Az alábbi cikket mindenképpen le akartuk közölni, mert úgy érezzük végre "tiszta vizet tölt a pohárba" ami a "rommagyar" kifejezés eredetét, használatát illeti. Mi már rég felróttuk azokna, akik e szókapcsolatot nem pejoratív értelembe használják és egy darabig haragudtunk is a kitalálójára, mert közben egyes ballibbesek tovább kapcsolgatva előszerettetel használgatták az "erdmagyar" kifejezést is. Ezen "olvasói reakció" azonban "helyreteszi" a dolgokat. Köszönet a "olvasó"-nak, hogy leírta és a Tulipédia szerkesztőinek, hogy megjelentették. (Erdélyi Polgár)
(Olvasói reakció)
Emberek, akárkik vagytok![1]
22 éve élek-halok a sajtóban, és sohasem szerettem-toleráltam - morális és szakmai szempontból egyaránt - a névtelen garázdálkodást a nyilvánosság különböző terein. Sajnos a digitális tartalmak terjedésével ez egyre inkább elburjánzott, háttérbe szorítva és elértéktelenítve a civil kurázsit, a szakmai bátorságot, a felelős magatartást - aminek viszont éppen eme törekvések hatására megnőtt az ázsiója, mind az én, mind a polgárok szemében. A politikai és kommunikációs álarcosbált a diktatúrák örökségének és a neoliberálbolsevik ármánykodás velejárónak tartom. Éppen ezért találom pihekönnyűeknek az ilyenfajta öndefiníciókat: "Erdélyi magyar újságírók, akiknek az egzisztenciájuk - valljuk meg, jogos! - féltése miatt a Tulipédián nem jelenik meg a nevük, kilétük titokban marad."
Ezen a pályán akinek nincs neve, az nem is számít. És az sem, amit mond vagy ír. El lehet menni olyan pályára, ahol nincs egzisztencia-probléma a viselt és vállalt név miatt. A Tulipédiának tehát a legnagyobb - mondhatni egzisztenciális - problémája innentől a hiteltelenség. Talán sikerül ezen valamilyen módon felülemelkednie...
De mindez nem is érdekelne különösebben, ha a beköszönőbe nem állítjátok azt, hogy a "Tulipédia tartalmát egy tényfeltárásban érdekelt újságírói/szerkesztői csoport gondozza". Ha ez igaz lenne, akkor nem hamisítanátok meg rögtön már az elején a tényeket, és nem írnátok le, hogy "rommagyar = romániai magyar". Ugyanis a rommagyar kifejezés - amit én magam találtam ki, írtam el először és honosítottam meg a kilencvenes évek közepén az Erdélyi Napló révén a romániai magyar sajtó- és köznyelvben - éppenséggel nem "románia magyart" jelent, hanem "romos magyart, romlott magyart".
A szintagma nem pusztán egy nyegle nyelvi fordulat, egy szlengkifejezés, hanem igenis egy politikai szakszó (műszó), ami egy adott történelmi, politikatörténeti momentumban és folyamatban született, mégpedig a jólismert Neptun-ügy, majd pedig az RMDSZ kormányzati, hatalmi szerepvállalása nyomán: akkor, amikor a választott romániai magyar közképviselők a bukaresti, regáti szocializációs kontextusban, egy helyi szinteken Erdélyben is kiteljesedő hatalmi szerepvállalásban és lojalitási-bizonyítási kényszerben elkezdték alávetni magukat és az erdélyi magyarság érdekeit a nemzetállami elvárásoknak, a román nemzetpolitikának.
A "rommagyar" a jelzőtlen "magyar", de méginkább a "karakán magyar" ellentettje. (Ha magyar az, akinek fáj Trianon, akkor rommagyar az, akinek nem fáj semmi.) A rommagyarnak ugyanakkor van egy asszimilációs konnotációja is, ha úgy tetszik: ez egy új szocio-etnikai fogalom egyben - mégha tudományos, demográfiai megalapozottság nélküli is -, amely azt a magyart jelzi, aki magyarnak született, de már románként él, gondolkodik, sőt érez és viselkedik. Akit mondjuk Székelynek hívnak, de otthon kettesben a fiával románul beszél, és nem idegennyelv-tanulási célzattal. (Gazda Árpád emlékezetes, díjnyertes bánsági szocioriportjának címét hozom fel példaként a kilencvenes évekbekli Erdélyi Naplóból: "Amikor kicsi voltam, én is magyar voltam".)
A rommagyar eredeti jelentése, üzenete, tartalma akkor kapott gellert, amikor a Transindexes neoliberális desperádók és árminkodók - vélhetően politikai megrendelésre, hiszen a rommagyar már-már kezdett az "RMDSZ-es" szinonimájává válni a közbeszédben - elkezdték nyomatni mint a "romániai magyar" alternatív mozaikszavát.
Ha tehát a Tulipédia a fent idézett, deklarált tényfeltárás és tényszerűség szellemében szerkesztődik, akkor nem ártana, ha visszaadná a szavak becsületét a történések és tények függvényében. Dénes László
Vettük, igyekszünk, de a rommagyart mi is pejoratív értelemben használtuk! - Tulipédia
Megjegyzés
↑ Dénes László az Udvarhelyi Híradó, Csíki-, Vásárhelyi-, Gyergyói Hírlap, valamint a Székelyhon(.ro) lapcsoport lapigazgatója
