Jámbor Gyula 2012. szeptember 09.
Egy hazai tévéállomás riportját nézve belém hasít a kérdés: vajon hogyan fogja, hogyan dolgozza fel ezeket a képeket az átlagos, vagy pláne az elfogultabb romániai néző?
Valahol Vâlcea megyében, egy Costeşti nevű helység mellett jókora tömeg – állítólag több mint háromezer ember – ünnepelt szombaton a romák úgy két évtizede hagyományossá vált országos – vagy nemzeti? – napján. Amiben semmi különös nincs, a meglepetés néhány résztvevő, nők, férfiak bemutatásával kezdődik.
A megszólaltatott egyik roma asszonyon aranypénzekből összeállított nyakék, több idősebb férfi-riportalany szája aranyfoggal tele, a férfiak kezén jókora pecsétgyűrűk; egy fiatal nő azt állítja, hogy öltözete háromezer euróba került; egy futó körkép csupa márkás, nem két lejbe kerülő személyautót mutat, köztük a sztár az utánfutón érkezett piros Ferrari.
Ebből a – talán kétperces – riportból kiindulva a hazai valóságot nem ismerő ember egyből rávágná: lám, ezek a romák (akiket persze régi hagyományos nevükön emlegetne), majd a – mondjuk Arad vagy/és Temes megyei – emeletes, soktornyos palotáikat felemlegetve végleg levonná a konklúziót.
És milyen hamis következtetés lenne!
A romák közt vannak ilyenek is, nagy többségük azonban kétségbeejtően szegény, iskolázatlan és hatékony külső segítség nélkül reménye sem lehet a felzárkózásra. Tavaly nyáron – a magyar EU-s elnökség egyik nagy eredményeként – az Európai Unió elfogadta a romák társadalmi beilleszkedését szolgáló keret-stratégiát, amelyet aztán tavaly év végéig minden tagállamnak tartalommal kellett (volna) megtöltenie. Az aranyfogú, súlyos ékszerekkel felcicomázott roma nő és férfi ugyanis egy társadalomba nehezen beilleszkedő, beilleszthető népcsoport vékonyka, a médiában is gyakran futtatott „arisztokrata” rétege, a jéghegy csúcsa alatt egészen más a helyzet. A romák milliói Európában – s közülük nem tudni pontosan hányan Romániában (de biztosan sokkal többen, mint amennyit a tavalyi népszámlálás adatai mutatnak) súlyos társadalmi és gazdasági kirekesztettségben élnek, ezt tagadni vagy tudomásul nem venni nagyon komoly hiba: beilleszkedésük ugyanis legalább annyira össztársadalmi, mint roma érdek.A Mercedesszel, netán Ferrarival közlekedő romák láttán azt kellene kérdezni: hol van az a román romastratégia, amely iskoláztatja a roma gyerekeket, s majdan munkát biztosít számukra?
