2013.01.04 | Szigeti L. Péter
Minden szavát vállalja Kelemen Hunor az októberben kötött, december közepén meglebegtetett szándéknyilatkozatnak. Kár, hogy mindezt januárban tudtuk meg.
Crin Antonescu a tőle megszokott, utánozhatatlanul (román) szívhez szóló hangnemben jelentette be, közvetlenül a koalíciós tárgyalások megfeneklése után, hogy létezett egy, a választások előtt kötött, USL-RMDSZ megállapodás, amelyet a Szövetség nem tartott be. (A be nem tartás az alkotmány legtöbbet vitatott cikkelyére, a „nemzetállamra” vonatkozó kitételre vonatkozott, amelyet az RMDSZ következetesen – nyilván – kifogásol.)
Kelemen Hunor és a nyilvánosság | Fotó: Szabó Tünde / manna.ro
Crin Antonescu ravasz ember, támadva védekezett, egyrészt magyarázatot keresett ahhoz, hogy miért nem jött létre az RMDSZ-es koalíció (amelyet rajta és Dan Voiculescun kívül valószínűleg az összes érintett akart, ha bevallotta, ha nem), másrészt jól irányzottan rúgott egyet abba a pártba, amelyet a Nemzeti Liberális Párt legnagyobb riválisaként tart számon.
Hadd gyanakodjanak az RMDSZ külső és belső támogatói egymásra, miután mástól kell megtudniuk, kik és hogyan döntöttek róluk, nélkülük.
Nem, nem tévedés, Antonescu taktikázik,
és nem csak az RMDSZ ellen, elsősorban saját pártjáért. A PNL egyre instabilabb, egyre jobban sodródik a felmorzsolódás felé, így az RMDSZ a maga stabilitásával irigylésreméltó helyzetben van.
Ha a liberális eljelentéktelenedést nem lehet megállítani (Crin Antonescu nem kap észbe, nem húzza meg magát – erre mutató fikarcnyi jel sincs), az RMDSZ bármikor elővehető akár koalíciós partnerként, akár külső támogatóként, akár csak jelképes statisztaként annak bizonyítékául, hogy többpárti hatalom működik Romániában. Antonescu féltékeny, és egyre tehetetlenebb saját pártján belül – ez a magyarázata nacionalista ámokfutásának.
A megállapodásról (amelynek pontos magyar fordítása „szándéknyilatkozat”) szóló bejelentést felháborodással vette tudomásul a rommagyar közélet. A parlamentbe be nem jutó EMNP (akinek, mint Mórickának, mindenről ugyanaz jut eszébe) újabb bizonyítékot talált arra, hogy a Szövetség elárulta az erdélyi magyarokat, „lepaktált” a hatalomért, miniszteri kinevezésekért a kormányra készülő erőkkel.
Az éles kritika sok szempontból kifogásolható. Először is azért, mert félrevezetően „paktumról” beszélt az EMNP. Holott a paktum jelentése (nemzetközi) szerződés, megállapodás. Paktum volt az, amit Molotov és Ribbentrop kötött, na annak aztán tényleg nem lett jó vége. Ez a megmutyizott rövid szöveg azonban helyesen nem más, mint „szándéknyilatkozat”, és nem kötelezvény.
A második nagy hibája az volt az EMNP-nek, hogy úgy támadta a dokumentum kitételeit, hogy annak tartalmát nem ismerte: így pedig nehéz kitörni a paranoid fantáziák világából. Ezzel együtt a Crin Antonescu, Borbély László, Kelemen Hunor és Victor Ponta által ellenjegyzett szöveg gáz.
Gáz egyrészt azért,
amit Eckstein-Kovács Péter is számon kért az RMDSZ-en, és amiért Facebook-oldalán bejelentette: legközelebb inkább otthon marad, mintsem hogy részt vegyen az SZKT soron kívüli ülésén. Az RMDSZ évek óta és az utóbbi hónapokban egyre inkább legitimációs válságban van. Kelemen szövetségi elnökké választásakor azt ígérte, átláthatóvá teszi a döntéshozást, tesz azért, hogy demokratikusabb legyen a döntéshozás. Ez a szándéknyilatkozat, amiről nem tudtak a döntéshozók maguk sem, nem ezt igazolja.
És nem csak azzal van baj, hogy a szöveg előzetes egyeztetés, vita nélkül született. Tartalmi problémák is vannak. Nem, nem olyanok, amelyek az (EMNP szerint) csorbítják a kisebbségi jogokat, kisebbségi szempontból ez a dokumentum rendben van.
De necces az, hogy támogatást ígér, biankó csekkel, az USL-nek (a román kétharmadnak) az RMDSZ az alkotmánymódosítás egészéhez úgy, hogy ennek mikéntje, részletei nincsenek tisztázva. Ez azt jelenti, hogy akár statisztálhat is a Szövetség egy, a magyarországihoz hasonló alkotmányozó ámokfutáshoz.
Necces az,
hogy az szerepel a dokumentumban, az aláírók „közlik a megyei szervezetekkel, sürgősen tisztázzák a helyi megállapodásokat” ott, ahol az RMDSZ és az USL van többségben. Hát így megy ez, felülről lefelé történő „közlések” által?
Ez az önkormányzatiságba való súlyos, elfogadhatatlan belegyaloglás. Annak a bizonyítéka, hogy a Szövetségben nem egyszerűen elfelejtettek szólni a szándéknyilatkozat tényéről a tagszervezeteknek, hanem olyasmiről döntöttek, ami az említetteket lényegileg érinti.
Mindezeken az a tény egyáltalán nem segít, hogy a szándéknyilatkozat szándék maradt. És az sem, hogy a tartalom háromnegyede nem csak hogy vállalható, de kifejezetten előnyös a romániai magyar közösség számára. Mert az egész (jó)szándék az RMDSZ-en belüli átláthatatlansággal van aláaknázva.
Most két verseny is zajlik: a Szövetség belső reformjáért folyó küzdelem (közeleg a tisztújító kongresszus, mérlegen a Kelemen-éra) és a román belpolitikai újraelosztás harca. Ha az RMDSZ észnél van, és rendbe teszi az évtizedek óta halogatott belső bajait, kis türelemmel nagyon jól pozícionálhatja magát kívül is. Hacsak el nem csúszik saját maszatos banánhéján.
