Nem tudom elképzelni, hogy egy értelmes ember hogyan élvezheti, ha hatalma van mások felett. (Jefferson, Thomas 1743-1826, amerikai államférfi)
2012.05.29.
Nagyon felkavarták a kedélyeket az új kormány nacionalista megnyilvánulásai, ezért úgy gondoltam, hogy nem ártana egy kicsit higgadtabban elemezni a dolgokat, lássuk miért is történik mindez.
Kezdeném talán azzal, hogy -aki nem vette volna észre- választási kampányok évében vagyunk, amikor is a politikum minden cselfogást bevet, a minél több szavazat elnyerésének az érdekében. A jelenlegi kormány szakemberei bizonyára elemezték a lehetőségeket és az ország szomorú helyzetére való tekintettel belátták, hogy ilyen rövid idő alatt nem tud olyan intézkedéseket hozni, melyikek gazdasági helyzetünkön javítanának, ezekkel hódítva meg a szavazóközönséget. Igaz én abban se bízom, hogy hosszú távon képes lenne, de most nem erről lamentálnék.
Mivel ez nem járható út, így egy másikat kellett válasszon, ha szavazatokat akar. Nagyon sok lehetősége nem lévén, döntött úgy szerintem, hogy a magyar kisebbség elleni intézkedéseket használja ütőlapnak, mert ez mindig bejön. Nagyon jól fogunk mi itt, hiszen ha ne lennénk, úgy buktak volna sorra a kormányok, hogy gyönyörűség lett volna nézni, hiszen egyik sem tudott annyira menni, hogy felmutasson valamit, ami az ő érdeme.
Amit elértek, csakis a felelőtlenül felvett óriási kölcsönöknek köszönhetik és nem saját ügyességüknek. Ezeknek isszuk most a levét, mert amilyen könnyen vették a kölcsönöket, olyan nehéz visszafizetni őket és amikor arra gondol az ember, hogy majdnem adósságmentesen indult el az ország a rendszerváltáskor, rögtön levonhatja a következtetést az eddigi vezetők hatékony teljesítményéről.
A felvett kölcsönöket egy-kettőre elherdálták olyasmikre, amikből csak a népnek nem volt haszna, másnak mindenkinek, utána meg gyorsan igyekeztek másra kenni, hogy kihúzzák magukat az árnyékszék tartalmából.
Ide megint be kell szúrjam, hogy az EU parlamentje is bizonyára tanult ebből, hiszen olyan segélyekre költött el egy halom pénzt, mint pl. angol WC felszerelése olyan országokban, ahol éhínség pusztít, az emberek az utolsó morzsát is felemésztik és csak nagyon ritka, különleges alkalmakkor engedik meg maguknak azt a luxust, hogy ürítsenek és ekkor sincs vizük, hogy nyakon öntsék! Ezt nem helyeseltem annak idején, mivel nem volt eladó angol vécém, csak egy pottyantós, az is használt, de megszavazta más akinek volt!
Visszatérve a hazai tájakra és a kölcsönökre, amelyek miután elfogytak, az akkor hatalmon lévő kormány kínjában, hogy elterelje az emberek figyelmét, mindig gyorsan bedobta a magyar kisebbségi kérdést valamilyen veszélyes formában. Ez olyan jó csali, hogy a nagy többség azonnal ráharap és elfelejti a nyomorúságát, amibe a vezetői sodorták, már csak azzal törődik, nehogy kilopnák lába alól a talajt, a házát vihetik az nem gond!
Ilyen ijesztgetős pártprogramokon cseperedtek fel hírhedt politikusok, akik annyit konyítanak a politikához, mint az eszkimó a krokodil vadászathoz, de parlamentárok, méghozzá eurósok(nem kell csodálkozni, ha oda is befészkelte magát a korrupció).
Szerintem az új kormány mérlegelte mindezeket, gyorsan élt a lehetőséggel, amit a hatalomra jutás adott neki(sosem lehet tudni meddig élhet vele) és olyan intézkedéseket hozott, melyek az ő malmára hajtják a vizet, mintegy övön aluli ütést mérve, a nyíltan nacionalista elveket valló pártoknak, kivéve kezükből az egyetlen kártyát, amire alapozhatnak.
Meglehet ez jobb nekünk, mint gondolnánk, mert például én személyesen nem szeretném, ha egy Új generáció vezetné az országot, valahogy jobban bíznék akár egy öregek tanácsában.
Az is lehet, hogy rosszabb lesz, hiszen e visszavont jogokat nehéz lesz majd visszaszerezni egy-két magyar képviselővel, vagy szenátorral, ám ennek nem a kormány az oka, hanem azok, akik széthúzásra biztatják a magyarságot, demagóg propagandával csavarva el az emberek fejét, homályosítva el tisztánlátásukat.
Hamarabb elhomályosul e tisztánlátás, mint hajdan az indiánoké a tüzes víz hatására és ez nem jó se nekem, se másnak, de ezzel mit törődik az, akit politikai ambíciók fűtenek és nem a hazaszeretet!
A kormány meg éppenséggel örül az ilyen testvérháborúnak, hiszen bizonyára jobban felkészült történelemből és tudja, hogy ilyen háborúk kirobbanása tüntetett el birodalmakat és népeket, megkönnyítve a külső ellenség dolgát, aki csak egyszerűen be kellett masírozzon a megüresedett területre.
Ajánlanám tehát, hogy ne hamarkodjuk el a dolgokat, a politika alattomos jószág, mintha csak hajdani harcművész mesterem tanítását követné, aki nem volt politikus, de mindig azt hangoztatta: „ fiam, ha győzni akarsz, sose oda üss, ahova nézel és sose nézz oda, ahova ütni akarsz!”
Az erdélyi magyarság ellen irányuló politikai lépéseket, nem úgy kellene parírozni, mint ahogy azt elvárják, azaz, hogy még jobban egymás torkának essünk, ki-ki bizonygatva pártjának nagyszerű voltát, hanem egyesítve sorainkat okoznánk meglepetést, mert erre senki se számít! Forrai István
Román arcok
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=119243&cim=roman_arcok_video
2012.05.29.
Ezt az egészet azért kell megírni, hogy az utókor is értesüljön róla. Továbbá azért, hogy egyértelműek legyenek mindörökre Kövér László szavai: győzelemre ítélt az a nemzet, amelynek olyan fiai vannak, akiktől még haló poraikban is félnek.
Román arcok
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=119243&cim=roman_arcok_video
2012.05.29.
Ezt az egészet azért kell megírni, hogy az utókor is értesüljön róla. Továbbá azért, hogy egyértelműek legyenek mindörökre Kövér László szavai: győzelemre ítélt az a nemzet, amelynek olyan fiai vannak, akiktől még haló poraikban is félnek.
Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökre jogilag sikerült sarokba állítani a román hatóságokat. Ugyanis arra készültek, Nyirő József földi maradványai lesznek újratemetve Udvarhelyen. S mivel az újratemetéshez engedély kell, nyugodtak voltak a domnulék, mert azt majd úgysem adják meg. Igen ám, de kiderült, hogy Nyirő József magyar író hamvai lesznek újratemetve, ahhoz pedig a román törvények szerint semmiféle engedély nem kell. S bár jól ismerjük ezeket a fanariótákat, de ahhoz még ők is kevesek, hogy a hét végén új törvényt gyártsanak. Tehát csütörtökön minden készen állt, pénteken aztán a székelyudvarhelyi esperes atya – figyeljetek, feleim, jönnek a honi árulások! – bejelentette, neki bizony szüksége van még egy papírra, mert anélkül nem temethet. A magyar szervezők mondták, rendben, és szaladtak az udvarhelyi városházára a papírért.
A nevezett papír egy formanyomtatvány, amelyen két rubrikát kell kitölteni: a temetendő nevét meg egy iktatószámot. A nevet sikerült eltalálni – Nyirő József –, az iktatószámot meg adta az önkormányzat. Az egészet aláírta Bunta Levente RMDSZ-es polgármester, s úgy tűnt, minden rendben. Olyannyira, hogy Bunta Levente még nyilatkozatot is kiadott, amely szerint mindenben támogatja az újratemetést. Mindenki megnyugodott, látszólag még az esperes is. És akkor, most figyeljetek, kiadták a papírt péntek délelőtt. A kiadás után 15 perccel pedig megjelent Udvarhelyen a Hargita megyei román prefektus, és rendkívüli vizsgálatot kezdeményezett. Mivel a prefektus Csíkszeredában székel, az meg órányira van Udvarhelytől, nem tűnik életszerűtlennek, hogy előre tudott a nevezett okmány kiadásáról, sőt a nevezett okmányt a nevezett román prefektus rendelte a nevezett Bunta Leventétől. És láss csudát! A rendkívüli vizsgálat kiderítette, hogy az okmányon téves az iktatószám! A prefektus roppant sajnálta a dolgot, s mondta, így az újratemetés nem lehetséges, ellenben ha kijavítják az iktatószámot, semmi akadálya. Ez is megoldhatónak tűnt péntek dél körül még, ám ekkor Bunta Leventén volt a csodálkozás sora. Ő csodálkozott a legjobban, nyilatkozott, hogy szerinte az iktatószám jó, különben pedig kedden ér rá legközelebb. Láttak már ilyen szép összjátékot?
Az események pedig ekkor felgyorsultak. Mert a román, ha egyszer gyanút fog, azt el nem ereszti. Így aztán nekiláttak Nyirő-hamvakat keresni, és ügybuzgalmukban belefutottak az összes pofonba, amelybe bele lehet futni. Mind közül a legszebbet pedig Lukács barátom vitte be nekik. Lukács Csaba újságíró szombaton Marosvásárhelyre repült, ott taxiba ült, és indult Udvarhelyre. S poggyászában ott lapult egy urna. Hogy urna van nála, azt tudták idehaza néhányan – az a kérdés, miként tudták meg a derék román hatóságok. De megtudták – s bár a történet végtelenül röhejes, azért ha belegondolunk, félelmetes is ám! Szóval a románok Korondon megállították a Lukácsot szállító taxit, és felszólították Csabát, nyissa ki a csomagjait. Ő pedig közölte, hogy nem nyitja. Ugyanis bejárta már a világot, de olyan nincs, hogy csak úgy nyitogatják az ember csomagjait. Hozzanak neki ügyészségi papírt, majd akkor kinyitja.
Bevitték ekkor Lukácsot a rémült taxissal együtt a korondi rendőrségre, ahol ötórás várakozás után megjelent a román különleges ügyészség terrorelhárító részlegének néhány embere meg egy ügyész, és hozták a papírt, hogy kábítószer-csempészet a vád.
És akkor vegyvédelmi cuccba öltöztek a jó románok, s a nagy turkálás közben aztán változott a helyzet: kiderült, hogy irredenta, antiszemita és xenofób anyagok birtoklása a vád. Találtak is egy irredenta gatyát, egy xenofób zoknit meg egy antiszemita ümögöt. S megtalálták végre, amit kerestek, megtalálták az urnát! No, felragyogtak, hogy akkor itten van a casus belli, és viszik hamar Bukarestbe. S olyannyira megörültek, és olyannyira amatőrök voltak, és olyannyira türelmetlenek, hogy még csak álltak ottan Korondon a nyitott bőröndöknél, amikor már bejárta a román sajtót a hír, hogy megtalálták Lukács Csaba magyar újságírónál Nyirő József hamvait. S ekkor Csaba barátom elkezdett ragaszkodni hozzá, hogy nyissák ki az urnát. És kinyitották. És ott állt az urna körül egy halom románc, s úgy álltak ott, hogy Kusturica sírva könyörgött a receptért. Mert az urna üres volt! Tök üres. S ekkor a román különleges ügyész ordítani kezdett, hogy vádat fog emelni a hatóság félrevezetéséért. Csaba pedig szelíden kérte, hogy őrizzék meg az eddigi civilizált hangvételt, amúgy ő a maga részéről ült egy taxiban, és hat órája vegzálják, úgyhogy mondja már meg valaki, kit vezetett ő félre és mivel. Kussolt erre az összes román, Csaba pedig, hóna alatt az üres urnával, távozott a rendőrségről.
Ennyi a történet, barátaim.
S hogy hol voltak eközben a hamvak? Ez a jó kérdés. Nézzék majd meg a felvételt az emlékünnepségről, s nézzék meg Szőcs Géza amúgy gyönyörű beszédét. Látni fogják, hogy Szőcs nagy táskával megy fel a színpadra, a táskát leteszi az író fényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi.
Az udvarhelyiek tudni vélik, hogy ott volt az író az ünnepségen. Bayer Zsolt Magyar Hírlap
