Az alábbi cikkben a cikkíró azt akarja megértetni velünk, hogy még jó hogy léteznek a szövetségiek, de elejt egy-két olyan megállapítást amelynek nem sok alapja lenne és ezt a cikkírónak is be kellene látnia. A népközösségünk nem csak egy szavazógárda és a gondolkodás nem fáj neki. A másik téves megállapítás, hogy sem a néppárti sem pedig a polgáriak nem versenytársak, hanem a szövetségiek ellenzéke!
S mint köztudott az ellenzékre mindig szüksége lehet az éppen kormányon levőnek. Ezért nem szabadna olyanra alakítani a népközösséget amilyenre a szövetségiek szeretnék. Mi nem felélni, hanem - itt Erdélyben - élni akarunk. Az már más dolog, hogy mennyire sikeres a vezetőinkkel való egyetértés, közreműködés.
Mi nem mérleg nyelvének láttuk a szövetségiek kormányközeli tevékenységét, hanem igencsak egy visszatartó és kis lépésekkel való visszafogásnak. Erre kellene ezután figyelnie a jelenlegi vezetésnek mert az a nagy arányszám amivel a választók őket megerősítették igencsak kötelezi őket, hogy komolyan a közösségi érdekek tiszteletben tartásával cselekedjenek.
Egy dologban igazat kell adnunk a cikkírónak, hogy az USL-s "közeledés" nem a legjobb, de ne reménykedjünk a többiekben sem, de lássuk a cikket:
Chirmiciu András 2012. augusztus 27.
Sokáig az RMDSZ volt a romániai politika mérlegnyelve. Az utóbbi hónapok politikai háborúja azonban lényegesen beszűkítette mozgásterét. Melyben a mérlegnyelv szerepét maga az erdélyi magyar közösség vette át. A népszavazás végkimenetelében döntő szava volt tömeges bojkottja révén.
Az erdélyi magyarság országos politikai tényezővé vált. Ezzel szinte valamennyi politikai alakulatnak számolnia kell. Az USL, például, saját bőrén tapasztalta, milyen veszélyes a nacionalizmus szítása, a magyar kártya kijátszása önző pártpolitikai célok eléréséért, az urnáktól való távolmaradással a magyarság kifejezte ezzel kapcsolatos álláspontját.
Traian Băsescunak is le kell vonnia a következményeket, székelyföldi köszönetnyilvánító útjával jelezte is ezen szándékát. Politikai célkitűzéseinél (közigazgatási reform, alkotmánymódosítás stb.) a magyarság véleménye alighanem felértékelődik, hiszen indirekt módon a magyarságnak – és általában Erdélynek – köszönheti államfői tisztsége megtartását. Az USL-vel ellentétben, a PDL rájött, hogy nem ajánlatos belerúgni a magyarságba, kormányból és ellenzékből egyelőre tartózkodnak a magyarellenességtől. Az utóbbi idők fejleményei tükrében Kelemenék alighanem nagyobb nyitottságra számíthatnak részükről, főleg, hogy mindkét alakulat hatalmi bázisa Erdélyben van, míg az USL-é a Regát.
Mert az RMDSZ is okult a két nyaklevesből (Băsescu 2007-es felfüggesztése és a 2009-es elnöki választás), amit a magyarságtól kapott, most nem fogott össze az USL-vel Băsescu ellen (ahogy Frunda szenátor óhajtotta), hanem a szigorú semlegességet választotta.
Ennek ellenére hagyományos szövetkezési mozgástere beszűkült, a magyarság állásfoglalása után aligha közeledhet az USL-hez, hiszen – a magyarság önérdekű elárulása címen – muníciót adna EMNP-s és MPP-s versenytársainak. Az európai viszonyokra érzékeny és válságos helyzetben az Unió potenciális támogatására számító RMDSZ aligha kockáztathatja mindezt a civilizált világ szemében szalonképtelenné vált USL-vel való együttműködéssel.
