2013 szeptember 24.
Valamikor az Erdélyi-középhegységben (munţii Apuseni) volt egy falu, Szászavinc (Geamăna). Most a települést a veresvölgyi (Rosia Poieni) rézbányából kiáradt hordalék fedi.
A helyi lakosságot egyik évről a másikra kilakoltatták, csak így menekülhettek meg a beözönlő zagytól, mely ellepte a templomot, a temetőt.
Fotó: adevărul.ro
Nicolae Ceauşescu 1977-ben engedélyezte a veresvölgyi réz kitermelését, írja a turismistoric.ro.
Kezdetben a helyiek (kb. 400 család) is támogatták a bánya-nyitást, azt remélve, hogy meggazdagodnak. De nem egészen ez történt. A ’80-as évek elején a román állam 300 család tulajdonát sajátította ki Szászavincen.
A bányahordalék áradása 1986-ban kezdődött, ekkor még több mint 1000-en laktak a településen. Jelenleg, a hordalék-tóvá vált falu körüli területen 20 személy él.
A ma is ott élők azt mondják, házaikat, templomukat kb. 100 méterrel a régi falu fölötti területre építették, ennek ellenére az iszap már annak tetejéig ér. A templom alatti völgyben, az egykori Szászavinc fölött, most hordalék-áradatot találunk, melyet vörösre festett a veresvölgyi rézbánya hulladéka.
„Az első rossz jel az volt, mikor a meggy és a cseresznye elszáradt. Érezték a mérget, ami akkor még csak a föld alatt volt. Ez után a patakok vörösek lettek, mintha vérré vált volna a vizük.” - meséli a most is ott élő Nicolaie Praţa, akinek a portája egy kis sziget két mérgezett patak között, néhány száz méterre a fehér hordalék-hegytől és a mesterséges tótól.
Neculai bácsi, ahogy szomszédai hívják, hangja megremeg, mikor arról kérdezik, miért maradt itt.
Szászavinc egykor
A Környezetvédelmi Minisztérium legfrissebb felmérése szerint, kb. 15 millió eurót kellene beruházni a térség helyreállításához. További képek itt.
[Forrás: realitatea.net, itthon.ma]
