December havában, amíg a vásárhelyi színházban a My Fair Ladyszínrevitele készült és a próbák során Dr. Higgins kardoskodott legnagyobb kincsünk, a nyelv a mellett, tőlünk pár száz kilométernyi távolságban, a vajdasági Nagybecskereken egy városi képviselő, – valószínűleg hasonló meggondolásból, – a városi tanács ülésén, anyanyelvén, történetesen magyarul terjesztette elő javaslatát. Mivel a felszólalását a jelenlevők többsége nem értette, a képviselő a fordítás hiányát kérte számon a tanács elnökétől, emlékeztetve arra, hogy a városban a szerb mellett a magyar, a szlovák és a román is hivatalos nyelv.
Úgy tűnik, hogy Nagybecskereken tudják, hogy csak az a jog ér valamit, amit gyakorolunk. Ebben a városban húsznál több nemzetiség él, hetvenötezer lakosa közül mintegy tízezer vallja magát magyarnak. A település neve több nyelven is változatlan maradt századokon át:Nagybecskerek, Veliki Bečkerek, Großbetschkerek, Becicherecu Mare.1946-tól, a kommunista- és partizánvezér Žarko Zrenjanin emlékére a város szerb neve Zrenjanin. E név ismétlődik többször a városbejáratnál elhelyezett négynyelvű helységnévtáblán, különböző írásmódban. Egyetlen nyelv őrzi továbbra is a település hagyományos nevét: a magyar. Nagybecskereken a közigazgatási hatóságok elfogadták, hogy a település magyar neve továbbra is a több évszázados, hagyományos név legyen.
A Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája úgy rendelkezik, hogy a helyi közigazgatás hatóságai megengedik és/vagy bátorítják a helynevek (nem csak helységnevek!) kisebbségi nyelveken való hagyományos és helyes formáinak használatát, illetve elfogadását. A toponímia szó szerepel a Charta elfogadásáról szóló 2007. évi 282-es számú törvény eredeti, román nyelvű változatában. Ez a fogalom magába foglalja az összes földrajzi tulajdonnevet: települését, utcáét, folyóét, dombét, hegyét, és így tovább. A Nyelvi Charta nem a helynevek fordítását támogatja, hanem a hivatalos nyelv mellett a hagyományos elnevezések kisebbségi nyelveken való használatát engedi meg és/vagy bátorítja. Marosvásárhelyen is találunk erre vonatkozó példát: a Sáros utca vagy a Királykút elnevezés nem a Târgului, illetve az Izvorul rece helynevek román fordításából keletkezett. Hagyományos elnevezések, akárcsak a Rákóczi lépcső, a Klastrom utca vagy a Kálvária. A törvény szerint a Charta rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a minisztériumok, valamint a központi és helyi közigazgatás többi hatóságai, az esetnek megfelelően hozzák meg a szükséges intézkedéseket.
Aki tiltja a hagyományos helynevek kisebbségi nyelveken való használatát, és/vagy elbátortalanítja az erre törekvőket, az törvényt sért. Egy demokratikus szervezettől joggal várható el, hogy törvénysértés esetén hangját hallassa. Ez a minimum, amit megtehet. Egy kisebbségvédelmi szervezetnek ennél többre kell törekednie, különben méltatlan a nevére.
A nagybecskereki városi képviselők, akik eskütételükkor szóvá tették, hogy nincs meg az eskü magyar szövege, majd a fordítást hiányolták a tanácsülésről, bejelentették, hogy a kisebbségi jogok megsértéséről tájékoztatják a nemzetközi intézményeket.
Ez a cselekvés egyik módja.
