2012. DECEMBER 30. szerző: Vékey Zoltán
Eddig nem igazán értettem azokat, akik egy lakás árát képesek elkölteni valamilyen kocsira. Egy Octavia kombi is elvisz bárhová, nem? A felesleges és értelmetlen luxust továbbra sem tudom hová tenni, de aki Range Rover Sportba fekteti a pénzét, sikerült maximálisan megértenem.
A Range Rover nem az átlagos luxus terepjáró kategória. Sokkal inkább a terepjárás luxusa. Egy izomtól duzzadó erőgép, olyasfajta, mellyel nyugodt szívvel kelnék útra Párizsból Dakarba, vagy igazából a földgolyó bármely pontjából bármely másikra.
2005-ben kitalálták hogy közelíteni kellene az akkoriban oly népszerű SUV kategória felé, így született meg a Sport. Kisebb, laposabb alacsonyabb és rövidebb, immáron 50 kilós anyukák számára is élhető. De nem veszített semmit stílusából és a Range Rover filozófiájából: bármilyen körülmények között, bárhol továbbmenni. Ebben az esetünkben látható 20 collos kerekek kicsit nehezítenek, de így sem tudtunk vele szándékosan sem elakadni. A forma szögletes és darabos, mégis rettentően hatásos. Többek egybehangzó véleménye szerint maga a megtestesült férfiasság. Egy biztos: a többi prémiumgyártó városi terepjárója ártatlan kiscsoportos óvodásnak tűnik mellette. Nekem egyedül az első fényszóróba a kötelező frissítés során bekerült LED-es izzók tűntek kicsit hevenyészett megoldásnak, de ezt csak azért írtam, hogy ne egybefüggő ömlengés legyen a cikk.
Két dolog is meglepett, mikor beszálltam. Az egyik, hogy mennyire jól kilátni mindenfelé és milyen hihetetlen jól érezni az egész autót, a hatalmas méretei ellenére is.
A másik: annak ellenére, hogy a 2005-ös bemutatása óta rengeteget fejlődött a belső, még mindig mennyire egyszerű itt minden. Az anyagok tökéletesek, de a gombok, a műszerfal (ami akár egy Volkswagen Caddy-é is lehetne), az éjszakai fények mind azt súgják: itt nem a nagy Range volt a donor, hanem a rutinosabb és félig-meddig munkaeszköznek tervezett Disovery.
Félreértés ne essék, nincs szó arról, hogy bármit is olcsónak éreznénk (illetve mégis: az első kartámaszok magasság-állítása méltatlanul vacak tekerentyűvel történik), inkább csak az, hogy nincs meg benne a BMW-k, Audi-k technokrata fölényessége. A gombrengeteg, a villantós extrák, az agyon LCD-zett műszerfal és középkonzol. Itt viszonylag kicsi központi kijelzőt kapunk, aminek a menüjén még lehetett volna faragni – és ennyi. Mégis azonnal otthon érezzük magunkat, belülről sokkal barátságosabb a Range Rover Sport, mint amire a zord külső utal. Szintén meglepett, hogy annyira nem óriási benne a hely, mint amire számítottam, simán elférnek persze öten is, az első fotelek pedig hihetetlen kényelmesek, de azért egy Superb-ben jóval nagyobb a hátsó lábtér, mint itt.
Milyen motort is érdemes egy ilyen autóba venni? A válasz, hogy semmi mást mint az SDV6 nevű háromliteres dízelt. A paraméterek nem igazán érdekesek (256 lóerő, 600 Nm nyomaték), inkább az a fontos, hogy nagyot megy ezzel a konfigurációval a Range és a hathengeres hangja is pazar. Ez a hang álló helyzetben és 140-es tempónál is gyakorlatilag ugyanaz: távoli, megnyugtató duruzsolás, mindenféle vacak dízel kerregés nélkül. A városi fogyasztása 11 liter, ami a körülményeket tekintve mindenképpen jónak számít.
Ami igazán szíven ütött, hogy a Range Rover Sport-ot milyen csodásan könnyű és jó vezetni. Nincs meg az összes német prémium márkára jellemző néhány tizedmásodperces, idegesítő várakozás a gázpedál lenyomása és annak hatása között. Élénk és precíz a kormányzás, a futómű viszont a nagy kerekek és a hangolás miatt időnként hajlamos egy kicsit rázni. A forgókapcsolóval irányítható, nyolcfokozatú automata annyira észrevétlenül dolgozik, hogy semmi sem jut róla eszembe. Ha azonban terepre visszük, akkor mutatja meg igazán a karmait! A terepfokozatot kiválasztva, a futóművet megfelelő magasságra állítva, tényleg nincs akadály – de én valahogy mégis inkább az autópálya belső sávban szerettem vele menni.
Mennyivel inkább egy ilyen, mint egy X5-ös vagy egy Touareg! Mennyivel több ízlés, finomság szorult belé! És ha technológiai szempontból nem is, a profi hegymászás szempontjából mindenképpen lekörözi őket. Az áruk pedig nagyjából megegyezik: 18 milliótól indul. Ráadásul kilóg a sorból az ugyanolyanra tervezett, kicsit már unalmas városi terepjárók közül. S ha letévedünk az útról, nem érhet minket minket meglepetés. Engem megvett a Range kilóra, pedig higyjék el, próbáltam tiltakozni!
