Szőcs Géza az RMDSZ, erdélyi magyarságra nézve rendkívül kártékony, politizálási stílusáról

E cikk 2008 ban jelent meg de nem sokat vátozott a helyzet azóta, csak a közszereplők pedig azóta két választást is megértünk....Vajon mégmi jöhet ezután? (E. Polg)
http://www.szatmari-monitor.ro/2012/09/szocs-geza-az-rmdsz-erdelyi-magyarsagra-nezve-rendkivul-kartekony-politizalasi-stilusarol/

2012. szeptember 8.

(Részlet az Az RMDSZ fasadizmusáról és egyebekrôl hét tételben című terjedelmesebb írásból – megjelent: Magyar Kisebbség, 2008/2)

1. Az RMDSZ önmagukat reálpolitikusnak nevezô egyes személyiségei már 1992 nyarán felmutatták annak a politizálási stílusnak összes jegyeit, amely stílus, mentalitás és erkölcs késôbb a Neptun-ügyben, majd még késôbb az RMDSZ kormányba lépésekor okozott mérhetetlen károkat.

2. Ezek a jegyek a következôk:

– titkos alkudozások folytatása olyan román politikai erôkkel, amelyekkel csak világos mandátum és pontosan körvonalazott elvek és szempontok, valamint százszázalékos beszámolási kötelezettség alapján volna szabad tárgyalni;

– az alkudozások bizonyos részletei örök homályban maradnak;

– az RMDSZ nevében alkudozó fél komolyan vehetô garanciák nélkül megy bele az egyezségbe;

– az illetô politikusok a megegyezésrôl mint kész és meg nem változtatható tényrôl tájékoztatják a szűkebb (testületi) és tágabb közvéleményt;

– az akció az erdélyi magyar közösség szempontjából kudarcnak bizonyul;

– az alkut megkötô politikusok megsértôdnek, ha bárki kétségbe meri vonni professzionalizmusukat, rátermettségüket, netán még erkölcseiket vagy jószándékukat is.

3. A kudarc ideiglenesen és látszólagosan radikalizálja az RMDSZ- politikusokat. Ez valószínűleg nemcsak taktikailag helyesnek tartott elvhűség-hangoztatás: egy-egy ilyen pofon után bizonyára szüksége is van az ember önbecsülésének arra, hogy azt mondogassa: no sebaj, majd én megmutatom… azért is lesz nekünk külön tanácsunk, ha így viselkedtek… (Sajátos egyébként, hogy Markó Béla, a helyzet kínosságát tompítandó, úgy hivatkozik a nemzetiségi audiovizuális tanács felállításának igényére, mintha azt ô fogalmazta volna meg, s mintha ô maga nem tartotta volna politikai utópiának.)

4. Apropó, külön tanács. Most, hogy kormányon vagyunk, mi a helyzet ezzel a párhuzamos tanáccsal, “kulturális autonómiánk szeletével”? Vagy olyan elégedettek vagyunk a tanácson belüli jelenlétünk, eredményességünk hatásfokával, hogy már fölöslegesnek tartjuk?

5. A szenátusi frakcióvezetôvé csak nemsokkal azelôtt avanzsált Markó Béla már akkor úgy politizált, mintha ô lenne a szövetség elnöke: a politikai alelnököt és magát a frakciót megkerülve, Borbély Lászlóra és társaira támaszkodva saját hatáskörében akart eldönteni olyasmit, amire nem volt semmiféle felhatalmazása.

A helyzet azóta csak annyit változott, hogy az elnök néhány döntéséhez olykor utólag kreált testületi beleegyezést. Ez azonban keserves, nem mindig zökkenômentes eljárás: ennél egyszerűbb az a modell, amely fele az RMDSZ tart. Azazhogy a kamarilla maga nevezi ki magát ama testületnek, amelytôl felhatalmazását kapja, és amelynek beszámol. Vagyis a legitimáló és végrehajtó, a döntéshozó és ellenôrzô funkciók lenyűgözô átfedôdésének – mit átfedôdés vagy összeolvadás! –, azonosságának lehetünk tanúi. A balkáni demokráciafelfogás eme szép példája láttán maga a Kondukátor is megnyalta volna mind a tíz ujját. Nem a gyakorlat újszerűsége okán, hiszen az nála is ugyanez volt, hanem amiatt, mert míg Scornicesti nagy fia mint zsarnok került be a közemlékezetbe, addig az RMDSZ kamarillája Románia európaivá válásának, demokratizálódásának megtestesüléseként dönt, osztogat, hajt végre, cenzúráz, jutalmaz, büntet és ellenôriz egy személyben.

Még ha a szuverén döntéshozásnak, mint láttuk, megvannak is a maga sajátos korlátai.

6. A hat évvel ezelôtti történet újraolvasása alulírottnak azért is tanulságos, mert kiderül belôle: már akkor világosan látható volt, mi vár rám mint szálkára az akkoriban összekovácsolódó kamarilla szemében.

Konklúziók

Az erdélyi magyar közösség Trianon óta példás fegyelemmel, türelemmel és bölcsességgel a “magyar pártra” adja szavazatát. A nyolc évtizedes kitartás és a kedvezôre fordult helyzet 1996 ôszén meghozta gyümölcsét: az RMDSZ-nek lehetôsége nyílt saját programja legfontosabb célkitűzéseit kormányon belülrôl megvalósítani.

Az RMDSZ-ben 1996 ôszén éppen hatalmon levô kamarilla megpróbálta a kormányba kerülés tényét egyrészt saját sikereként, másrészt az erdélyi magyarság céljaként megjeleníteni.

E kísérlet kétszeresen hamis: a helyzetet egyáltalán nem a kamarilla alakította ki (sôt ellenkezôleg – emlékszünk még a konvencióból való csúfos távozásunkra). Másrészt a kormányzati részvétel csakis eszköz lehet, nem cél. Az RMDSZ, az erdélyi magyar közösség céljait a szövetség jelenlegi vezetése nem valósította meg. Forrás: Magyar Kisebbség, 2008/2