Eltűnőben a csordák

http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4147&Itemid=77

Írta: Polgári Élet

2010. december 14. kedd 17:01

Csökkenő állatállomány: vége a hagyományos megélhetésnek? Az állatállomány drasztikus csökkenésének több oka van, de egyik legfőbb az, mondta Bodó Géza agrármérnök, hogy a támogatásokat, a tejprémiumokat a román kormány rendszertelenül folyósítja, a gazdák évek óta csak az ígérgetésekkel maradtak. A mostani körülmények között jóformán nem éri meg állatot tartani. Másik ok, amely nem ösztönzi a fejősállat tartását, az, hogy a tejfeldolgozók nagyon rosszul fizetnek. Uniós követelmény a csíramentes tej, arra kényszerítik a gazdákat, hogy fejőgépeket vásároljanak, pedig azzal is lehet piszkos tejet fejni. Akiknek csak két-három tehene van – és ilyen gazda sok van Székelyföldön –, nem jut pénz fejőgép vásárlására, s így a tejet nem tudják eladni. Ha levágják az állatot, akkor is mindenki nyer: a feldolgozó, a kereskedő, csak a gazda marad a veszteséggel. Egyrészt hibások a gazdák is, mert legtöbb helyen nem értették meg a szövetkezés fontosságát. Ahol egyesületekbe tömörültek, mint Homoródalmáson vagy Farcádban, és közös tejcsarnokot hoztak létre, az állatállomány gyarapszik, ahol nincs ilyen, ott gondok vannak. Az állatállomány hanyatlásának másik oka: a fiatalokat nem ösztönözik arra, nem támogatják, hogy nagyobb mezőgazdasági egységeket hozzanak létre. Székelyföldön 30-50 hektáros területeken lenne érdemes, családi vállalkozásként állattartással foglalkozni. Ennek akadálya, hogy a földek mindenhol fel vannak darabolva kicsi parcellákra. Nagy hiba volt 1991-ben, amikor az első földtörvény megjelent, hogy a tulajdonosoknak ott adják vissza a földet, ahol korábban volt és nem egyben kimérve. A fiatalok, akik vállalkozásokat akarnak indítani, földet vásárolnának vagy bérbe vennének, nem jutnak nagyobb terültekhez, mert egyik ember adja, a másik nem, sok helyen a tulajdonjogi papírok sincsenek tisztázva. A földosztó bizottságoknak óriási a felelőssége, vannak esetek, hogy a tagok a jobb területekre kezet tettek. Uniós megoldás? Szinte nem lehet hallani róla, pedig az EU-nak van ajánlata, amely a gazdák korai nyugdíjaztatásról szól. Azok, akik betöltötték, vagy meghaladták az 55. évüket és fiataloknak eladják, elajándékozzák, vagy átíratják a földjeiket, évente 2000 euró nyugdíjat kaphatnak 65 éves korig, korhatáros, rendes nyugdíjaztatásukig. Ha tudnának róla, biztos, hogy az említett korcsoportba tartozó gazdák legalább fele eladná a földjét, és akkor a fiataloknak jobb esélyük lenne a gazdálkodásra. Valószínűleg azért olyan „nagy a csend” e lehetőség körül, mert a román kormánynak is bizonyos önrésszel hozzá kellene járulnia e programhoz – közölte Bodó Géza. Dicsekszik György Ervin prefektus Kovászna megye kormánymegbízottja, György Ervin azzal dicsekszik, hogy a megyében 45 település jegyzőjének vezetésével 355 számlálóbiztos és 55 főszámlálóbiztos végzi – és országos szinten első helyen vannak – a mezőgazdasági összeírást. Csupán csak azt felejtette el közölni, azért haladnak jól, mert nincs, amit összeírni. Az általános mezőgazdasági összeírás 2010. december 2. és 2011. január 31-e között zajlik és országos szinten 116 millió lejbe kerül. Erdővidéken is Erdővidéken is látványosan megfogyatkoztak a hazajáró csordák. B. József valamikor öt tehenet tartott, előtte Svájcban járt egy gazdálkodó tanfolyamon, az ott látottakat akartak idehaza meggyökereztetni. Minden felszerelést megvásárolt, hogy az uniós követelményeknek megfeleljen, de végül csalódnia kellett. Valósággal csúfolkodtak a tejfelvásárlók a termelővel, nem elég, hogy keveset fizettek, de hónapokig nem is fizettek, így nem lehetett megmaradni, hiszen az állatokat etetni kellett. Akkor még nem volt uniós támogatás. Reggel elláttam a teheneket – mondja –, ültem a traktorra s mentem ki a mezőre kaszálni, délre már siettem haza, mert rendezni kellett a jószágot, ez így ment minden nap. Svájcban másképp volt minden, azt hittem, nálunk is be lehet vezetni azt a rendszert, de csalódtam, meséli panaszosan. A fejőgépek ma is ott vannak felakasztva a pajtában, a falu tehéncsordája felére apadt. Csökkenő tejfelvásárlási kedv Az elmúlt 10 évben a csordák tehát mindenhol vészesen megfogyatkoztak. S az a legszomorúbb, hogy nem azért hagynak fel az állattenyésztéssel, mert helyét más pénzkeresési lehetőség veszi át. Nem, a helyét a semmi, a szegénység veszi át. Hogy jutott ide a régen önellátásra berendezkedő székelység, amely a régi életmód egyes elemeit még az átkos idején is megőrizte? Miért jutott arra a keserű felismerésre, hogy nem érdemes? Hatalmas felelőssége van a politikumnak ebben: nem támogatják a gazdákat, a termékek értékesítése egyre nehézkesebb, a terményfeldolgozóknak jó a szlovák, bolgár stb. tej, hús is. Ha még jobban elszegényedik a vidék, akkor még jobban elsüllyed, még inkább ki lesz téve az elcigányosodás, elrománosodás veszélyének. Zetelakán már nem panaszkodnak az autósok a főúton felvonuló tehéncsordára, mert húsz év alatt lassan elfogy a kijáró tehenek száma. A ’89-es változásokat követően a községben 1500-1600 körül volt a tehenek száma, ez mára a felére csökkent. Az utóbbi években az alszegi csordához közel nyolcvan fejőstehén csatlakozott, de mára teljesen eltűnt. Maradt a tófalvi csorda, ott másfélszázan vannak, szerencsére közel vannak a kijáróutak, távol a főutaktól, nem kell az állatokat felvezetni, mennek azok maguktól. A csökkenést itt is a tej felvásárlásával és árával magyarázzák. Régen nagyon sokan húsborjakat neveltek levágásra, de az értékesítési eljárás annyira bonyolult lett, hogy lemondtak erről is a gazdák. Csíkszéken is felhagynak az állattartással Csíkszentmárton községben húsz évvel ezelőtt a szarvasmarhák száma megközelítette a 2500-at, ebből közel kétezret a TSZ-ben találtunk, mára viszont ez a szám teljesen eltűnt. A gazdasági udvarokban lévő ötszáz is megfeleződött, talán kétszáz csordába járó tehenet tartanak számon a községben. A gazdák szerint sokan azért hagytak fel a tartásukkal, mert az emberek rájöttek, sokkal gyorsabban lehet pénzt keresni az üzleteléssel, mint a tehéntartással. Ma azoknak éri meg gazdálkodni, akik legalább 8-10 tehenet tartanak, az egykézőknek lejárt az ideje. Az okok itt is hasonlóak, mind a többi településen: a tej és a hús értékesítése. Itt sem kell már várni a hazajáró csordát, a kószáló állatokat. A Maros megyei Szentdemeteren, ahol 234 házszám van nyilvántartva, egykor minden háznál kötelezően legalább két fejőstehenet tartottak, meséli Bálint Árpád. Ezenkívül kecskecsordával is dicsekedtek, de mára ez teljesen elkopott. Több százra rúgott az állatok száma, ha kifogytak a pásztorból, akkor a családokra hárult ez a feladat. Az emberek is fogynak Népszámlálásra készül az ország, a polgármesteri hivataloknál az erre vonatkozó felkészítők lezajlottak már. Nekünk, erdélyi magyaroknak különös fontosságú ez a népszámlálás, ezért jó lesz odafigyelni rá. A korábbi adatok szerint 1991 és 2001-2002 között 1 millió 625 ezerről 1 millió 432 ezerre csökkent a magyarság száma, ez 193 ezres csökkenést jelent, ami százalékban kifejezve 11,7%. Ez a számadat azonban nem tekinthető hitelesnek, információink szerint főként a szórványban a számlálóbiztosok azon családoknál, ahol nem találtak otthon senkit, automatikusan románnak és ortodoxnak írták be az illetőket. Épp ezért jó lenne, ha a lakosság maximális odafigyeléssel viszonyulna a népszámláláshoz, s ha nem is másért, mint önmagunk megnyugtatásáért, nem ártana egy alternatív népszámlálást tartani a magyarság körében: az egyházi nyilvántartások alapján.

Balázs Árpád, Fülöp D. Dénes, Zsidó Ferenc