének az elfogatási utasítását. A svéd hatóságok keresete alapján a férfit nemi erőszakkal és szexuális zaklatással vádolják. Assange szerint a gyanúsítások koholmányok. Az Egyesült Államokban egy televíziós műsorban felmerült, hogy Amerika is vádat emelhet Assange ellen, Kanadában pedig egy szintén élő televíziós műsorban kijelentette a miniszterelnök tanácsadója, Tom Flanagan, hogy az ausztrál hekkert „meg kellene gyilkolni.” A kanadai politikus véleményét, a kijelentés körülményeit ellenőrizve vehetjük ugyan fekete élcnek, Assange ügyvédje szerint azonban védence élete komoly veszélyben forog.atv.hu / Hetek / ML

A magyarok több mint fele nem tudja, hogy az EU elnökei leszünk

http://atv.hu/cikk/20101203_a_magyarok_tobb_mint_fele_nem_tudja_hogy_az_eu_elnokei_leszunk 2010.12.03. 15:54
A lakosság tájékozottsága gyengének számít az unión és Kelet-Közép Európán belül is.
A megkérdezett magyaroknak csupán 45 százaléka tudta, hogy Magyarország lesz január elsejétől az Európai Unió soros elnöke. A soros elnöki pozíciót már betöltött kelet-közép-európai országokkal összehasonlítva a magyar lakosság tájékozottsága gyengének számít. Mind a 2008-as szlovén, mind a 2009-es cseh soros elnökség előtt jóval többen tudtak arról, hogy országuk ezt a szerepet fogja betölteni, mint ahányan Magyarországon eddig hallottak erről - derül ki a Policy Solutions és a Medián közös felméréséből.
A mérsékelt tájékozottság ellenére a válaszadók 76 százaléka fontosnak tartja, hogy hat hónapra Magyarország áll majd az EU élén. Az LMP-szavazók 86, de még az EU-val szemben legkritikusabb Jobbik-tábor 75 százaléka szerint is jelentős esemény lesz a következő hat hónap az ország számára. Megoszlanak ugyanakkor a vélemények arról, hogy az uniós elnökség miként fogja befolyásolni Magyarország megítélését. A teljes népesség 51 százaléka bizakodó, ez azonban elsősorban a Fidesz-tábor optimizmusának köszönhető. Mindhárom ellenzéki párt szavazói között többségben vannak azok, akik szerint Magyarország megítélése nem változik, vagy romlik az uniós elnökségnek köszönhetően. Míg a Fidesz-szavazók csaknem kétharmada azt gondolja, hogy az ország tekintélye nőni fog külföldön, addig a szocialista és LMP-s támogatók esetében csak egyharmad körüli ez az arány, sőt a jobbikosoknak is csak 43 százaléka bízik a jó teljesítményben. A Policy Solutions és a Medián kutatása kiemeli: hat évvel a belépés után Magyarország uniós tagságának támogatottsága továbbra is egyértelmű. Egy a tagság "megerősítéséről" szóló népszavazáson 69 százalék ma is a bennmaradás mellett szavazna. Minden parlamenti párt szavazótáborában számottevő mennyiségben találhatók ugyanakkor EU-szkeptikus szavazók. Az egyes társadalmi csoportokat vizsgálva látható, hogy a mezőgazdaságban dolgozók uniós tagságunk legnagyobb ellenzői: mindössze 58 százalékuk szavazna most a tagság fenntartása mellett. A diákok körében a legnagyobb viszont az optimizmus: 83 százalékuk támogatja Magyarország európai uniós tagságát. A legtöbb társadalmi rétegben erősödő EU-szkepticizmust magyarázhatja, hogy a válaszadók jelentős része úgy véli, Magyarország nem tudja megfelelően érvényesíteni érdekeit, nincs érdemi befolyása az Európai Unióban hozott döntésekre. Szintén a kiszolgáltatottság érzésének hipotézisét igazolja, hogy markáns az a vélemény, miszerint az Európai Unió rákényszeríti nézeteit Magyarországra - áll a Policy Solutions Közpolitikai és Politikai Kommunikációs Tanácsadó Intézet pénteki közleményében. FH

Változások a hírTV és a Lánchíd Rádió vezetőségében

http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=350599

2010-11-30 16:18 A Hír Televízió Zrt. műsorokért felelős vezérigazgató-helyettese, Gajdics Ottó 2010. december 1-jétől közös megegyezéssel távozik posztjáról. Utóda Szikszai Péter eddigi hírigazgató lesz. A televízió új hírigazgatója Nagy Zoltán.

A Lánchíd Rádió Műsorszolgáltató Kft. ugyancsak december 1-jei hatállyal kinevezte Gajdics Ottót ügyvezető-főszerkesztőnek. Az eddigi ügyvezető, Csizmadia József Benedekné megtartja státuszát. (jv)