A Wikileaksen már Magyarország is szivárog, a Guardian szerint amerikai diplomatákkal gyűjtetett adatokat az Egyesült Államok.
Összegezzék a jelenlegi (és a lehetséges jövőbeni) vezetők és tanácsadók pénzügyi helyzetét, egészségi állapotát, gyenge pontjait és biometrikus jegyeit (ilyen lehet az ujjlenyomat, a hajszálból kinyerhető információk stb.) – ezt kérte 2009 júniusában egy Clinton nevű aláíró egyes amerikai diplomatáktól. Az erről szóló, egyébként a WikiLeaksen szivárgó anyagot egyébként a Guardian publikálta, a Külügyminisztériumot pedig vélhetően nem lepte meg különösebben, ugyanis Amerika jelezte, hogy hamarosan kibukik a levelezés.
Erőkörök felrajzolása
Egyébként ez a legkeményebb és leginkább kézzelfogható kérés a „nemzeti vezetés” című pontban, amelyben többek között arra szólítják fel az amerikai diplomatákat, hogy térképezzék fel az ország vezérkarának filozófiáját, motivációit, döntéshozatali mechanizmusát, a kormányzati tényezők és a biztonsági szolgálatok viszonyát, az igazságszolgáltatás szereplőinek helyzetét, a meghatározó tanácsadókat és így tovább.
Az új direktíva
A dokumentum tanúsága szerint egyébként Amerika nem viccel, a leirat az új „nemzeti humán-hírszerzési direktívára” hivatkozik, felszólítva a követségi munkatársakat, hogy annak szellemében segítség a magyarországi biografikus adatgyűjtést. (A biografikus adatgyűjtés ez esetben nem a pőre életrajzi információkat jelenti, hanem az összes beszerezhető, életpálya-, életviteli adatot.) A leirat arra is kitér, hogy a kívánt információkat nemcsak állami szereplőktől lehet beszerezni.
Magyar Gárda kiemelve
És persze Amerika nem csak konkrét személyekre volt kíváncsi, hanem általánosságokra, így arra bíztatta itt szolgáló tisztviselőit, hogy koncentráljanak arra is, érvényesül-e a vallásszabadság, miként áll a helyzet a magántulajdon szentségével, hogy haladnak a gazdasági, társadalmi és oktatási reformok, illetve terveit elképzeléseit miképp tálalná a kormány – beleértve a média befolyásolását is. Nyilvánvalóan nem csak a hatalom, hanem az ellenzék is fontos: a leirat az ellenzék és a szélsőséges csoportok elemzését (többek között külföldi kapcsolataik és forrásaik beazonosítását) kéri, külön nevesítve a Magyar Gárdát.
Oroszok a célkeresztben
Aztán a dokumentumban a másik mumus, Moszkva is visszaköszön: Amerika azt szeretné, ha magyar rezidensei felmérnék az orosz kapcsolatokat, különös tekintettel az energiaipari, biztonsági, kereskedelmi és szállítási kötődéseket. Ezzel együtt pedig, kéri a leirat, fel kellene rajzolni a magyar elit illetve az orosz hivatalosságok és üzletemberek közötti kapcsolati hálót, és persze be kellene azonosítani azokat a gyenge pontokat, ahol az oroszok sikerrel befolyásolhatják a minisztériumi szinteket, az ellenzéket, a hírszerzést – vagy éppen a pártokat, némi pénzzel. Ami pedig az általánosságokat illeti: a dokumentum arra is kíváncsi, hogy milyen Oroszország kormányzati és közmegítélése.
A konkrétumok nullák
Egyébként konkrétumokat tartalmazó dokumentum eddig kettő bukott ki - pont Oroszország, pontosabban a grúz háború kapcsán. „A Magyarországgal kapcsolatban eddig kiszivárogtatott két dokumentumhírértéke nulla, és – ellentétben több más országgal kapcsolatosjelentéssel – nincs bennük semmi botrányos”, mondta az atv.hu-nakNógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő kiemelte: éppen hogy afeladatát teljesíti az a külügyminisztériumi főosztályvezető, aki ismerteti a hivatalos magyar álláspontot egy amerikai diplomatával – jelen esetben a grúz háborúval kapcsolatban.
Kicsit elébe ment
Mint az megírtuk, Hamikus Vilmos, a külügyminisztérium volt főosztályvezetője azt mondta, hogy az EU állásfoglalásban Magyarország nem fogja ellenezni a keményebb nyelvezetet sem. A magyar diplomata azonban tart attól, hogy a szokásos irányból - Németország és Olaszország - részéről tiltakozni fognak az agresszív állásfoglalás ellen. Hamikus azonban hálás azért, hogy francia elnökség van az EU élén, amely bátrabb, mint más tagállamok. A távirat szerint Hamikus állásfoglalása megelőzte az érintett felekkel, Oroszországgal és Grúziával való kapcsolatfelvételt az ügyben.
Nem kérdőjelezhető meg
A másikban Banai Károly nagykövet, a miniszterelnök kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója szerint a magyar álláspont nagyon határozott és egyértelmű volt, nevezetesen „Grúzia szuverenitása és területi integritása nem kérdőjelezhető meg.” A diplomata hozzátette, hogy a grúz cselekmények ellenére az „orosz reakció teljesen aránytalan volt, mint amit a helyzet igényelt volna.” Banai arra a fontos tényre is rávilágított, hogy a NATO és az EU egyaránt a grúz demokrácia védelmében lépett fel. A diplomáciai távirat összefoglalja az ügyben a Fidesz álláspontját is.
Beavatkozás és undor
Ami meglehetősen sarkos volt, Orbán Viktor ugyanis a grúz háborúról azt mondta: „az elmúlt 20 évben nem volt példa olyan nyers erőpolitikára, mint amit Oroszország az elmúlt napokban vállalt". A Fidesz elnöke később az 1956-os magyarországi beavatkozáshoz hasonlította a Grúzia elleni orosz támadást. Igaz, Igor Szavolszkij, a budapesti orosz nagykövet sem csiszolta túl viszontválaszát, és azt találta mondani, hogy Orbán Viktor valótlanságot állít, és egyrészt nyugodtan, másrészt enyhe undorral fogadja szavait.
Búcsú a bizalomtól
A kiszivárogtatások azonban várhatóan nem borítják a diplomácia világát. "Nem lesz drámai következménye a nemzetközi kapcsolatokban a WikiLeaks féle kiszivárogtatásnak", mondta a NATO volt főtitkára Budapesten. Javier Solana szerint ugyanis a kiszivárogtatás nem jelent közvetlen biztonsági fenyegetést. Azt viszont elismerte, hogy a most megingott bizalmat nem nem lehet helyreállítani, a titkos iratok nyilvánosságra hozása nyomán meg fog változni a diplomaták viselkedése, nehezebbé válik a bizalomépítés és a megegyezés. Pedig, emlékezett Solana, "sok sikert azért tudtam elérni, mert lehetőség volt a bizalom kialakítására, ez pedig sokszor fontosabb az átláthatóságnál".
Nagyobb méretért kattintson a képre A vezető politikusokat és a diplomáciai elitet leginkább az eddig a plénum elől elrejtett, geopolitikai játszmák és stratégiai kérdések ügyében történő állásfoglalások, tervek és elemzések kiszivárogtatása aggasztja, amely soha nem látott méretű nyilvánosság elé tárja a CD és kormányzati színfalak mögötti kézfogásokat és vélekedéseket.
Atomalkatrészek „Made in China”
A kiszivárogtatott dokumentumok szerint az Egyesült Államok már korábban olyan információk birtokába jutott, amelyek szerint egy kínai vállalat a rakétákban alkalmazott giroszkópokat szándékozik egy transzfervállalaton keresztül Iránba küldeni. Ezzel egyértelműen megszegné az ENSZ BT 1737. és 1803. számú határozatát, amelyek előírják, hogy a kormányzatoknak meg kell akadályozniuk minden olyan szállítmányt, amely elősegítené Irán atomhordozó fegyverrendszerének (rakétaprogramjának) a kiépítését. Washington viszont már évek óta tudott a kínai fegyverszállítmányokról, amelyeknek a végső felhasználói iraki terroristák és afganisztáni tálib lázadók. 2007-es sajtó- és titkosszolgálati kiszivárogtatások szerint Kína a gyáraiból repülőgépeken közvetlenül szállított kézi- és rakétafegyvereket, lőszert és út menti pokolgépek előállításához szükséges alapanyagokat Afganisztánba. Kína bizonyított fegyverszállításai egyértelmű cáfolatai annak az amerikai vélekedésnek, hogy az ázsiai ország érdekelt és tevékenyen részt is vesz a terrorizmus elleni erőfeszítésekben.
Ezt a védelmi minisztériumból kiszivárgó álláspontot támasztják alá külügyminisztériumi vélemények is. John Tkacik korábbi külügyes szerint a kínai fegyverek komolyan hozzájárulnak a közel-keleti és dél-ázsiai gócpontok instabilitásához, Washington demokrata és republikánus kormányzatai pedig szemet hunytak e fölött. Szerinte Peking fegyverei a transzferországnak számító Iránon és Szírián keresztül már Libanonba és Gázába is eljuthattak – Kína pártfogói azonban cáfolják ezeket a határozott állításokat.
Teflon, pehelysúly és Batman
Szövetségeseivel azonban nem bánt ilyen kesztyűs kézzel az amerikai CD, amennyiben Angela Merkel kancellárt a Teflon, belügyminiszterét pedig a „kiszámíthatatlan” jelzővel illette.
A Der Spiegel szerint az Egyesült Államok a német kormányzat minden szintjén rendelkezik informátorokkal. A lap internetes oldala vasárnap arról is beszámolt, hogy Magyarországról 734 jelentést küldtek, többnyire a 2006 óta eltelt időben, amelyekből 34 a titkos minősítést kapta. A budapesti székhelyű amerikai CD-jelentések tartalmát azonban lapzártánkig nem hozta nyilvánosságra a WikiLeaks, amely eddig 471 dokumentumot publikált a 250 ezerből. A brit vezetők sem maradtak ki a szuperhatalom diplomatáinak jellemzései közül. Obama elnök még 2008-ban „pehelysúlyúnak” jellemezte David Cameron brit miniszterelnököt, Gordon Brown pedig az amerikai CD-jelentések szerint „ingatag, bizonytalan”. Az is kiderül továbbá, hogy az Obama-rezsim inkább az ázsiai kapcsolatok bővítésében érdekelt, mint a hagyományos, európai szövetség erősítésében.
Kémkedéssel vádolják az amerikai diplomatákat
Az amerikai bizalmatlanság további jele lehet, hogy a legfőbb szövetséges fővárosában, Londonban működő nagykövetség is megkapta azt a 2009-es külügyminiszteri megbízást, amelyben Hillary Clinton az amerikai CD-tagjait kémkedésre sürgeti az ENSZ-képviselők és a főtitkár, Ban Ki Mun, valamint további mintegy 30 fogadó ország politikusai, vezetői után.
A miniszteri tájékoztató szerint szükségesek a hitelkártyaadatok, telefon- és e-mail-kapcsolatok, jelszavak és további jelentékeny információk – a hírszerzési megbízást pedig többek között olyan amerikai képviseletekre továbbították, mint Berlin, Párizs, London, Tel Aviv, Bécs, Brüsszel, Tokió.
Moszkvával szemben is éles kritikát fogalmaztak meg amerikai diplomaták – legalábbis ez derült ki több CD-jelentésből. Robert Gates védelmi miniszter 2010 februárjában francia
kollégájának azt mondta, hogy szerinte a demokrácia eltűnt, és a rendőrséget kezükben tartó oligarchák irányítanak. A miniszter szerint Dmitrij Medvegyev elnök ugyan egy fokkal pragmatikusabb politikát folytat, mint elődje, de kevés valódi változás történt – idézi Gates szavait a jelentés. Más beszámolók szerint Medvegyev jelenlegi és Vlagyimir Putyin korábbi elnök között a kapcsolatot leginkább Robin és Batman versengésével lehet jellemezni – de volt olyan amerikai jelentésre is példa, ahol Putyin az „alfa-hím” jelzőt kapta. Az orosz megvesztegethetőségről is készültek jelentések a The Guardian szerint. A lap értesülései alapján az amerikai CD szerint az orosz politikai rendszeren belül mintegy 300 milliárd dollár kenőpénz cserél gazdát évente. A kis országok számára megalázó szerepet jelez az a távirat, amelyből kiderül, hogy a szlovén államfőnek Washington megüzente: ha találkozni akar Obama elnökkel, akkor országa fogadjon be legalább egy guantanamói foglyot.
Szaúd-Arábia: „Le kell csapni a kígyó fejét!”
Egy 2008-as beszámoló tanúsága szerint Rijád washingtoni nagykövete, Adel al-Dzsubeir szerint az uralkodó, Abdullah bin Abd al-Aziz és a vezető hercegek Iránra utalva egyaránt azt követelték az Egyesült Államoktól, hogy katonai akcióval „csapja le a kígyó fejét” és tegyen pontot az Iszlám Köztársaság atomprogramja végére, amelynek iraki politikai térnyerésének a megfékezése szintén prioritás Szaúd-Arábia számára.
A diplomáciai iratok nyilvánosságra kerülését követően Szaúd-Arábia azonban azt nyilatkozta, hogy mivel a királyság nem tudja ellenőrizni a dokumentumok hitelességét, nem kommentálja a nyilvánosságra hozott tartalmat sem. Az AP hírügynökség szerint Szaúd-Arábia a legritkább esetben beszél a nyilvánosság előtt az iráni atomprogrammal kapcsolatos fenntartásairól, de az látható, hogy az arab királyságot egyre jobban aggasztja Irán föld alá rejtett nukleáris fegyverkezési és rakétaprogramja. Implicit figyelmeztetés lehet, hogy szűk két hete az amerikai kongresszus zöld utat adott az évezred fegyvereladásának: Szaúd-Arábia több száz katonai légi járművet, több ezer rakétát és földalatti létesítmények, bunkerek megsemmisítésére tervezett bombát vásárolt az Egyesült Államoktól.
A szaúdi vezetők arrogáns stílusára George W. Bush nemrég megjelent önéletrajzában is olvashatunk példát. Amikor Abdullah király az elnök texasi birtokán járt, első kérdése az volt, hogy „Mikor hagyja el a disznó Ramallahot?” A kevéssé diplomáciai megfogalmazás Ariel Saron akkori izraeli miniszterelnökre vonatkozott. Amúgy Bush többször is utal könyvében arra, hogy a külföldi vezetőkkel történt találkozói előtt bizalmas dossziét készítettek számára, így meglepő kérdéseket is fel tudott tenni partnereinek.
„Ők is hazudnak, mi is hazudunk”
A kiszivárogtatott dokumentumok egyértelműen új fényt vetnek a nemzetközi közösség tagjainak asszisztálásával az iráni nukleáris fenyegetés körül zajló zéróösszegű játékra, amelyben a perzsa érintett tagad, az Egyesült Államok „feltételez”, az ENSZ szankciókkal büntet, Izrael a nyomásgyakorlást, a térség arab vezetői pedig a fegyveres beavatkozást sürgetik. A matematikában (is) alkalmazott játékelmélet szerint zéróösszegű az a játszma, amelyben a játékosok (Irán, Izrael) csak egymás kárára (támad, nem támad) növelhetik nyereségüket.
A zsidó állam hamarosan akár kettős vesztes helyzetben találhatja magát. Izrael vezetői következetesen hangoztatják, hogy nem ülhetnek ölbe tett kézzel az iszlamista és iráni nukleáris fenyegetésekkel szemben, ahogy tette azt az Egyesült Államok 2001. szeptember 11-én. A kettős vesztes helyzet lényege, hogy az önálló izraeli katonai beavatkozás egy komoly regionális háborút, míg a fegyveres szankció elvetése az iráni atomfegyverek létrehozását kockáztatja.
Ebben a leosztásban is egyértelműen döntő helyzetben van az Egyesült Államok. A korábbi – ENSZ-határozatokat tiszteletben tartó – republikánus Közel-Kelet-politikával szemben a kiszivárogtatott dokumentumokból az derül ki, hogy az aktuális demokrata adminisztráció, Barack Obama elnökkel az élen, hosszú ideje zsarolja a zsidó államot, az eddigi washingtoni, sőt nemzetközi elképzeléseket is gyökeresen felülíró békeultimátum elfogadása érdekében. A taktika része lehet Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel szembeni komoly kritika, aki legutóbbi amerikai útja során (amikor Obama éppen ázsiai muszlim országokkal sürgette az együttműködést) azt mondta, hogy „katonai nyomást kell gyakorolni Iránra”, hogy az iszlám diktatúra leállítsa az atomfegyver előállítására irányuló atomprogramját.
Washington erős nyomást helyez Izraelre annak ellenére, hogy Iránnal szemben nemcsak Szaúd-Arábia, hanem a régió más államai is határozottan kritikusak. Példa erre Hamad bin Jasszim al-Táni katari miniszterelnök, aki szintén nem rendelkezik túlzottan hízelgő véleménnyel országa és Irán kapcsolatáról: „ők hazudnak nekünk, mi hazudunk nekik” – mondta a politikus az amerikai nagykövet egy 2009 decemberi találkozóján, akinek megerősítette, hogy országa folyamatosan sürgeti Teheránt a Nyugattal való együttműködésre, különben „katonai akció lesz. Ha nem az Egyesült Államok, akkor Izrael részéről.” Al-Táni ezenkívül részvétét fejezte ki az Egyesült Államokban pusztító Katrina hurrikán áldozatai felé, de figyelmeztetett: Katarnak is „megvan a saját Katrinája” – ami a jelentések szerint egyértelmű utalás volt a politikus részéről az Irán által képviselt biztonsági kockázati tényezőre.
A kiszivárgott dokumentumokból az is kiderült, hogy az Egyesült Államok több európai országban is tárol harcászati atomfegyvereket. Annak ellenére, hogy korábban is sejteni lehetett, hogy Németországban, Hollandiában, Törökországban és különösen Belgiumban tárolnak nukleáris fegyvereket, ezt az értesülést eddig se az érintett országok, sem pedig a NATO nem erősítette meg.
Qui prodest?
Kinek használ vagy kinek áll az érdekében a WikiLeaks tevékenysége, amelyben egyre-másra hozza nyilvánosságra titkos dokumentumok százezreit – nagyrészt az Egyesült Államok tevékenységével kapcsolatban – amelyeknek ezt követően az interpretációja egy beékelt közeg, a médiumok és egyéb szervezetek feladata lesz? Az Iraki Háborús Napló közelmúltban történt nyilvánosságra hozatalát követően egyértelművé vált, hogy az adatokat nehezen fogják objektív szempontok alapján elemezni és publikálni.
Ennek lehet a bizonyítéka az, hogy ahány sajtóorgánum, annyiféle szám és magyarázat született a 400 ezer oldalas napló kiszivárogtatását követően. A diplomáciai levelezés publikálása szintén ambivalens eredményeket hozhat. Egyrészről további feszültséget válthat ki az eddig sem barátságos országok külkapcsolataiban, másrészről pedig az ellenkezője is bekövetkezhet, és a nemzetközi diplomácia ismét lehúzhatja a függönyt, amit az eddigi, szolidáris európai vagy a kínosan érintett és az egészet egy huszárvágással – mondván, hogy nem bizonyított a kiszivárgott anyagok hitelessége – bagatellizálni szándékozó szaúd-arábiai reakciókból is le lehet szűrni. A WikiLeaks alapítója és irányítója, Julian Assange mindenesetre meg van győződve idealista szándékainak jövőbeni sikereit illetően. A WikiLeaks tevékenysége hamar népszerűvé vált, és már megjelentek kínai és egyéb verziói az internetes oknyomozó portálnak, amelyeknek tevékenységét maga Assange is veszélyesnek tartja.
Közellenség
Időközben az Interpol 188 tagországa számára iktatta a WikiLeaks vezetőjének az elfogatási utasítását. A svéd hatóságok keresete alapján a férfit nemi erőszakkal és szexuális zaklatással vádolják. Assange szerint a gyanúsítások koholmányok. Az Egyesült Államokban egy televíziós műsorban felmerült, hogy Amerika is vádat emelhet Assange ellen, Kanadában pedig egy szintén élő televíziós műsorban kijelentette a miniszterelnök tanácsadója, Tom Flanagan, hogy az ausztrál hekkert „meg kellene gyilkolni.” A kanadai politikus véleményét, a kijelentés körülményeit ellenőrizve vehetjük ugyan fekete élcnek, Assange ügyvédje szerint azonban védence élete komoly veszélyben forog.atv.hu / Hetek / ML
2010.12.02. 11:18
A miniszterelnök szerint "ők is hazudnak, mi is hazudunk"
Egyre gyűrűzik a WikiLeaks titkos-adat szivárogtatása körüli nemzetközi botrány
„A történelem legnagyobb diplomáciai botránya”, „Soha nem szenvedett ekkora titkos adatvesztést egy nagyhatalom” – ilyen vélemények jelentek meg, miután kiderült, hogy a WikiLeaks sorra publikálja az Egyesült Államok több százezer diplomáciai és külügyminisztériumi jelentését. A dokumentumok tanúsága szerint gyakran előnyösebb helyzetben vannak azok az országok, amelyek az Egyesült Államok „ellenségei”, mint azok a nemzetek, akik hivatalosan „szövetségesei”. A fél világ érintett a botrányban, amelyben a most nyilvánosságra került titkos dokumentumok sok esetben felülírták az eddigi nyilvánosan propagált álláspontokat, a sorból Magyarország sem maradt ki.
Eddig mintegy félszáz országból, köztük Magyarországról is tartalmaztak diplomáciai jelentéseket azok a fájlok, amelyeket vasárnap kezdett el felölteni az internetre a WikiLeaks. A portál ezt megelőzően néhány vezető lapnak is továbbította a dokumentumokat, amelyek a hét során már a nyilvánosság elé tártak bizonyos részleteket a hatalmas adathalmazból. A diplomáciai táviratok egy része a világhálón is elérhető már, tartalmuk és jelentőségük változó. A dokumentumok között különböző titkosítású jelentéseket találunk, amelyekben azonban a közös az, hogy eddig ezekbe csak a vezető politikusok, illetve a diplomáciai testület (CD vagyis corps diplomatique) csupán szűk rétege kaphatott bepillantást. A kiszivárgott jelentések azonban nemcsak az amerikai CD hírnevére és a fogadó országgal kiépített bizalomra – amely részben a közös interakciók során kölcsönösen megosztott információk titoktartó kezelésén alapul – mérnek csapást, de szerecsenmosdatásra kényszerítik a kormányzatot, sőt, Washington és bizonyos esetekben a fogadó ország diplomatái által a dokumentumokban idézett vezető politikusok is magyarázkodásra kényszerültek.
Titkos játszmák, fóbiák
A WikiLeaks honlapján eddig publikált jelentések között (az oldal azt ígéri, hogy folyamatosan fogja közzétenni a birtokába került aktákat) találtunk olyat, amely a 2009-es német választási kampányról szóló beszámolójában Angela Merkel kancellárt nemes egyszerűséggel a „Teflon” becenévvel illeti. Egy másik sürgöny Vlagyimir Putyint „alfa-hímnek” nevezi. A nyilvánosságra került iratok között azonban korántsem ezek vagy a líbiai vezető, Moammer Kadhafi fóbiáiról szóló beszámolók okozták a nagy felzúdulást – aki, mint kiderült, nem szeret emeleten tartózkodni, a legritkább esetben repül víz felett, és mindenhová elkíséri szőke, Galina nevű ukrán ápolónője.
Nagyobb méretért kattintson a képre 
