Forrás: MTI | 2013. szeptember 23.
Nem igaz a német néppártok feltartóztathatatlan hanyatlásáról szóló tétel, és az is hamis feltevés, hogy tartósan a Bundestagban marad az a párt, amelynek sikerül egymás után kétszer bejutni.
A konzervatív CDU/CSU pártszövetség és a szociáldemokrata SPD hanyatlásáról a kilencvenes évek közepe óta cikkeznek a szaksajtóban, amikor a két nagy néppárt támogatottsága a 40-35 százalékos sávba süllyedt. A CDU/CSU azonban vasárnap 19 év után ismét 40 százalék feletti eredményt ért el, úgyhogy inkább az tűnik valószínűnek, hogy a néppártoknak vannak jobb, és kevésbé jó korszakai - fejtegette egy berlini háttérbeszélgetésen Renate Köcher, az IfD Allensbach intézet vezető kutatója.
Matthias Jung, a Forschungsgruppe Wahlen (FW) kutatóintézet szakértője hozzátette: az az elmélet is megdőlt, hogy az uniópártok a kampány végére gyengülnek, és végül várakozáson aluli eredményt érnek el, az SPD pedig a kampányhajrában "belehúz" és a várakozásoknál jobban teljesít, hiszen a vasárnapi választással véget ért kampányban mindez fordítva történt.
Richard Hilmer, az Infratest Dimap szakértője rámutatott: a kampány végére Angela Merkel minden korábbinál erősebb hatást gyakorolt a választókra, tömegek érezték úgy, hogy a kancellár biztonságot ad és megvédi a németek jólétét.
Peter Matuschek, a Forsa közvélemény-kutató intézet elemzője úgy vélte, hogy a hosszabb távú adatsorok alapján nagy meglepetést nem hozott a Bundestag-választás. A végeredmény körvonalait már az év elején lehetett látni: az uniópártok már akkor nagyon erősek voltak, míg a szociáldemokraták nem tudtak lényegesen feljebb lépni a 2009-es történelmi mélypontról, a liberálisok pedig a bejutási küszöbön billegtek.
Valamennyi szakértő egyetértett abban, hogy a konzervatívok nem a programjukkal nyertek, hanem a kormányfőjelöltükkel, Angela Merkellel. A PW mérései alapján száz német közül nyolcvanan úgy vélték a választások előtt, hogy Merkel jól végzi a munkáját, ami a legmagasabb érték 1990 óta. Az Infratest Dimap vizsgálatai szerint az országban az volt az uralkodó véleményáramlat, hogy a választás "témája" a jólét biztosítása volt, erre pedig a 2005 óta kormányzó kancellár tűnt a legalkalmasabbnak - emelte ki Richard Hilmer.
Az SPD "jó programhoz alkalmatlan jelöltet választott" - mondta Matthias Jung. A szociáldemokraták jó érzékkel helyezték kampányuk középpontjába a társadalmi igazságosságot, ami a németek számára a jóléthez hasonlóan fontos érték, de Peer Steinbrück ezt nem tudta hitelesen képviselni. A 2005-2009 közötti kormány pénzügyminisztere inkább a gazdasági, pénzügyi témákat képviselhetett volna hitelesen. "Átpozicionálása" sikertelen volt, azzal az eredménnyel járt, hogy az egyik területen romlott a megítélése, a másik területen viszont nem javult, és a gazdasági kompetencia mindenestül a konzervatívoké lett, csak róluk - illetve Merkelről - hitték el, hogy meg tudja védeni az utóbbi négy év eredményeit.
Az SPD így nem tudta mozgósítani lehetséges támogatóinak nagy részét. Még rosszabbul használták ki a lehetőségeiket a Zöldek. Az ökopárt "profiljába" kevéssé vágó hangsúlyosan baloldali, a társadalmi igazságosságra épített programjukkal a saját bázisukat is taszították, hiszen a választók nagyjából 20 százaléka elképzelhetőnek tartja, hogy a Zöldekre szavazzon, de a párt végül csak 8,4 százalékot szerzett.
Az FDP kudarca a közvélemény-kutatók szerint "előre bejelentett bukás" volt. A párt négy kormányon töltött év alatt teljes mértékben elveszítette liberális arculatát, végzetesen erodálta gazdasági kompetenciáját, és a lakosság "többsége régen arra a belátásra jutott, hogy egy ilyen pártra nincs szükség kormányzati pozícióban" - emelte ki Richard Hilmer.
A Forsa kutatója szerint a németek többsége a külpolitikában és az uniós ügyekben a Merkel-féle "visszafogott, lépésről lépésre haladó, pragmatikus" politika folytatását kívánja. A másik fő igény a társadalmi igazságosság és a jólét összeegyeztetése - tette hozzá Matthias Jung, megjegyezve, hogy mindez pontosan látszik a választási eredményekben, és azokban a felmérésekben, amelyek szerint a lakosság többsége nagykoalíciót akar.
