Furcsa! Hogy ha a a szerző által készült felvételt nézi az olvasó láthatja hogy sokkal nagyobb területen lett az erdő kiírtva letarolva!
Ha meg a dőlésszöget is hozzászámolnánk akkor a kitermelő és az azt jóváhagyó illetékesnek rosz szemmértéke lehet, mert azok a fenyőfák nem friss ültetésűek amiból az átlag 25 méteres magasságra visszavezetve jól kivehető, hogy ott nagyon"elszabták" a terület nagyságát- Ahhoz hogy az illetékesnek felhívjuk a figyelmét közreadjuk a Wiki által megadott mértékegységek közti egyenlőségeket:
1 ha = 100 ár = 10 000 m² Magyarul ott nem csak 100X100 méteres a kivágott fásterület mérete!
Vajon Székelyföldön is felütötte a fejét az infantilizmus? Vagy csak bizonyos zsebeknek a mérete 24 éve megváltozott? Talán a városi tanácsból valakinek csak van egy régi 100 cm-es mérőkéje...
De tessék csak megfigyelni azt is, hogy a völgyben folydogáló patakvizhez mennyire közel lenne a fúrótorony. pedig a törvényes előirások 50 méteres meder-, illetve partvédelemre kötelezik a kitermelőt!!! Egy esetleges gázkitőrésnél vagy kőolaj feltőrésnél a tüzeset nem kizárt akkor a környező fenyvesnek annyi!!! Az erdőtűzet megállítani egy olyan kisfelületen szinte lehetetlen... hol volt a városi szakember? Milyen terepszemlét tartott a tűzrendészet? és még sok kérdést lehetne feltenni... és még van pofájuk "magánterületről" beszélni, amikor jól látható nem "kutató-fúrásra" készülnek, mert ott egy állandó kutnak a telephelyét láthatjuk, de lássuk a cikket: (Erdélyi Polgár)
http://erdely.ma/kornyezetunk.php?id=155551&cim=ipari_telep_az_erdorengetegben_kutatofuras_a_manyicskaban
2013.12.30.
Kutatótelep a patak völgyében – nem tudni, mit rejt a föld mélye. A szerző felvétele
A Keleti-Kárpátok mélyén, a Kis-Bászka felső folyásában, egy szűk völgyben alakította ki a ploieşti-i Amromco Energy Kft. kutatótelepét. Hogy mi után kutatnak, ottjártunkkor sem derült ki, de a tájidegen ipari telep már önmagában elrettentő látvány: seb a hegy szívében.
Bármit is kérdeznek, csak hazugságot mondhatok – mondta a köszöntés, bemutatkozás után a telephely alkalmazottja. Így az egyébként joviális beszélgetés során csak annyit tudhattunk meg biztosan, hogy miattunk, a sajtó képviselői miatt húzódik el egy-egy ilyen kutatófúrás megkezdése (magas ellenérdekek lehetnek a háttérben – sejteti a „házigazda”). Pedig ők – a középkorú férfi elmondása szerint több ilyen kutatófúráson vett részt, még némi szakmai megközelítéssel is szolgál – a helyieknek mindenhol hasznot hoznak, nemcsak az altalaj kincseit tárják fel, hanem utat javítanak, terepet rendeznek.
Nos, a tereprendezés meglehetősen sajátos nyomai láthatók itt, a Kis-Bászka már szűkülő völgyében, Kommandótól mintegy húsz kilométerre.
A közel egyhektáros, korábban tarvágással lecsupaszított oldal alsó felében, négy-öt méter magas dróthálós kőtámfal mögött, amelyet a patak mentén, mintegy félszáz méteren alakítottak ki, félhektárnyi vízszintes, autóval is jól járható, sima platformot képeztek ki. Közepében mély gödör tátong, bizonyára oda szerelik majd fel a fúrótornyot, amelyet – véltük felfedezni – speciális teherautókkal már a helyszínre szállítottak. A telepen egyébként – amelynek felső végében nehéz haszonjárműveket is elbíró csőhidat építettek – erőgépek, konténerek, fémállványok tucatjai és rengeteg betonlap, építőelem vár felhasználásra. A szükséges energiát duruzsoló villanygenerátor biztosítja.
Természetesen sem körülnézni, sem fényképezni nem engednek (hiszen magánterület), engedélyt, na meg információt – kőolaj, földgáz, netán palagáz után kutatnak majd? – esetleg a „holnap” (szombaton – szerk. megj.) érkező ploieşti-i főnököktől kaphatnánk, akik a munka beindítására jönnek – tudjuk meg a rövid, közvetlen beszélgetés során. Így a szemközti oldalt borító erdőbe kapaszkodunk fel felvételeket készíteni, ahonnan talán még szembetűnőbben kirajzolódik a tájban ejtett seb, na meg fennebb, az út mentén sorakozó rönkök sokasága.
Ferencz Csaba
