2013. december 24., Árus Zsolt
Történetünk jó négy évvel ezelõtt kezdõdött, egy õszi napon, amikor a megyeháza hirdetõtábláján felfedeztem egy közvitára bocsátott határozat-tervezetet, aminek témája a megye zászlajának a megváltoztatása. Akkor melegében írtam a témáról, itt.
Aztán mikor a tervezet a képviselõtestület napirendjére került, levélben fordultam a kollégákhoz, kérve õket, hogy fontolják meg jól, mit tesznek ebben a kényes ügyben. Levelemre válasz is érkezett a megye sajnosmégmindig elnökétõl, ezek itt olvashatóak.
Hadd emeljek most ki két részletet ezekbõl.
A saját levelemben ez állt:
” Azt a zászlót, ami lényegében magától vált Székelyföld szimbólumává, nem sajátíthatja ki egy megye! Nem beszélve arról, hogy a megye zászlajaként elfogadva lehetõséget adunk a román hatóságoknak, hogy fellépjenek a zászló ellen.”
S ez a Borboly Csaba válaszában:
“A javasolt zászló elfogadása egy bátor cselekedet, amellyel elõbbre visszük a székely szimbólumok hivatalos elfogadtatásának ügyét.
…
Egy-egy bátor lépés elõtt mindig megjelennek a kifogásokat soroló vélemények, amelyek mentségeket kínálnak a döntés elõl való megfutamodásra.
Ezekkel együtt szokták használni a félelemkeltés, a döntéstõl való elriasztás eszközeit is: jelen esetben annak a lehetõségnek a lebegtetését, miszerint ezzel a döntéssel “lehetõséget adunk a román hatóságoknak a zászló elleni fellépésre”. (Holott éppen fordítva, elejét vesszük a székely szimbólumokat kitûzõ intézmények zaklatásának.)”
Most könnyû volna a mellemet verni és büszkélkedni, hogy lám, milyen okos voltam már akkor is, az igazság ezzel szemben mindössze az, hogy aki kicsit ismeri a román politikai logikát, annak nem lehetett kétséges az, hogy a zászló elfogadásának milyen következményei lesznek. Nem én voltam tehát nagyon okos, hanem a határozat kezdeményezõje állított ki bizonyítványt a maga szellemi képességeirõl.
Egy dolog biztos, addig is kitûzték a zászlót azok az intézmény-vezetõk, akiknek fontos székely mivoltuk, s csak halvány próbálkozások voltak a hatóságok részérõl azok eltávolítására, ellenben aki azokat figyelmem kívül hagyta, nem fenyegették perrel, nem érte semmi retorzió, mert a fellépésnek nem volt semmi jogi alapja. A határozat elfogadása ellenben megadta a lehetõséget a zászló ellenségeinek, hogy eljárásokat kezdeményezzenek ellene, a végeredmény pedig az lett, hogy a táblabíróság jogerõsen érvénytelenítette a megyezászlóra vonatkozó határozatot. Következésképpen hamis az, hogy ” A megyei tanács elnöke szerint még nincs végleges bírói döntés a zászlóval kapcsolatban, ...”, ami a megye elnökének tegnapi közleményben áll, illetve butaság a mondat második fele, miszerint “…nemzetközi és romániai tör- vények szavatolják a kisebbségi és helyi szimbólumok használatát“. Az egész közlemény arra jó, hogy bizonyítsa: Borboly Csaba nem érti a helyzetet, ezért nem tud megbízható és használható tanácsot adni a hatóságok által zaklatott intézményvezetõknek.
A helyzet ugyanis az, hogy a táblabírósági határozat mindössze a megyezászló formájára vonatkozó határozatot semmisíti meg, ellenben nem szól, mert nem szólhat arról, hogy ki, hova és mikor tûzheti ki a székely zászlót. Közönséges hazugság tehát az is, ami a prefektus legutóbbi körlevelében áll, vagyis hogy: “Hotãrârea nr. 269/2009 prin care Consiliul Judetean Harghita a aprobat steagul judetului Harghita, a fost anulatã de instantã cu Decizia civilã nr. 2690/R/26.09.2012, prin urmare arborarea steagului în cauzã este nelegalã, neexistând temei juridic în acest sens.” Jogászok jót derülnek ezen a szövegen, a prefektus maga is tudja, hogy badarságokat ír le, de mégis megteszi, arra alapozva, hogy az intézményvezetõk nem jogászok, s hátha kerül köztük olyan, aki megijed a hatalmi fenyegetéstõl, s eltávolítja a zászlót. Aljas, sunyi játék ez, s attól lesz még visszatetszõbb, hogy mindezt advent idején teszi, amikor normális ember Karácsonyra készülõdik. S hogy még világosabb legyen, hogy mennyire visszatetszõ eme prefektusi cselekedet, nézzük meg, hogy a rá vonatkozó törvény szerint többek közt mi a prefektus feladata: “Actioneaza pentru mentinerea climatului de pace sociala si a unei comunicari permanente cu toate nivelurile institutionale si sociale, acordând o atentie constanta prevenirii tensiunilor sociale.” (Magyarul röviden: a társadalmi béke megõrzésért tevékenykedik, állandó figyelmet fordít a társadalmi feszültségek megelõzésére.) Ezzel szemben – hasonlóan Kovászna és Maros megyei kollégáihoz – megyénk prefektusa is folyamatosan szítja a társadalmi feszültséget.
Azt azonban ne feledjük, hogy zászlóügyben mindezt a megyei önkormányzat felelõtlen cselekedete teszi számára lehetõvé.
A zászló miatt zaklatott intézményvezetõknek pedig azt tanácsolom, hogy ne hagyják magukat félrevezetni! Nem azért mert én mondom, hanem azért, mert az ügyészség már egyszer hivatalosan kimondta, hogy nem kihágás és nem bûncselekmény a székely zászlót középületekre kitûzni.
