2012.05.25.
Mi azért ünnepeljünk, Csíksomlyón újra jelentsük ki a nemzethez, a hithez való ragaszkodásunkat, adjuk tudtára az elfásult világnak: még vagyunk, és élni akarunk, akkor is, ha százszor nemzethalálra ítéltek már! Holnap Csíksomlyón újra százezrek gyűlnek össze a Kissomlyó és a Nagysomlyó nyergébe, s már rég feledtük a búcsú eredeti jelentését, a csíki és gyergyói székelyek ellenállását az erőszakos protestantizálás ellen. Az csak egy mozzanat volt erdélyi magyar történelmünkben, de a magyarok sereglése a Megváltó és a Szűzanya csodálatos szobrához, a megfejthetetlen titokzatosságú napkeltéhez: örök és elpusztíthatatlan. Jöhetnek még itt kicsi trianonok, de ez a föld a mienk, s csak a mi szavainkat érti. Mostoha föld, néha kegyetlen, de a szívünk-lelkünk része. A hazánk, melyről soha nem mondhatunk le.
Holnap gyergyói, csíki, udvarhelyszéki, háromszéki, marosszéki keresztalják vonulnak Csíksomlyóra, s megidézik a maradék erdélyi nemzetrész legjobbjait, Mária segedelmét kérik a megmaradásunkhoz. Én hiszek benne, hogy fohászunk nem lesz hiábavaló, mert egy hithű és tartásos nemzetrész fogalmazza meg esztendőről esztendőre, tudván, hogy akaratunk kinyilvánítása megmentő tényező lehet a beolvasztás, a lekicsinylés ellenében. Persze, ehhez töretlen nemzettudat szükségeltetik, olyan összefogás, mely kizárja a szélhámos önjelöltségeket. A széthúzást. Nem tudom, mit hoznak az elkövetkező évek az erdélyi magyarságnak, de abban hiszek, hogy fogyva-törve, de megmaradunk. Rajtunk múlik, de azért kérjük a csíksomlyói Szűzanya segítségét is. Magyari Lajos Székely Hírmondó
