 |
Miért gondolom ezt így? Természetesen, elméletileg bármelyik RMDSZ tag lehet szövetségi elnök. A jelöltséghez elégséges egy megyei szervezet és egy platform támogatása, vagy 1000 egyéni RMDSZ tag aláírása, ezt követően pedig meg kell szerezni a kongresszusi küldöttek egyszerű többségének szavazatát. De, ha már felvetődött a „megérdemlés” kérdése, akkor nem árt szétnézni a szövetség megyei szervezetei között. Számos változó szerint lehet tevékenységüket mérni, elemezni, összehasonlítani. Bárhogyan nézzük, sajnos Kolozs megye a sereghajtók közé tartozik. Lássuk pontszerűen:
1. Kolozs megyében él 122 000 magyar. A 2004-es parlamenti választásokon az RMDSZ megyei listája 55 000 szavazatot kapott, míg 2008-ban 35 000-et. Kell még kommentálni ezt a drasztikus csökkenést? Miért fordult el négy év alatt 20 000 Kolozs megyei magyar ember a szervezetétől? Miért nem tudott a Kolozs megyei RMDSZ válaszolni a magyar közösség gondjaira, elvárásaira, miért nem tudott számukra egy élhető jövőképet kialakítani?
2. A 2004-es önkormányzati választásokat követően a megyei tanácsnál az RMDSZ frakciója 8 tagú, a kolozsvári pedig 6 tagú volt. 2008-ban ezek a számok mindkét esetben 5-re csökkentek. Csupán egy szerencsés politikai alku mentette meg az alpolgármesteri és a megyei tanács alelnöki tisztségeket, amelyek által hatékonyan lehet képviselni a magyarok érdekeit.
3. RMDSZ szempontból a három legerősebb megyében (területen), Biharban, Csíkban és Szilágyban az MPP és az EMNM gyakorlatilag nem létezik. Vagy ha létezik, akkor csak egynéhány ember nagyokat nyilatkozó csoportjáról van szó. Miért pont Kolozsváron a legerősebb az EMNM, miért pont itt van terük dolgozni, fejlődni? A Kolozs megyei RMDSZ nem tud megfelelő választ adni a politikai, illetve a közösségi jellegű elvárásokra, amelyek a helyi magyar közösségek irányából érkeznek. Az említett három jól működő megyében nincs közösségi igény más szervezetekre, a politikai alternatívára, hiszen az RMDSZ ellátja azokat a feladatokat, amelyeket a magyar emberek elvárnak tőle. Ezekben a megyékben a magyar polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok, civil szervezetek, egyházak érzik, hogy létezik egy erős megyei RMDSZ szervezet, amire lehet támaszkodni. Vajon ez Kolozs megyében miért nem lehet ugyanígy?
4. Kolozsváron van bejegyezve az országos magyar civil szervezetek többsége, illetve itt él és dolgozik a magyar egyetemi oktatók legnagyobb része. Miért nem tudja bevonni a megyei RMDSZ ezeket az egyéneket, szervezeteket a tevékenységébe? Miért nem nyújt számukra egy olyan keretet, amelyben meg tudnak nyilvánulni, tudnak dolgozni, fejlődni, kutatni, tanulni? Miért az EMNM és nem a megyei RMDSZ volt az, akinek eszébe jutott a kolozsvári Magyar Napok által összefogni mindenkit, aki a városban „számít”? Az országos Ügyvezető Elnökség mind anyagi, mind humánerőforrás szempontjából támogatta ezt a kezdeményezést, mert nem büntethettük a magyar közösséget azért, mert a megyei RMDSZ szervezet 20 év alatt nem állt elő ezzel az ötlettel.
5. 2009. őszén a Kolozs megyei RMDSZ elnöke volt az egyedüli megyei elnök, aki annak ellenére, hogy a Szövetségnek volt saját államelnök-jelöltje (és közvetetten, Klaus Johannis személyében miniszterelnök-jelöltje), nyilvánosan egy másik párt jelöltje mellett kampányolt.
Íme, egy csokorra való azokból az érvekből, amelyeket figyelembe véve azt állítottam, hogy ne a Kolozs megyei RMDSZ adja a szövetségi elnököt! A Kolozs megyei RMDSZ szervezet 2011-ben nem érdemli ezt meg!
A megyei Küldöttek gyűlésén az is elhangzott, hogy jövök én ahhoz, hogy beleszóljak a dolgukba? Az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa azért választott meg engem területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöknek, hogy igenis szóljak bele ezekbe a dolgokba! Az alapszabályzat szerint a feladatom, hatásköröm nem csak abban merül ki, hogy eljárok a megyei szervezet működési feltételeinek biztosítása érdekében, legyen az anyagi, vagy más jellegű segítség. Véleményem szerint, akkor követnék el bűnt, ha hallgatnék. Ha nem beszélnék arról, hogy milyen körülmények uralkodnak a megyei szervezeten belül. Ha nem sorolnám fel a szervezet elmúlt években elért választási eredményeit, ha nem térnék ki alacsony közösségépítő képességére. A kolozsvári és Kolozs megyei magyarság képes lehet arra, hogy természetes legyen: ő adja a Szövetség első emberét. De, ha szép csendben mindenki hallgat, senki nem dolgozik, csak ideges lesz a bírálat hallatán, akkor tovább tart a mélyrepülés.
Jövő év tavaszán tisztújítás lesz a Kolozs megyei RMDSZ szervezetben...
| krox - 30/11/2010 06:35 |
2004-ben az RMDSZ elnökjelöltje, Markó Béla 533.446 szavazatot kapott. 2008-ban Kelemen Hunor 372.764 által. Mi lett 160.682 szavazattal?
Kell még kommentálni ezt a drasztikus csökkenést? Miért fordult el négy év alatt 20 000 Kolozs megyei magyar ember a szervezetétől? Miért nem tudott a Markó-Kelemen-Kovács vezette RMDSZ válaszolni a magyar közösség gondjaira, elvárásaira?
Miért nem tudott számukra egy élhető jövőképet kialakítani?
Csíkban nincs MPP? Ugye ez csak emlékezetkihagyás? Hánnyal csökkent a tulipánra nyomott pecsétek száma Biharban, Csíkban, Szilágyban 1990-2009 között?
Ha szép csendben mindenki hallgat, senki nem dolgozik, csak ideges lesz a bírálat hallatán, akkor tovább tart a mélyrepülés és az RMDSZ kikerül a parlamentből. Ezért kell EMNM, és nagyon jó, hogy Kolozsváron erős, bár ott székel az RMDSZ ügyvezetése is. |
| Bitay Levente - 30/11/2010 07:35 |
| Végre valaki szóvá tette azt amit RMDSZ-körökben mindeki tud. Talán az a tény érintett kellemetlenűl egyeseket, hogy a kritika kivülről jött, de hát ha a kolozs megyeiek hallgatnak akkor ezt más kell megtegye.Szerintem nem megsértődni kellene hanem tenni valamit azért, hogy a leépülés ne folytatódjon. Azt is meg lehetne emliteni, hogy a legtöbb szavazat Kolozs megyében 72,000-et is elérte. Valamikor.... |
| Miklos Gyuri - 30/11/2010 14:50 |
| Miért pont kolozsváron veszit az rmdsz a népszerüségéből?...egyszerü...és a cikkben is benne van...mert a legtöbb értelmes ember itt él...és EZT az rmdszt értelmes ember NEM, vagy csupán valamilyen érdekből támogatja... |
| Kira Miklos - 30/11/2010 23:04 |
| Az emberek gondjaira-bajaira való oda nem figyelés eredményeit mindenki maga kell lemérje és értékelje. Az elefántcsont toronyba való bezárkózás útja szerintem, sajnos zsákutcába vezet. A szemléletváltás és a méltányos megoldások megkeresése nem maradhat el, legalábbis nem büntetlenül. Kolozsvár magyarsága pedig igenis megérdemel egy elnökjelöltet, sőt, akár Elnököt is. A szabad-verseny elvei alapján, ámbár győzzön a legjobb. |
| G. - 01/12/2010 01:31 |
Sajnalattal ugyan, de teljesen igazat kell adjak KPnek. A Kolozs Megyei RMDSZ szintje a nulla fele mozog... Senki, es semmit nem tesz, nem dolgozik. Es nagyon kivancsi vagyok a tavaszi tisztujitasra.
Orvendek a cikknek KP Komolyan... |
| ks - 02/12/2010 13:03 |
„ … nem beszéltünk arról a számról azokról a gyerekekről akik román oktatásban részesülnek vagy azért mert vegyes oktatásban vegyes házasságból származó gyerekek , tehát 370 gyerekből mindössze 229 került a magyar oktatási intézményben 2010-be…”
Mi lesz avval a 141 magyar gyerekkel román első osztályban , megtanulhatják kiskorukban a magyar AÁBC-t , vagy csak felnőtt korukban szervezünk magyar nyelvórákat nekik ,feltéve , hogy rendőrnek állnak majd .(http://www.youtube.com/watch?v=EZ09yz77VGg)
Miért fordult el négy év alatt 20.000 Kolozs megyei magyar ember a szervezetétől? Talán ennek a 141 gyereknek a szülei is az elfordulók között vannak . László Attila biztosan be tudna számolni arról, hogy a Kolozs megyei RMDSZ vezetőjeként mit tett ebben az irányban. Megkérdezte őt Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke ? Fontosabbnak érzem a 141 gyerek jövőjét , mint az RMDSZ szavazatvesztését . |
| Donogán Péter - 02/12/2010 13:29 |
| Amit KP nehezményez joggal, arról már többször jelentek meg olvasói vélemények a Szabadság online kiadásában is. Az kétségtelen tény, hogy László Attila elnöksége alatt egyéni illetve egy szűk csoport főkép anyagi érdekeinek kamatoztatását tette vezetési elvé. De az igazsághoz tartozik az is, hogy a leépülési folyamat már régebbi keletű és az előző vezetőségek is hozzátették a maguk öncélú vezetési stílusából adódó lemorzsolódási folyamatot. De még a központi vezetéssel szembeni elégedetlenség sem elhanyagolható, amibe Kovács Péter is beletartozik. A helyzetet csak egy minden szintű radikális tisztújítás oldhatja meg. |
| ks - 02/12/2010 15:30 |
1. Nevelőinknek megszavaztak +50%-ot , lett belőle -25%.Meg tudja ezt indokolni az egyik kormánypárt ügyvezető alelnöke ?
2.Csupán egy szerencsés politikai alku mentette meg az RMDSZ kormányban való részvételét néhány éve . Megvalósult-e az alku tárgya , a Petőfi-Schiller egyetem ?
3.”Nyugodtan számon lehet kérni az RMDSZ-en a tanfelügyelőségek tevékenységét, hiszen az RMDSZ azért van, hogy ha valami nem megy, akkor szidjuk, csak azt az egy dolgot ne felejtsük el, hogy nekünk meggyőződésünk (és ezt számtalanszor el is mondtuk), hogy a tanfelügyelőségeket meg kell szüntetni. Nincs szükség arra, hogy ha az emberek által megválasztott helyi hatóságok el tudnak látni egy feladatot, akkor ezt egy teljes mértékben Bukaresttől függő intézmény végezze. ”
Mi szükség van ügyvezető alelnökre , ha amúgyis a megyei szervezetek felelősek mindenért ? |
| ks - 02/12/2010 15:32 |
4.Miért az EMNM és nem a megyei RMDSZ volt az akinek eszébe jutott a kolozsvári Magyar Napok által összefogni mindenkit, aki a városban „számít”?
Talán attól tartottak , hogy a tanfelügyelőségekhez hasonlóan a megyei szervezetet is meg kell szüntetni.
“Az országos Ügyvezető Elnökség mind anyagi, mind humánerőforrás szempontjából támogatta ezt a kezdeményezést, mert nem büntethettük a magyar közösséget azért, mert a megyei RMDSZ szervezet 20 év alatt nem állt elő ezzel az ötlettel.” Más ötletéhez társulni nem bűn , a megyei szervezet nem támogatta ezt a kezdeményezést mind anyagi,mind humánerőforrás szempontjából ?
5. A Szövetség 2009. őszi saját államelnök-jelöltjére , Mircea Geoanăra egész Erdélyben kevés magyar szavazott .Biztos , hogy a megyei szervezet tévedett ? |
| ks - 02/12/2010 20:51 | |||
“Valóban szükség van egy négyzetkilométeren 5 magyar iskolában indítani első osztályokat, és ezáltal kiüríteni, diák nelkül hagyni a lakótelepi magyar osztályokat? ”
“Az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa azért választott meg engem területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöknek, hogy igenis szóljak bele ezekbe a dolgokba! Az alapszabályzat szerint a feladatom, hatásköröm nem csak abban merül ki, hogy eljárok a megyei szervezet működési feltételeinek biztosítása érdekében, legyen az anyagi, vagy más jellegű segítség. Véleményem szerint, akkor követnék el bűnt, ha hallgatnék.”
Miért hallgat az ügyvezető alelnök a kolozsvári iskolákkal kapcsolatban ?
Mi kit érdemelünk ?
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPMainArticleScreen.vm/id/2690
Toró T. Tibor: „Olyan párt szükséges, amely valóban képviseli az autonómiát”
Az esetleges új erdélyi magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánítása is napirenden szerepel az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom (EMNM) szombati, székelyudvarhelyi évi küldöttgyűlésén. Toró T. Tibor a Szabadság kérdésére elmondta: a szervezet éves tevékenységének kiértékelése és a Demokrácia Központok létrehozása mellett tisztújításra is sor kerül. A pártalapítási szándékról az EMNM ügyvezető elnöke kifejtette: olyan politikai alakulat létrehozása szükséges, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia „címkéjét”, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket; ezeknek az elvárásoknak az elmúlt időszakban sem az RMDSZ, sem az MPP nem tett eleget, ezért van szükség egy autonomista párta. Nem a harmadik erdélyi magyar párt akarnak lenni, hanem az első helyen szereplő politikai alakulat, a stratégiai célkitűzések tekintetében pedig nemzeti minimumot szeretnének kialakítani a többi politikai erővel. – Székelyudvarhelyen tartja szombaton az EMNM évi küldöttgyűlését, amelyen várhatóan döntés születik az új magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánításáról is. – Már néhány hónapja uralja a közbeszédet, hogy harmadik magyar párt van születőben. Ez sajnálatos módon vagy úgy ment be a köztudatba, hogy Tőkés László pártot alapít, vagy pedig az EMNM párttá alakul. Ezek közül egyik sem igaz. Az EMNM nem akar párttá alakulni, legalábbis sehol nem hangzott el ilyen javaslat, s az elnökség és a választmány elé sem került ilyen indítvány. Konszenzus van abban, hogy az EMNM-nek civil mozgalomként kell folytatnia a tevékenységét, és ezt meg fogja erősíteni a szombati évi küldöttgyűlés. A választmányban valóban felvetődött egy új párt létrehozásának a szükségessége, amely az autonómia kérdését pártpolitikai eszközökkel is képviseli. Érvényes még mindig az a megállapításunk, hogy a létező pártok ezt nem teszik meg úgy, ahogyan mi azt szeretnénk. Sem az RMDSZ, sem az MPP nem felelnek meg ennek az elvárásnak. Ezért olyan politikai alakulat létrehozására van szükség, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia címkéjét, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket. Egyelőre még nem kristályosodott ki, milyen formában szülessen meg az új párt, illetve az EMNM milyen szervezethez adja erkölcsi és logisztikai támogatását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a pártalapítás nagy feladat, Romániában a párttörvény nagyon szigorú, leginkább ezt az MPP tagjai tudják, akik már végigmentek ezen. Ugyanakkor nyilván azzal is szembesülnünk kell, hogy Erdély-szerte a politika ázsiója nagyon alacsony. Az emberek igazából azt várják a politikától, hogy oldja meg a problémáikat. Mivel már elég régóta azt látják, hogy a bukaresti politizálás nem megold, hanem teremt problémákat, egyre szkeptikusabbá válnak. Ennek mi tudatában vagyunk, illetve azt is érezzük, hogy nagyon sokan tartanak az erők szétforgácsolásától. Mindezeket a szempontokat nyilván figyelembe kell vennünk, amikor bármilyen döntést hozunk. Az is kétségtelen viszont, ha nincs olyan politikai közszereplő, amely képes pártpolitikai eszközökkel az autonómiáért harcolni, akkor azt létre kell hozni. Nyilván nem hanyagolható el a másik két pártnak a helyzete és álláspontja sem. Az RMDSZ kongresszus előtt áll, beindult egy forrongás, mozgások zajlanak a szervezeten belül. Nem feltétlenül jó irányba, de valami történik. Másrészt az MPP-ben régóta eléggé jelentős az elégedetlenség a vezetőséggel szemben. Amennyiben sikerülne valamilyen érdemi párbeszédet elindítani ezekkel a politikai szereplőkkel, és látnánk, hogy valami megmozdul, akkor gondolkodhatnánk más megoldásokban is, de igazából erre most garanciát nem látunk. Azért fogalmazok óvatosan, mert nem akarom befolyásolni a sajtón keresztül a szombati küldöttgyűlés szuverén döntését. Az elnökség többször is foglalkozott az elmúlt hetekben ezzel a kérdéssel, minden alternatívát a testület elé tárunk, és várhatóan kialakul majd egy végleges álláspont. – Megalakult-e már az a kezdeményező bizottság, amely a küldöttgyűlés elé terjeszti a pártalapításra vonatkozó szándékot? – Ami biztos, hogy az EMNM választmánya nemrég megfogalmazott egy álláspontot. Ezt fogja az elnökség kiegészíteni az alternatívákkal, s a szombati küldöttgyűlés elé tárni. Amennyiben a döntés pozitív lesz, megalakul az a kezdeményező bizottság, amely a nevét is adja az egészhez. Nyilván mi tudjuk, hogy kik ezek az emberek, de nem akarjuk a küldöttgyűlés előtt ezt megelőlegezni.
– Kikből állna az új párt tagsága, kiknek a támogatására számítanak? Milyen bázisra épülne fel az új politikai alakulat? – Nyilván az autonomistákra számítunk. Mindazokra, akik az autonómiát fontosnak tartják. Naivitás azt gondolni, hogy az erdélyi magyar politikai elit egyöntetűen csak az autonómiában látja a megoldást. Az RMDSZ-ben többségben van az az álláspont, hogy nem autonómiára, hanem egyféle bukaresti politikára van szükség. Az EMNM hathatós tevékenységének köszönhetően közösségünk tagjainak nagy része azonban az autonómiában látja a megoldást. Igazából itt nem a nyilatkozatok számítanak, hanem a politikai cselekvések, a döntések. Ha hozzáértő ember megvizsgálja ezeket, akkor arra a következtetésre jut, hogy igazából nem az autonómiáért harcolnak Bukarestben, hanem a jelenlegi rendszer fenntartásáért. Az autonómia kérdése kicsit olyan, mint a kollektív munkaszerződés, amely rögzíti a munkavállalók jogait a mindenkori munkaadókkal szemben. A magyarságnak is szüksége van egy ilyen kollektív munkaszerződésre, amely nem más, mint az autonómia közjogi rendszere. Ebben rögzítve lennének az alapvető jogok függetlenül attól, hogy éppen ki a „főnök” Bukarestben, azaz ki van kormányon, vagy milyen többség uralkodik a parlamentben. Az RMDSZ nem törekszik egy kollektív munkaszerződés megkötésére, hanem a mindenkori „főnökkel” próbál meg jóban lenni, ott lenni mellette, és amikor valami döntés születik, akkor megpróbál valamilyen morzsákat magának lecsípni, amiket aztán hazavisz, s eredményként mutat fel. Amennyiben létezne kollektív munkaszerződés, akkor erre nem lenne szükség, hanem arra kellene ügyelnie a mindenkori politikai képviseletnek, hogyan tartsa be azt, és az ebben rögzített jogokat miként érvényesítse. Amíg ezen a téren nem alakul ki konszenzus, vagy legalábbis nem szerez többséget ez a szemléletmód, addig nem lesz áttörés az autonómia kérdésében. Egyébként a Markó Béla vezette csapat mindig tökélyre vitte azt, hogy a „főnökkel” mindig jóban van, és akkor részesedik valamelyest, minimálisan, ebből a státusból kifolyólag. Mi ezen változtatni szeretnénk, ehhez azonban meg kell szerezni a társadalom támogatását. Jelenleg ezen dolgozunk, a pártalapítás gondolata is ennek a szellemiségnek van alárendelve. Szövetségeseket szeretnénk találni, akár a többi párt – RMDSZ és MPP –keretében egyaránt, de az egyházak és a civil társadalom körében is. Közöttük keressük a leendő autonomista párt bázisát, függetlenül attól, hogy az RMDSZ-ből vagy az MPP-ből kerülnek majd ki ezek a személyek, illetve nincsenek sehol, a kettő között, a senki földjén tengődnek. – Egy újabb magyar párt létrehozása nem veszélyezteti-e a közösség egységét, nem vezethet-e annak további megosztásához? – Tudatában vagyunk annak, hogy a magyar közösség azt szeretné, ha vezetői megegyeznének, s konszenzus alakulna ki közöttük. Mi is ezt a konszenzust keressük. Nem azért hozunk létre esetleg egy újabb magyar pártot, hogy feltétlenül civakodjunk, és a többiekkel versenyezzünk. Azt szeretnénk, hogy a stratégiai célkitűzésekben nemzeti minimum alakuljon ki. Amikor pártalapításról beszélünk, a többiek felé egy ajánlattal jövünk, hogy gyertek, jöjjetek ide. Nem egy harmadik párt akarunk lenni, hanem az első párt, amely végre a kollektív munkaszerződésért harcol. Ehhez szeretnénk megnyerni szövetségesnek a többieket is, illetve a többi pártnak azt a részét, akik ebben hisznek. Azt hiszem, ha ezt sikerül összerakni, konszenzust tudunk teremteni, és képesek leszünk a közösségnek az autonómián keresztül mondani valamit – akkor nem merül fel a kérdés, hogy lesz-e ennek a pártnak támogatottsága? Tudatában vagyunk annak, hogy minden ilyen dolog megosztásként csapódhat le. Azoknak, akik jelenleg úgymond birtokon belül vannak az RMDSZ-ben vagy MPP-ben, érdekük lehet, hogy ezt az érzést tovább gerjesszék. Azt hiszem azonban, ha hitelesen mondjuk a magunkét, akkor a választópolgár meg tudja majd különböztetni a propagandát a hiteles szövegtől, és ennek alapján dönteni tud. – Hogyan képzelik el az RMDSZ-szel és az MPP-vel való együttműködést választások esetén? – Az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él Erdélyben. Ahány település, annyiféle élethelyzet van, s annyiféle megoldást kell találni. Soha nem voltunk hívei az egységes, sablonos megoldásnak. Az EMNM is három régió – Partium, Közép-Erdély és Székelyföld – szerint szerveződik, és ehhez próbáljuk igazítani a politikai döntéseket. Azt is el tudom képzelni, hogy Székelyföldön vagy az Érmelléki tömbkörnyezetben a közösség természetesnek vesz majd egy versenyt a helyhatósági választásokon. Valószínű lesznek olyan régiók, ahol a különböző politikai szereplők eleve együttműködve jelennek meg a választópolgárok előtt. Azt is el tudom fogadni, hogy országos szinten olyan típusú keretegyezményt kötünk a többi politikai szereplővel, amely megengedni ezeket az alternatívákat, és a helyi szereplőkre bízza, melyiket választják ezek közül. Azt hiszem, teljes mértékben rugalmasnak kell lennünk. Ha valaki csak a saját kicsi szemétdombjáról és alacsony perspektívából közelíti meg a helyzetet, s megpróbál ráerőltetni a többiekre megoldásokat, egészen biztosan vesztes lesz. Értem ezt az RMDSZ és az MPP egyes vezetői esetében, akik mindig saját kicsi környezetükből indulnak ki, s megpróbálják álláspontjukat rákényszeríteni a többiekre. Az EMNM soha nem volt ilyen, ezért van nekünk három régióelnökünk, és jöttek létre a regionális struktúrák. – Konkrétan meddig kellene megalakulnia az új politikai alakulatnak, ha szombaton meglesz az elvi döntés? – Azt szeretnénk, hogy a következő fél évben mindképpen pontot tegyünk erre a kérdésre. Valamikor a 2011-es esztendő nyaráig tiszta képet kell alkotni, hiszen 2012-ben önkormányzati választások lesznek. Úgy érzem, Tusványosnak kell lennie annak az időpontnak, amikor ezzel a kérdéssel el kell számolnunk, hiszen általában ez az alkalom, amikor mérleget vonunk. – Milyen reményekkel néz a jövő februári RMDSZ-kongresszus elé? – Egy fecske nem csinál tavaszt, vagyis egy személy nem elegendő a változásokhoz. Bárki lehet az RMDSZ elnöke, ha a szemléletmód nem változik meg, akkor kudarcra van ítélve. Még akkor is, ha az illető jó szándékú. Különben több olyan személy van az RMDSZ-ben, akik az autonómiában hisznek, de ezek markáns kisebbségben vannak. Információim nem annyira mélyek, mint amikor parlamenti képviselőként belülről láthattam a történéseket. De azt hiszem, hogy az RMDSZ-nek jelenleg nincs esélye megújulni. Még akkor sem, ha Markó Béla visszavonul. Nem látom azt a szándékot, hogy radikálisan megváltozzon a jelenlegi szemléletmód. Nem Bukarestben kell intézni feltétlenül a dolgokat, és nem az egyedi esetekre kell helyezni a hangsúlyt, hanem azon a bizonyos kollektív munkaszerződésen kell dolgozni. Nem látom, hogy ezt ki tudná felvállalni. Székelyföldön vannak olyan politikusok, akik erre képesek lennének, de a jelenlegi rendszerben nem látom, hogyan tudnának többséget szerezni. Annyira be van csontosodva az RMDSZ retorikájába a szemlélet, miszerint azért megyünk Bukarestbe, hogy ott kijárjunk dolgokat. Aki egyszerűen más látásmóddal jelenik meg, eleve kisebbségi sorsra van ítélve. Ezért nem is merem venni a bátorságot, hogy bármilyen nevet kiejtsek a számon az esetleges RMDSZ-elnök személyét illetően. Kérdezett Papp Annamária Megjegyzés A két cikk nagyon hasonló kicsengésű. Egy másik civil szerveződés belügyébe beavatkozva próbálják a maguk igazát elmondani, de ha a dolgok, cselekvések mögé néznénk, tapasztalható, hogy a polgáriakat ellenfélnek akarják leminősíteni és nem tartják ellenzékinek . (Erdélyi Polgár)
|
