A Szatmári Magyar Hírlapban megjelent egy cikk Varga Sándor tollából a fenti címmel: http://www.hirlap.ro/mh/cikk.php?id=43222
Úgy találjuk jogos lehet e kérdés csak nem abban az értelemben ahogyan a Varga úr taglalta. Mi is feltehetnénk, de más kontextusban.
A cikkíró nem vette azt a fáradságot, hogy felsorolja Ő milyen dolgokban látja a képviselet megvalósulását, mert ha csak azért létezik az érdekképviseletünk, hogy "beszélhetünk, énelkelhetünk, tácolhatunk magyarul" akkor a minket "reprezentálók" nagyon eltájolódtak a lényegtől. A kulturális autonómiánkhoz nem kimondottan szükséges a parlamenti jelenlétünkhöz olyan sok parlamenti és szenátusi tag, arra, hogy "elköltsék", "leosszák" azt a 15 milliónyi új lejt.
Annak elköltésére, leosztására elegendő lehet "egy" parlamenti képviselő - aki hivatalból, mint kisebbségi reprezentáns van ott - és egy iroda kettő-három alkalmazottal, ahhoz hogy ne legyen hiábavaló a munkájuk.
Ha olyan sok képviselőnk és szenátorunk van a román parlamentbe, akkor népközösség elvárhatja, hogy a megmaradásunkért a megfelelő gazdasági és szociális helyzetének a javításán tevékenykedjenek, sőt élenjárjanak!
Ezzel szemben a népközösségi csökkenést csak - statisztikailag - megállapítani tudó "képviselőink" agyában nem fordul meg, hogy a távlati terveket gazdasági és szociális megvalósításokkal támasszák alá, de erre már nem igen jut idejük...a maguk önös érdekén túl már nem igen jut idejük a közért tevékenykedni...
Irtuk volt, hogy délkeleti zóna ebben a fertályában az egyik legjobb vidékfejlesztési szakembere éppen az RMDSZ-nek van, mégis semmi olyan konkrét eredményre nem találni amely legalább a középtávlati viszonyban pozitív irányba mozdítaná el a népközöségi gazdaságot!
Ha lenne is valami eredmény az nagyon hamar "ledekkol" a szövetségi érdekkörökben és abból sem plusz adóra sem pedig új munkahelyre nem tellik vagy többségi munkavállalókat alkalmazzanak, mert a székely fiatal értelmiségiek más országba kell a megélhetésüket megtalálják...
A politikai élet része a cikkíró által leírt "acsarkodás", amely éppen azért jó a szövetségi vezetőknek mert "a zavarosban jobban lehet halászni"...
A cikkíró fel kellett volna magának tegye azt a kérdést, hogy amikor "megosztottság" szól az miként állja meg a helyét? a 90-es évek elején 900.000 népközösségi választó ment el szavazni, viszont 2004-ben már csak az egyharmada de ez 1200 szövetségi tanácsos számot jelentett.
2008-ban, amikor is megjelent a Magyar Polgári Párt a 1150 szövetségi tanácsos mellett pluszba még majdnem 500 polgári tanácsost is megválasztottak a népközősségi választók.
Azaz nem hogy csökkent volna a szavazók száma majd nem egy harmaddal több "aktivizálódott" ! Ezek szerint szó sem lehet megosztottságról!!!
Éppen a gyermekeink jövője miatt kell fontos legyen, hogy újra sikerül népközösségieket az úrnák elé hívni!
Az iskolabzérésokban a tulipán képviselői jócskán kivették a részüket, úgymond az iskolaközpontos hóbortjukkal, ezért nem igen érdemlik meg, hogy rányomjuk a lapra a "pőcsétet" , mert sokan máshova nyomnák ha lehetne...
