2010.12.16. 12:06
Két nyertes uniós pályázattal a háta mögött modern gépparkkal és 130 jószágot számláló farmmal rendelkezik Szép Róbert. A tíz év alatt kiépített, tejtermelésre beállított tehénállomány jelenleg napi átlag ezer liter tejjel járul hozzá a gazdaság folyamatos továbbfejlesztéséhez.
Bár még csak huszonhét éves, kitartó munkával, apró lépésekkel és nem utolsósorban két nyertes uniós pályázattal a háta mögött mára korszerű gépparkkal és 130 jószágot számláló farmmal rendelkezik Szép Róbert csíkszentsimoni fiatal gazda. Mint az alcsíki farmer lapunk érdeklődésére elmondta, az önálló gazdálkodásba bő tíz évvel ezelőtt, 1999-ben a középiskola padjából kikerülve kóstolt bele, jószág- és munkaszeretete – és persze a saját farm kiépítésére irányuló ambíciója – pedig azóta sem lankadt.
Pályázni, de ésszel…
Az elindulásban és a gazdaság fejlesztésében azonban nem rejti véka alá, fontos szerepe volt az állami és az uniós támogatásoknak: a területalapú mellett a jószágok után, illetve korábban a tejtermelés után járó támogatás sokat segített számára abban, hogy a kapott pénz az állomány gyarapítására, a gyengébb tehenek minőségi jószágokra való cseréjére tudja visszafordítani. „Nem titkolom, az állomány java részét ebből fejlesztettem. Amit kigazdálkodunk, azt össze kell gyűjteni, és az utolsó lejig vissza kell fektetni. Mára azonban még két nyertes uniós pályázaton is túl vagyok, amiből az első, a 100 ezer eurós gépvásárlási pályázat már mind a kivitelezés, mind az elszámolás szempontjából sikeresen le lett zárva. A második nyertes pályázat is gépvásárlás lesz, amely keretében épp január, február tájékán vásárolom meg 110 ezer euró értékben a megrendelt traktort, forgóekét, etetőgépet. Ha meglesz, akkor ez azt jelenti, hogy a gépesítéssel a 130 tehén körüli munkát, illetve az ehhez szükséges takarmány előállítását mindössze két ember is eltudja végezni” – meséli a pályázások mögötti végcélt a csíkszentsimoni fiatal gazdálkodó. Tapasztalata azonban azt mondatja, hogy uniós pályázatból építkezésre pénzt igényelni nem szabad. „Az EU-s pénzből való építkezés nagyon kacifántos. Véleményem szerint, ha valaki fejleszteni akar, akkor inkább a gépvásárlásra álljon rá. Első pályázat esetén az Unió a fejlesztési költségek 65 százalékát állja, a második pályázat esetén pedig 60 százalékát. Ha kifizettem a gépeket, a támogatott összeg legtöbb egy-két hónapon belül ott volt a számlámon. Építkezés esetében ugyanezt kivitelezni, és az Unió szabályai szerint elszámolni, önrészből előbb az egészet felmutatni, véleményem szerint már sokkal nehezebb” – osztja meg eddigi tapasztalatait a simoni gazda.
Tejtermelés professzionális módon
A fejőstehén-állomány java részét egyébként a szimentáli hegyitarka és piros holstein alkotja, de az első, két egymással szemben levő sorban összesen 67 tehenet befogadó istállóban néhány fekete holstein is található. A másik, idén épített, szintén takaros, modern kialakítású istállóban a fiatal gazda ugyanis a borjakat, növendékbikákat, utánpótlásüszőket, illetve az ellés előtt álló teheneket tartja. „Az utánpótlásra nevelt növendékborjakból ebben az istállóban jelenleg ötven darab van. Ezeket meghagyom üszőnek, a bikaborjakat viszont három hónapos korukban eladom, mert én a termelést elsősorban a tejre állítottam be” – magyarázza a jószágok figyelő sorfala előtt kalauzolva Szép Róbert. A tej kapcsán elárulja, tejfeldolgozással nem foglalkozik: a frissen kifejt, napi átlag ezer liter tejet lehűtve, mindennap a csíkszeredai Lactate Harghita tejbegyűjtő autója viszi el. A tejhozam persze az évszak mellett az éppen ellésre készülő tehenek számától is függ, de az elszállított tejmennyiség Szép Róbert szerint a közel hetven tehén után havi 25 ezer és 36 ezer liter között változik. „Egyelőre a szeredai tejgyárral dolgozok, mégpedig azért, mert pontosan fizet. Ami az árat illeti, nyáron kevesebb, télen kicsit több. Mi, nagytermelők azonban még úgy ahogy ki vagyunk fizetve, de a kicsik nincsenek, elég gyenge árakkal dolgoznak. Én jelenleg a tejért 1,2 lejt kapok, erre jön még rá az áfa, ami viszont ugye az államé. A kistermelők ehhez képest 70-90 bani közötti árakat kapnak” – mondja Szép Róbert. A fiatal gazdálkodó szerint azonban a differenciált árakat a naponta leadott tejmennyiség mellett sok más tényező is indokolja: így esetében a tejgyár a literenként adott magasabb árba a gazdálkodó által átvállalt kezelési és tejhűtési költségeket is némiképp „honorálja”.
70 banis ár mellett nem lehet dolgozni
A korábbi években adott, ám 2010 januárjától megvont tejtermelési támogatás persze a fiatal gazda szerint még jó segítség lenne a hozzá hasonló tehéntartóknak, de mint fogalmaz, átgondoltabbá kellene tenni – tejtől függetlenül – a többi uniós és nemzeti támogatási formát is. „Jelenleg a mezőgazdaságban nyújtott támogatások 95 százaléka nem fejlesztésre, hanem az emberek mindennapi megélhetésére megy el. Felélik azt a pénzt, nem tudják a gazdaságuk modernizálására, bővítésére fordítani, mert az élet most erre kényszeríti őket. Sajnos meggyőződésem, ezért fognak rövidesen eltűnni vagy elmaradni az egy-két tehenet tartó gazdaságok, mert a kisborjakat, amik felnőnek legtöbb százkilósra, rögtön adják tovább, hogy egy kicsi pénz legyen belőle. Sajnos ezt a világot éljük, nagyon nehéz megélni, 70 banis tejáron pedig ők sem tudnak dolgozni. Akik viszont a támogatásokat meg tudták fogni, meg tudták becsülni, azok tudtak venni még három-négy tehenet, annak a hasznából pedig még egyet, és így tovább. Aki viszont nem tudta megfogni, annak magyarán megmondva, se pénz, se posztó nem marad” – fejti ki a simoni gazdálkodó. A fiatal, kevesebb mint egy éve alapított céggel rendelkező gazdálkodók számára Szép Róbert a 25 ezer eurós pályázási lehetőséget ajánlja, ami sokkal könnyebben megvalósítható, hasznosabb induló támogatást jelent, mint egy 300 ezer eurós. „Nagy összegért hiába pályázik az ember, fel kell mutassa ugyanis ahhoz a teljes összeget. Egy 25 ezer eurós támogatást kezdetben könnyebb kigazdálkodni, de egy nagy támogatásnál hiába nyer, a gyakorlatban élete végéig már a bank szolgája marad” – mondatja az eddigi pályázási tapasztalat a simoni fiatal gazdával. Ő eddig, amennyire tudta, mindig kerülte a bankot, így előfordult, hogy a megnyert pályázathoz szükséges önrészt a banki kölcsön helyett inkább a saját autója eladásából mutatta fel. „Autóm még máskor is lehet, de azt a százlovas traktort csak akkor tudtam megvenni” – teszi hozzá hitetlenkedésemet látva a simoni farmer.
Mellé kell állni, másképp nem megy
Ami a jószágok szaporítását illeti, a gazda mára állatorvosi segítség nélkül, maga végzi az ondózást, de előfordul, hogy a gyengébb jószágok esetében így szisztematikusan tejpénz helyett borjúnként veszi ki a hasznot is. „Aki komolyan akarja csinálni, annak oda kell állnia melléje. Ezt nem lehet távolról követni, nem lehet úgy gazdálkodni, hogy közben irtózok a tehénszagtól. A tehén sajnos nem ismeri sem az ünnepnapot, sem a vasárnapot. A munka mindennap hajnali öt órától este tíz óráig tart. A mezőgazdaság ilyen. Ha nem állsz mellé, a nagy farm éppúgy tönkre tud menni, mint a kicsike” – állítja Szép Róbert. A gazdálkodó 55 hektárt művelve saját maga állítja elő az állomány fenntartásához és az ideális tejtermelés biztosításához szükséges takarmányt is, bár bevallása szerint újabban egyre több számítása azt mutatja: ha mindent felszámolna, immár sok mindent olcsóbb lenne megvennie, mint megtermelnie. „Csak és kizárólag takarmányt termelek: silókukoricát, lucernát, utóbbit nyersen felbálázzuk, lefóliázzuk. Az ehhez szükséges traktort, kaszáló-, bálázó- és csomagológépeket az első pályázatból vettem meg. Akkor szereztem be a szippantógépet is, mivel az istálló hígtrágyás ürítőrendszerben működik, azaz a trágya automatikusan egy külső, háromhavonta ürítendő gyűjtőmedencébe kerül. Nem kell ganét hányni, nem kell talicskázni. Ez volt az első pályázat hozadéka” – sorolja az istállók között körbevezetve Szép Róbert.
