Amikor elolvastam a Túlteljesített vitaadag című cikket a Nyugati Jelen december 6-i számában, kissé feldühödtem. A cikkből ugyanis kiderült, hogy a Választmány ülésén elhangzott: egy kérvényen múlott Kisperegen az igazgatói szék sorsa. Mivel családi okok miatt nem voltam jelen az említett ülésen, engedjék meg, hogy érintettként elmondjam a véleményem.
Hogyan jutottunk ide? Hogy a politika ennyire beleszól az oktatási ügyekbe? Nem tudom. Az egész dolog körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a pécskai demokrata liberálisokkal tárgyaltam a 2010-es költségvetésről. Felvetődött több kérdés is: milyen a munkahelyem Kisperegen, szeretek-e ott, mert engem ŐK bármikor le tudnak váltani, és a helyemre bárkit beültetnek az utcáról igazgatónak. Elmosolyogtam a dolgon, úgy gondoltam, viccelnek. Ma már tudom, hogy ezt akkor nem viccnek szánták, hanem figyelmeztetésnek.
Teltek múltak a hetek, hónapok és nem történt semmi fontos, minden ment a maga kerékvágásába. Idén márciusban elérkezett az a pillanat, amikor a következő tanév szerkezeti felépítését kellett javasolni a tanfelügyelőségnek. Mivel a kisperegi iskolában nem volt 200 diák, minden évben külön kellett kérni a jogi személyiséget is. Ez azt jelentette, hogy az iskola rendelkezhet saját igazgatóval és pecséttel. Mivel Nagyperegen sincs 200 diák, ők is minden évben kérték az önálló jogi státuszt. Csakhogy most volt egy változás: a polgármesterrel közösen úgy gondoltuk hogy nem kérünk két jogi személyiséget, egyet Kisperegnek és egyet Nagyperegnek, hanem összevonjuk az iskolákat. De ki lesz az igazgató? – kérdeztem Nagy Sándor polgármestertől. Mire ő: te, Imi fiam, mert én téged támogatlak, és a megyei RMDSZ-vezetőség pedig engem támogat. A magam részéről én úgy gondoltam, hogy ezzel pont került az ügy végére, hisz az RMDSZ kormányon van, az Arad megyei RMDSZ elnöke pedig oktatási államtitkár. Kell még ennél több? – gondoltam magamban. Ma már tudom, hogy ez sem volt elég, habár voltak intő jelek, hogy vigyázzak. Többen figyelmeztettek, hogy valamire készülnek a peregi demokrata liberálisok, de én ezt sem vettem komolyan. Bíztam az RMDSZ-ben, úgy gondoltam, hogy kiáll a saját harcosaiért. Úgy gondoltam, hogy a saját embereit csak megvédi a többi párttal szemben. A jövő azonban mást hozott.
Lassan eltelt a vakáció, az iskolában befejeződtek a nyári munkálatok. Készen álltunk egy új tanévre. Augusztus 20–25. között valamikor volt egy megbeszélés a magyar polgármesterekkel tanügyi kérdésben. Megkérdezték a polgármestereket, hol, kit javasolnak igazgatónak. Nagy Sándor engem jelölt, és úgy távozott, hogy a nagyperegi iskola igazgatója Kocsik Imre lesz. A találkozót követően mindezt elmondta, és megnyugtatott, hogy minden rendben lesz.
Szeptember 1-jén összeült az összevont kisperegi és nagyperegi iskolák tantestülete. Ekkor szembesültem azzal, amit már sejtettem: az összevont iskolának nem én vagyok az igazgatója. Megalakult az új tantestület, elvégeztük az ilyenkor szokásos teendőket és én elmentem Nagy Sándor polgármesterhez. Közösen felhívtuk Pellegrini Miklós főtanfelügyelő helyettest. Mint kiderült, őt nem értesítették, hogy az összevont kisperegi és nagyperegi iskola élére az RMDSZ engem támogat, úgyhogy ők javasolták a volt nagyperegi igazgatót, aki teljesen véletlenül demokrata liberális.
Tehát akkor mi is történt? Az információ, hogy a nagyperegi polgármester engem támogat, nem jutott el a tanfelügyelőséghez. A tanügyi megbeszélést a polgármesterekkel augusztusban Lehoczky Attila, az oktatási szakbizottság elnöke vezette, ő kellett volna továbbítsa ezt az információt. Megkérdeztem, továbbította, vagy nem, mert furcsának találtam, hogy az Arad megyei magyar iskolák közül csak itt változott az igazgató. A többi polgármester is jelen volt az október végi megbeszélésen, ők is elmondták véleményüket és az információk eljutottak a tanfelügyelőségre. Lehoczky Attila azt mondta, ezt a feladatot Király András végezte el, mármint ő ment tárgyalni a tanfelügyelőségre.
Itt a vége fuss el véle, ami volt, azt megváltoztatni nem lehet, de nem is ez a zavaró. Én eddig is azt csináltam, amire tízéves korom óta készültem, hogy matematikatanár legyek. Az igazgatói pozíciót elvállaltam, mert kihívásnak tekintettem, és úgy gondoltam, képes vagyok rá. Ezután is azt csinálom, amit eddig: tanítok. Csak az a baj, hogy az, amiért oly sokat harcoltam, harcoltak a kollégáim, a kisperegi polgármester és a kisperegiek, évek hosszú munkája olyan gyorsan összedől. A kisperegi iskola elemi osztályaiban összevont oktatás folyik két tanítónővel. Jövőre a jelenlegi helyzet alapján csak egy tanítónő lesz. A jelenlegi igazgató javasolta, hogy vonják össze az I–IV. osztályokat. Ezt azt jelenti, hogy szerintem a jövő tanévben az úgyis kevés diák száma még kevesebb lesz. Nem az ő hibája, hogy nincs diák. De egy másik igazgató ezt a helyzetet máshogy kezeli. Tavaly ilyenkor is ez volt a helyzet, mint idén, mégsem lettek összevonva az elemi osztályok. Saját magunk ellenségei vagyunk. Az idén megszűnt a kisperegi iskola jogi személyisége, úgy néz ki, megszűnik a majláthfalvi iskola jogi személyisége is. Úgy látom, jelen pillanatban az Arad megyei RMDSZ nem tud nemet mondani az Arad megyei Demokrata Liberális Pártnak. Azt csinálnak velünk, amit akarnak. Vagy behódolunk, vagy eltörölnek minket. Ezért úgy gondolom, hogy itt az ideje az asztalra csapni és megálljt parancsolni.
Kocsik Imre tanár, az RMDSZ pécskai szervezetének elnöke
