Jámbor Gyula 2012. augusztus 26.,
Holnap terjesztik a parlament elé az Alkotmánybíróság döntését, amely szerint a július 29-i, az államfő leváltásáról vagy megmaradásáról szóló referendum – a szükségesnél kisebb részvétel miatt – érvénytelen volt, így a felfüggesztett államelnök visszatérhet a Cotroceni-palotába.
Csak a Hivatalos Közlönyben kell megjelennie a döntésnek ahhoz, hogy érvényessé váljék, s a közlés akár a holnapi napon is megtörténhet.
A hazai politikai helyzetet nem vagy felületesen ismerő számára ez azt is jelenthetné, hogy majdnem két hónapos, rendkívül csúnya és a durva pofonváltásokat követően lecsillapodhatnak a kedélyek, s a politikusok végre, lehiggadva, nekiláthatnak az ország szétzilált ügyei intézésének. Aki azonban figyelmesen végigkövette az utóbbi hetek, hónapok eseményeit, megjegyezte az innen is, onnan is elhangzó megítéléseket, vádakat, nem hiheti, hogy, legalább a felszínen, végre béke lesz. Az alapvető ellentmondásokat aligha lehet áthidalni – civilizált módon kezelni azonban (elméletileg legalábbis) lehetne. A helyzet adott: a kormánypártok által (tekintsünk el most attól, hogy milyen okokból) felfüggesztett és meghurcolt, most állásába visszahelyezendő államfőnek kell együtt élnie és dolgoznia az őt felfüggesztő hatalommal, amelynek több képviselője máris bejelentette: nem ismeri el – miután 7,4 millió ember a leváltására szavazott – az államelnök legitimitását és nem mond le egy újabb felfüggesztés szándékáról. Ebben a helyzetben az sem igazán érdekes, hogy kinek van, és milyen mértékben, igaza, mert akárkinek és akármennyire, az együtt létezést a dolgok jelenlegi állása szerint jó ideig nem lehet elkerülni.
Az ádáz küzdelemből mindenki levonhatná a megfelelő tanulságokat (ha lenne benne jó szándék és felelősség), de ennek pillanatnyilag kevés a jele. Az egyik az új, nagy nehezen bársonyszékébe jutott igazságügyi miniszter részéről jött, aki „maximális normalitást” vár az államfővel való viszonyában. Mi Markó Bélát idézzük, egyetértve azzal, hogy az őszi választások után fontolóra kellene venni az Alkotmány módosítását. A megreformált alkotmánynak pedig, mondjuk már régóta, egyértelművé kellene tennie a törvény-, illetve alkotmányértelmezési problémákat, a hatalmi viszonyokat, hogy a mostanihoz hasonló nemcsak kínos, hanem terméketlen, az ország számára rendkívül káros helyzeteket, ha egy mód van rá, el lehessen kerülni.
Traian Băsescut, ha visszatér Cotroceni-be, az ideiglenes államfő biztosan nem fogja várni és köszönteni. Ellenben szinte biztos, hogy mindent megtesz a kapcsolatok normalizálása ellen, amiért egyébként a régi-új államfő sem látszik kivont karddal küzdeni.
