A tegnapi posta hozott egy levelet, amelyet az egyik - magát megnevezni nem akaró - valószínűleg partiumi olvasónk írta! "Furcsa, hogy még létezik ez a bloglap, egy nem jól szerkesztett portálnak adja el magát miközben a polgáriak ellenségeinek a véleményét sorozatosan elhallgatja...(...)" áll a levélben...
Nos, mit lehet erre válaszolni? Míg a válaszon gondolkoztunk elében tette a szerkesztőségi titkárunk a mai Európát megmutató térképet, ahol a bal alsó részben azt olvasom, hogy okt 13-ig 2811 helyről kattintottak az Erdélyi Polgár-ra... Sok-kevés... nem taglalom, de visszaemlékezem, amikor még a gazdalappal futkorásztunk egész Erdély területén alig volt 3500 olvasónk. Igaz, pár évvel később feltornáztuk a 10.000-re, de addigra már eltelt 6 év, ugyanakkor mindenki tudta mit takar az "Erdélyi Gazda" neve...
Nem ildomos egy 180 éves múltra visszanéző lapot egy alig pár évessel összevetni, de ha elosszuk az eddigi kattintási számot az olvasóink számával látható, hogy egy olvasó legalább 51-szer nézett ránk...
Másképpen számitva az eddigi havi 5000 kattintás a napiátlaggal elosztva egy-egy olvasó átlagban 14 cikket olvasott el... Való igaz az is, hogy nemcsak "kiváncsi" olvasóink vannak, hanem többezer hűséges is.
Ami az un. "ellenségeinket" illeti, nem tudunk róla. Ezzel szembe nyugodtan kijelnthetjük a polgáriaknak az ellenzékeisége sokaknak nem tetszik! Az Erdélyi Polgár szerkesztőségi gárdája igencsak kifejezte véleményét az éppen kéznél levő cikkek mellé téve megjegyzéseket, kiegészitéseket. Erről továbbra sem akarunk lemondani!
Első - a négy évvel ezelőtti induláskor írt - cikkünkben olvasható volt: "Mit is akarunk?
A lap beinditásakor már előre jelezték, hogy olyan fába vágtuk a fejszénket(pennánkat), amelyből nem tudjuk majd kihúzni!
Mert, mit is jelent az MPP megyei lapjának lenni? Egyrészt hivatást, másfelől pedig kihivást!
MPP! Tudjuk sokan elriadnak már csupán ennek a három betűnek az elhangzásakor,de ...
De, ki meri azt állitani, hogy ismeri azokat a célokat, célkitűzéseket, amelyek az MPP programjában vannak és mégis elutasítja azokat?"
Az akkori "kihívás" most is megvan! Ellenzékiségünket továbbra is vállaljuk!
Üzenjük a levélírónak, hogy szivesen elbeszélgetünk vele, ha erre kedve lesz, mert a kijelentései, megjegyzései igencsak értékesek lehetnének a munkánkban! (Erdélyi Polgár)
