Az Iskoláinkért, Gyermekeinkért Egyesület közel két éve hivatalosan is bejegyzett civilszervezetként tevékenykedik, nem tévesztve szem elől azt a néhány célt, amelyeket még 2005-ben fogalmazott meg Programként az öt alapító. Kezdetektől szándékunk volt a Máramaros megyei magyar anyanyelvű oktatásra jogosult gyerekek, s rajtuk keresztül a családok megszólítása, az anyanyelvi oktatás fontosságának hangsúlyozása, a szülők kéréseinek tolmácsolása a tanügyi és az érdekvédelmi szervezetek felé
Alakulásunkkor meghirdetett céljainkkal a megye érintett civil- és érdekvédelmi szervezetei, továbbá a tanfelügyelőség magyar képviselői maximálisan egyetértettek, támogatásukról biztosítottak. Ezt a támogatást - a mindig felmerülő kérdések súlyosságától függően - mindmáig élvezzük. A következőkben érzékeltetni szeretnénk, hogy egyetlen év alatt mennyi kérdés, és megoldásra váró probléma merülhet fel. Ezek megoldása nem tőlünk függ, de a mi szerepünk a problémák feltérképezése, azok tolmácsolása felső fórumok felé, lehetséges megoldások kidolgozása, a lehetetlennek tűnő ügyek mögötti kiállás. Mindez azért, hogy reményt adjunk a tanügyben bízó szülőknek és gyerekeknek, de reményt adjunk a felső körökben dolgozó kollégáinknak is azzal, hogy kellő kitartással, nem félve a többségiek minket figyelő tekintetétől, merjük kinyitni azokat a zártnak vélt kapukat is, amelyeket a civil szféra közakarattal ki akar nyitni.
Tevékenységünk egyik alapját képezi a magyar anyanyelvű óvodacsoportok népszerűsítése, az óvodaérett gyerekek szószerinti toborzása. Ennek eszközeként felhasználjuk a média adta lehetőségeket, a helyi sajtóban és az interneten folyamatosan közöljük az óvodák, óvónők telefonos elérhetőségeit, szülői értekezletekre jelentkezünk be, a beiratkozások folyamatáról állandóan egyeztetünk óvónők, szülők és tanfelügyelőség között, a szülők számára győzködő leveleket küldünk. Szeptember óta reflektorfénybe került a 20-as számú óvoda magyar csoportja, mivel ott a nagyszámú beiratkozások miatt a gyerekek kinőtték a termüket. A szülők tágasabb termet kértek az óvoda igazgatóságától, s mivel a megoldásra szándék nem mutatkozott, a szülők kérvénnyel fordultak a tanfelügyelőséghez. Egyesületünk ettől a ponttól vállalta, hogy ügyüket tolmácsoljuk a kérvényben megszólítottak irányába, s bár igencsak elhúzódott az ügy orvoslása, ígéret van a megoldásra.
Kiemelt helyen kezeljük a felsőbányai óvoda-napközi ügyét, amelyre régóta szándék van a kisváros szülői körében, csupán a kellő egyeztetés és a cselekvésre jogosult személyek összehangolása maradt el. Ebben próbálunk közvetítő szerepet vállalni. Januártól szeptemberig tart az a kampányoló tevékenységünk, melynek fő célja a Nicolae Iorga és a Petre Dulfu általános iskolák első osztályos magyar tagozatainak minél nagyobb létszámban való elindítása. Sajnos ma már nem az a kérdés, hogy a Iorgaban kettő vagy egy osztály, hogy a Dulfuban 25 vagy 35 fős osztály indul évente, hanem, hogy meglesz-e a két iskola egy-egy magyar tagozatos csoportja. Vagy gyerekhiány miatt, újfent kivonulunk az egyik iskolából? És tapasztalatból mondhatjuk, hogy ahonnan egyszer kivonultunk, oda vissza nem engednek. A cél érdekében, folyamatosan egyeztetünk óvónőkkel, tanítónőkkel, tanfelügyelőséggel, végzős óvodások szülői értekezletein kampányolunk a magyar nyelven való továbbtanulás mellett, személyes párbeszédet folytatunk az ingadozó szülőkkel. Még a román médiában is ismertetjük az anyanyelvi oktatás lehetőségeit. Ennek eredménye, hogy a veszélyeztetett Petre Dulfu-s első osztály beindulhatott, továbbá Felsőbányán is indulhatott első osztály, amelyhez kiemelten fontos segítséget nyújtott Vicsai János főtanfelügyelő-helyettes úr. Amikor felmerült Felsőbányán az 1-es számú általános iskola V-VIII. osztályosok épületének, a régi zárdaépületnek bezárása, - veszélyeztetettségre hivatkozva - , Egyesületünk azonnal a megoldást keresők sorába állt, és a felsőbányai érdekeltek óhaját tolmácsolva, levél íródott Schönberger Jenő, szatmári püspök úrnak, mint érintett félnek, azonban a zárda ügye olyan fordulatot vett, amiért a levél nem lett elküldve. Mi nem tettünk le a zárdáról, mert meggyőződésünk, hogy abban az épületben magyar nyelvű oktatás kell folyjék. Ennek érdekében beszélgetésre került sor a Főtér Fesztivál 2010 keretén belül Bőjte Csabával is. Ezen a beszélgetésen jelen volt Egyesületünk képviseletén kívül Lieb József kanonok úr, Ludescher István polgármester úr, dr. Váradi Izabella tanfelügyelő asszony és Hitter Ferenc úr is. A Zárda ügye nyitott kérdés maradt, ami megoldásra vár.
2010. március 22-én Egyesületünk összehívta Nagybánya és környéke iskoláinak magyar nyelvű képviselőit. A tanácskozásra a Nagybánya Központú Területi RMDSZ elnökségi gyűlése keretén belül került sor. Célunk volt ismertetni érdekvédelmi képviseletünk megyei vezetőivel azokat a felmerülő problémákat, amelyeket közös összefogással orvosolni tudnánk. Fontos elhatározás született, miszerint nemcsak az Iskoláinkért Gyermekeinkért Egyesület és a tanítónők feladata a gyerekek toborzása, hanem jól szervezetten, a tanárok is vegyenek részt ebben az akcióban, hiszen az ő érdekük is az osztályok, tagozatok megmaradása. Ezen a tanácskozáson vetette fel Bak László tiszteletes úr a visszaszerzett református iskola épületének ügyét, felajánlva azt a nagybányai magyar oktatás jobbítására. Az épület sorsa felőli tárgyalásokat azonnal kezdeményeztük, de minél előrébb haladtunk az időben, annál távolabbinak tűnt a megoldás. Egyesületünk folytatni kívánja a megkezdett munkát, párbeszédet tartva fenn minden érintett féllel. Jelenleg úgy gondoljuk, hogy első ízben az épület leginkább a Németh László Elméleti Líceum bentlakásaként és egy új napköziként válna a magyar oktatás javára.
De nem csak a nagybányai magyar nyelvű oktatás sorsát követjük, hanem próbálunk segíteni azokon a vidékeken, ahol gondok merülnek fel, vagy ahol a továbbtanulás kérdése bizonytalan, hiszen hiányoznak a magyar nyelvű középiskolák, V-VIII. osztályos magyar tagozatok. Egyesületünk képviselője a Németh László Elméleti Líceum aligazgatójával, Czumbil Csaba úrral a szinérváraljai nyolcadikosok szülőértekezletén vett részt, hogy népszerűsítsék a Németh László Líceum nyújtotta előnyöket, kihangsúlyozva az anyanyelven való továbbtanulás fontosságát. Magyarláposon Egyesületünk, előzetes egyeztetés folytán a helyi RMDSZ és az egyház képviselőivel, szülőkkel kereste a párbeszédet, érvelve a magyar nyelvű első osztály beindítása mellett. Gyerekeket könyvadományban, a rászoruló családokat pénzadományban részesítettünk. Domokoson arra bíztattuk a szülőket, hogy nyolcadikos gyerekeiket kilencedik osztálytól a Németh László Líceumba írassák. Misztótfalu és Láposbánya egyházi képviselőivel is egyeztettünk, keresve annak lehetőségét, hogy miként lehetne a helyi magyar anyanyelvű diákokat bekapcsolni a magyar nyelvű oktatás áramlatába. A VIII. osztályos diáksággal állandó kapcsolatot tartunk fenn, bíztatva őket, hogy tanulmányaikat a Németh László Elméleti Líceumban folytassák. A bentlakásban lakó Németh Lászlósokat pedig 600 lejes adományban részesítettük.
Öt évvel ezelőtt e sorok írója vészharangokat kongatott minden lehetséges fórumon, mivel az akkori demográfiai mutatók és a máramarosi magyar lakosság közönye a magyar nyelvű oktatás irányában, soha nem tapasztalt krízishez vezettek volna. Az akkor birtokunkban lévő kimutatások szerint hét évnek kellett volna eltelnie ahhoz, hogy Nagybányán ne induljon magyar nyelvű első osztály. Ennek a krízisnek első jelét idén szeptemberben a Petre Dulfuban megélték. Szerencsénkre, az első osztály beindulhatott, köszönhetően a tanítónő állhatatos munkájának, és Egyesületünk összehangoló és összehangolt munkájának. Öt évvel ezelőtt megkezdődött az a munka, ami az óvodáink feltöltésén fáradozik, hogy legyen Nagybányán magyar oktatás.
Végezetül két adat, amiért és ami ellen közös erővel kell küzdenünk, nekünk szülőknek, tanároknak, politikusoknak és felnövekvő gyerekeknek egyaránt. Ami ellen küzdeni kell: 2006-ban 665 gyerek tanult a nagybányai iskolák magyar tagozatain, 2010-ben már csak 626 diák. Amiért küzdeni kell: 2006 szeptemberében 135 óvodást írattak magyar tagozatra Nagybányán, 2010 szeptemberében már 185 gyereket. Ez a pozitív mutató, ami ellent fog mondani nekem, és reményt adhat a jövő Nagybánya magyar nemzedékének.
A pozitív adatok erősítése érdekében, várunk minden segítőkész szülőt és pedagógust, hogy munkával, lelkesedéssel, összefogással még hatékonyabban támogathassuk a magyar nyelven tanulni szándékozó gyermekeinket. Nagy-Jenei Zoltán
