„A Szent Anna-tó fölött 800 lábnyira fekvő, s közel egy orányi kerülettel bíró mocsaras láp ez, melynek felületét a legszebb szinvetületű nyír, apró beteges fenyő, nyár és kőrisfa erdő nőtte be... de a vidor zöld talaj csalékony, mint a szirének éneke, s ha az utas ingoványos, hihetőleg víz felett lebegő viranyra lép, könnyen elsűllyedhet...” [Orbán Balázs a Mohos- tőzeglápról A Székelyföld leírása ]
A Mohos-tőzegláp a Hargita-hegység legfiatalabb tagjának, a Csomád vulkáni komplexumanak ikerkráterében foglal helyet, a Szent Anna-tó szomszédságában, 1050 m tengerszint-feletti magasságban, Tusnádfürdőtől 3 kilométerre délkelet irányban, a Nagy-Csomád (1294 m), Kis-Csomád (1245 m), Mohos (1177 m) és Kukojzás (1110 m) csúcsok által övezve. A mohos területe nagy (80 hektár) ezért az ellenőrzése nehéz.
A Mohos-tőzegláp (a helybeliek egyszerűen Kukojzásnak nevezik az itt előforduló sok áfonya miatt, a kukojza az áfonya helyi, népi elnevezése), amelynek flórája számos jégkorszakbeli maradványfajt tartalmaz (harmatfű, tőzegáfonya, tőzegrozmaring, álszittyó, fürtös lizinka, lápi nádtippan, mámorka). A növényzet érdekességei közé tartozik a tópartocskákon talalható , alig észrevehető rovarevőnövény, a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia). A tundrához hasonló táj és az itt előforduló botanikai ritkaságok turisták és kutatók számára egyaránt vonzóerőként hatnak. Egyes kutatásokból kiderült, hogy a tőzegláp nemcsak botanikai szempontból érdekes és értékes, hanem egyebek mellett sok ritka ízeltlábúnak is élőhelyet biztosít.
A terület a Keleti-Kárpátok neogén vulkáni tartományaival együtt a kalko-alkalikus sorozathoz tartozik, amelynek elengedhetetlen terméke a bazaltos andezit és a hornblendes piroxenes andezit. Ilyen képződmények általában lávaömlésekben vagy dacit tartalmú boltozatokban fordulnak elő. A Mohos-tó évezredeken át folyamatosan apadt, lassan elmocsarasodott, így változott át magashegyi láppá. A tőzeg az évezredek során elhalt tőzegmohák tömkelegéből halmozódott fel, tőzegmennyiséget 3 millió kobméterre becsülik. A lápot jelenleg tápláló víz ombrogén jellegű, vagyis a vízutánpótlást a láp felszinére hulló csapadékmennyiség biztosítja. Ezért van az, hogy a vizellátottsága és nedvességi mutatói nagyban függnek az évszaktól és a lehullott csapadék mennyiségétől. A Veres-patak, a láp fő víz elvezetője, a Tusnádpatakán keresztül az Olt másodrendű mellék patakja. . A Mohos-tőzegláp sorsa nagymértékben a Veres-patak hátráló eróziós tevékenységének megállításától függ. Mesterséges lecsapolása 1908-ban kezdődött. Ennek eredményeképpen megnövekedett a száraz helyek területe, a tőzegmohás szintje csökkent, akárcsak a tavacskák száma. Szerző: Kanabé Emőke
Szerk megj.
A hely érdekessége még az is, hogy itt található meg a keresztes vipera fekete színű változata is.
