Kilin Sándor 2013. január 16.,
Az elmúlt napokban sok szó esett a közbeszédben honatyáink privilégiumairól. E luxuscsizma nem a miatt került asztalra, mert január huszonegyedikén, tehát jövő hétfőn végre megkezdi tevékenységét a decemberi választások eredményeként létrejött új parlament, amelyben, mint közismert, az új hatalomnak olyan elsöprő kétharmados többsége van, mint a magyar országgyűlésnek, ami sok előnnyel is járhat, de igen sok veszélyt is magába rejt.
A témát nem is a választópolgárok vetették fel, elvégre ők a voksukkal vagy távolmaradásukkal megtették már a magukét, hanem maguk a képviselő és szenátor urak és hölgyek, illetve azok egy része.
Főleg az újdonsültek, a gólyák, akik megdöbbentek, felháborodtak, siránkozni kezdtek, amikor a miniszterelnök bejelentette, hogy a törvényhozó testületnek is takarékoskodnia kell, az sem kaphat több pénzt, mint tavaly, ha az egész ország kénytelen új lyukat keresni a nadrágszíjon, szorítsák meg azt azok is, akik a megszorító törvényeket hozzák.
Annál is inkább, mivel az új parlament létszáma 118-cal megnövekedett, az eddigi 470-ről 588-ra, holott még népszavazást is tartottunk, amely kimondta, hogy csak 300 képviselő és szenátor legyen.
Oda jutottunk, hogy több honatyát kell eltartanunk, nekünk, szegény adófizetőknek, mint a gazdag Egyesült Államoknak, az egy főre jutó képviselő tekintetében sem Nagy-Britannia, sem Németország, sem India nem tudná felvenni velünk a versenyt, ami nem kis teljesítmény.
Ami igaz, igaz: a demokrácia pénzbe kerül, de az áldemokrácia még többe.
Hisz miért van szükségünk olyan kolosszális parlamenti épületre, amelynek csak a világítása havi kétmillió euróba kerül?
Mi jogon siránkoznak bizonyos képviselők, hogy havi 7500 lej helyett ezentúl „csak” 4 ezret könyvelhetnek el házbérként, milyen jogon követelik ki maguknak, hogy az állam a mi pénzünkből egész éven át, télen és nyáron, még szabadságuk ideje alatt is ötcsillagos szállodai lakosztályt vagy szobát tartson fel számukra, miért jár ez a Bukarest környékieknek is, a vidékieknek pedig miért jár napidíj, amikor hazautaznak?
E kérdéseket vég nélkül folytathatnánk, engedtessék meg legalább még egy, amely nem anyagi jellegű: mikor jutunk el oda, amikor a mentelmi jog nálunk is csak a parlamentben elhangzott politikai kijelentésekre vonatkozik, s nem ad kibúvót a korrupciós és egyéb bűncselekmények hálójában.
