Pataki Zoltán 2012. szeptember 13.,
Horváth Piroska (középen) népszerű temesvári művészek körében
A Máltai Mária-bál visszatérő kedves vendége az Ausztriában élő Horváth Piroska, aki Linzben a Die Blumenmalerin („a virágfestőnő”) nevet kapta.
Horváth Piroska minden bálozót megajándékozott személyre szóló apró kabala-képeivel, amelyek többnyire virágokat vagy miniatűr tájképeket ábrázolnak. A festőnő az árverésre és a tombolasorsolásra felajánlott nagyméretű festményeivel is hozzájárult a jótékonysági Máltai Mária-bál sikeréhez.
– A bevezetőben elmondanám, hogy csak hét éve festek, azelőtt Besztercén voltam biológia-, kémia- és pszichológiatanár. Soha nem tudtam, hogy van bennem festői tehetség. A bécsi unokámnál már korábban megmutatkozott a rajztehetség és csak találgattuk, hogy vajon kitől örökölte? Hét éve vettem először ecsetet a kezembe, azóta mint a vulkán, úgy törnek ki ezek a képek belőlem. Talán be akarom hozni, amit elmulasztottam…
– Kedves Piroska, hogyan születnek ezek a miniatűr képek, amelyekkel bennünket megajándékozott?
– Az apró képek nálam olyanok, mint egy zenésznél az ujjgyakorlatok. Ezek az én lelki virágaim, nem a valóságot másolom soha, ezek a virágok belülről jönnek. Sok sorozatom van, ide csak virágokat hoztam, meg néhány tájképet, de vannak absztrakt képeim is. Volt egy érdekes kísérletem: Budapesten a vakok intézetében szerveztem egy Touch me (érints meg) kiállítást, amit aztán elvittem elvittem Csíkszeredába is.
– Hogy lehet egy festményt tapinthatóvá tenni? Hogyan érzékelik a vakok a képeket?
– Nem teszem őket üveg alá, vászonra festek és az asztalokra rakom ki a festményeket. Jönnek a látássérültek és tapogatják a képeket és akkor nem azt mondják el, hogy mit látok itt, hanem elindítja a fantáziájukat. Én most olyan boldogságot érzek magamban, mondta az egyik – én most úgy érzem, hogy fekszem az erdőben, a fűben és csicseregnek a madarak, illatoznak a virágok – mondta a másik. Egy harmadik azt mondta: én itt az élet vonalait érzem, nekem az életem szomorú, de azt hiszem, ez után jobb lesz. Gondolatokat, érzelmeket szülnek ezek az érints meg képek.
– A látható képeknek is tulajdonképpen ez a céljuk!
– A csíkszeredai kiállításomra egy tanárnő elhozta az osztályát és ott tartották az órát, ilyen címmel: „nonverbális kommunikáció”. A tanárnő elmondta nekik, hogy, ugye nemcsak szavakkal tudunk valamit kifejezni, hanem sok más módon. Nézzük meg, a festő mit tud a képeivel kifejezni? Fantasztikus óra volt, nem volt egy gyerek sem abban az osztályban, akit ne érdekelt volna a téma.
– Mi ezeknek a pici kabala-képeknek a titka?
– Amikor ezeket az apró képeket festem – 400-500 képet készítettem a Mária-bálra –, akkor feltöltenek jó érzéssel, boldogsággal. A kiállításaimon gyakran elhangzott ez a szó: kisugárzás. Bejön valaki a kiállításra és azt mondja: fantasztikus ez a kisugárzás, amikor az egész terem tele van képekkel! Ez valószínűleg onnan jön, hogy bennem nagyon jó érzés van, amikor festem a képeimet, és ezt biztosan beleviszem a festményekbe. Azt hiszem, hogy akikhez kerülnek a képecskéim, ők is érzik ezt a boldogságot!
