http://nagykaroly.szatmar.ro/Unnepseg_a_svabok_betelepulesenek_evforduloja_alkalmabol/hirek/39426
2012.05.18. M. T. R.
Ünnepélyes keretek között avatták fel péntek déltájt a Károlyi Sándor gróf szobrával szembeni sváb emlékművet. Reszler Mihály nagykárolyi római katolikus esperes német nyelvű áldásával vette kezdetét az amúgy protokollárisra sikeredett alkalom. A leleplezés aktusát követően mint házigazda Kovács Jenő polgármester szólt a szép számú ünneplőhöz.
Nagykároly elöljárója kifejtette: nagy-nagy örömére szolgál, hogy a svábság a megyébe való betelepítésének 300. évfordulója alkalmából emlékművet avatnak a városban, s ezen az alkalmon üdvözölheti a közéletünk jeles személyiségeit. Külön köszöntötte az óhazából, Németországból érkezett államtitkárt. Elmondta, nemrégiben sikerült felújítani a kastélyt - nagymértékben európai uniós hozzájárulás révén -, s Erdély egyik (ha nem a) legszebb kastélya mellett, igazán méltó helyen van az emlékmű, szemben a betelepítést kezdeményező gróf mellszobrával. Christoph Bergner, a Német Szövetségi Kormány a visszahonosításért és a nemzeti kisebbségekért felelős biztosa, a kulturális minisztérium képviselője szólt ezt követően. Mindenekelőtt a németországi kormány üdvözletéről szólt. Amint nyomatékosította: örülnek, hogy Nagykárolyban ilyen emlékművet avatnak. Kifejtette, hogy egy ilyen alkotás végső soron jelképe az összeurópai kultúrának. A megyei önkormányzat vezetője, Csehi Árpád Szabolcs hozzászólása következett. A megyei tanács elnöke mindenekelőtt kiemelte: a svábok hamar otthonra leltek Szatmárban, s pár generáción belül sajátjukénak érezték e tájat. Jelenlétükkel, kultúrájukkal, vallásosságukkal, vagy éppen munkamoráljukkal hozzájárultak ahhoz a fogalomhoz, ami alatt szatmáriságot értünk. Az óhazával való kapcsolatuknak is köszönhetően a német gazdaság jelen van Szatmár megyében, továbbá természetszerűleg növelik a tájegység turisztikai összképét, színességét. A megye kormánybiztosának ünnepi gondolatait követően a kastélyba vonult a sokadalom.
Az évforduló megünneplésének apropóján kiállítást is nyitottak az egyik teremben. A tárlat értelemszerűen a svábokról szól. A németországi államtitkárnak, valamint a jelenlévő megyei notabilitásoknak Hágó Nándor, a városi múzeum vezetője ismertette röviden a kiállítást. Beszédét olvashatják az alábbi sorokban:
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel köszöntök mindenkit a nagykárolyi gróf Károlyi-kastélyban a szatmári sSvábok betelepítésének 300. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon, mely a megyei kulturális intézmények es a Német Demokrata Fórum együttműködésének eredményeként jöhetett létre.
2012 a tavalyi évhez hasonlóan rendkívüli fontosságai bír városunk és megyénk történetében. Háromszáz évvel ezelőtt gróf Károlyi Sándor hívására új telepesek érkeztek Szatmár megyébe a távoli dél-német területekről. Egy dolgos, rendes, Istenfélő nép, amely vállalta azt az áldozatot, hogy a szülőföldjét elhagyva új életet kezdjen egy számára ismeretlen területen.
1712-től kezdődően Szatmár vármegye főispánja és utódai több ezer sváb családot telepít le birtokai főképen a felsősváb területekről, Badenből, Bajorországból, Hohenzollernből, és mindenekelőtt Württembergből, amit a szatmári svábok nyelvjárása is igazol, mivel még ma is hasonlít a biberachi, rawensburgi, waldseei és leutkircheni nyelvjáráshoz.
A gróf távollétében az érkező telepeseket felesége gróf Barkóczy Krisztina fogadta, aki megpróbált minél jobb körülményeket biztosítani az vármegye új lakóinak. A telepesek helyzetéről több levélben értekezik férjével is. A telepítések kezdeti időszakában gyakoriak voltak a szökések, és az elhalálozások is. Egy korabeli mondás, amely drasztikus rövidséggel úja le a telepes svábok sorsát:
'Az első (generáció)ra a halál (vár), a másodikra az ínség, a harmadikra a kenyér'.
1712-es év nyarán gróf Károlyi Sándor kővetkezőt írja feleségének, Barkóczy Krisztinának:
'A svábok, ahol lesznek, Szivem, bort, sert, pálinkát árultassatok, mert a víztől mind elhal, nem szokván hozzá'.
A gróf és a svábok közötti viszonyt szerződések rögzítették. Ezek szerint - eltérően a területen maradt korábbi paraszti lakosságtól - a szabad költözés jogával rendelkeztek, időleges mentességet élveztek a vármegyei adó és a földesúrnak fizetendő járadék alól.
Károlyi Sándornak és utódainak a 18. század egészén végighúzódó telepítési politikája eredményeként Nagykároly és Erdőd térségében 31, részben vagy egészében svábok által lakott település jött létre.
Vonház István számításai szerint 1712-től összesen 2072 német család telepedett le itt, egy-egy családot 4 tagból állónak számítva tehát több mint 8000 telepes érkezett a Károlyiak birtokaira.
A XIX.-XX. század folyamán a szatmári svábok részt vettek minden olyan történelmi eseményben, mely fontos szerepet játszott a vármegye történetében, bebizonyítva ezzel, hogy méltók voltak a gróf bizalmára. Túlélték a deportálást, a munkatáborokat és büszkén hazatérve új jövőt teremtettek maguknak.
A környékbeli sváb falvak négy püspököt adtak (adnak) a szatmári és a nagyváradi római katolikus egyházmegyének, valamint több papot, szerzetest, orvost, művészt, sportolót és tudományos kutatatót is.
A mai fotódokumentációs kiállítás néhány néprajzi tárgyal kiegészítve megismertet minket a szatmári svábok örömmel és ugyanakkor szenvedéssel teli történetével. Bemutatja a sváb porta elrendezését, a szokásokat, hagyományokat, jellegzetes ételeket és néhányat a méltán híres sváb származású emberek közül.
Kellemes időtöltést kívánok!"
A vendégeknek bemutatták a kastélyban lévő többi tárlatot is. Egyébként a svábokról szóló kiállítást bő két hónapon keresztül megtekinthetjük. Az ünnepség tudományos értekezlettel folytatódott. Nagykárolyban vasárnap kerül sor több, az évfordulóval kapcsolatos rendezvényre.
2012.05.18. M. T. R.
Ünnepélyes keretek között avatták fel péntek déltájt a Károlyi Sándor gróf szobrával szembeni sváb emlékművet. Reszler Mihály nagykárolyi római katolikus esperes német nyelvű áldásával vette kezdetét az amúgy protokollárisra sikeredett alkalom. A leleplezés aktusát követően mint házigazda Kovács Jenő polgármester szólt a szép számú ünneplőhöz.
Nagykároly elöljárója kifejtette: nagy-nagy örömére szolgál, hogy a svábság a megyébe való betelepítésének 300. évfordulója alkalmából emlékművet avatnak a városban, s ezen az alkalmon üdvözölheti a közéletünk jeles személyiségeit. Külön köszöntötte az óhazából, Németországból érkezett államtitkárt. Elmondta, nemrégiben sikerült felújítani a kastélyt - nagymértékben európai uniós hozzájárulás révén -, s Erdély egyik (ha nem a) legszebb kastélya mellett, igazán méltó helyen van az emlékmű, szemben a betelepítést kezdeményező gróf mellszobrával. Christoph Bergner, a Német Szövetségi Kormány a visszahonosításért és a nemzeti kisebbségekért felelős biztosa, a kulturális minisztérium képviselője szólt ezt követően. Mindenekelőtt a németországi kormány üdvözletéről szólt. Amint nyomatékosította: örülnek, hogy Nagykárolyban ilyen emlékművet avatnak. Kifejtette, hogy egy ilyen alkotás végső soron jelképe az összeurópai kultúrának. A megyei önkormányzat vezetője, Csehi Árpád Szabolcs hozzászólása következett. A megyei tanács elnöke mindenekelőtt kiemelte: a svábok hamar otthonra leltek Szatmárban, s pár generáción belül sajátjukénak érezték e tájat. Jelenlétükkel, kultúrájukkal, vallásosságukkal, vagy éppen munkamoráljukkal hozzájárultak ahhoz a fogalomhoz, ami alatt szatmáriságot értünk. Az óhazával való kapcsolatuknak is köszönhetően a német gazdaság jelen van Szatmár megyében, továbbá természetszerűleg növelik a tájegység turisztikai összképét, színességét. A megye kormánybiztosának ünnepi gondolatait követően a kastélyba vonult a sokadalom.
Az évforduló megünneplésének apropóján kiállítást is nyitottak az egyik teremben. A tárlat értelemszerűen a svábokról szól. A németországi államtitkárnak, valamint a jelenlévő megyei notabilitásoknak Hágó Nándor, a városi múzeum vezetője ismertette röviden a kiállítást. Beszédét olvashatják az alábbi sorokban:
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel köszöntök mindenkit a nagykárolyi gróf Károlyi-kastélyban a szatmári sSvábok betelepítésének 300. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon, mely a megyei kulturális intézmények es a Német Demokrata Fórum együttműködésének eredményeként jöhetett létre.
2012 a tavalyi évhez hasonlóan rendkívüli fontosságai bír városunk és megyénk történetében. Háromszáz évvel ezelőtt gróf Károlyi Sándor hívására új telepesek érkeztek Szatmár megyébe a távoli dél-német területekről. Egy dolgos, rendes, Istenfélő nép, amely vállalta azt az áldozatot, hogy a szülőföldjét elhagyva új életet kezdjen egy számára ismeretlen területen.
1712-től kezdődően Szatmár vármegye főispánja és utódai több ezer sváb családot telepít le birtokai főképen a felsősváb területekről, Badenből, Bajorországból, Hohenzollernből, és mindenekelőtt Württembergből, amit a szatmári svábok nyelvjárása is igazol, mivel még ma is hasonlít a biberachi, rawensburgi, waldseei és leutkircheni nyelvjáráshoz.
A gróf távollétében az érkező telepeseket felesége gróf Barkóczy Krisztina fogadta, aki megpróbált minél jobb körülményeket biztosítani az vármegye új lakóinak. A telepesek helyzetéről több levélben értekezik férjével is. A telepítések kezdeti időszakában gyakoriak voltak a szökések, és az elhalálozások is. Egy korabeli mondás, amely drasztikus rövidséggel úja le a telepes svábok sorsát:
'Az első (generáció)ra a halál (vár), a másodikra az ínség, a harmadikra a kenyér'.
1712-es év nyarán gróf Károlyi Sándor kővetkezőt írja feleségének, Barkóczy Krisztinának:
'A svábok, ahol lesznek, Szivem, bort, sert, pálinkát árultassatok, mert a víztől mind elhal, nem szokván hozzá'.
A gróf és a svábok közötti viszonyt szerződések rögzítették. Ezek szerint - eltérően a területen maradt korábbi paraszti lakosságtól - a szabad költözés jogával rendelkeztek, időleges mentességet élveztek a vármegyei adó és a földesúrnak fizetendő járadék alól.
Károlyi Sándornak és utódainak a 18. század egészén végighúzódó telepítési politikája eredményeként Nagykároly és Erdőd térségében 31, részben vagy egészében svábok által lakott település jött létre.
Vonház István számításai szerint 1712-től összesen 2072 német család telepedett le itt, egy-egy családot 4 tagból állónak számítva tehát több mint 8000 telepes érkezett a Károlyiak birtokaira.
A XIX.-XX. század folyamán a szatmári svábok részt vettek minden olyan történelmi eseményben, mely fontos szerepet játszott a vármegye történetében, bebizonyítva ezzel, hogy méltók voltak a gróf bizalmára. Túlélték a deportálást, a munkatáborokat és büszkén hazatérve új jövőt teremtettek maguknak.
A környékbeli sváb falvak négy püspököt adtak (adnak) a szatmári és a nagyváradi római katolikus egyházmegyének, valamint több papot, szerzetest, orvost, művészt, sportolót és tudományos kutatatót is.
A mai fotódokumentációs kiállítás néhány néprajzi tárgyal kiegészítve megismertet minket a szatmári svábok örömmel és ugyanakkor szenvedéssel teli történetével. Bemutatja a sváb porta elrendezését, a szokásokat, hagyományokat, jellegzetes ételeket és néhányat a méltán híres sváb származású emberek közül.
Kellemes időtöltést kívánok!"
A vendégeknek bemutatták a kastélyban lévő többi tárlatot is. Egyébként a svábokról szóló kiállítást bő két hónapon keresztül megtekinthetjük. Az ünnepség tudományos értekezlettel folytatódott. Nagykárolyban vasárnap kerül sor több, az évfordulóval kapcsolatos rendezvényre.
