2012.12.18.
Szó sem lehet semmiféle kudarcról amiatt, hogy az RMDSZ (a romániai magyarság választópolgárok által hitelesített többségi képviselője) nem kerül be a kormányba.
Más kérdés az, hogy a világon mindenütt minden párt a hatalomért, kormányszerepért küzd, ez alól az RMDSZ sem kivétel, tudomásul kell vennünk azonban, hogy öt és valahány százalékos szavazási eredményünk a hazai magyarság súlyát jelenti, ami legfeljebb a parlamenti küszöb eléréséhez elegendő.
A december kilencedikei választások előtt (a magyarság megosztottsága miatt) még azért aggódtunk, hogy bekerülnek-e egyáltalán képviselőink a bukaresti törvényhozásba, vagy létszámcsökkenésünk, a megosztottság, a választópolgárok közömbössége és a román nacionalizmus erősödése miatt 1990 óta először kívül maradunk, amit valóban kudarcként kellett volna megélni.
Igaz ugyan, hogy az elmúlt két évtizedben képviselőink mindig ott voltak a végrehajtó hatalomban vagy annak előszobájában, ami számos eredményt hozott a kis lépések politikájában nemzetiségi jogaink bővítése szempontjából, s az is igaz, hogy a most kezdődő új négyéves időszakban is áldásos lett volna a kormányszerep.
Ne feledjük azonban, hogy a kormányba, vagy a kormány parlamenti támogatására eddig sem hívtak soha minket, magyarokat azért, mert szerelemesek belénk. Elismerik politikusaink érdemeit, szakértőink tudását – csupán politikai számításból.
Volt, amikor azért, mert Románia NATO-ba, majd Európai Unióba való felvételéhez kellett kirakatként és az ország-vezetés demokratikus szalonképességének elhitetéséhez az RMDSZ, volt, amikor a parlamenti aritmetika miatt, mivel egy párt, vagy pártszövetség sem tudott nélkülünk, vagy támogatásunk nélkül kormányozni, s olyan is volt, amikor a pártok egymást zsarolták a velünk való szövetséggel.
Most a képlet világosnak tűnhet: a balliberális szövetségnek többsége, sőt, könnyen a kétharmados elsöprő többsége is megvan a parlamentben, ahol nincs már szüksége magyar szavazatokra.
Vigyázat azonban: hamarosan lehet, hisz jön az alkotmánymódosítás, és mi nem fogunk egyetérteni azzal, hogy ismét bekerüljön a legfelsőbb törvénybe Románia nemzetállam minősége, s abba se, hogy ne tükröződjenek benne autonómia-törekvéseink.
Amelyekért ellenzékben hangosabban tudunk majd küzdeni mind a hazai, mind a nemzetközi porondon.
És amikor ezt érzékelni fogják a szűklátókörű bukaresti szélső-nacionalista politikusok is, ismét udvarolni kezdenek majd a magyar pártoknak.
Nem szeretünk jósolni, de nem hisszük, hogy az RMDSZ sokáig fog ellenzékben maradni.
Kilin Sándor
