Biztatásként az új esztendőre

http://www.e-nepujsag.ro/hir.php?m=50253

Egyetlen esztendő vagy akár egy évtized csak rövid pillanata a nyelvi közösség, a nyelv történetének, de fontos időbeli kerete az ember vagy egy intézmény életének. Ellentmondásos időket élünk: mögöttünk a magyar Erdély történészeink által leírt, mitologikus mélységekbe nyúló dicső múltja, előttünk az erdélyi magyarságnak a mai Herderek: demográfusok és szociológusok által előrevetített sötét jövője. Amikor már annyira kevesen leszünk, hogy akár szerethetnek is bennünket a többségiek. Vagy ebbe a szomorú jövőbe mutatnak az idei iskola-összevonások? Olyan falusi iskolák megszűnése, amelyekről mind elmondható, amit Sütő András mondott 2000-ben saját szülőfaluja iskolájáról: „… megszűnt a magyar iskola; az anyanyelvi köntös kis szövőműhelye, mely évszázadokon át csattogott, énekelt, zsivajgott az eszmélet lázában.” Vajon szórványmentésnek bizonyul majd, ami most történt, vagy szórványosításnak, a szent gazdaságosság nevében? * De a szomorú, sokszor lehangoló történések ellenére egyelőre itt vagyunk, megvagyunk: a magyar nyelv beszélői, a magyar nyelv és irodalom tanítói és tanárai, az anyanyelvi mozgalom szervezői, a magyar kultúra éltetői. Mi a mában, a jelenben élünk, a jövőt jelentő tanítványainkban. Számunkra minden év fontos, minden nap fontos, az ünnepnapok és a hétköznapok egyaránt. Az elmúlt év anyanyelvi ünnepe Székelyudvarhelyen és a jövő évre tervezett ünnepi rendezvény Temesváron. Nem is lehet másként: reményeink és terveink vannak az új esztendőre, a következő évvel induló új évtizedre. Eddig is voltak velünk dolgozó barátaink, társszervezeteink, olyan intézmények, amelyek bizalommal voltak irántunk, munkánk iránt, és támogattak bennünket. Elsősorban magunkban kell bíznunk, de abban is bízhatunk, hogy szélesedik az a kör, és erősödik az a szellem, amely a maga kölcsönösségében látja fontosnak a nyelv megtartását: azért kell megtartanunk a magyar nyelvet, mert csak a magyar nyelv tarthat meg bennünket magyarságunkban, kultúránkban. * Ehhez a hithez és munkához kívánok minden barátunknak, minden nyelvtársunknak jó egészséget, lelki békét, türelmet és alkotó türelmetlenséget az előttünk álló új esztendőben! Kolozsvár, 2010. december 8. * Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke * (Forrás: az AESZ Hírhordója)