2013. december 26. Írta: Szentgyörgyi László
Mérleg
Szinte magától értetődő, hogy az év ezen napjai többnyire a mérlegkészítés, a számadás jegyében telnek. Ilyenkor szoktunk tükröt állítani magunk elé, mérlegre tenni évi teljesítményünket, listázni sikereinket, számba venni kudarcainkat. Hogy mennyire sikerül objektív képet festeni ilyenkor, az kinek-kinek az őszinteségén múlik elsősorban. Ha rövidre szeretnénk fogni az okoskodást, akkor újra az elkoptatott, de találó megállapítást kellene ismételnünk, miszerint idén rosszabb volt, mint tavaly, s jobb, mint jövőben lesz.
Leltárkészítéskor az egyén értelemszerűen könnyebb helyzetben van, hisz ő tudja, mit várt önmagától, mit másoktól, s úgy általában a környezetétől, s azt is könnyűszerrel megállapíthatja, mi valósult meg vágyaiból, elvárásaiból. A közélet iránt érdeklődőknek viszont már sokkal nehezebb, nekik már vágyakat, megvalósult elvárásokat, meg nem valósult ígéreteket kell összevetniük, s mindezt oly módon, hogy lehetőleg ne feledkezzenek meg az objektív valóságról, lehetőségekről. Bethlen Gábor óta tudjuk, hogy sajátos helyzetünkben – két pogány között őrlődve – többnyire „nem azt tesszük, amit szeretnénk, hanem amit lehet”.
A lehetőségeink körének bővítése, a korlátok, tilalomfák lebontása viszont már a mi feladatunk, nekünk kell megtalálnunk annak módját, hogy közösségként is egyről kettőre jussunk. A társadalmi kohézió kimunkálása, a közösségi tudat ápolása, a jogérvényesítésért való aprómunka vállalása által juthatunk közelebb céljainkhoz. Lépcsőfokról lépcsőfokra lépdelve.
A változásoknak is ezen a szinten kell kezdődniük. Tévedés, hogy kizárólag a gazdasági helyzet határozza meg az életünket. Az egyén lelki, erkölcsi, szellemi állapota az, ami mindent befolyásol, igen, még a gazdaságot is. Hogy a többiről szót se ejtsünk. Ha ezen a szinten rend van, béke és nyugalom, akkor történhet bármilyen kataklizma, egyén és közösség egyaránt képes túlélni, újrakezdeni, felépíteni önmagát.
Az erdélyi magyarság jogkövetelései között kiemelt helyen van az autonómia iránti igény. Jutottunk-e közelebb ehhez a rövidesen véget érő esztendőben? Ha a napi gyakorlatban nem is, de határozott elmozdulás érzékelhető e téren. A társadalmi, politikai diskurzus szintjén mindenképp. De ne feledjük, az egyén szintjén kell bekövetkeznie először a változásnak, az egyénnek kell először autonómmá válnia, hogy készen állhasson a közösségi szinten később megvalósulandó autonómia befogadására, hogy élni tudjon vele. Ha ezen a téren idén egy keveset is léptünk előre, akkor megnyertük az évet.
